A fertőrákosi kőfejtő
2002. május 29.

A népszerű kirándulóhely, a fertőrákosi kőfejtő életében mostanában újabb szakasz kezdődik: teljes tájrekonstrukció várható, azaz a színház felújítását összekötik a természeti értékek fokozottabb védelmével.

Fertőrákos a Fertő tó nyugati partján, a magyar-osztrák határ közvetlen közelében található. Neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik a község északi területén emelkedő domb kőbányájával. A fehér, nagy szilárdságú, jól faragható lajtamészkövet a római uralom idején kezdték el bányászni. (Maga a "lajta" megjelölés a Fertő-parti Lajta-hegység nevéből ered.) A környező településeken- elsősorban Sopronban és Bécsben - védőfalak, templomok, középületek és lakóházak épültek a Fertőrákosról és a szomszédos, burgenlandi Szentmargitbányáról (St. Margarethen) származó mészkőből.

A kőbányászat Fertőrákoson 1948-ban megszűnt. A különleges bányaműveléssel létrejött oszlopcsarnokos barlangrendszert ettől kezdve idegenforgalmi célokra alakították át és használták fel. Kezdetben a szabadtéri színpad, 1970-től pedig a kiépített Barlangszínház kínált a nyári hónapokra kulturális, főként zenei programokat. Turisztikai értékét az is fokozza, hogy a dombtetőről kitűnő a rálátás a Fertő tóra, és hogy Ausztria is közel van. Az emlékezetes 1991. évi "nagy NDK-s áttörés" óta Fertőrákosnál gyalogosan és kerékpárral, valamint hajón is át lehet jutni Ausztriába.

Cápafogak és sakktáblalepke

A kőfejtő anyagát adó lajtamészkő keletkezése mintegy 10-12 millió évre vezethető vissza, amikor is a környéket a Pannon-beltenger borította. Ennek sekély, meleg vizében éltek azok a mészvázas vörösmoszatok (Lithothamnium nemzetség), amelyek hatalmas iszaptömeget hoztak létre. Ebbe a mésziszapba rakódott bele sokféle állat teteme és növény maradványa. Ezek együttese alkotja az ősi kristályos rétegekre rakódó lajtamészkövet. A leggyakoribb, vezérkövület-alkotók a mohaállatok, a vastag héjú osztrigák, a fésűkagylók, a tüskésbőrűek, a csigák és a halak körébe tartoznak. Különlegességként említhetjük a lajtamészkőben előforduló cápafogakat.

A bánya hatalmas termeinek falán és a 15-25 méteres oszlopain, azaz a hajdanvolt tenger lerakódásaiban jól megfigyelhetők a megkövesült állat- és növénymaradványok. Bizonyos helyeken a mészkő magába zárta a környéken az idő tájt működő vulkánok hamuját is. Erről tanúskodnak a világosabb mészkőtől elütő, sötét színű, néhány centiméter vastagságú tufarétegek.

A kőfejtőnek mintegy 5 hektáros felszínén kevés a fa és a cserje. A sziklafüves és száraz kaszálórét számos védett és ritka virágos növényfajt őriz. Hazánkban csak ott fordul elő például a sziklai benge nevű cserje. A leánykökörcsin és a tavaszi hérics, az agárkosbor és a bíboros kosbor, valamint a nagy pacsirtafű virágpompájában májusban gyönyörködhetnek a látogatók.

Júniusban a kaszálóréten árvalányhajtól selymes gyepben virít a borzas- és az árlevelű len, a szibériai harangvirág, a sárga virágú ökörszem és sok más szárazságtűrő virágos növényfaj. A kopár, sziklás oldalak nyári különlegessége a naprózsa.

A fertőrákosi kőfejtő szép számú állatfajnak is otthont ad. A réten gyakori a sakktáblalepke, az imádkozó sáska, a fürge és a zöld gyík. A dróthálóval védett barlangfelszín oltalmában négy denevérfaj él együtt a nappal oly hangos sarlósfecskecsapattal, éjszakai ragadozója a macskabagoly.

A tengeri eredetű lajtamészkövet a Fertő-parti dombvonulaton többnyire lazább szerkezetű, durva kavicsréteg fedi. Ezt csaknem teljes egészében agyagbemosódásos barna erdőtalaj borítja, s rajta igen változatos növénytársulások alakultak ki. A közeli Szárhalmi-erdő, a maga tölgyeseivel és sztyeprétjeivel, kiemelkedő fajgazdagságú védett területe; azt egy kiépített tanösvény kapcsolja össze- ez év májusától - a fertőrákosi kőfejtővel.

A mészkő őslényeinek, valamint a felszín sajátos növény- és állatvilágának tudományos feltárása és védelmének igénye a századforduló óta együtt jelenik meg. Varga Lajos soproni honvéd-főreáliskolai tanár 1931-ben "...a védelem szükségességét és megkésettségét" fejtette ki a Magyar Természettudományi Társulathoz küldött dolgozatában. Húsz évvel később a Műemlékek Országos Központja nyilvánította védetté a fertőrákosi kőfejtőt. A védelem, sajnos, nem említette a növény- és állatritkaságokat, pedig akkor még előfordult ott néhány molyhos tölgy árnyékában papucskosbor, a száraz kaszálóréten pedig rákosréti vipera is.

Kémiai eljárás helyett

Hosszadalmas "bizottságosdi" után az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1977-ben létrehozta a Fertő tó Tájvédelmi Körzetet. A körülkerített kőfejtőt ennek részeként sorolták a szigorúan védett kategóriába. Mindezzel sem sikerült azonban megakadályozni a természetrombolást a különféle színházi "fejlesztések" (például világítás, fűtés szerelése) során. Szerencsére a természetvédelmi felügyelő erélyes föllépésének köszönhetően elmaradt a felszínnek kémiai eljárással tervezett megerősítése.

Jelenleg a rendezetlen körülmények és a szakvezetés hiánya miatt valamennyi növény- és állatfajt veszélyeztetettnek mondhatjuk. Bemutatásuk az őslénytani leletekkel együtt hiányzik. Napjainkban azonban remény van arra, hogy a színházi igények, valamint a természeti értékek védelme együtt valósuljanak meg. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium- egy novemberi döntés alapján - a környezetvédelmi alapból 100 millió forintos támogatást adott a Tájrendezés a Fertőrákosi Kőfejtő területén címmel készített pályázatra. Remélhetjük tehát, hogy a tájrendezés a földtani, az őslénytani, a növény- és állattani, valamint a művelődéstörténeti értékek megóvását és az idegenforgalom céljait együtt képes majd szolgálni.

Kép és szöveg: Andrássy Péter
Forrás:ÉT