A vadmacska
2002. november 04.

A vadmacska (Felis silvestris) földrészünkön kisebb-nagyobb szigetszerű területeken fordul elő. Összefüggő elterjedési területe csak a Kárpátok, a Balkán, valamint a Kaukázus vidékén van. A hazai vadmacskaállomány létszáma ennek ellenére nemcsak stabilnak, hanem kismértékben növekvőnek is mondható. Ez a védelmét szolgáló intézkedéseken túl az egyre gyakoribb hibridizációval magyarázható. A világszerte elterjedt házimacska ugyanis a vadmacska elterjedési területén mindenütt előfordul, és bizonyítottan kereszteződnek is. Sajnos, nem túlzás kijelenteni, hogy Európa minden vadmacska-populációja többé-kevésbé hibrid jellegű.
Életéről, viselkedéséről mégis csak keveset tudunk. Ennek főképp rejtett életmódja az oka. Azt biztosan tudjuk róla, hogy magányosan jár, s minden egyes vadmacska körülbelül 3-4 négyzetkilométernyi vadászterületet birtokol. Csupán február-márciusra, a párzási időszakra vetkőzi le fajtársaival szembeni idegenkedését. Ilyenkor a kandúrok keresik a nőstényeket, s a hangjukat gyakrabban hallani. Az egymásnak válaszolgató kandúrok érces nyávogással, a verekedő egyedek acsarkodó nyivákolással, prüszköléssel adják jelét létezésüknek.

A párzás után a párok valószínűleg csak másfél-két hétig maradnak együtt. A nőstény rendszerint két kölyköt hoz a világra. Életük első négy-öt hetében anyatejen élnek, majd fokozatosan szoknak rá a szilárd táplálékra. Tíz-tizenkét hónapos korukban a nőstény elűzi kölykeit.

Hazánkban a vadmacska 1974 óta védett. Napjainkban mégis elsősorban vadászok veszélyeztetik, hiszen az erdőben szabadon kóborló házimacskák irtása kötelességük, s eközben puskavégre kerülnek vadmacskák is.

Gera Pál
Kép: Bagosi Zoltán