Fűszerek: a rozmaring
2005. március 01.

Jellemzés

Örökzöld, bokorszerű növény, levelei rövidek, a fenyőtűhöz hasonlítanak. Színük világoskéktől a liláig terjednek. Évelő növény. A növény levele képezi a fűszert, amelynek szaga az ánizsra emlékeztető, íze keserű, összehúzó.

Származás
A Földközi-tenger mellékén honos, a korai mediterrán kultúrákban már ismert. Pannónia örökségeként vették át a honfoglaló magyarok, azóta is termesztjük kiskertjeinkben.

Érdekesség
Az ókori görög diákok rozmaringfűzért viseltek, hogy a leckét könnyebben megtanulják. Később a holtakra való emlékezés szimbólumaként a temetési szertartás kelléke lett. Az esküvőkön a házastársi hűséget jelképezte. A középkorban szerelmi bájitalt készítettek belőle. A kiszemelt ifjú hölgy megkaparintásának hatásos eszköze volt: úgy hitték, ha egy ifjú egy hölgyet kinyílt virágú rozmaringgal érint, szerelembe esnek.

Egyiptomban kenyérkészítéshez ma is felhasználják, a görögök a nyers vagy főzött magvakat mézzel fogyasztják. Újabban a humán gyógyászatban vércukorszint-csökkentő hatása miatt használják.

Felhasználás
Leveleit leveseken, mártásokon és pácleveken kívül, főleg bárány-, vad-, és szárnyas húsból készült sültek ízesítésére használjuk. Kitűnő társa roston sült ételeknek, köreteknek. Igen intenzív aromája miatt azonban kis mennyiségben kell adagolni, mert könnyen elnyomhatja a többi fűszer, illetve rosszabb esetben az alapanyagok ízét is.

Eltarthatóság, tárolás
A friss fűszernövény kitűnően nevelhető cserépben. A szárított változatára a már jól ismert szabályok alkalmazandók: száraz, hűvös, fénytől védett helyen, légmentesen záródó edényben tárolandó.

forrás: www.taverna.hu