Ide utaznék Marrakesh

Általános leírás

Amikor a nap késő délután lebukik Marrákes jelképe, a Kutubija-mecset minaretje mögött, és megnyúlnak az árnyékok, füst száll fel a Dzsemaa el-Fna téren sorakozó utcai falatozók apró tűzhelyeiből. Szinte hihetetlen, hogy az egész napot kitöltő serény tevékenység üteme még fokozható, pedig így van! Ugyanis a gyorsan beálló sötétséggel együtt mindenütt felbukkannak az utcai zenészek, kígyóbűvölők, bűvészek, akrobaták, mesemondók, tűznyelők és zsebtolvajok. A barátságos bolondokról, öreg vízárusokról és riadt turistákról nem is szólva...
Jó annak, akinek sikerül megkaparintania egy asztalkát a teret szegélyező sok-sok kávézó valamelyikében, vagy netán abban a szerencsében részesül, hogy helyet talál egy tetőteraszon, ahonnan mintegy páholyból szemlélheti az alant vibráló fénytengerben zajló izgalmas forgatagot és átadhatja magát az emberi és állati hangokból, dobpergésből, csengettyűcsörgésből, furulyasivításból, mopedek berregéséből és autódudák üvöltéséből összetevődő kakofóniának.

A medina előtti tér
A Dzsemaa el-Fna Marrákes leghíresebb tere. Hajdanában e városon kívüli térre jöttek a parasztok terményeikkel a dúsan termő Hauz-síkságról, hogy találkozzanak a kereskedőkkel, továbbá itt, a Lefejezettek Terén tűzették ki az uralkodók a vétkesek, a bűnözők és a keresztények levágott fejét is.
A térről egyre keskenyebbé váló utcák vezetnek mindenfelé az óváros labirintusába, melyben szultáni paloták, gazdag kereskedők díszes villái és Arábia legszínesebb bazárjai rejtőznek. A medinát (városközpontot) hatalmas, 12 kilométer hosszú, a 12. századból fennmaradt fal övezi, mely fölött ciprusok, datolyapálmák és fenyőfák tekintenek át. Tizenegy ódon kapun keresztül (a legszebb közülük a Báb Aguenau) szakadatlanul áramlik ki és be a tömeg - kereskedők, kézművesek, munkások és látogatók, robogók és megrakott szamarak - a frissen festett és száradni kiakasztott színes selyemkelmékkel fellobogózott szűk utcákba.
A 11. század közepén az Almorávida-dinasztia létesített itt települést, mely hamarosan az erre áthaladó karavánok fontos piacává és pihenőhelyévé vált. Kereken száz évvel később az Almohádok vették át az uralmat, és Marrákest birodalmuk fővárosává tették. A város kiépítése folytatódott; ekkor alakult ki a városközpont jellegzetes építészeti stílusa.
Az Almorávida-dinasztia idejéből származik a még ma is működő öntözőrendszer: ez látja el vízzel Marrákes méltán híres parkjait, köztük a Menara-olajfaligetet és a több mint 400 hektáros Agdal-kerteket.
Az Almohádok nevéhez fűződik a 12. században emelt Kutubija-mecset építése, melynek 77 méter magas minaretje (a maga nemében a legrégibb és a legjobb állapotban levő építmény) Marrákes jelképe.
1269-ben a Maronita-dinasztia megalapítója véget vetett az Almohádok uralmának Marokkóban, és meghódította Marrákest is.
Ebből az időből származik az óváros legértékesebb műemlék épületegyüttese, az azonos nevű mecset mellett álló Ben Juszuf-medresze. A medreszét Abu el-Hasszán maronita szultán alapította a 14. században, majd 'Abd Alláh el-Ghalib, a Szaadita-dinasztia egyik uralkodója 1570-ben kibővíttette a Magreb legnagyobb iszlám teológiai főiskolájává. A belső udvarra nyíló 150 kis kamrában a medresze fénykorában állítólag mintegy 900 tanuló és oktató élt. Az iskolát a közelmúltban gondosan felújították, és a látogatók ma már ismét gyönyörködhetnek a finoman cizellált stukkódíszítésekben, mozaikokban és faragványokban.

Szubtropikus környezet
Egyetlen más új város sem dicsekedhet olyan művészi értékű természeti miliővel, mint az 1916-ban, a francia protektorátus idején épített Gueliz. Modern irodaházai, üzletei és kávéházai narancs- és jacarandafákkal szegélyezett széles utcákon, pálmafás sétányokon állnak, a középületeket dúsan virágzó szubtropikus növényekkel pompázó parkok veszik körül.
És mindezek közepette egy igazi botanikai mesevilág: Jacques Majorelle francia festő egykori kertje. Majorelle 1923-ban költözött Marrákesbe, megépítette álmai házát, és a legkülönfélébb szubtropikus növényekből kertet telepített. 1962-ben bekövetkezett halála után a kert elvadult, de szerencsére a híres francia divattervező, Yves Saint-Laurent így is beleszeretett, és megvásárolta a festő villáját. Rendbe hozatta a kertet, és átadta Marrákes városának. Majorelle egykori műtermében ma iszlám iparművészeti tárgyakat állítanak ki. Egyéb

Borravaló: A szállodai számla végösszegében általában benne foglaltatik a borravaló is. Taxisofőrök, fodrászok, jegyszedők és pincérek 5-10 százalékos borravalót várnak el. Kialkudott ár esetén nincs külön borravaló.