Tel.: 06 30 343 4343 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Omán

Hivatalos név: Ománi Szultánság Időzóna: GMT+03:00
Anyanyelven: Saltanat Oman Autójelzés: OM
Államforma: monarchia Pénznem: ománi riál (OMR)
Főváros: Muscat Elektromosság: -
repülőjegy foglalás szálláshelyek Ide utaznék
Leírás |  Városok |  Utazási információk |  Fontosabb telefonszámok |  Földrajz, gazdaság
Leírás
Az Ománi Szultánság elbűvölő és lebilincselő vidék, ahol Marco Polo tevegelt, a bibliai Job végső nyugalomra lelt és ahol Szinbád, az utazó vitorlát bontott. Látványos táj, ahol megtalálhatók a csipkézett hegycsúcsok, káprázatos vízesések, lélegzetelállító homokdűnék, idilli oázisok és a végtelenbe nyúló homokos tengerpart. Talán ezek a természeti csodák különböztetik meg Ománt a többi Közel-keleti országtól.
A terület bővelkedik a földtani csodákban is: a Jebel hegység északi részének sziklatömbjei, délen a Dhofar tengertől távolabb eső, hullámzó legelők, a Rub al Khali homokos tengerpartja, Umm as-Samin határtalan szikes földteknője és Jiddat al Harasis porlepte tájai és sziklaképződményei.
Az ország éghajlata tájegységről tájegységre változó. A tengerparti vidékeken nyáron meleg és nedves a levegő. Az ország belseje forró és száraz, néhány magasabban fekvő hely kivételével, ahol egész évben mérsékelt a hőmérséklet. Délen viszont kellemesebb az éghajlat, főleg a nyári időszakban. Aki teheti ilyenkor délre megy, hogy a Dhofar monszuntól buja és hűs vidéken találjon enyhet a perzselő ománi nyárban.

Városok Utazási információk
Nemzetközi repülőterek

Masqat.
Fontosabb telefonszámok

Ország előhívó: 968
Földrajz, gazdaság

Népesség adatok

Lakosság: 2 018 000 fő
Népsűrűség: 9.50 fő/km2
Nyelvek: arab, angol, hindu, urdu, perzsa.
Népcsoportok: arab (96%), indiai, perzsa, urdu, egyéb (4%).
Vallások: mohamedán (75%), egyéb (25%).
Földrajzi, természeti adottságok

Terület: 212 457.00 km2
Nagyobb települések: Masqat (Maszkat) 50 000.
Legmagasabb pontok: Jabal al Harim 3352 m.
Földrajz

Az északi részén emelkedő hegységtől nyugatra eső területei a Rub' al Hali sivataghoz tartoznak, partvidéke sík és sivatagos.
Gazdaság

Egy főre jutó GNP: 6 490 USD

agrárország, jelentős kőolajtermeléssel.
Kapcsolódó cikkek
Oman II.
Éjjeli menedékhelyen pazar vendéglátás:A turizmus fejlesztését a szultánságban nem gazdasági érdekek mozgatják. Az olaj és a földgáz elegendő növekedést biztosít az ország gazdaságának. A vendégszeretet alapvetően az ország kultúrájából és hagyományaiból ered. A helyiek- akár elhagyott tengerparti részen, akár messze a nyüzsgő városoktól félsivatagos vidékeken találkoztunk- mindig szívélyesen invitáltak otthonukba. Ilyenkor szinte kötelező volt elfogyasztani társaságukban kedélyes cseverészés közepette egy-két csészécske különleges ománi kávét vagy teát, néhány szem datolya kíséretében; még akkor is, ha történetesen éjnek évadján szerényen szállást kérő éjszakai vándorként kopogtattunk az ajtajukon. A vendéglátás mindig pazar volt - a körülményektől függetlenül.A tömegturizmus igazából még gyerekcipőben jár Ománban, bár a kormány is bátorítja azidegenforgalom fejlesztését. Komoly pénzforrásokat fektettek be ennek elősegítése érdekében: ilyen például a Maszkat melletti Szidabban lévő 250 különféle hajót befogadó yachtkikötő megépítése. 1992-ben 8 millió ománi riált költöttek az ország turistafogadási feltételeinek kialakítására.1970-ben mindössze egyetlen szálloda üzemelt a szultánságban, Matrában. Mára már az ország legfontosabb pontjain mindenhol vannak szállodák, de a gyérebben lakott vidékeken (értem ezalatt akár a sivatag közepét) is akadnak motelek és üdülőházak. Mondhatom ott tartózkodásom egyik legkülönlegesebb estéje volt, amikor Golden Sands Reportban egy sivatagi zarándokszállón volt szerencsém éjszakázni. Túlzás nélkül mondhatom,hogy ifjú Marco Polónak éreztem magam, amint egy félig nyitott, lapos tetejű beduhin sátor puha szőnyegén ejtőzve, a közösen elfogyasztott arab vacsora után, élvezettel szívtam a vízipipából az illatossheeshat. Miközben figyeltük, hogy kúszik fel az égbolt közepéig a sivatagi telihold, újdonsült arab barátaimmal eszmét cseréltünk kultúráink különbözőségéről, minduntalan derülveazon, hogy emberiességünkben mégis mennyire hasonlítunk.A sivatag egyébként itt teljesen veszélytelen, nincsenek kígyók, sem skorpiók, az itteniek szerint pedig a világon nincs pihentetőbb dolog, mint a sivatagi szabadban aludni, mivel itt elég mindössze öt óra alvás, hogy az ember felébredve úgy érezze, egy ma született bárány frissességével rendelkezik (ezt én magam is tanúsíthatom).Datolyapálma - Omm al Faqir, a Szegények Anyja:Az itteni nomád népek évszázadokon keresztül szoros kapcsolatban éltek a természettel, és mindig is nagyra tartották a növényeket: hasznosságukért, szépségükért, illatukért, és gyógyhatásukért. Az egyes növények titkát generációról-generációra adták tovább egymásnak.A legfontosabb, leggyakoribb és legtradícionálisabb növény a datolyapálma. Az őslakos beduinoknál mindennapos étel volt a hal, tevehús és tevetej mellé. A régi omániak a Omm al Faqir-nak azaz a Szegények anyjának hívták, mivel nemcsak finom, de nagyon hasznos is, szinte nincs olyan része, amit ne használnának fel. Mintegy 200 fajtája honos itt, Nizwa Souq-ban, a helyi piacon bőséges választék van ízletes és jó minőségű datolyából.A különlegességét igen magas, mintegy 70%-os cukortartalma adja. Emiatt a természet adta tartósítás miatt nem romlik meg, mint a legtöbb trópusi gyümölcs. A mai napig kézzel szüretelik, júniustól novemberig gyümölcsét frissen fogyasztják, amúgy pedig aszalva, de készítenek belőle mézet is. A fa leveleiből kosarat vagy árnyékot adó ereszt fonnak, kérgéből hajó és egyéb faáru készül, elszáradt, ágas-bogas kinövéseit söprűnek használják, a finomabb részekből pedig tisztálkodásra alkalmas szivacsot készítenek.Sok régi erődben külön datolyaraktárakat építettek, ahol speciálisan kiképzett helyeken tartották (általában pálmalevélből font) zsákokban, hogy idővel méz képződjön, ami a kialakított kanálisokban összegyűlt és máris fogyasztható volt. (Ezek a mai napig megtekinthetők.)A datolyafa hím és nő egyedekből áll, a gazdák gyakran maguk porozzák be a fákat a biztosabb termés érdekében. Az emberek szerint a datolya porzója olyan erővel bír, mint a férfiember magja, így- engem is figyelmeztettek - nőszemélyek csak óvatosan szagolgassák a növény eme részét.Az el-Bátna parton, főleg a partvonal északi részén nagy mennyiségben terem a citrom, aminek szintén több fajtája honos a vidéken. Az akácfa- ellentétben Magyarországgal -errefelé igen ritka, főleg időszakos vízfolyások medrénél található.Hűvösebb hegyvidékeken barack, füge és dió terem, a hegyi réteken pedig gyönyörű színekben pompáznak a vadvirágok. Egy-egy csapadékosabb időszak után hamarabb érezzük a jázmin, levendula illatot, minthogy látnánk a virágokat. Tengerpartokon sétálgatva sárga vagy bordó sivatagi jácintot találhatunk, a monszunesők öntözte Dhofar hegyeiben pedig orchideák és liliomok nyílnak.A Szalála körüli síkságon banán és papaya terem a dombokon pedig hosszan elnyúló kókuszültetvények zöldellnek.A sivatag hajója, a modern kor versenyállata:A beduionok úgy nevezik: ata Allah (vagyis Isten ajándéka). Nagyon hosszú időt kibír étel-ital nélkül és igazi önjáró takarítógépek: szinte mindent megeszik a kartondoboztól kezdve a szandálig.Az arab tevéknek csak egy púpjuk van. Az ebben felhalmozott zsír formában tárolt energiát képes képes felhasználni, ha nincs víz vagy élelem.A beduinok sokkal tartoznak a tevének. Évszázadokon keresztül nemcsak szállításra használták, hanem a legfontosabb tej- és húsforrást is jelentette számukra. A szőréből sátrat, takarót és tarisznyát szőttek, bőrében vizet vagy tejet tároltak, trágyáját tüzelőanyagnak használták.Manapság a tevék az egyik legnépszerűbb arab sport, a teveverseny sztárjaivá váltak, ahol másfajta hasznot hajtanak: a győztesek nagy értékű pénzjutalmat kapnak.Azok a tevéknek, amelyek látszólag magányosan kószálnak az útszélen, mindig van jogos tulajdonosa, maximum nem pásztorkodik négylábúja mellett, mivel azok nem távolodnak el 4-600 méternél messzebb. Az országban nincsenek gazdátlan kóbor tevék, maximum túl messze elkóborolt haszontalan haszonállatok.Ománban szinte kötelező ápolni a hagyományokat, így ha valaki büszke tevetulajdonos- dacára az egyre terjedő sok lóerős autócsodáknak - bizton számíthat mindenki elismerésére, mivel, hála a gazdaság növekedésével járó jó életszínvonalnak, senki sincs rászorulva tevetartásra a megélhetéshez.A sivatagi országokról alkotott előzetes feltevések ellenére egyvalamit biztosan állíthatok: Ománban nem legelésznek hatalmas zebra csordák és nem fenik rájuk a fogukat éhes oroszlánok. Ne számítson vad szafarikra, aki idejön, mert ez békésebb vidék: itt tevék, kecskék és kis méretű, ám annál ízletesebb húsú birkák legelésznek a sivatagi beduin sátrak közelében.Az ország egyébként is nagy hangsúlyt fektet a természetvédelemre: a jelenleg érvényes törvények szigorúan tiltják a vadon élő állatok vadászatát az ország egész területén. Az arab nyársas antilopot- amely csak errefelé őshonos - 1972-re teljesen kiirtották az orvvadászok. Az állatok megmentése érdekében rezervátumokat hoztak létre többek között Dzsiddat-el-Harászíszban, hogy természetes környezetükben szaporodhassanak. A nagy kiterjedésű sivatagos területek életkörülményeihez jól alkalmazkodott néhány állat,amely szintén megtalálható itt: a sivatagi macska, a sivatagi nyúl és sivatagi róka is. Általában jóval nagyobb a fülük, mint nem sivatagi fajtársaiknak és a lábukon szőrpamacs van. A nagy fülek az itt létfontosságú hőleadást segítik, a szőrpamacsok pedig nem engedik, hogy túl mélyen belesüppedjenek a homokba, így nem igényel túl sok energiát közlekedni a sivatagban.Omán 1700 km hosszú tengerpartja az északi Maszandam-félszigettől délen, a jemeni határig húzódik. A parttól a nyílt tenger felé 200 mérföld széles halászati zóna tartozik az országhoz. Az ománi vizekben több, mint 150 halfajta él, köztük a legkeresettebb hal és rákfajokkal (pl. sügér, tonhal, homár stb.) A fűrészes sügérnek- itt hamúr a neve - mintegy 35 fajtája él a szultánság vizeiben. A bátnai partok mentén a víz gazdag szardíniában (a dzsabati törzs mai napig ezzel takarmányozza marháit a száraz évszakban), Maszíra szigeténél és Dzofár partjainál pedig homár jellemző.Az öbölben élnek delfinek és a vidék otthont ad rengeteg egzotikus költöző madárnak is, így gyakorta láthatunka sekély vízben halászó flamingókat. Mintegy tíz éve, a partvidék aprólékos átvizsgálása során felfedeztek számos új hal- és korallfajtát, eddig ismeretlen madártelepeket és nemzetközi jelentőségű teknősbéka költő- és táplálkozóhelyeket.A halászat évszázadok óta hagyományos megélhetési forrás Ománban. A partvonal rendkívül gazdag halászati lehetőségeit talán fel sem mérték még teljesen. Mindenesetre ha korán reggel kisétálunk a tucatnyi halpiac egyikére (pl. Muttrah souqban, nem messze Maszkattól van egy), kedvünkre válogathatunk a frissen fogott ínyenc csemegékből, vagy mindent a szemnek alapon belefeledkezhetünk a gazdag látványba.Néhány természetvédelmi, vagy történelmi jelentőségű látványosság, nevezetesség megtekintéséhez előzetes engedély szükséges: ilyen pl. a Rász-el-Hadd vidék, ahol a teknősbékák költenek, a Dzsiddat-el-Harászísz vidék, ahol az arab nyársas antilop él, valamint az ország belső részének néhány faluja.Tömjén, mirha - amit akartok:Az ókor legbecsesebb kincse, a szertartásoknál használt illatos tömjén, amelyet Sába királynője vitt ajándékba Salamon királynak,az Omán déli vidékén lévő Dzofárból származott. A tömjén tulajdonképpen bizonyos fák által kiválasztott illatos gyanta, amit úgy kapnak, hogy speciális bemetszéseket végeznek a fatörzsön. Ezek a fák csak Ománban, Jemenben és Szomália északi részén élnek. A tömjén anyaga természetes illóolajokat tartalmaz ezért erőteljes aromatikus illata mellett jól ég, és természetes gyógyhatása is van. Ezek a tulajdonságai tették a legjobban keresett, legértékesebb dologgá az ókori időkben.Annak idején a gyermek Jézusnak is tömjént és mirhát vittek ajándékba, ami abban az időben sokkal értékesebb volt, mint az arany. Hamarosan alapvető kellék lett a vallásos szertartásoknál és az egyiptomi, jeruzsálemi és római templomok lettek a legfőbb megrendelők. Akkoriban úgy háromezer tonna tömjén ment ki Arábiából, főleg tengeri úton. A tömjén és mirha kereskedelem a világ leggazdagabb embereivé tette a dél arábiaiakat.A központ Sumhuramban volt, ahogy a görögök hívták Moscha, ma Khor Rouri néven ismert a hely. Romjai nem messze vannak Szalálától Dél-Omán mai központjától.A tömjén mai napig népszerű illatosítószer, sokféle formában kerül felhasználásra: szilárd, szemcsés- eredetileg is használt - anyagtól kezdve egészen olajos alapú parfümökig. Árát mindig minősége szabja meg, mindenesetre ma már mindenki által hozzáférhető.Víz és vízvezetés, avagy a faladzs-rendszer:A szultánság a föld egyik olyan száraz zónájában terül el, ahol a víz drága kincs, mivel mindig is gondot okozott a megfelelő vízellátás. A helyiek viszont remekül megoldották a problémát, a vízkihasználásnak mondhatni évszázados művészete van erre. A víznyerés alapját a faladzs-rendszer képezi, amelynek eredete ókorba vész, bár gyanítható Perzsiából került ide. Számos afladzs (a faladzs többesszáma) kis híján ezer éves.A zseniális rendszer lényege, hogy a hegyek mélyében összegyűlt vizet ember alkotta föld alatti csatornák segítségével felszínre hozzák, majd azt öntözésre és háztartási célokra használják. Ez a valóságban úgy néz ki, hogy a falvakat mini kanális-rendszerek hálózzák be, amelyek minden házhoz elvezetik az így szerzett vizet. A víz, amely egyenletesen folyik a vájatokban, egyébként igen tiszta és meleg és mennyisége még nagy szárazság idején is alig csökken. A legtöbb faluban a mai napig működik a rendszer és megtalálhatóak azok az ősi napórák is, amelyeket arra használtak, hogy mindenki egyformán részesüljön a közös kincsből. Általában külön erre a feladatra kijelölt ember ellenőrizte és szabályozta a víz folyásának irányát.Ma már több nagy teljesítményű fúrt kút, valamint tengervíz sótlanító állomások biztosítják a megfelelő mennyiségű ivóvizet, bár a kormány szorgalmazza a régi faladzs rendszerek korszerűsítését.Sivatagi kaland - három óra vagy három nap itt az életet jelenti:A sivatagban, terepjáró és modern felszerelések ide vagy oda, azért a homok az úr. Hogy milyen törékeny is a biztonság a homok birodalmában, azt a következő példa mutatja. Egyik napon épp Salalahba indultunk Ras Madrakahból, amikor- vezetőm javaslatára - egy kis kitérőt tettünk a senki földjére, Rub Al Khaliba. Angolul Empty Quoternek, azaz üres negyednek is nevezik, mert itt több száz négyzetkilométernyi terület teljesen lakatlan.Csináltunk pár fotót, megmártottuk lábunkat a selymes sivatagi homokban (nem tartott az egész csak egy órát) és indultunk volna tovább, azonban pár méter után egy alattomos homokbucka vendégmarasztaló csapdájában landoltunk négykerékmeghajtású Land Cruiserünkkel. Dél felé járt, de szerencsére február volt, ami azt jelentette, hogy "csak" 30 Celsius fok volt az 50 helyett.Eleinte nem tűnt konolynak a dolog, de másfél órás megfeszített ásás a sivatagi napon rádöbbentett, mennyire felkészületlenül indultunk útnak. Egy napra való élelmünk és két napra való vizünk volt csupán. Tizenöt kilométernyire voltunk az országúttól, de ami a városban tizenöt kilométer, az a sivatagban harminc. Mobiltelefonjaink használhatatlanok voltak, mivel a sivatagban nincsenek átjátszó tornyok (teljesen feleslegesek, az átutazóknak csupán pár óra kiesést jelent).Benszülött vezetőm elárulta: aranyszabály, hogy a sivatagba soha nem szabad egyedül elindulni, bármilyen tapasztalt is valaki. Két autóval most semmi gond nem lenne, de így lehetetlen megmondani mikor szabadulunk: lehet, hogy három óra, lehet, hogy három nap. Egyszóval ott álltunk a XXI. század küszöbén, és a tíz körmünkkel kezdtük kapargatni a homokot autónk alól, törölgetve homlokunkról a csípős izzadtságot. Közben az járt a fejünkben, hogy három órát, vagy három napot kell itt töltenünk...Két és fél óra után - a folytonos própálkozások, amiknek az eredménye az lett, hogy a négykerékmeghajtás fél perc alatt visszahányta az autó alá azt a pár köbméter homokot, amit fáradtságos munkával kiszedtünk- kezdett vészesen lemerülni az akkumulátor. Helyzetünk kezdett komolyan aggasztóvá válni, de nem adhattuk fel, így próbáltunk nem arra gondolni, mi történhet legrosszabb esetben.Szerencsére négy és fél óra test és lélek edző ásás után makrancoskodó Land Cruiserünk hirtelen kiugrott homokágyából. Fülrengető örömsikollyal üdvözöltük a mutatványt.Később - amikor már a jóval biztonságosabb kövezett út szalagját hasítva elmerengtem a történet lehetséges végkifejletein-, értettem meg, miért tágítják úgy ki az idő fogalmát az arabok. Három óra, vagy három nap- a sivatagban nincs sok különbség. Viszont a türelmetlenség az életedbe kerülhet. Ők megtanulták tiszteletben tartani a természet játékszabályait, cserébe a túlélésért. Mi európaiak azt hisszük: mi irányítunk, mert a betondzsungelekben ez az illúzió támad, pedig tévedünk. A nap, a víz és a homok az úr, és ha nem tiszteljük a természetet, csak magunkra vethetünk.Körte Ildikó
Oman I.
Amikor egy huszonéves nő - kalandos körülmények között - eljut egy teljesen más kultúrájú országba (pontosabban az első arab országba, ahol megfordul életében), akkor várhatóan sok dologra fog rácsodálkozni, annak ellenére, hogy nem naiv típus.Nos, megvallom, azóta már jártam több arab országban, de prospektusok szóvirágai ide vagy oda, egyik ország sem volt annyira kulturált, európaizált, miközben ugyanakor vegytisztán arab, mint Omán. Itt még nem hígitotta fel az ősi hagyományokat és életvitelt a turizmus tömegáradata. Az "őslakosok" tényleg gyermeki rácsodálkozással fogadják vidéken az idetévedőt, mivel egyáltalán nem megszokott, hogy fehérbőrű idegen látogat oda. Éppen ezért elsősorban nem a "pénzszag", hanem a vendégszeretet hajtja őket, amikor meginvitálnak. Mint európai nő (bár nem vagyok sem szőke, sem kék szemű), meglepődve tapasztaltam egyfajta tiszteletet, amire egyáltalán nem számítottam. Nem hagyományos értelemben vett tartózkodás volt ez részükről, hiszen azért ne felejtsük el délen jártam, egy olyan kultúrában, ahol hagyományosan egészen másképp kezelik a nőket, mint az öreg kontinensen.Távol a nagyobb városoktól természetesen - főleg a fiatalabbak -, leplezetlenül megbámultak de inkább csodálkozással vegyes kíváncsiság, mint erőszakos tolakodás volt ez részükről. (Utóbbit sokszor voltam kénytelen tapasztalni más- turistaparadicsomként emlegetett - arab országokban.) Bár sokat közlekedtem egyedül, egyetlen atrocitás sem ért azalatt az intenzív több, mint két hét alatt, amit volt szerencsém eltölteni ezen a különleges helyen.Omán egy modern értelemben vett keleti paradicsom. Infrastruktúrálisan már felkészült a vendégek fogadására, de még nem fertőzte meg a tömegigény, mivel várhatóan csak az elkövetkező években fog "felfutni" az idegenforgalmi prospektusok kiemelt ajánlatai közé. Aki idelátogat, az- most még - tényleg az arab világ esszenciáját kapja, ahol még minden az eredeti, miközben tiszta és igényes, és az emberek még természetesek, sőt ártatlanul naivan tekintenek az idegenre. Itt az utazó átélheti, milyen is, amikor egy idegen civilizáció első hírnökeinek egyikeként találkozik egy ősi és nagyon gazdag kultúramai, hétkönapi képviselőivel."Papucs orrán pamutbojt":A csizmára emlékeztető Arab-félsziget "orrán", annak délkeleti részén hosszanti irányban fekszik Omán. Három oldalról öleli magába- hol sziklás, hol homokos partjait - az Ománi-öböl, a Perzsa (Arab)-öböl és az Arab-tenger tajtékos vize.Az ország jellegzetességét az el-Hadzsarnak nevezett csupa-kopár sziklás hegyvidék, a méltóságteljesen elterülő sivatagrengeteg, és a tagolt, sziklás-homokos tengerpartok alkotják.A régiek úgy hitték: Isten négy részre osztotta a földet: egy rész tengerre, két rész hegyes-völgyes szárazföldre és egy rész lakatlan (ahogy ők nevezik Rub Al Khali vagy Empty Quarter) területre.Nyugatra Ománt Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek határolják, délre Jemen, északra a Hormuzi-szoros, keletre pedig azArab-tenger.Az ország éghajlata tájegységről tájegységre változó. A tengerparti vidékeken nyáron meleg és nedves a levegő. Az ország belseje forró és száraz, néhány magasabban fekvő hely kivételével, ahol egész évben mérsékelt a hőmérséklet. Délen viszont kellemesebb az éghajlat, főleg a nyári időszakban. Aki teheti ilyenkor délre megy, hogy a Dhofar monszuntól buja és hűs vidéken találjon enyhet a perzselő ománi nyárban.Itt tulajdonképpen két évszak van: a tél októbertől márciusig tart és kellemesen meleg, a hőmérséklet ilyentájt 20-30 Celsius fok. A nyár viszont égetően forró, májustól szeptemberig az átlaghőmérséklet 35 és 45 fok között mozog.Kevés eső esik és az is rendszertelenül, bár néha előfordulnak nagy helyi esőzések is. Ez alól kivétel a déli körzet, ahol június és szeptember között rendszeres a csapadék a nagy víztartalmú monszun szelek jóvoltából.Múlt és meséi:Omán nagyon fiatal ország, mindössze 30 éves. A szultánság- egészen 1970-ig - jószerével a külvilágtól elszigetelten, középkori körülmények között élt. Annak idején az Ománi Szultánság volt az első arab ország, amelyik diplomáciai kapcsolatot létesített az Amerikai Egyesült Államokkal. Már korábban is kötött megállapodásokat Nagy-Britanniával, Franciaországgal és más országokkal, ezt az időszakot azonban hamarosan visszaesés követte.Pedig ebben az időben Omán befolyása elérte Zanzibárt, Kelet-Afrika egyéb vidékeit és voltak területei Perzsiában is. Ekkoriban Maszkat az egész térség fontos kereskedelmi és politikai központja volt. Szajjíd Szaíd bin Szultán, az akkori uralkodó honosította meg például Zanzibárban a szegfűszeget, amit Indonéziából hozott.1856-ban a Nagy Szaíd halála után az ország részekre szakadt, megfosztották Kelet-Afrikai gyarmataitól és majd száz évre elszigeteltségbe és belső megosztottságba süllyedt.Ezen a megkövült helyzeten változtatott Kábúsz bin Szaíd el-Szaíd szultán, akinek 1970-es trónra lépése új fejezetet nyitott az ország történelmében. Modernizálta az országot közigazgatásilag, gazdaságilag, de ami a legfontosabb: nyitottá tette az embereket a külvilág felé. A szultánság hivatalos politikája, hogy minél szélesebb körű kapcsolatokat építsen ki az arab és nem arab országokkal, hogy toleranciát hirdessen kultúrától függetlenül, hogy a világ népei jobban megértsék egymást.1970-ben, mindössze egyetlen 10 km-es kövezett út volt, amely Maszkattól vezetett Beit-el-Faladzs repülőtérre. Ezen kívül csak terepjáróval, könnyű tehergépkocsival vagy tevével járható ösvények léteztek. Mára már több ezer kilométernyi kiépült úthálózattal rendelkezik az ország, összekötve egymással a szultánság legtávolabbi pontjait, nem is beszélve a föld- (vagy inkább kavics-) utakról.Bár ezt is folyamatosan fejlesztik, nemegyszer előfordult, hogy egyszerűen le kellett fordulnunk a betonozott útról a kavicsos homokba, mert véget ért a már kiépült szakasz. A földet döngölő munkások mellett elhaladva figyeltem, micsoda energiával épül- szó szerint - az ország.Harminc évvel ezelőtt csupán egyetlen postahivatal volt az országban, az is a fővárosban. Maszkaton kívül a küldemények továbbítása kizárólag az utazók jóindulatán múlt. Akkoriban csak három fiúiskola volt, lányiskola egy sem. (Ma már több főiskola mellett 1986-ban megnyílt a Kábúsz Szultán Egyetem, ahol a két nem aránya nagyjából egyenlő.) 1970 előtt mindössze egy - az Amerikai Misszió keretében működő - kórház volt Ománban, és egyetlen végzett orvos, aki külföldön praktizált. Amikor hazatért, ő lett az ország első egészségügyi minisztere.Beduinok és dzsabalik:Az ország lakossága alapvetően arab származású, bár ma sok bevándorló (afrikaiak, indiaiak, pakisztániak stb.) él az országban, akik a jobb élet reményében jöttek ide. Az emberek jelentős része északon (Maszkat körzetében) és délen (Szalalah vidékén) a part mentén csoportosul. Az ország belsejében elszórtan élnek.Az eredeti őslakosok a félsivatagos területeken vándorló beduinok, akiknek egy része még most is nomád életet él. A helyiek- kicsit irigykedve - azt mondják róluk: szabad emberek, szabad élettel. A beduinok asszonyai ívesen szabott, leginkább farsangi álarcra emlékeztető maszkot viselnek. Arab vezetőm elárulta, hogy ez azért van, mert így jobban érvényesül gyönyörű szemük- amely olyan, akár a gazelláé - de ha egy nő kéri, leveszik a maszkjukat. A beduinok főleg tevét, kecskét tartanak (bár vannak köztük halászok is), a nők pedig a kézművesség mesterei: gyönyörű és tartós használati tárgyakat gyártanak, amit aztán eladnak a piacon.Lent délen, a tengerre néző hegyoldalakon, a parti síkságon túl élnek a dzsabalik. Hegylakóknak nevezik őket, furcsa, nehezen érthető nyelvjárásukat pedig madárnyelvnek. Szintén állattartásból élnek.A beduin vendégszeretet egyébként legendás. Ez a hagyomány mit sem veszített szívélyességéből az évszázadok során. Az omániak legifjabb generációja is híven gyakorolja ősei örökségét.Odalátogatókat meghívni különleges bedouin kávéra vagy teára (ez eltér az ománi vagy arab kávétól) náluk teljesen természetes. Különleges szabály náluk, hogy a gyűszűnyi méretű kiürült teás vagy kávéscsészéket azonnal újratöltik, hacsak a vendég meg nem fogja csészét jobb kézzel, és meg nem rázza, jelezve, hogy elég volt. A beduinok szívélyesek, barátságosak és segítőkészek. Nem ritka náluk az sem, hogy meghívják az idegent, ossza meg velük ételüket, ami azt jelenti, hogy a tányérjukról ehet a szerencsés kiválasztott.Omán ma:Omán gazdasága az olajra épül, de a megnövekedett ipari termeléssel párhuzamosan nő a kereskedelem és a szolgáltatóiparjelentősége is.A hagyományos közigazgatás modern államszerkezettel párosul. Megmaradt az ősi törvény, miszerint minden ománi polgár az uralkodóhoz- a nép atyjához - fordulhat, ugyanakkor létrejött a minisztertanácsból álló kormány.A szultánság hét fő tervezési körzetre tagozódik, amelyek további vilajetekre (kormányzóságokra) és központokra oszlanak.Omán azon kevés országok közé tartozik, ahol a kormány polgárai javára folytat igen határozott lakáspolitikát. A gomba módra szaporodó épületek hagyományosak, mégis újszerű stílusban épülnek. Megőrzik az ománi kultúra hagyományait ötvözve azt a modern építészeti megoldásokkal. Ezért egy-egy régi és új épület egymás mellé kerülve teljes harmóniában van.Iszlám:Omán, az iszlám aranykorában i.sz. 7. században csatlakozott a vallást követő országok sorába. Mazin bin Ghadonba of Samail volt az első ománi, aki elindult, hogy találkozzon Mohamed prófétával. Bármily távol is volt Omán Mekkától és Medinától, az első országok közt volt, amelyik még a próféta életében felvette a vallást. Hamarosan egész Ománban beköszöntött az iszlám, és "Allah akbar"-t zengtek a hívők és "Allah akbar"-t kezdtek visszhangozni a - mai napig egyre szaporodó - mecsetek falai.Az iszlám eleinte a nomád beduin pásztorok és törzsek vallása volt, akkor jött, mikor a gyors gazdagodás és az erkölcsi és tradícionális züllés aláásta/megrokkantotta a törzsi társadalmi berendezkedést és a régi értékeket,amikre az a társadalom épült.Az új vallás új hitet adott a jóság erejében, amely győzni tud a gonosz felett. Hamarosan Omán az iszlámság egyik fellegvára lett, és innen terjedt tovább többek közt Afrika keleti felébe, valamint Kínába is.Az iszlám ma is döntő szerepet játszik a szultánság életében és társadalmában. Az országban ma a vallások aránya: 75% arab és 25% egyéb. Itt nem kötelező az iszlám követése és a tradícionális ruhák viselése sem.Az iszlámban a vallás és a törvény egymásba olvad, ezért az iszlám törvénye Omán törvénye. Az iszlám ma toleranciát jelent Ománban többek között a nem hívőkkel és a más vallásúakkal szemben is. Engedélyezett az iszlámon kívüli vallások gyakorlása és templomok építése is. Az idelátogató idegen teljes biztonságban érezheti magát, ha más ruhát visel, mint az itteniek, még akkor is, ha történetesen- mint jómagam - nő az illető. Az omániak tényleg toleráns emberek, bár a szokatlan látvány okozta meglepetést nem rejtik véka alá. Ez egy idő után zavaró lehet, ezért ajánlatos a kezet-lábat védő ruhák viselése, már csak az erős napsugárzás miatt is. De hangsúlyozom, eme ruhadarabok viselése nem kötelező, csak javasolt.folytatjuk...Körte Ildikó