Ausztrália, a kontinensország
2006. november 14.

Mit tehet az ember, ha csak tíz rövidke napja van egy kontinens megismerésére? Tíz nap sok, ha az egészet Sydneyben akarom eltölteni, mondták a terepet alaposabban ismerők. Ahhoz viszont, hogy nekivágjak a sivatagnak, nagyon kevés... Ami a legnagyobb ausztrál várost illeti, hallgattam rájuk. Amit viszont a sivataggal kapcsolatban hallottam, nem fogadtam meg. Béreltem egy autót, és nekivágtam a hatalmas kontinensnek.

Ha valaki megkérne arra, hogy jellemezzem ezt az óriási országot, minden ékesszólásomat összeszedve annyit mondanék: Ausztrália más. Különbözik bármitől, amit eddig láttam. Különleges helye ez a világnak.

Ausztrália egyszerűen más

Ahogy a bérelt autómmal zuhogó esőben lassan araszolok ki a dugóban Sydneyből, az jut eszembe, hogy nem gondoltam volna, hogy így fogad az ország. Pont mintha valamelyik amerikai nagyváros melletti autópályán állnék csúcsforgalom idején. Az egyetlen különbség, hogy a bal oldalon közlekedünk. A városból kiérve aztán lassan átalakul a táj, és kezdem megérezni azt, hogy milyen érzés itt vezetni, pedig még a tengerparton haladok. Az itteni növényzet egyáltalán nem hasonlít a kontinens belsejében találhatóra.

A hullámlovasok paradicsoma

Utam első állomása a világ tíz legjobb strandja közé besorolt legendás hírű Surfers' Paradise. Ez a szörfösök Mekkája. A sport szerelmesei közül mindenki hevesen vágyik arra, hogy életében egyszer itt hasíthassa a hullámokat. Megérkezésemkor zuhog az eső és a fojtó párás levegőben hamar rátapad az emberre a póló még az eresz alatt is. A strandon rajtam kívül csak elszánt japán fiatalok gyakorolják (igaz még csak a homokon), hogyan is kell hasalásból felegyenesedni a deszkán. Az óceán haragos képet mutat. Az ausztrál tengerparton amúgy is csak a zászlókkal kijelölt területen lehet fürdeni. Ha ezt nem tarjuk be, hamar utolér minket egy, a Baywatch című sorozartból ismert vízimentő, aki egyáltalán nem finomkodva zavar ki a fürdésre alkalmatlan szakaszról. Ausztráliában megtanulták tisztelni a természetet, és itt mindenkinek el kell fogadnia, hogy a parton a víz alkotja a szabályokat. Az észrevétlenül behúzó víz alatti áramlások, az év egy részében jelentkező mérges medúzák és az alkalmanként előforduló cápatámadások miatt érdemes figyelni a vízimentőkre.

Korallok között teknősökkel és rájákkal

Ausztrália keleti partjától nem messze található az UNESCO világörökségeinek listáján is szereplő fantasztikus képződmény, a Nagy Ausztrál Korallzátony. Több száz kilométeren a parttól nem túlságosan messze található íve egyike a világ néhány háborítatlan természeti csodájának. Déli szakasza annyira közel fekszik a szárazföldhöz, hogy a kisebb pénzű turisták számára akár hajóval is megközelíthető egy napos kirándulás keretében. Mi a Lady Musgrave Island nevezetű szigetet kerestük fel. A sziget olyan, mintha egy trópusi lakatlan szigetről szóló film díszlete lenne. A part menti sekély vízben ráják és óriásteknősök, a színes korallok között a szivárvány minden színében pompázó halak úszkálnak. A szigetről semmit sem lehet elvinni, így az évek során összegyűlt kagyló és csigahéjakban gázolva lehet körbejárni a szigetet. Aki a sziget belsejébe is bemerészkedik, az a fák között nagyszámú madárkolónia életébe csöppen. A madarak hangoskodása közepette, a fák között bolyongva, a felülről érkező áldás elől ugrálni kalandos színezetet ad az itt tett sétának. A kirándulás végén a hajóról horgászni is lehet, a szerencsésebb pecások halait rögtön fel is szolgálják a hajón. A svédasztal ínycsiklandozó tenger gyümölcsei ételeiből azonban érdemes mértékkel fogyasztani, hiszen a nagyobb étvágyúak a tenger hullámaitól rásegítve közelebbről is megismerkedhetnek a székek háttámláján található papírzacskókkal.

A végtelen Outback

Ausztrália tengerpartja végtelen érzést kelt az utazóban, de a hatalmas országot nem lehet igazán megismerni anélkül, hogy ne szeljük át a sivatagot, az Outbacket. Már a neve is sejteti, hogy az Outback nem túl közeli fekvésű terület. Az out azaz 'kint' szót a 'hátul' jelentésű back szóval kombinálva hamar összeáll a kép: itt megtapasztalhatja az utazó, hogy milyen is az igazi isten háta mögötti vidék. A tengerpartot elhagyva fokozatosan változik a táj és nemsokára átfordul a Crocodile Dundee című filmből ismert vörös pusztaságba. A sivatagos táj néha átvált gyér füves pusztába, azonban a táj kietlensége a nyugati partig semmit sem változik. Órákat lehet úgy autózni, hogy csak egy-két autóval találkozik az ember. Kedvenceim közé tartoznak azok a táblák, melyek például azt jelzik, hogy semmilyen ólommentes benzinre ne számítsunk a következő 2500 kilométeren.

Élet a sivatagban

Bármennyire is kihaltnak tűnik a táj, azért itt is van élet. Kengurukat lépten-nyomon lehet látni, főleg hajnalban és szürkületkor. Aki nem kedveli a halálos mérgű állatokat, jobb ha a lába elé néz az Outbackben. Számos az emberre is veszélyes kígyó él itt. Csípés esetén el kell hajtani a legközelebbi benzinkúthoz, ahol ha van némi szerencsénk, akad ellenszer. Persze, ez a művelet csak akkor hatásos, ha a kutakon elhelyezett táblákon azonosítani tudjuk a sebet ejtő kígyót és így kiválasztható a megfelelő ellenszer. Persze akadnak itt békésebb állatok is. Kevés idillibb képet tudok elképzelni, mint az út mentén kicsinyeivel békésen sétáló emut. Ha azonban vérszomjasabb madarakra vágyunk, akkor is találunk kedvünkre valót. Számos esetben láttam az út mentén a teherautók által elgázolt kenguruk teteméből táplálkozó keselyű csapatot, melynek tagjai sem a feléjük robogó autó, sem annak hangos tülkölése hatására nem zavartatták magukat. Hogy mindenféle állat képviseltesse magát, talán érdekes megemlítenem azt az apokaliptikus érzést, amikor autómmal egyszer csak egy sáskajárás közepén találtam magam. Felhúzott ablak és járó ablaktörlő mellett 20 km/h sebességgel elhagytam a Bibliából ismert rovarokat, de az autóm még sokáig magán hordozta az elpusztult sáskák tetemeinek nyomát.

A szent szikla

Az Outback vitathatatlanul legnagyobb látványossága a korábban Ayers Rockként, de ma már inkább az eredeti nevén Ulurunak ismert szikla. A sivatag közepén álló magányos és hatalmas vörös sziklát a bennszülöttek szentként tisztelték, és ma is azt kérik az idelátogatóktól, hogy a szellemek iránti tiszteletből ne másszuk meg a sziklát. Ezt a kérést persze egészséges fizikumú embernek nehéz teljesítenie, mivel a mászás a sziklán rendkívüli élmény, a panoráma fentről pedig lélegzetelállító.

És még annyi minden...

Tíznapos utam során még számos izgalmas esemény történt. Megtekinthettem egy elhagyott rakétabázist, sétálhattam egy sós tó partján, láthattam félelmetes mintázatú mérges kígyókat az út mentén, izgulhattam, hogy elfogy a benzinem a következő több száz kilométerre lévő benzinkút előtt, sétálhattam Ausztrália remek fekvésű és emberléptékű fővárosában, Canberrában és annak múzeumaiban és láthattam Sydney városát is. Talán egy könyv terjedelme is kevés lenne, hogy ezt a tíz napot leírjam. Mégis ami a legjobban megragadott, az az Outback semmihez sem fogható hangulata. Örülök, hogy nem hallgattam azokra, akik azt tanácsolták, tíz nap kevés egy ilyen utazáshoz. De azt is megfogadtam, ha legközelebb visszatérek, már hosszabb időre jövök.

forrás: www.goutazas.hu