Zsúfolt és "üres" kontinensek
2002. augusztus 23.

Gyakran felvetődik a kérdés: sokan vagyunk-e Földünkön, vagy kevesen? A válasz nem is olyan egyszerű, mert a népesség eloszlása egyenetlen bolygónk felszínén, s ezért a népsűrűség is eltérő a különböző földrészeken, országokban és településeken.

Képzeletben csúsztassuk össze a szárazföldeket a szélességi vonalak mentén (lásd ábránkat)! Az így szerkesztett "ideális kontinensen" szembetűnik, hogy az északi félteke jobban benépesült, mint a déli, s hogy e tekintetben a keleti és a nyugati partokon is számottevő különbség van. A legnagyobb népsűrűség a tengerpartokon figyelhető meg, noha a legutóbbi 150 évben a földrészek belsejében is nagyarányú volt a népességgyarapodás. A népsűrűség a tengerszint feletti magassággal is változik: az emberek többsége a síkságokra települt. Európában és Ázsiában nagyobb népsűrűséggel 1000 méter tengerszint feletti magasságig találkozhatunk, ám Afrika és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi magashegységeiben 2000-4000 méteren is feltűnően nagy a népesség koncentrációja.

A szigetek vonzásában

A szárazföldek 136 millió km2 kiterjedésű területén (az Antarktisz nélkül) 1994-ben 5,63 milliárd ember élt, vagyis a népsűrűség 42 fő/km2 volt. Ettől az értéktől nagyok az eltérések: Afrika, Amerika, Kelet-Európa és Óceánia népsűrűsége messze elmarad a világátlagtól, míg Ázsiáé, illetőleg Közép- és Nyugat-Európáé többszörösen meghaladja azt.

Afrika ritkán lakott kontinens, állapíthatnánk meg a 23 fő/km2 átlagos népsűrűség alapján. Ne felejtsük azonban el, hogy e földrészen nagy a letelepedésre alkalmatlan területek aránya. Viszonylag sűrűbb a népesség Nyugat- és Kelet-Afrikában (35-35 fő/km2), a többi területen ellenben a népsűrűség átlaga kevesebb mint 20 fő négyzetkilométerenként. Kiemelkedő népsűrűségűek a kis szigetországok (például Mauritius: 541, a Comore-szigetek: 282 fő/km2), illetőleg néhány kis területű állam a kontinensen (Ruanda: 294, Burundi: 220 fő/km2 stb.). Az egyetlen nagy kiterjedésű és egyben sűrűn lakott ország Nigéria (117 fő/km2). A legritkábban lakottak a sivatagi országok, például Namíbiában, Botswanában és Mauritániában1 négyzetkilométernyi területre mindössze 2 fő jut.

Észak-Amerika népsűrűsége - Óceániát nem számítva - a legalacsonyabb (13 fő/km2), és Latin-Amerika átlaga (23 fő/km2) is jócskán elmarad a világátlagtól. De nagy regionális eltérések tapasztalhatók: például a Karib-szigeteken ez a szám átlagosan négyszeresen meghaladja a világátlagot, Dél-Amerikában viszont a felét sem éri el. Kanada és néhány, nagyrészt esőerdővel borított ország (Suriname, Francia-Guyana, Guyana 3-3 fő/km2) ritkán lakott. A sűrűn lakott területek közül elsősorban a szigetországok emelendők ki, szélsőséges példaként a Bermuda-szigetek és Barbados (1189, illetőleg 605 fő/km2).

Ázsia az élen

Ázsia a legsűrűbben lakott kontinens (107 fő/km2). Délkelet-, Kelet- és Dél-Ázsia népsűrűsége többszörösen meghaladja a világátlagot (106-126 fő/km2), Nyugat-Ázsia azonban- sivatagi fekvése miatt - ritkán lakott terület (35 fő/km2). Kicsi a népsűrűség Mongóliában, Kazahsztánban, Szaúd-Arábiában és Türkmenisztánban, viszont nagy népsűrűségű ország Banglades, a Koreai Köztársaság, India, Srí Lanka és Vietnam.

Európa két részre osztható: Kelet- és Észak-Európa kicsi, Dél- és Nyugat-Európa nagy népsűrűségű terület (Kelet-Európa: 16, Nyugat-Európa: 163 fő/km2). Nagy népsűrűségű ország Belgium és Hollandia, kicsi a népességkoncentráció Izlandon, Oroszországban, Norvégiában és Finnországban.

Óceániában az átlagos népsűrűség 3 fő/km2. A szigetvilágból Melanézia emelhető ki 157 fő/km2-es átlagértékével. Ausztráliát sokan"üres kontinens"-ként említik, de ne feledjük, hogy területét nagyrészt sivatagok uralják, s a népesség a viszonylag kicsiny letelepedésre alkalmas vidékein él.

Magányosan a tömegben

A népesség mindenütt a településeken - leggyakrabban a városokban - koncentrálódik. A városok népsűrűsége az elmúlt évszázadokban többször és számottevően változott, a legnagyobb az iparosodás idején, az ipari városokban volt. Napjainkban- a szuburbanizáció előrehaladtával - a városok átlagos népsűrűsége csökkenő tendenciájú.

Sokan és sokszor megkísérelték meghatározni a város és a falu minimális, optimális és maximális népsűrűségét. Ezzel kapcsolatos a crowding("tolongás", "összezsúfolódás") fogalom; ez lényegében túlnépesedést jelent, olyan nagy népsűrűséget, amelyben az egyén élettérigénye már nem kielégíthető. Bár az ember rendezett környezetben nagyobb tömeget képes elviselni, mint kaotikus viszonyok között, a népsűrűség nem emelkedhet a végtelenségig. Kimutatták, hogy ha növekszik, egyre több lesz az agresszív megnyilvánulás, és egyre kevesebb a szociális kapcsolatok száma.

A crowding a nagyvárosokra jellemző, s egyrészt állandó stresszhez, másrészt az emberek elmagányosodásához vezethet, és számtalan civilizációs betegség kialakulásával jár együtt.

Egedy Tamás

A NÉPSŰRŰSÉG ÉS ROKONSÁGA

Egy bizonyos terület népsűrűségét az ott élő népesség egészének és a terület nagyságának a hányadosával fejezzük ki (ezt aritmetikai népsűrűségnek is nevezik). Bár rokon fogalmak, ez nem keverendő össze a népességeloszlással, amely emberek kisebb csoportjának térbeli elhelyezkedését jelenti. Az aritmetikai népsűrűség számításában nem vesszük figyelembe a terület felszíni sajátosságait, márpedig éppen ez az, ami meghatározza a népesség eloszlását.

Ha egy-egy országban nagy a magashegységek, sivatagok és egyéb letelepedésre alkalmatlan területek aránya, számottevő regionális különbségek lehetnek a népsűrűségben. Például Egyiptomban az aritmetikai népsűrűség 58 fő/km2, ám a népesség az ország 1 millió km2-es területének a töredékén, a Nílus folyása mentén él. Ha a népességet a valóban lakható (használatba vehető) területre vonatkoztatjuk, fiziológiai népsűrűségről beszélünk.

A statisztikai kiadványokban gyakran találkozhatunk a népsűrűség reciprokával, az úgynevezett arealitási indexszel, ez az egy, gyakrabban az ezer főre jutó területnagyságot fejezi ki. Például hazánkban az aritmetikai népsűrűség 110 fő/km2, az arealitási index pedig 9,1 km2/ezer fő. A népsűrűség grafikusan is megjeleníthető, a nomogram x tengelyén a népesség számát, az y tengelyen pedig a terület nagyságát tüntetik fel.

Forrás:ÉT