Ide utaznék Montevideo

Általános leírás

Uruguay fővárosa nyugalmas maradt - és mégis a modern kor ritmusában él. Mégis, a modern kor ritmusa Montevideóban nem olyan hevesen lüktető, mint más dél-amerikai városokban, inkább nyugalmasnak, szinte szemlélődőnek nevezhetnénk. Nem jellemző rá a túláradó, extrovertált latin vidámság sem, nincsenek "turistautcák, turistanegyedek". A modern, világos számítógépüzletek, méregdrága butikok vagy elegáns átriumüzletek békésen megférnek a poros könyvesboltokkal, sötét asztalosműhelyekkel vagy zsúfolt vegyeskereskedésekkel. A régi és az új egymás mellett élése az egész városra jellemző; a házakon festőien keverednek a spanyol gyarmati, az olasz és a szecessziós stílus elemei. Olykor megdöbbentő a kép, de mindig csupa báj, és örvendetes, hogy mind több régi épületet állítanak helyre.
A Csendes-óceánra kivezető vízi utat keresve Fernão de Magalhães (Magellán) volt az első európai, aki megpillantotta ezt a helyet, amikor 1519-ben felvitorlázott az itt kereken száz kilométer széles Rio de la Platán. A vidék eleinte nem tűnt túl vonzónak a spanyol szolgálatban álló felfedezőknek, mert sem ásványi kincsei, sem letelepedett indiánjai nem voltak, akiket munkára lehetett volna kényszeríteni.

Katonák, csempészek
A kedvező kikötőhelyen ezért csak a 18. században létesítettek telepet a spanyol helyőrség számára a Rio de la Plata keleti partján. A portugálok Coloˆnia do Sacramento néven már 1680-ban várost alapítottak közvetlenül Buenos Airesszal átellenben; a város lakói főként a spanyol telepesekkel folytatott csempészkereskedelemből éltek. A spanyol gyarmatosítóknak ez nem volt ínyére, ezért Bruno Mauricio de Zabala, Buenos Aires kormányzója 1726-ban helyőrségi várost építtetett, hogy a csempészek elől elzárja az Atlanti-óceánhoz vezető vízi utat. Az új várost San Felipe de Montevideónak nevezte el.
1807 és 1830 között angolok, spanyolok, argentinok, portugálok és brazilok foglalták el a várost. Az éppen felvirágzóban levő kereskedelem és a lakosság nagyon megszenvedte a tartós megszállást - a kereskedelem visszaesett, és a lakosság tetemes hányada elhagyta a várost.
1843 és 1852 között Juan Manuel de Rosas argentin diktátor hadserege tartotta megszállva Montevideót, miközben a franciák és az angolok Buenos Airest vették blokád alá. A kereskedelem ennek ellenére ismét virágzásnak indult, és Montevideo a Rio de la Plata legjelentősebb kikötőjévé vált.
A Montevideo és Buenos Aires között közlekedő komphajók kikötőjének közelében, az óvárosi félsziget, a Mercado del Puerto északi oldalán elterülő városnegyedet a "gasztronómia Mekkájának" nevezik, és méltán. A hajdan gazdagon díszített kovácsoltvas vásárcsarnok teteje alatt számos falatozót, kocsmát és vendéglőt rendeztek be. Óriási rostélyokon belsőségek, hatalmas húsdarabok sülnek, és fűszeres illat szállong.
A gyarmati korszakból származó óváros, a Ciudad Vieja szűk utcáin át juthatunk ki a parkok és terek egymást követő sorára, melyek Montevideo egész központján átvonulnak keleti irányban. Az óváros túlsó oldalán, a félsziget déli partjától - az apartmanházak előtt és a Rambla Gran Bretaña sétány hosszában - zöld parkok és álomszép strandok sora húzódik végig a tengerparton.
A Plaza Zabala és a Plaza de la Constitución környékén néhány nagyon érdekes múzeum és kiválóan helyreállított régi épület található. Az óváros központját képező árnyas Plaza de la Constitución nyugati oldalán emelkedik az Iglesia Matriz-székesegyház. Az 1799-ben épült templomban pihennek az uruguayi történelem nagyjai.

Építészeti stílusok sokfélesége
A székesegyházzal átellenben nyíló, kis butikokkal és kávézókkal szegélyezett sétálóutcán végighaladva, a régi városkapun át egyszerre Montevideo új központjában, a forgalmas Plaza Independencián találjuk magunkat. Az óriási zöld tér közepén álló mauzóleumon büszke lovas szobor emelkedik a nagyvárosi nyüzsgés fölé: Uruguay nemzeti hősét, a szabadságharcos José Artigast ábrázolja. A környező épületeken a városban alkalmazott összes építészeti stílus képviselve van, a városképre leginkább jellemző klasszicista (a régi kormányszékhely és a kereskedelmi kamara) és neoklasszicista (Teatro Solís) épületeken át az ultramodern igazságügyi palotáig.
A tér déli oldalán magasodik Montevideo kétségtelenül legvitatottabb, ám ugyanakkor legmegragadóbb épülete, a 26 emeletes Palacio Salvo. Montevideo jelképe 1928-ban épült, és évtizedekig Dél-Amerika legmagasabb épületének számított. Egyéb

Borravaló: Taxisofőröknek és vendéglőben a számla összegének 10 százaléka.