Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Antarktisz

Hivatalos név: Déli-sarkvidék Időzóna: GMT-04:00
Anyanyelven: - Autójelzés: -
Államforma: Pénznem: -
Főváros: Cape Denison Elektromosság: -
repülőjegy foglalás szálláshelyek Ide utaznék
Leírás |  Utazási információk |  Fontosabb telefonszámok |  Földrajz, gazdaság
Leírás
Az Antarktisz (magyarul: Déli-sarkvidék) az Antarktikának nevezett déli kontinens, valamint a környező tengerek és szigetek összefoglaló neve. Neve a görög antarktikosz szóból ered, jelentése: az Arktisszal szemben. Az ötödik legnagyobb földrész.

A kontinenst átlagosan 2000 m vastag összefüggő jégtakaró borítja, amelyből a hegységek 4000-5000 m magas csúcsai emelkednek csak ki.
Az Antarktisz állami fennhatóságon kívüli terület, gazdaságilag kiaknázatlan.

A lakosságot a tudományos megfigyelőállomások személyzete teszi ki.
A tudományos megfigyelőállomásokat fenntartó országok: Argentína, Ausztrália, Chile, Dél-afrikai Köztársaság, Franciaország, India, Japán, Lengyelország, Nagy-Britannia, Németország, Oroszország, Új-Zéland, USA.

Utazási információk
Fontosabb telefonszámok

Ország előhívó: 672
Földrajz, gazdaság

Népesség adatok

Földrajzi, természeti adottságok

Terület: 13 328 000.00 km2
Legmagasabb pontok: Vinson Massif: 5140 m
Földrajz

Az Antarktisz főleg a déli sarkkörtől délre helyezkedik el. A Déli-óceán veszi körül. Két hegység húzódik rajta, melyeket a Ross-tenger és a Weddel-tenger közti földszoros választ el egymástól. A Weddel-tengertől nyugatra és a Ross-tengertől keletre levő területeket Nyugat-Antarktisznak, a másik részt Kelet-Antarktisznak nevezik. A keleti és a nyugati félgömböt a greenwich-i délkörhöz viszonyítják.

A szárazföldi részt összefüggő jégtakaró borítja, amelynek átlagos vastagsága meghaladja a 2000 m-t, melynek eredményeképpen az Antarktisz Földünk legmagasabb földrésze. Legnagyobb jégvastagsága 4775 m. A szárazföld körüli óceán egy részét is jég, úgynevezett selfjég takarja. A Föld jégkészletének 90%-a az Antarktisz jégtakarójában van, amely az édesvíz 70%-át tárolja.

Legmagasabb pontja a Vinson Massif, amely 5140 m. Hegységeiből és magasföldjeiről a Föld leghosszabb gleccserei ereszkednek alá, amelyek a következők:

Lambert-gleccser - 434 km
Rennick-gleccser - 257 km
Beardmore-gleccser - 161 km

Itt található a Föld legdélebbi aktív vulkánja, az 3795 m magas Erebus. Forró vizes oldataiból naponta 80 g arany kerül a felszínre.
Klíma

Szélsőségesen hideg. Belső területeinek átlaghőmérséklete télen -40°C és -70°C között alakul, míg nyáron -15°C és -35°C között mozog. A part mentén enyhébb a hőmérséklet, télen -15°C és -32°C, nyáron -5°C és +5°C közötti.

A katabatikus szelek vagy lavinaszelek néhány melegebb nap után a parti és a belső területek közötti nyomáskülönbséget kiegyenlítve hatalmas energiával zúdulnak a tenger felé. Sebességük elérheti akár a 320 km/h-ás értéket is.

A legszárazabb kontinens, mivel a földrész belsején évente kevesebb, mint 50 mm csapadék hull, ezért néhány helyen fagysivatag alakult ki. A nyugat-antarktiszi Száraz völgyek területén már 2 millió éve nem hullott csapadék. Az évi csapadékmennyiség a csapadékosabb területeken is legfeljebb 500-600 mm (pl.: Antarktiszi-félsziget). Itt mérték a Földön a leghidegebb hőmérsékletet: -89,2°C (Vosztok állomás, 1983. július 21.).
Történelem, kultúra

A felfedezés:
1773. január 17-én James Cook átlépte a Déli-sarkkört.

1819-ben felfedezték a Déli Shetland-szigeteket, ahova később rengeteg fókavadász érkezett. A "fókabőr-láz" kis híján a medvefókák kihalásához vezetett.

1820-ben Fabian von Bellinghausen látta meg először a partokat a Vosztok nevű hajóról, de nem tette a lábát a kontinensre.

1895-ben Carsten Borchgrevink norvég biológus volt az első kutató a földrészen.

1908-ban Ernest Shackleton 180 km-rel a Déli-sark előtt kénytelen volt visszafordulni.

1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot. Robert Falcon Scott angol kutatónak ez csak 1912. január 18-án sikerült (a visszaúton Scott meghalt).
Kapcsolódó cikkek
Ausztrál postahivatal nyílt a Déli-sarkon
Megkezdte működését Ausztrália első déli-sarki postahivatala a jeges kontinens egyik népszerű turistacélpontjának szomszédságában. Sir Douglas Mawson (1882-1958) ausztrál felfedező és geológus 1911 végén indult el szülőhazájából a Déli-sarkvidék felfedezésre. Egy évvel később érte el a jégrengeteg keleti részén elterülő Commonwealt-öböl egyik sziklás részét, amelyet Cape Denisonnak nevezett el. Az expedíció során számos kunyhót emeltek a környéken, amelyek később életmentőnek bizonyultak a felfedezők számára, akik ezekben vészeltek át egy hirtelen lecsapó második téli időszakot egészen a kalandtúra végét jelentő 1914-ig. "Mivel rengeteg turista érkezik ide évközben és a bélyeggyűjtők részéről is hatalmas az érdeklődés, ezért egy lépéssel tovább szerettünk volna menni a százéves évforduló alkalmából és felépíteni a saját postahivatalunkat a helyszínen" - mondta el a Reuters hírügynökségnek Rob Easther, a Mawson Kunyhók nevű alapítvány expedíciókért felelős ügyvezetője.A Cape Denison-i postahivatal egyelőre csak ideiglenes épületet kapott a túlélő kunyhókat felújító alapítvány lakónegyedében. Az intézmény csak néhány hétig üzemel a déli félteke nyári időszakában, a lepecsételt levelek minden szezon végén Ausztráliába kerülnek, ahonnan hagyományos úton továbbítják őket a címzettekhez. A nyitószezonban 150 turista érkezett a helyszínre, ahol speciális kiadású bélyegek várták őket és a megcímzett borítékokat egy műanyagdobozba kellett beledobniuk. Mielőtt azonban a vállalkozó szellemű látogatókkal megpakolt két tengerjáró befutott volna a jégbirodalom kikötőjébe, már nagyjából ötszáz, mindenre elszánt bélyeggyűjtő kereste fel levélben a postahivatalt a különleges postabélyegek reményében.A postamesteri feladatokat ellátó David Tingay kutatónak egyebek között az időjárási viszonyok feljegyzéséről és a kommunikáció koordinátori feladatokról is gondoskodnia kellett. "Amit egyáltalán nem vettünk számításba előzőleg, hogy a pecsét tintája milyen nehezen szárad itt" - osztotta meg a tapasztalatait Tingay. "A tinta sem a bélyegzőkre nem akart tapadni, sem a borítékon nem tudott rendesen megszáradni. A központi fűtéssel ellátott nagy postákon ez persze nem jelent problémát" - mondta.