Gombaínyenceknek!
2002. augusztus 14.

Íme, egy jó hír azoknak, akik a húst legszívesebben a létfontosságú aminosavakban hasonlóan gazdag gombákkal cserélnék fel étrendjükben, ám a mai pénzszűkében ezt nem tehetik meg. Az igazán ízletes gombákat ugyanis a természetből gyűjtik be, s áruk akár a libamájéval is vetekedhet, így azok csupán az ínyencek vagy a gombához értő gyűjtők asztalára jutnak el, ráadásul nem egész évben."Megszelídítésük"-kel, azaz pincékben vagy üvegházakban való termesztésükkel ugyan időről időre megpróbálkoznak a kertészek, ám a legtöbb fajjal éppen azért nem boldogulnak, mert mikorrhizás kapcsolatban élnek környezetükkel: gombafonalaikból csak bizonyos fák, cserjék vagy fűfélék gyökerére rászövődve fejlődik termőtest. Márpedig a legízletesebb vadon termő gombák (a szarvasgombák, a tinóruk, a rókagombák s még sorolhatnánk) éppen ilyen kapcsolatban képesek csak elszaporodni.

Nos, az ízes sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) immáron nem csupán az erdőből kerülhet a tányérunkra: a ropogós és fűszeres húsáért nagyra becsült fajt a kutatóknak most első ízben sikerült üvegházi körülmények közepette termeszteni. (A nyáron és kora ősszel termő gombát némely vidékünkön, például az Őrségben nyúlicagomba névvel illetik, de mondják még csibegombának is.- A szerk.) A természetben egyre ritkább fajból évente mintegy 200 000 tonnányit gyűjtenek be, főképp az öreg fenyvesekből, esetleg a sűrűbb, sötét bükkösökből. Ezt megfigyelve Eric Danell, az uppsalai Svéd Agrártudományi Egyetem munkatársa és Francisco Camacho, az Oregoni Állami Egyetem tanára fenyőcsemetéken próbálta ki a rókagomba üvegházi termesztését. Első lépésben Danell steril kamrában beoltotta a rókagomba micéliumával* a fenyőmagoncokat, s csak tizenkét hét elteltével telepítette át azokat az üvegházba. Ezt követően tizenhat hónapot kellett várniuk ahhoz, hogy az első gombát leszedhessék.

Tervük megvalósításához először - a természetből ellesve- idősebb fenyőfákkal próbálkoztak, ami számtalan technikai bonyodalmat okozott. Ráadásul azt tapasztalták, hogy a gomba hosszadalmasan, lassabban szaporodott el, mint vadon: kevés spórát hozott, s azok többsége életképtelen volt. Valójában maguk a fenyők sínylődtek, s ezt érezték lakótársaik, a rókagombák. A fiatal fenyőknek már inkább megfelelt az üvegház mint élettér, s a rájuk oltott rókagomba is jobban szaporodott. A kutatók leginkább a 3 évesnél fiatalabb fenyőmagoncokat ajánlják e célra. 

Az ínyencek viszont úgy tartják, hogy a termesztett gomba íze sohasem olyan tökéletes, mint a vadon termetté. Danell és Camacho most mégis azt reméli, hogy további, még ritkább gombafajokat is"megfoghatnak". Arról mindenesetre nem szól a tudósítás, hogy a legközelebbi rokonokat, a tölcséres rókagombát (C. tubaeformis) vagy a szürke rókagombát (C. cinereus) sikerült-e szaporítaniuk a kutatóknak.

(Nature, New Scientist)

Forrás: É.T.