Ide utaznék Buenos Aires

Általános leírás

Buenos Aires őslakói, a porteñók szerint az Avenida 9 de Julio a világ legszélesebb sugárútja. És valószínűleg a legforgalmasabb is, gondolja magában a látogató. A 140 méter széles, észak-dél irányú fő közlekedési útvonal áthatolhatatlan járműrengetegében különösen a sok colectivo vonja magára az idegen figyelmét. A colectivo sajátos helyi közlekedési eszköz, és egyúttal Buenos Aires jelképe. Voltaképpen kis autóbusz, melynek vezetője menet közben élénk megjegyzésekkel szórakoztatja a kocsiban összezsúfolódott utasokat. A Buenos Aires-i buszsofőrök fölöttébb rámenős, ugyanakkor biztos vezetési stílusa szinte legendás. Némi túlzással: ők e város gyors életritmusának megtestesítői.
Az Avenida 9 de Julio közepén egy már messziről is jól látható, közel 70 méter magas obeliszk áll. 1936-ban emelték a város első, ám sikertelen alapításának emlékére.
Az élénk és nemzetközi jellegű nagyváros, melynek vonzáskörzetében ma mintegy 11 millió ember él, több mint 400 évvel ezelőtt nem élte túl az első alapítási kísérletet: az állandóan ismétlődő indián támadások és az élelmiszerhiány miatt a telepesek elköltöztek. A második kísérlet 1580-ban már sikeresebbnek bizonyult. Az alapító expedíció résztvevői nagy földterületeket kaptak, és az első telepesek által visszahagyott, szabadon kóborló és időközben igencsak megszaporodott állatokat is befogták.
Nuestra Señora de Santa María del Buen Aire azonban - az első telepesek így nevezték el új lakóhelyüket - az első időben csak afféle árnyékéletet élt. A spanyolok nem engedélyezték kereskedelmi tevékenység folytatását, ezért a telepesek csakhamar a saját útjukat kezdték járni: belterjes állattenyésztés mellett jól jövedelmező csempészettel is foglalkoztak. A csempészkereskedelem olyannyira kifizetődőnek bizonyult, hogy a 17. század végétől a 18. század közepéig települések egész sora jött létre a Paraná mentén. A számos kis folyócskával, patakkal átszőtt vidék nemcsak igen termékeny volt, hanem jó terepet is biztosított a lakosság "főfoglalkozásához": a csempészek kis hajói mindenhová könynyen eljuthattak.
1776-ban - a kereskedelmi tevékenység sikere ekkorra már vitathatatlanná vált - Buenos Airest kinevezték az újonnan létesített spanyol alkirályság, Río de la Plata fővárosává. Az immár engedélyezett, hivatalos kereskedelem megerősítette a várost közigazgatási központként betöltött szerepében.
A viszonylag könnyű meggazdagodás reménye sok bevándorlót vonzott a városba. Elsősorban Spanyolországból és Itáliából jöttek, de közép-európai országokból is, főként Németországból. A jövevények a kikötő, a raktárházak és a vágóhidak közelében, a déli városnegyedekben telepedtek le, az 1870-es nagy sárgalázjárvány után elhagyott városrészben.

A Plaza de Mayo
Buenos Aires történelmi központja a Plaza de Mayo, az államelnök pompás rezidenciájával, a Casa Rosadával. Az elnök a rózsaszín épület erkélyéről intézi szózatait a néphez, a nép pedig a palota előtti téren tiltakozik, ünnepel vagy tüntet, százezerszámra.
A tér nyugati oldalán a közel két kilométer hosszú Avenida de Mayo köti össze a kormányzati székhelyet a Kongresszus épületével, mely pontos mása a washingtoni Capitoliumnak.
A Kongresszus téren elhelyezett 0 kilométerkőnél kezdődik az összes argentin országút számozása. Átellenben a Kongresszus két emlékműve Argentínát jelképezi: a gránitlépcsők az Andokat, a szökőkutak a folyókat és a tengert.
A modern Buenos Aires szíve a Plaza de Mayótól északra, a Calle Lavalle és a Calle Florida sétálóutcák környékén lüktet. Mobiltelefonjukat a fülükre szorítva, jól öltözött üzletemberek sietnek a banknegyed felé, a vendéglőkben tolonganak az emberek a hússütő grilleknél, és esténként hosszú sorok várakoznak a mozik és a színházak előtt.

A San Telmo művésznegyed
A turisták kedvelt úti céljai közé tartoznak az Avenida de Mayótól délre elterülő tipikus munkásnegyedek, a San Telmo és a La Boca. San Telmo gyarmati korból származó, szépen restaurált házaiban ma művészek és iparművészek élnek és dolgoznak, a festői La Boca-negyed rikítóan élénk színekre mázolt fa- és bádogházai pedig eredeti környezetet szolgáltatnak a különféle ünnepségeknek, báloknak és táncversenyeknek. A tangóverseny győzteseit országos ünneplésben részesítik.
A gazdagok északra, Recoletába, Retiróba és Palermóba vonultak vissza. Itt elegáns, nyugalmas élet folyik a gyarmati időszakból származó luxusvillák és az ultramodern üveg- és betoncsodák között, kellemesen lehet sétálni, levegőzni a Botanikus kert és az Állatkert fái alatt, vagy akár a Cemeterio de la Recoletában, Buenos Aires e békés temetőjében, ahol az argentin elit felmenői pihennek nemzedékek óta. Egyéb

Borravaló: 5-10 százalék; hordároknak, a boyoknak 0,50-1 argentin dollár.