Stex, hó, kolompszó - csipetnyi Svájc
2006. november 09.

Azt hiszem nem túlzás, ha megállapítom, a címben szereplő fogalmak egyikét legtöbbünk biztosan megemlíti, ha rákérdezünk, mi jut eszébe Svájcról, erről a mindentől távolságot tartó, különös országról Európa szívében. A svájci pontosság, az óra, a bankok, a csokoládé, és a tehetősebbek számára elérhető síparadicsomok mind-mind hozzátartoznak e különös ország arculatához. Ezeken túl azonban az átlag magyar nem túl sok információval rendelkezhet a vidékről, az ország történelmének ismerete pedig jobbára kimerül Tell Vilmos legendájának halvány emlékképeiben.

A demokrácia igazi otthona

Pedig Svájc tényleg megér - minimum - egy utat. Télen és nyáron egyaránt gyönyörű vidéket láthat az utazó, és olyan országot talál, ahol az emberek már szinte születésüktől magukba isszák mások tiszteletét és a hitet az egyetemes rendben. Itt természetes, hogy nem ütik egymás dolgába az orrukat az emberek, és nem szemetelnek az utcán. Az átfogó kérdések tekintetben elfogadják a többség akaratát, hiszen mindenről képesek szavazni, akár évente többször is. A szavazás formája pedig helyenként eltér, hiszen a nagyvárosokban a modern kor hagyományait követve döntenek, míg a kisebb településeken akár a főtéren, kézfeltartással szavaznak Természetesen a nagy nap előtt, időben megfelelő tájékoztatást kapnak a kérdésről, pro és kontra érvekkel. A szavazás végeztével elfogadják a végeredményt, és tudomásul veszik a többség akaratát, hiszen itt nem versenyről, hanem csupán véleményekről van szó.
Ehhez képest már csak "hab a tortán", hogy a vonatok és buszok másodpercre pontosan indulnak, a bliccelők száma pedig annyira elenyésző, hogy a helyközi járatokon nem is ellenőrzik a jegyeket. A sofőrök és vonatvezetők kínosan ügyelnek arra, hogy betartsák a menetrendet, így a svájciak nem is sietnek sehova, hiszen mindig pontosan tudják mennyi idő áll rendelkezésükre. A vonatközlekedés példásan kényelmes, szervezett, és svájci viszonylatban megfizethető. Az utazó többféle bérlet közül választhat, melyek segítségével pontosan és hatékonyan megtervezheti, merre vegye az irányt. A kitűnő közlekedésnek köszönhetően egy átlagos svájci évente kétezer kilométert utazik vasúton, ami - valljuk meg - nem kis teljesítmény.

Együnk! Hiszen svájciak vagyunk...

Gasztronómia szempontjából Svájc igen színes, hiszen az osztrák, olasz, francia és német konyha egyaránt alakított az ország ilyetén kultúráján. Az meglehetős kétkedéssel fogadható, hogy a ravioli a világnak erről a szegletéről származna, viszont két eredeti sajtétellel a svájciak ajándékozták meg az ízekre valamelyest is adó haspókokat. Ez a két étel pedig a fondue, és a raclette. Az előbbi különböző sajtok olvasztott elegye borral fölpárolva, melyet hosszú villára tűzött kenyérdarabokkal mártogatnak ki az erre rendszeresített edényből. Azt, hogy milyen sajtokat, milyen arányban, és milyen borral készítenek mindenki saját, féltve őrzött titkaként kezeli. Viszont egy fondue vacsora nem öt percig tart, és kellemes társasági elfoglaltságként összehozza a barátokat, rokonokat. A raclette az itthoni szettekkel ellentétben viszont egy hatalmas keménysajt megolvasztásával, majd az olvadt rész tányérra "kaparásával készül. A tányéron kényelmesen folydogáló sajtot fűszerezik, mellé savanyúságot bort, vagy snapszot fogyasztanak. Ez az étel is egyszerűen, és hosszasan készíthető, fogyasztása így szintén alkalmat ad a hosszas ücsörgésre és beszélgetésekre.
A tejtermékek szeretete egyébként kimondottan jellemző a svájciakra, hiszen a tej nem csupán a hagyományos tejtermékek, és az utánozhatatlan csokoládé alapanyaga, hanem - kapaszkodjanak meg! - az üdítőitaloké is. Történt ugyanis, hogy állami szinten elhatározták: a polgárok éljenek egészségesen! Így megjelentek azok, a szénsavas üdítőkhöz kísértetiesen hasonlító nedűk melyek alapanyaga nem a hagyományos "cukrozott lötty", hanem az úgynevezett laktóz szérum. Tehát aki szomjas, akkor is tejet iszik, ha limonádéra vágyik, és egészséges marad.

Saas Fee - az Alpok gyöngyszeme

Természeti szempontból elmondható, hogy Svájc Európa ékszerdoboza, gazdagon megrakott kincsekkel. A természetet olyan tudatosan védik, hogy egyes falvakba be sem engedik a benzinmotoros járműveket, hanem csak elektromos eszközökkel lehet közlekedni a településen. Jó példa erre a z Alpok gyöngyszemeként is emlegetett Saas Fee, mely az olasz határhoz közel, Wallis tartományban található. A kis településre csupán egy út vezet, a falu határában pedig mélygarázsba kell tennünk autónkat és lábainkat, vagy az elektromos taxikat kell használnunk. A falucska kimondottan a túrizmusból él, hiszen 1800 méterrel a tenger felett fekszik, és olyan négyezer métert meghaladó hegycsúcsok veszik körül, amelyek nézésébe is elfárad az ember, ha rászánja magát, hogy végigtekintsen rajtuk. A hegyek, melyek körül veszik Saas Feet olyan magassággal bírnak, ahol nyáron is megfelelő terepet találhatunk a síelésre, hiszen itt az állandó hó és a gleccserek egész évben adottak.
A faluból induló Alpin Express sífelvonóval, és a hegyen közlekedő Alpin Metro földalattival juthatunk fel az örök hó birodalmába, az Allalin csúcs közelében lévő, 3500 méter magasan található síparadicsomba. Ráadásul nem csak kiváló sípályák, hanem egyéb látnivalók is várják itt a turistákat. A legszembetűnőbb a világ legmagasabb helyén épített körben forgó étterme, melyből egy ebéd alatt akár többször is körbecsodálhatjuk a csodás panorámát anélkül, hogy egy percre is elmozdulunk az asztalunktól. De megcsodálható a közelben található, a gleccser belsejében fúrt múzeum, a Jégvilág is, melyet gondos munkával, és a természeti értékek megőrzésével vájtak méterekkel a felszín alá.
Ezen a magasságon azonban minden mozdulatra figyelni kell, hiszen a ritka levegő és a légnyomás hiánya megterheli az elővigyázatlanokat. Szerencsére a személyzet fel van készülve a magaslati problémák leküzdésére, hiszen egy szezonban a rohanáshoz szokott japán turisták rendszeresen próbára teszik őket.
Ezen a helyen az ember alaposan elgondolkodhat, hogy vajon milyen értékek lehetnek fontosak számára, hiszen a törékeny természet e tiszta szeletének megízlelése után kissé kényelmetlen visszatérni egy zsúfolt, füstös városba. Én is megtettem ezt, és rájöttem, talán a svájciak titka abban leledzik, hogy az igazán apró dolgokra figyelnek, és ezért a nagyobbak már működnek maguktól. Ezért már nem dudálok az előttem a dugóban álló, totojázó autóstársra, a papírzsebkendőmet pedig a kukába dobom nem mellé. Tolerancia, és a természet tisztelete. Kezdek svájci lenni, ha még az állampolgárság messze is van...

Máté Attila

forrás: www.goutazas.hu