Életfontosságú szieszta
2002. december 11.

A mediterrán területeken mindenki tudja, hogy a legnagyobb melegben nem szabad dolgozni. A délelőtti és a délutáni műszak között alapos, többórás szünetet kell tartani. Ez a szokás nagyon-nagyon régi, messze az ember előtti időkbe nyúlik vissza.

Kaliforniai kutatók megállapították, hogy a cianobaktériumok is felfüggesztik élettevékenységeiket a legnagyobb melegben. Vélhetően így védik magukat az ultraibolya sugárzás károsító hatásától, amely a déli órákban a legerősebb. Ilyenkor ugyanis a mutációk nagyobb valószínűséggel történnek, s ezek aztán tovább öröklődnének.

A földtörténeti múltban, a prekambriumban (3,8 milliárd és 540 millió év között) még nem védte az életet az ózonpajzs. A kutatók tulajdonképpen arra keresték a választ, hogy az ózonréteg védelme nélkül hogyan tudtak az élőlények fennmaradni. A kérdés megválaszolásához háromféle cianobaktérium-telepet gyűjtöttek, majd ezeket zárt, átlátszó tasakokba helyezték, amely foszforizotópokat tartalmazott. A kísérlet során időről időre megmérték, hogy épül be a jelölt foszfor a gyepekbe.

Mindhárom telep hasonlóan viselkedett: már kora reggel megindult az új DNS szintézise, majd a déli órákban leállt, délután pedig újraindult. A háromtól hat óráig terjedő szünetben csak a DNS szintézise állt meg, a fotoszintézis zavartalanul folyt tovább.

A kutatók szerint akármilyen nagy katasztrófa történne is a Föld életében, ezeknek az egyszerű, ősi élőlényeknek jó esélyük lenne a túlélésre, mert meg tudják védeni magukat. És aztán minden kezdődhetne elölről?

(New Scientist)

Forrás: É.T.