Az ökoturizmus mint lehetőség - avagy: vissza a természethez?
2001. július 19.

Napjainkban, amikor Földünk természetes életterei a felelőtlen emberi tevékenységek káros mellékhatásai eredményeként lassan a végveszély állapotába jutnak, rendkívüli felelősség hárul minden döntésünkre. Radikálisan felül kell vizsgálnunk ember és környezet viszonyait, mert csak tudatos tervezéssel lehet a természet még fellelhető értékeit a pusztító felélés, elhasználás helyett megmenteni és átadni a következő generációknak is.

Az ember és természet viszonyában bekövetkezett jelentős változások mellett azonban megfigyelhető egy egészen más társadalmivonatkozású jelenség is: a világ egyre több országában válik a gazdaság húzóágazatává az idegenforgalom. Egyfajta új, civilizált formájú "népvándorlásként" is beszélhetnénk a turizmusról, melynek során emberek tömegeikerekednek fel, hogy kisebb-nagyobb távolságokat leküzdve tágabb környezetük újabb és újabb területeit hódíthassák meg szabadidejük tartalmasabb eltöltése céljából.

De mi lehet a kapcsolat az ökológiai tervezés és e modern "népvándorláshullám" között? A felkapott tengerparti üdülőhelyek vagy éppen a történelmi emlékekben gazdag városok, kultúrtájak mellett mind többen szeretnék célpontul választani az "érintetlen természetet". E megváltozott igények persze számos problémát vetnek fel; az idegenforgalom új ágazataként kibontakozó ökoturizmus ugyanakkor egy kedvező modelljétadhatja ember és természet szorosabb- ám ezúttal az élővilág számára sem hátrányos - kapcsolatának.

Az idegenforgalom szakemberei már a hetvenes évektől kezdődően differenciálták a turisztikafogalomkörét. Különféle turisztikai formákat különítettek el, különböztettek meg a hagyományos üdülő- vagy tömegturizmus mellett, illetve azzal szemben. Olyan megnevezések bukkantak fel és terjedtek el a köztudatban is, mint például: falusi turizmus, kulturális turizmus. Ezeket az alternatív ágakat mind aszerint próbálták megjelölni, milyen célterületre irányulnak, ám idővel e fogalmak is szűknek bizonyultak.

Az ökoturizmus fogalma valamivel később jelent meg, jelentésköre viszont már összetettebbé, átfogóbbáalakult. Napjainkban magában foglalja az idegenforgalom mindazon formáit, melyek a kimondottan üdülési célú tömegturizmustól eltérően elsősorban természeti környezetünk értékeire koncentrálnak, ugyanakkor emellett az adott tájban élő ember hagyományos kultúrája vagy éppen természetbarát sportolási, kikapcsolódási lehetőségek úgyszintén vonzerőt gyakorolhatnak ehhez kapcsolódóan. Az ökoturizmus átfogóbb megnevezésében tehát a természetre és a kulturális értékekre épülő turizmus egyaránt szerepelhet, lényeges csupán az, hogy az utazni vágyó ember végre nem feléli környezetét, hanem egyszerűen csakbelehelyezkedik egy időre, és ezt is az értékekre gondosan vigyázva teszi.

Az ökoturizmus a természetvédelemmel áll szoros kapcsolatban: ez utóbbi egyik szerepe ugyanis éppen az, hogy a védelem mellett lehetőség szerint be is mutassa a természetes környezetet. A tudományos ismeretterjesztés, a természeti értékek közkinccsé tétele éppúgy feladata egy természetvédelmi elgondolásnak, koncepciónak, mint a megőrzés. Alapvető kérdés azonban, hogy hol, mit és hogyan. Egy-egy különösen frekventált védett területen esetenként már a tömegturizmus méreteihez közelítő emberáradat jelenhet meg. Ez azonban nem feltétlenül jelent gondot: a tömeges érdeklődés igényét egy-egy nemzeti park területén például nem tiltani kell, hanem csupán megfelelően szabályozni, irányítani, területileg koncentrálni. Erre a taktikára az Egyesült Államok számos nemzeti parkja jó példa: a Yellowstone Nemzeti Park tömeges látogatása az óriási védett terület alig másfél százalékára korlátozódik, de még így is jól kielégíthetők a turizmus igényei.

Az ökoturizmus mint alternatív turisztikai irányzat a hasznosítás új lehetőségeit kínálja, azonban más eszközrendszert is feltételez. Megfelelő kínálatot, költséges infrastrukturális beruházásokat, profi szervezést és szigorú, de kulturált ellenőrzést igényel ez az ágazat, csak így őrizheti meg piaci versenyképességét, és ugyanakkor csak így tarthatja meg eredeti szerepkörét is, mely szerint az idegenforgalom egy természetkímélő alternatíváját nyújtja.

A turizmus valamennyi válfaját a természeti, táji, környezeti, települési értékek védelmének jegyében kell szabályozni; eredményes fenntartás, védelem azonban a turisták aktív közreműködése nélkül nem lehetséges. A turizmus részvétele e folyamatokban viszont nem csak értékőrző, hanem akár értékteremtő is lehet. A turista vendéglátója partnerévé válhat, miközben kölcsönösségen alapuló tájvédelmi kultúra, szemlélet bontakozhat ki. Az ökoturizmus szolgálhatja a környezeti igényesség elterjesztését, ösztönözheti a táj rehabilitációját, helyreállítását célzó törekvéseket, fenntarthatja egy térség fejlődését.

Hazánk természeti értékekben rendkívül gazdagnak mondható. A természetvédelem és a gazdaságpolitika némileg eltérő szerkezete, valamint Kelet-Közép-Európa egyes területeken tapasztalható lemaradásai miatt azonban mi még csak most szerezzük az első tapasztalatokat olyan modelleket illetően, amelyek például Nyugat-Európa számos régiójában már gördülékenyen működnek.

Pedig lehetőségek egészen gazdag sora áll előttünk: fejleszthető lenne például a lovas és kerékpáros turizmus, a vízi sportok környezetet kímélő változatai, gyógyvizeink hasznosítása. Mindezek színes kiegészítői lehetnek egy adott térség kulturális programjainak, művészeti, néprajzi vagy éppen gasztronómiai értékek nyújtotta lehetőségeinek. Egyes tájegységeink megfelelő szervezéssel, kiépítéssel olyan vonzerőt gyakorolhatnának, amely az idegenforgalom egészére kedvezően hatna ki. Az ilyen jellegű turizmus befektetései és bevételei ráadásul az adott térségek helyi lakosságának életminőségét javíthatják. Itt persze szemléletmódváltásra is szükség lehet: a természetvédelemnek hosszabb távokban kell gondolkodnia, s nem az egyik napról a másikra érvényesülő rövidtávú érdekekben, törekvésekben. Az adott területek lakóinak is érdekeltté kell válniuk környezetük megóvásában.

Itthon még főként a turizmus alternatív módjainak népszerűsítésében akadnak teendők, továbbá hatékonyabbá lehetne tenni a civilszféra bekapcsolását a környezetvédelmi stratégiába. Az idegenforgalom bevételeinek egy részét a természetvédelem forrásává téve sokat javulhatna a védelem finanszírozása. Mivel gyakran szigorúan védett körzetek és iparilag intenzíven hasznosított földterületek is közvetlenül érintkeznek, sok esetben nehezedik vállalkozói vagy földművelői részről erős nyomás a tájvédelemre, ezért tehát - a közvetlen érintkezésből következő érdeksúrlódások elkerülése céljából - a hatékonyabb természetvédelem szempontjából célszerű lenne a megóvandó területek körül védőövezeteket kijelölni. A kiépítettség, az infrastruktúrával való ellátottság és a szervezés javításával az ökoturizmus újabb és újabb célterületeit tehetnénk vonzóbbá akár a külföldről idelátogatók számára is.

A természetvédelem világszerte igen összetett probléma, körülötte esetenként számos különböző érdek ütközik meg; az idegenforgalom céljai és a területi védettség szempontjai sem egyeztethetőek mindig egyszerűen össze. Egy adott térségben gyakran éppen a természet, az élő táj jelenti azt a különleges vonzerőt, amely a turisztikai tevékenységeket is fenntartja, amennyiben azonban ezek a tevékenységek felélik a táj természeti értékeit, elenyészik a vonzerő és vele együtt maga a turizmus szintén. Az idegenforgalom számára már a puszta önfenntartás szempontjából is lényeges a táj védelme; ám valójában nem a természet létezik a turizmusért, hanem a turizmust lehet tudatos tervezéssel a természetvédelem szolgálatába állítani. A természet, a táj elemeit önmagukban vett értékeikért kell védenünk!

- cp -