Ide utaznék Melbourne

Általános leírás

Sydney örökös riválisának, a második legnagyobb ausztrál városnak, Melbourne-nek farmerek, állattenyésztők és aranyásók voltak az alapítói. A két tengerparti település történetében sok a hasonlóság; s bár korosabbnak látszik, a testvérek közül vitathatatlanul Melbourne az ifjabb. Évtizedeken át vetélkedtek, hogy elnyerjék Ausztrália tartományi fővárosának rangját, míg végül 1913-ban sem egyik, sem másik, hanem Canberra lett a kormányszékhely.
Az első sydneyi telepesek megérkezése után tizenöt évvel, 1802-ben angol földművesek telepedtek le 700 kilométerrel távolabb, a Phillips Bay mellett, a későbbi Melbourne helyén.
A gazdálkodás eredménye azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a göndör hajú, sötét bőrű őslakókat sem igen lehetett rávenni a mezei munkára, ezért sok farmer felhagyott vele, és a földrész belsejében próbált szerencsét. Először 1835-ben érkeztek állattenyésztők Melbourne termékeny vidékére, ám aztán hamarosan csapatostól követték őket további telepesek. 1850-ben pedig, amikor aranyat leltek a környéken, valóságos versenyfutás kezdődött az erős férfiak között. És voltaképpen ezzel kezdődött Melbourne feltartóztathatatlan fejlődése is.
A hajdani aranyásóvárosnak ma kereken három és fél millió lakosa van, régi negyedei a 19. és a 20. század eleji London Viktória és Edward korabeli építészeti stílusát tükrözik.
A melbourne-iek 1840-ben Victoria állam kormányzója számára közvetlenül Angliából hozattak rezidenciát. A szó szoros értelmében darabokra szétszedett, hajón érkezett angol udvarházat új helyén változatlanul felépítették. A La Trobes Cottage ma nyitva áll a látogatók számára. Ugyancsak vízi úton, 1934-ben érkezett Melbourne-be az angliai Yorkshire grófságból a híres hajós és felfedező, James Cook szülőháza is, mely jelenleg mint "Cook kapitány háza" egy parkot ékesít.

Sokszínű kulturális hatás
Ám nem csupán az angolszász, de más kultúrák is rányomták bélyegüket Melbourne-re. A Mennyei Birodalomból bevándorló kínaiak színes kínai negyeddel és 1856-ban a See Yup Joss House-templommal gyarapították a várost. A Földközi-tenger vidékének életmódját idézi a Little Italia, az olasz negyed, sok-sok pizzasütödéjével, fagylaltozójával és kávézójával. Athén és Szaloniki után Melbourne Richmond negyede a harmadik legnagyobb görög város a világon. És Kis-Saigon is van, a vietnami üzletekkel, vendéglőkkel és ál-eredeti kocsmákkal szegélyezett Richmond Street környékén. A város éppen az etnikai sokszínűségnek köszönheti élénkségét és kellemes légkörét.

Melbourne-i szórakozások
A City Square-en hűsítő szökőkutak csobognak, akrobaták és pantomimművészek szórakoztatják a nézőket, s állandóan telve vannak a kertvendéglők meg a tavernák. Főként a fiatalokat vonzzák az ingyenes, szabad ég alatt megrendezett rockkoncertek, táncprodukciók és színházi előadások.
A város hangulatához a Nyugat-Európában már kihalóban levő villamosok jelenléte, vidám csilingelése is hozzájárul. No, nem annyira a formatervezett, modern kocsiké, mint inkább a régi, többnyire zöldre mázolt, örökösen huzatos, zörgős-zötyögős, kemény fapados masináké. A híres popsztár, Elton John, egyik melbourne-i látogatása alkalmából úgy beleszeretett az egyik közel százesztendős villamoskocsiba, hogy megvásárolta, hajóval elszállíttatta San Franciscóba, és ott felállíttatta a háza kertjében.
Ausztrál festők műveit - köztük bennszülött művészek és a heidelbergi iskolához tartozó alkotók munkáit - a Victorian Arts Centerben lehet megtekinteni. A város muzeális kincsei között technikatörténeti érdekességek is akadnak, például oldtimer repülőgépek vagy az 1885-ben Belfastban épített Polly Woodside nevű vitorlás hajó. Egyéb kuriózumokban sincs hiány: a múzeumban ma is látható Phar Lap, a világhírű versenyló - igaz, csak kitömött állapotban.
Melbourne évente visszatérő, közkedvelt ünnepe a márciusi Moomba-fesztivál. Ilyenkor városszerte látványos utcai felvonulásokat, versenyeket, színházi előadásokat és hangversenyeket rendeznek. A moomba szó a bennszülöttek nyelvéből származik, és azt jelenti: "Gyere szórakozni!" Mindazonáltal a nagyvárosi utcákról úgyszólván teljesen hiányoznak a bennszülöttek. A gyarmatosítók puskái, a fehérek által behurcolt betegségek és a szeszesital megtizedelték számukat. A bennszülöttek 40 000 évvel ezelőtt tutajokon vagy azóta rég a tengerbe süllyedt földhátakon át érkeztek Ausztráliába, s ők voltak a világrész voltaképpeni birtokosai. A brit gyarmatosítók viszont Ausztráliát birtokba vehető területnek nyilvánították, s még a 20. század elején sem írták össze a bennszülötteket. Egyéb

Borravaló: A személyzet nem feltétlenül várja el, ki-ki tetszés szerint adhat.