Ide utaznék Koppenhága

Általános leírás

Évszázados városléte és polgári hagyományai ellenére Koppenhága fiatalos és könnyed város benyomását kelti. Nem csupán híres múzeumok, színházak, galériák és a modern dán design Európa-szerte elismert központja - itt virágzik az iparművészet meg az alternatív kultúra is.
A látogató lépten-nyomon érzékeli az individualizmus és a tolerancia légkörét. A világ valószínűleg leghosszabb sétálóutcáján, a majdnem két kilométeres Strøgeten éppolyan élénk a forgalom, mint minden más nagyvárosban, itt azonban feltűnően gyakran lát az ember barátságosan mosolygó arcokat. Szinte mediterrán hangulat lebeg a Ny Havn, az Új kikötő - voltaképpen a város legrégibb kikötője - fölött, mert nyáron koppenhágaiak, turisták százai üldögélnek a kikötőmedence közvetlen közelében sorakozó vendéglők, kocsmák és bárok elé kitett asztalok mellett.
A keskeny kikötőmedence és a barátságos, színesre festett, oromfalas házak még a 18. és 19. századból származnak, amikor itt még tisztes kereskedők éltek. (Később egy időre afféle "vöröslámpás negyed", tengerészek kedvelt szórakozóhelye lett a rakpart környéke.)
Koppenhága története a 11. századba nyúlik vissza, az első feljegyzések 1026-ból még kis halászfaluként említik: Havn, azaz kikötő volt a neve. Gyakran feldúlták a kalózok, míg 1167-ben Absalon, Roskilde püspöke, kis várat nem építtetett védelmére a Slotsholmen szigeten (ma e szigeten áll a királyi rezidencia).
Az erődítmény mintegy 200 évig állt, 1369-ben teljesen lerombolták a fosztogatók. Hét évvel később új, erősebb várat építettek a helyére, és 1416-ban már a dán király is oda tette át székhelyét. A vár körül kialakult, gyorsan fejlődő település a Køpmannaehafn (Kereskedők Révkikötője) nevet vette fel, és 1443-ban az ország fővárosa lett. A 16. század végére a mindinkább fellendülő kereskedelemből meggazdagodott, és lassan kezdte kinőni falakkal körülvett területét.

IV. Keresztély, a városépítő
Koppenhága a 17. században élte első virágkorát. A művészetszerető és szenvedélyes építkező király, IV. Keresztély idején emelték a legszebb, még ma is álló épületeket: a Kerek torony (Rundel), a különös, sárkányfarktornyos Tőzsdepalota (Borsen) és a reneszánsz stílusú Rosenborg-kastély, de az Arzenál, a hadikikötő és a Nyboder városnegyed is neki köszönheti megvalósulását.
A fellendülés és virágzás éveit azonban a következő évszázadban szörnyű csapások és katasztrófák követték: 1711-ben Koppenhága majdnem teljes lakosságát elvitte a pestis, 1728-ban és 1795-ben tűzvész pusztított, 1801-ben és 1807-ben pedig a brit hadiflotta ágyúzta az alighogy felépült várost. Szerencsére a várkastélyok nem sérültek meg, a romos városrészek helyreállítása pedig alkalmat adott a nagyszabású városrendezésre.
A napóleoni háborúk után viszonylag békés időszak következett az ország életében, kulturális téren pedig valóságos aranykor köszöntött be. A szellem forradalma Dániában elsősorban a filozófus Søren Kierkegaard nevéhez fűződik, de említésre méltó a nagy író, Hans Christian Andersen és a dán művészeti iskola megalapítójának, Christoffer Wilhelm Eckersbergnek a munkássága is.
Az 1662 és 1665 között épült védműveket 1856-ban lebontották, a Christianshaven melletti bástyákat ma zöld növényzet borítja, és új lakói fantáziadús "lakóhelyeket" alakítottak ki bennük. 1971-ben főként hippik foglalták el az egykori Christiana katonai objektumait, és kikiáltották saját független államukat. A hevesen vitatott, ám mégis megtűrt település afféle bér-, adó- és gépkocsimentes enkláve, melyben bohémek, művészek és yuppiek színes egyvelege él. A Vor Fresels Kirke (a Megváltó temploma) mellett álló csigavonalú lépcsőházzal körülvett különös toronyból pompás kilátás nyílik a belső kikötőre és Koppenhága központjára, a Városháza (Rådhuset) hatalmas, vöröstéglás tömbjére és 106 méter magas tornyára.

Művészet a vidámparkban
A Városházáról kilépve a város egyik főútvonalán, a Vestrebrogadén haladva hamarosan elérjük a híres Tivoli Parkot. A régi erődítmények helyén 1843-ban nyílt meg a londoni Vauxhall Gardens mintájára, ám nem csupán vidámpark, hanem kulturális létesítmény is: nagy hangversenytermében nemzetközi zenekarok és balettegyüttesek lépnek fel, szabadtéri színpadán néptáncfesztiválokat rendeznek.
A Tivoli mögött van a Glyptotek; különösen híres etruszk és egyiptomi gyűjteménye, és Franciaországot leszámítva itt található a leggazdagabb francia szobor- és festménykiállítás, és természetesen a 19. század dán művészetének legjelentősebb alkotói is képviselve vannak. A múzeumot Carl Jacobsen, a Carlsberg sörgyár megalapítója ajándékozta a városnak.
A 18. század derekán épült Nemzeti Múzeumban világhírű gyűjtemény van kőkorszaki szerszámokból és használati eszközökből, de legalább olyan híres a viking korból származó anyaga is: rúnaírásos faragott kövek, hajók. Megcsodálható egy több mint 3500 éves napszekér, 3000 éves trombitaszerű bronzkori hangszer, antik érmék és ékszerek.