Adventi hagyományok
2006. december 04.

A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka.
Az András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes "szent idő" a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Advent első vasárnapja legkorábban november 27-én, legkésőbb december 3-án lehet. Az advent az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka. A néhány generációval ezelőtti kor az előkészület lelki jellegére helyezte a hangsúlyt. Ez volt a szent idő: a várakozás és a reménykedés ideje. A Messiást váró hangulat alapja a hajnali mise, a roráte volt. Ez jellegzetesen közép-európai, sőt magyar hagyomány, angyali vagy aranyos misének is nevezték, amelyhez azonban pogányos varázscselekedetek, különösen szerelmi varázslások sokasága fűződött.
Roráte előtt minden ólat, istállót be kellett zárni, harangozás előtt jártak ugyanis a boszorkányok. Ha az eladósorban lévő leány hajnalban három kis darabot letépett a harangkötélből, s azt hajfonó pántlikájában viselte, farsang idején sok kérőre számíthatott.
Az advent eredete az 5-6. századra vezethető vissza, eleinte háromnapos böjttel volt összekötve. Az adventi időszakban lakodalmat, zajos mulatságot nem tartottak - akárcsak nagyböjtben. 1611-ben a nagyszombati zsinat meg is tiltotta advent első vasárnapjától vízkeresztig az esküvőket, zajos mulatságokat.
Disznóölő Szent András napjától megkezdődtek a disznóölések és disznótorok. Itt ettek-ittak az emberek, de sohasem szerdán, pénteken, vagy szombaton - ilyenkor mindig böjtöltek. Főképp katolikus vidékeken a gyermekek kántálása jelezte az advent kezdetét. Karácsonyi énekeket, jókívánságokat tolmácsolva járták a falut, némi adomány reményében.
Az adventi koszorú hagyománya az ősi időkbe nyúlik vissza, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival; viszonylag új szokás, a 19. századból eredeztethető. Első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott.
A valódi adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Egy hamburgi evangélikus lelkész, Johann Hinrich Wichern otthonába egy hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy-egy. Később csak négy gyertyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtottak meg.
Szokás volt az adventi házikó készítése, ami kartonlapból készült, és annyi ablaka volt, ahány napból állt az advent. Minden napon kinyithattunk egy újabb ablakot, ahol egy-egy bibliai idézet volt található. Ebből már csak az adventi naptár maradt meg, ahol az ablakok csokit rejtenek.
Borbála napján pedig Borbála ágat (egy cseresznye, egy barack, egy orgona- vagy egy mandulafaágat, esetleg aranyeső ágat) vágtak, amit december 4-én vízbe állítottak. Ha az ág kizöldül, az azt követő évben megkérik a lány kezét. Ha nem zöldül ki, a leányzónak várnia kell egy évet, hogy újra próbálkozhasson.
December 13. Luca napja. Ekkor a lányok 13 egyforma cetlire 13 fiú nevét írják, és minden nap tűzbe dobnak egyet. Karácsonykor a megmaradt cetlit kibontva fény derül arra, ki lesz a leány férje.

AZ ADVENTI NAPTÁR KITALÁLÓJA

Adventi naptárat már hetekkel karácsony előtt mindenfelé vásárolhatunk. A préselt ajtócskák mögött kis csokoládémeglepetések várnak a kíváncsi "édesszájúakra". Más adventi naptárak fából készült kis dobozokból állnak, vagy hosszú ajándékcsomagokból. De mindig 24 ajtócska, 24 zacskó vagy csomagocska van a naptárban, hogy december minden napjára jusson egy ajándék szentestéig.
Ezt a szép szokást egy édesanya találta ki. Rosszul esett neki, hogy kisfia minden este azzal a kérdéssel nyaggatta: "Hányat kell még aludnunk, hogy megjöjjön a Jézuska?" Egy nap fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, mindegyikre rátűzött egy bonbont. Kisfia mindennap lecsippenthetett egyet. A kisfiúból idővel felnőtt lett.
Eszébe jutott egyszer az édesanyja naptára. Úgy gondolta, hogy más gyerekeknek is örömet szerezhetne vele, és ezért elhatározta, hogy adventi naptárakat készít és árusít. Nagy sikere lett. Nemsokára gyárak sora foglalkozott adventi naptárak készítésével. Gerhard Lang, az adventi naptárak atyja 1974-ben hunyt el Münchenben, igen idős korában.

A SOKARCÚ FAGYÖNGY - ADVENTI DÍSZ ÉS ORVOSSÁG

A fagyöngyfélék
A mérsékelt égöv alatt ritka életmód képviselői a hazánkban is őshonos fagyöngyfélék (Viscaceae): bokor habitusú félélősködők. A családnak mintegy másfél ezer faja ismert, de hazánkban csupán két fajuk él, a sárga és a fehér fagyöngy. Csírázáskor a fára hulló magok gazdanövénnyel érintkező sejtjei átalakulnak, aktivitásuk megnő. Feloldják a gazdanövény érintkező sejtjeinek falát, ragasztóanyagot bocsátanak ki, amelynek segítségével megtapadnak. A kialakult szívógyökereken át a gazdanövénytől elvonják a felvett tápanyagot, és fotoszintetizálással saját hasznukra fordítják.

A fehér fagyöngy (Viscum album) morfológiája
Az adventi, karácsonyi díszként divatos örökzöld fehér fagyöngy (hívják még fakínnak, gyöngybuckónak, gyimbornak, boszorkánylábnak) előfordul a tölgyek kivételével majdnem minden lombos fán, leggyakrabban nyáron, akácon található. Télen a csupasz fák ágain zöldellő "bokrocskák" impozáns látványt nyújtanak. Levelei aprók, épszélűek, átellenesek, bőrneműek. Apró, zöldes virágai bogernyőt alkotnak. Borsó nagyságú, gyöngyház színű álbogyó termései decemberben érnek. A bogyóképződésben részt vesz a virágvacok, ennek belső része enyvszerűen tapadós. Ez a szaporodást segíti, mert magvai sem vízben, sem talajon nem csíráznak ki, csak a lombos puhafák ágain. A bogyókat madarak (például a csonttollú madár, a fenyőrigó, a léprigó, a szőlőrigó) fogyasztják, így terjesztik a magvakat. Miután gyakran nem kívánt helyen fejlődik, gyomnövénynek is tekinthető. Az egyetlen biztos gyógymód, ha eltávolítjuk ezeket az örökzöld "gömböket" a fáról.

A gyógynövény
Október elejétől december közepéig gyűjtött leveleit és vékonyabb szárát szárítás céljából apróra vágjuk, további gyűjtési ideje március és április. A legjobb gyógyhatást a nyárfán élősködő fagyöngynek tulajdonítják, de a lucfenyőn, erdei fenyőn és a gyümölcsfákon is jó gyógyhatású fagyöngy tenyészik. Március és április hónapokban a fagyöngyön jóformán alig van bogyó. Levele és szára nem mérgező, de a termése nem fogyasztható. Ha disznózsírral összekeverve kenőcsöt készítünk, fagyás esetén külsőleg alkalmazva nagyon hatásos. Vérnyomás szabályozó, eredményesen alkalmazható a daganatos sejtek képződésének gátlására is. Általában gyógyteakeverékek alkotójaként szerepel. Hatása alapján egyaránt alkalmas a szervezet megtisztítására és a betegségek megelőzésére.

Teakészítés
A fagyöngyteát kizárólag hidegen készítsük. Egy púpozott teáskanál fagyöngyöt adunk 1/4 liter vízhez, éjszakára állni hagyjuk, másnap kicsit felmelegítjük és leszűrjük. Ha nagyobb mennyiségre van szükségünk naponta, a teát tartsuk termoszban vagy pedig forró vizes vízmelegítőben melegítsük fel.

forrás: www.taverna.hu