Willo szíve
2001. július 19.

Az Észak-Karolinai Állami Egyetem és Természettudományi Múzeum kutatói - a világon elsőként -, megkövesedett szívre bukkantak egy 66 millió éves dinoszauruszmaradványban. Számítógépes tomográfiával azt is kiderítették, hogy az állat mellkasában valaha négyrekeszes szív dobogott, amely sokkal inkább emlős- vagy madárszívhez hasonlított, mint hüllőkéhez. Mint azt Dale Russell, paleontológiaprofesszor elmondta, a felfedezés arra enged következtetni, hogy a dinoszauruszok négyrekeszes - egy aortaíves - keringési rendszerének felfedezése egyúttal azt a feltételezést is megerősíti, hogy a Föld hajdani urai melegvérűek lehettek. "Minden jel szerint a test és a tüdő vérellátása már teljesen elkülönült: a dinoszaurusz anyagcseréje tehát magasabb szintű volt, mint a hüllőké - magyarázta Michael Stoskopf, az öszszehasonlító anatómia professzora.A 66 millió éves, rövid lábú, pónihoz hasonló törzsméretű Thescelosaurust még 1993-ban találták Dél-Dakotában, 1996-ban került a múzeumba, s annak állandó kiállításán szerepel. A mintegy 350 kilogrammos, fejétől a farka végéig 4 méter hosszú növényevő dinoszaurusz a Willo nevet kapta, annak a farmernak a felesége után, akinek a birtokán megtalálták. A madárszerű (Ornithischia) Thescelosaurus a krétakor végén élt, maga Willo alig 1 millió évvel a dinoszauruszok végnapjai előtt. Igazi észak-amerikai bennszülött volt, amelynek élettere a mai Wyoming és Dakota államtól egészen a kanadai Albertáig terjedt.

Paul Fisher, az egyetem állatorvostudományi karának tomográfus szakembere a Willo mellüregéről számítógépes tomográfiával (CT-vel) készült metszeti képekből összeállította az üreg háromdimenziós modelljét, s ez egyértelműen igazolta, amit korábban csak gyanítottak: a részben feltárt mellkasban látható, grépfrút-méretű, vörösesbarna, gumószerű képződmény valóban egy megkövesedett szív, amelyben jól felismerhetők a rekeszek és az aorta szájadéka. Ezt követően Reese Barrick paleobiológus több mintát röntgendiffrakcióval is megvizsgált: az elemzés vas jelenlétét mutatta ki, mégpedig kizárólag a szívben, a maradványokat magába foglaló kőzetben nem.

A Thescelosaurus nemzetségnév egyébként "csodagyíkot" jelent. A kutatók még nem azonosították pontosan, hogy ezen belül Willo melyik fajhoz tartozott, bár Russell szerint nagyon valószínű, hogy T. neglectus volt. (A neglectus elhanyagoltat, semmibe vettet jelent: a név azért "ragadt" az első, 1891-ben felfedezett példányra, mert maradványai 22 évig porosodtak egy elhanyagolt sarokban anélkül, hogy bárki is ügyet vetett volna rájuk.) Nos, ha ez igaz, Willo, a "semmibe vett csodagyík" most alaposan rácáfolt a nevére, és immár soha többé nem lehet elhanyagolni. Már csak azért sem, mert figyelemreméltó épségben maradt meg: a koponyája teljesen ép, és még a gerinchez tapadó inak és a bordaporcok is felismerhetők benne. A CT-képeken feltűnő homályos formák és árnyékok pedig azt sejtetik, hogy egyéb lágy szövetű belső szerveiből is több megőrződött.

A mostani felfedezés egyébként annak köszönhető, hogy Willót eredeti állapotában, azaz a fosszíliát magába záró homokkővel együtt szállították a múzeumba, s a kiállításon csupán a koponya jobb felét, a gerincoszlop egy részét, néhány bordát, és hosszan elnyúló farkát tárták fel. Russell egyébként azt gyanítja, hogy a lágy szövetek azért maradhattak meg viszonylag épen, mert nedves, oxigéntől elzárt környezetben előbb elszappanosodtak, majd kiszáradva megkövesedtek. "Láthatóan a tetemet vízzel átitatott homok temette magába - mondta a kutató. - A lágy szövetek sejtszerkezete ugyan odaveszett, de az alakjuk megőrződött."

Azt a háromdimenziós képet alkotó szoftvert egyébként, amellyel Willo szívét rekonstruálták, a Mayo klinikán fejlesztették ki orvosi célokra. Most először alkalmazták fosszíliavizsgálatra, ám Fisher szerint minden bizonnyal nem utoljára: az eljárás ugyanis páratlan lehetőséget nyújt a roncsolásmentes vizsgálódásra. Willo maradványainak jó kétharmada pedig, még mindig kőbe zártan, további felfedezésekre vár...

Forrás: www.ncsu.edu/ www.dinoheart.org

Forrás: É.T.