Ökomese - Sün
2002. augusztus 14.

Egyszer volt, hol nem volt, az Ír-tengeren innen, de a La Manche-on túl egy óceáni klímájáról híres szigetország. Lakói, a királynő alattvalói nagyon érzékeny lelkű emberek voltak, nem csak egymásra figyeltek, de gondját viselték a kertekben, parkokban élő állatoknak is.

"Egy életünk, egy halálunk, fel kell lépnünk az érdekükben" - mondták többen is. Sokan meg is fogadták a jó szót és hamarosan ötezer fős magánhadsereg állt össze, amely a sünök életének jobbá tételét tűzte a zászlójára."Még kórházuk sincs, ez így nem mehet tovább!" - mondták egyhangúlag és közfelkiáltással benzinjüket és pénzüket ajánlották a nemes célra.

A menhely gyorsan el is készült, és a jól szervezett ármádia tagjai nem átallottak akár 600 kilométert is autózni azért, hogy a tüskés rovarpusztítók szakszerű orvosi ellátásban részesüljenek. A kétkedőkben az is felmerült, hogy ki kellene fürkészni valahogy, vajon van-e értelme a nagy hűhónak, egyáltalán életképesek-e az újra szabadon eresztett állatok.

Nosza, a vezérkar gyorsan összedugta a fejét, és támogatást szavazott meg arra, hogy tizenkét sünt rádióadóval szereljenek fel. A próbára kiválasztott, kellően megerősödött kísérleti alanyokat még megszabadították a külső és belső élősködőiktől, aztán "ütött" a szabadulás órája.

Akadt egy sün, amely nem tudott megbirkózni a természetes körülményekkel, és tizenegy nap alatt elpusztult, mint utóbb kiderült, tüdőgyulladásban. A többiek sikeresen beilleszkedtek, táplálékot találtak, és nappalra kényelmes vacokba húzódtak. Kettő még a személyiségi jogait is megóvta. Az egyik az adó hibája miatt, a másik sikeres szabadulási kísérletnek köszönhetően kerülte el a sünmegfigyelők éber figyelmét. (A levetett adót egy kerítésen fennakadva találták huszonhat nappal a kísérlet megkezdése után.)

Egy rádiós sün borzreggeli formájában a táplálékhálózat részévé vált. A megmaradt nyolc kicsi sün közül négy hónap leforgása alatt hárman elpusztultak a közutakon, egy negyediket pedig hatvanhét nap sikeres túlélés után kellett ismét kórházba szállítani, mert közlekedési balesetet szenvedett. A hetvennegyedik napon egy meredek falú kerti tó követelt újabb sünáldozatot. Egy további társuk pedig öt napig játszott az életével, aztán biztonságosabbra cserélte a közforgalom közepén kialakított vackát.

A tizenkét kicsi sünből csak háromról állítható teljes bizonyossággal, hogy túlélte a négyhónapos vizsgálati időszakot. Sok ez vagy kevés? Nézőpont kérdése. Annyi mindenesetre bebizonyosodott, hogy a szabadon eresztett sünök képesek"visszavadulni": táplálkozni és búvóhelyet találni. Az pedig aligha lehet kétséges, hogy a körülöttünk lévő természetnek minden segítségre nagy szüksége van.

Puky Miklós
Forrás: É.T.