Ide utaznék Tallinn

Általános leírás

A tallinni székesegyházat hordozó hegy évszázadok óta messziről észlelhető partjele a hajósoknak. Tiszta időben jól látható onnan a Finn-öböl túlsó oldalán elterülő Helsinki. A finn fővárosból naponta 20 komphajó hozza a turistákat Tallinnba - bevásárlóturizmus ez a javából, még ha sokan szívesen időznek is az ódon város középkori falai között.
A művészien restaurált épületek hűen tükrözik a város 700 éves történetét. A 13. századból származó Városháza előtti tér és az 1422-ben alapított gyógyszertár képezi Tallinn szívét. A 15. századi gótikus házakkal szegélyezett téren kávéházak és vendéglők sorakoznak egymás mellett, asztalaik és székeik az egész teret elfoglalják. A vidáman csevegő emberek esznek-isznak, vitatkoznak, nagyokat kacagnak, és jól érzik magukat az évszázadok árnyékában.
Hasonlóképpen pezsgő élet folyik a szűk utcákban is, parányi boltok, butikok, sörözők, éjszakai lokálok és vendéglők követik egymást fel egészen a Toompea, a Dómhegy tetejéig.

A város történetét 1154-től írják
Régészeti leletek tanúsítják, hogy a meredek dombon már a Kr. e. 1. században éltek vadászattal és halászattal foglalkozó emberek, feltehetően észt törzsek. E helyen a későbbi évszázadokban is létezett település, melynek védelmére a 11. században kőfalat építettek. A főként kereskedelemmel foglalkozó város oly gyorsan ismertté vált, hogy a kor nagy arab kartográfusa, al-Idríszi, 1154-ben Qualaven néven már fel is tüntette világtérképén.
1219-ben II. Valdemár vezetésével a dánok meghódították a várost, melyet Revalnak neveztek el. Valdemár hatalmának jelképeként 1229-1233 között megépíttette a Szent Mária-székesegyházat. Nem annyira az észt nép alávetése indította a hódításra, mint inkább a város kivételesen jó elhelyezkedése: aki Revalt birtokolja, kulcspozíciót élvez a kelet felé irányuló nyugati kereskedelemben. A kereskedelem pedig mindinkább felvirágzott az erődítmény védelmében. Az észteknek nem sok haszna volt belőle, mert a 20. századig idegen hatalmak vazallusai maradtak.
Reval már nagyon korán, 1285-ben az akkor még fiatal Hanza Szövetség tagja lett. 1346-ban a Német Lovagrend megvásárolta a várost, majd amikor 200 év múltán a rend lassan feloszlott, Reval svéd kézre került, és a 15. század folyamán monopolhelyzetet vívott ki magának a keleti kereskedelem irányítása terén.
A svédek után az oroszok következtek: I. Péter cár 1710-ben az északi háború során elfoglalta a várost, mely egészen 1918-ig orosz város maradt.

Orosz uralom alatt
III. Sándor trónra lépésével (1881) megkezdődött Észtország eloroszosítása: a cár mindent üldözött, ami észt vagy idegen volt. A balti-tengeri tartományokat (Észtországot, Livóniát és Kurlandot) kormányozó német bárók fölötti hatalmának jeleként a Dómhegyen felépíttette az Alekszandr Nyevszkij-katedrálist.
Az első világháború alatt a németek megszállták Észtországot. Amikor elvesztették a háborút, az oroszokat pedig lefoglalta a forradalom, 1918-ban ütött az első észt állam megalakulásának órája, és Tallinn főváros lett. De csak 22 évre. A második világháború idején előbb szovjet, majd német csapatok vonultak be, s amikor az utóbbiak 1944-ben vesztesként távoztak, szovjet bombázók rombolták le a várost.
A németek helyét ismét a szovjetek foglalták el, Észtországból szovjet köztársaság lett, és megkezdődött az eloroszosítás újabb hulláma. Csak a Szovjetunió széthullása után, 1991-ben lett újra önálló állam, és Tallinn ismét főváros.

Felsőváros és alsóváros
A vár régi helyiségeit a második világháború pusztításai után gondosan restaurálták, és a kormány rendelkezésére bocsátották. A Felsőváros több régi házába, palotájába követségek költöztek. Észtország legrégebbi temploma, az evangélikus Szent Mária-székesegyház is új fényben ragyog, akárcsak az észtek által nem túlzottan kedvelt ortodox Alekszandr Nyevszkij-katedrális.
Az Alsóváros egyik legbecsesebb műemléke a Piactér közelében álló nagy, fehér falú Niguliste-templom. Az épület ma az észt művészet múzeuma, melyben számos középkori műalkotást őriznek, így például 15. századi oltárokat és a Haláltánc-töredéket, Bernd Notke 15. századi művész mesterművét. A modern tallinni művészet alkotásai a Kiek-in-de-Kök nevet viselő ódon őrtorony három felső szintjén tekinthetők meg.
A várfalakon kívül kellemes sétára kínálkozik a szépen ápolt Katalin-park, a szerelmesek kedvelt találkozóhelye. Nagy Péter cár telepíttette, és Tallinn polgárainak ajándékozta. A park közepén hatalmas barokk kastély terpeszkedik: a cár nyári rezidenciája, 1718 és 1736 között építette Niccolo Michetti olasz építész. Ma az Észt Köztársaság elnökének székhelye. Egyéb

Éghajlat: A legmelegebb hónapok július és augusztus, a nappali hőmérséklet általában 20-24 °C, nagy ritkán 30 °C.

Borravaló: Nem szokás; a szolgáltatásokért kiállított számlák végösszegét felfelé illik kerekíteni.