Életadóm a Föld - Amikor együtt rezegve kertészkedünk...
2011. február 18.

Volt már olyan érzésetek, hogy nem bírtok magatokkal? Arra gondolok, amikor pezseg a vérem, a torkomnál akar kitörni valamilyen aranyszínű sugár, és meg is teszi, amint a vágyott kedves átölelésére gondolok. Én napi szinten átélem ezt az élményt, mikor kinézek a kertembe, ekkor át tudnám ölelni az egész Földet. Ebben a cikksorozatban elmondom, hogyan lehet okosan szeretni, megadni neki mindent, amire szüksége van, hogy ő is a legtöbbet adhassa gazdájának.

Beszélünk majd a hobbikert pszichológiai hatásairól (kapcsolat a természeti lényekkel, kikapcsolódás, tervezés és a jövő programozása a vetés közben),
testünkre gyakorolt jótékony vonatkozásairól (milyen testtartással könnyebb és hogyan használható fogyasztó-harmonizáló tornaként), mit mikor ültessünk (útmutatónk a Hold), hogyan vessünk (termények milyen módszerrel fejlődnek legjobban, mik bizonyultak jó társításnak egymásnak, és milyen természetes hozamnövelő készítményeket érdemes használni, amit a Biokontroll Kft. is ajánl)
és az asztrológia és a meteorológia vonatkozásait is bevetjük, mint termésnövelő erőket.

Kezdjük az alapoknál.
Ha ősszel jól zárjuk az évet, tavaszra lényegesen előrébb tarthatunk, nem egyszerűen kevesebb lehet a munkánk, hanem amit teszünk, az hatékonyabb lesz, s nagyobb hozammal jár. Ahhoz, hogy jó termésünk legyen jövőre, meg kell vizsgálnunk, mi az, ami a rendelkezésünkre áll, mi is lesz az álomkertünk kiindulási pontja. Így tudunk viszonyítani, mit kell javítanunk, alakítanunk, hol kell hozzátennünk vagy elvennünk.

Kapcsolatteremtés kertünkkel
Nos, mérjük fel a terepet. Mi az, amit jelenleg tenni kellene? Mit tudunk hasznosítani? Mely növénynek van szüksége azonnali segítségre a túléléshez, vagy ahhoz, hogy kibírja a telet? Álljunk ki a kert egy központi részére, és csendesedjünk el. Figyeljünk, van-e valaki, aki válaszol ODABENT a feltett kérdéseinkre! Talán könnyebb, ha elképzeljük, hogy tündérek, manók és egyéb kis lények élnek kertünkben. Minden fafajtához, de akár minden egyes fához más tartozhat. Más lény az, aki vigyáz a ribizlibokorra, és más élteti az almafánkat. Ha nem hiszünk a tündérekben, nem is fognak válaszolni. Ekkor jobban járunk, ha a szemünkre és értelmünkre hagyatkozva figyeljük meg, mi a helyzet a területünkön. Egy próbát megér. Legyünk nyitottak az új lehetőségekre. Az ő létükkel csak nyerhetünk. Legfeljebb nem mondjuk el a szomszédnak, mit tapasztaltunk.

Kérdésünket feltehetjük nyitott vagy csukott szemmel. Ha a talajon állunk, ekkor legjobb, ha a jóga testtartást vesszük fel: csípőszélességű terpesz, csípő enyhén magunk alá billentve, mellkas kiemelve, vállak egy fél körzés után hátul finoman lenyomva, fejbúbunkkal az ég felé törekedünk. Szívünk így nyitottabbá válik, de talán még jobb ennél is, ha egy pokrócot a földre terítve lefekszünk, ekkor közvetlenebb kapcsolatot tudunk kialakítani a földdel. Lehet, hogy először csak egy átsurranó érzést tapasztalunk, olyat, mintha egy hajszálat húztak volna végig a mellkasunkon kívülről vagy belülről. Ugyanezt nyitott szemmel egy felvillanó halvány fénysugár, vagy egy elsuhanó világosabb terület mutathatja. Ez már elég bizonyíték, hogy van, aki válaszoljon. Bízni kell saját megérzésünkben, meg kell adni magunknak az esélyt, hogy megérthetjük őket. Ez többféle módon megtörténhet. A nyilvánvaló tennivalóktól kezdve a fák segélykiáltásáig széles az érzékelhető feladatok skálája. Én magam egyszerűen a megérzéseimre szoktam hagyatkozni. Vagy az ízlésemre. Ha megnézek egy területet, megnézem, mennyire érzem harmonikusnak. Ha nem az, felteszem magamban a kérdést, mit is kellene tennem, hogy azzá váljon, s figyelek, mit érzek. Van, hogy az értelmemet is be kell vetni, és többféle variációt kigondolok, s azt választom, amit leginkább kellemes érzések kísérnek.

A folytatásban következik:
Első tennivalók a kertben
Tervezés - mit hova, és miért?

forrás: bioparaszt.blog.hu/ , szerző: Derita mNemos