Ki az, aki ne menjen Egyiptomba?
2016. június 22.

Egyiptomtól azoknak kell tartaniuk, akik utálják a vakító a napsütést, kiütést kapnak az ókori látnivalóktól, rettegnek a sivatagi quad túráktól, és félelemmel tölti el őket, ha a Vörös-tengerben lebegve hirtelen a Tropicarium víz alatti világában találják magukat. Ezt azért fontos leszögezni, mert az utóbbi időben fura hangulat alakult ki az észak-afrikai ország körül - ám aki oda utazik, láthatja, hogy a legtöbb híresztelés csupán a messziről károgók hisztériája. A valóság az, hogy idén Egyiptom az ideális nyaralási célpont.


Tengerpart Biztonság. Manapság a turisták számára ez az egyik legfontosabb szempont az úticél kiválasztásában, s ez némiképp érthető is. Ha valaki elutazik nyaralni, méltányolható igény, hogy ne ránduljon görcsbe a gyomra, ha a hotel éttermében valaki lever egy poharat, vagy a strandon kidurran egy lufi. Ebben a megközelítésben Egyiptom - bármily furcsán hangzik is - biztonságosabb, mintha itthon maradnánk. Ez az észak-afrikai ország ugyanis a turistákból él, és ezt nagyjából mindenki tudja a boltostól a legutolsó utcagyerekig. Az árusok olykor európai mércével nézve kissé rámenősebbek a kelleténél, de ez is csak addig tűnik kellemetlennek, amíg meg nem szokjuk a "no, sorry" varázsszavakat, amelyek egy mosoly kíséretében meglepő hatékonysággal működnek. Ezen felül az erőskezű kormányzat által irányított hatóságok is megfelelő hatékonysággal és határozottsággal gondoskodnak arról, hogy aki Egyiptomban szeretne nyaralni, kizárólag kellemes élményekben részesüljön. Erről speciel személyes benyomásom is van: amikor például egyszer rossz felé kanyarodva Hurghada lepukkantabb negyedében kötöttem ki, a helybéliek szinte alkalmi idegenvezetőként adtak kézről kézre és irányítottak vissza a hotelhez vezető ismerős főútra.

Aztán van még pár dolog, amitől Egyiptomban nem kell tartani. Ilyen például a rossz idő. Míg bárhol Európában tönkreteheti a nyaralást egy hűvösebb, esősebb hét, Hurghadán április közepétől már 35 Celsius körüli kánikula van, felhőt pedig gyakorlatilag sohasem látni. A tolongás és zsúfoltság szerelmesei sem találják meg errefelé a számításukat, a hotelek többsége ugyanis családias, ráadásul feltűnően baráti árakon kínálják a valóban ötcsillagos szolgáltatásokat. (Csak zárójelben: a szállodákat ne úgy képzeljük el, mint itthon. Hurghadán, de szinte az összes Vörös-tenger parti nyaralóhelyen egy-egy hotel valóságos városrész, a kerítésen belül saját tengerparttal, rengeteg medencével, csúszdával, csobogóval, szökőkúttal, sétánnyal, virággal... és nem mellesleg az all inclusive-ot is roppant komolyan veszik, mert minden szállodai plázson ott van a terülj-terülj drinkbár és falatozó kombinációja, ha a napozásban és pancsolásban megfáradt vendég esetleg nem akarna visszaslattyogni a zavarba ejtően gazdag kínálatot felvonultató központi éttermek egyikébe sem...)


Aztán nézzük csak, ki ne menjen még Egyiptomba... Ja, igen: aki irtózik a tengeralattjárós élményektől, annak tényleg nem ajánljuk. Mert Hurghadán a Sindbad hotelnek ilyen attrakciója is van. Elviszik a turistákat a kikötőbe, onnan hajóval a nyílt vízre, ahol be lehet szállni egy 20-30 személyes hipermodern alkalmatosságba, amely 15 méterre alámerülve varázslatos élmények közepette tárja fel a Vörös-tengeri korallzátonyok teljes élővilágát.

Quad-turaAkinek pedig kevés ennyi szépség és izgalom, annak ott a másik adrenalinszint-növelő programként az egész napos szafari-túra. Bevallom, számomra ez volt az egyik fénypont: kevés dévajabb dolgot tudok ugyanis elképzelni, mint bukósisakban és védőszemüvegben felpattanni egy négykerekű sivatagi homokfutóra, és a gázkart csutkára húzva beleporzani a sivatagba... Emellett még a 80 kilométeres sebességgel levezényelt dzsiptúra, de még a "Különben dühbe jövünk" kultfilmet idéző buggy autó vezetése is csupán szolid levezetésnek tűnt... Szóval, aki távol szeretné magát tartani az effajta életre szóló katartikus élményektől, semmiképp se utazzon Egyiptomba... ám akit az ilyesmi elvarázsol és egy életre szóló élményre vágyik, annak szinte kötelező!

Hatsepszut temploma: És akkor ott van még a csak itt átélhető, varázslatos időutazás... A fáraók korának emlékei a Luxorba vezető úton tárulnak fel: a Dandara templom monumentális oszlopai és gazdagon díszített belső falai láttán nehéz elképzelni, hogy a színes képek és faragások több mint 3000 évvel ezelőttiek. Az időtlen szépség és az impozáns méretek emléke egészen Esna kikötőjéig kísér, ahol egy többemeletes hajóra szállva Luxorig csoroghatunk, méghozzá tökéletes luxusélmények közepette. A hőmérő higanyszála ugyan 40 Celsius fok fölött kókadozik, de kit érdekel, ha mindezt egy párálló falú pohárban felszolgált frissítővel a kezünkben, a hajó orrában csobogó hűs jacuzzi habjai között kell elviselni? Eközben bepillanthatunk a hétköznapi Egyiptom életébe, hiszen a folyó két partján nem csak sudár datolyapálmák, hanem megművelt földterületek, egyiptomi falucskák és önfeledten pancsoló, integető gyerekek hadának látványa kíséri végig utunkat. Őszintén szólva nehéz elképzelni, hogy ilyen körülmények közepette valaki ne érezné jól magát, vagy feszélyezné, hogy belekóstolhat a kiváltságos bohém világfiak életébe, de ha mégis volna ilyen jelenség, annak gyorsan nevet kell adni és gyógyszert kell rá találni...

Memnoni kolosszusok Luxorban a Karnaki templomban bemutatott éjszakai fény-zene előadás több, mint varázslatos, a Királyok völgye pedig ismét az időutazás élményét kínálja, hiszen az ott található föld alatti fáraósírok gazdag díszítései, monumentális szarkofágjai és elképesztő méretei még a kinti csaknem 50 fokos hőséget is feledtetik. A memnoni kolosszusok látványát a kisebbrendűségi komplexusban szenvedők viszont biztos elkerülik, de ez legyen az ő bajuk. Az itteni fényképezkedés szinte kötelező rituálé a Nílus nyugati partját felkereső turisták számára.

Az út hátralévő része ehhez képest már szinte eseménytelen. Hisz mit is lehetne mondani a csaknem 300 kilométerre délre lévő Marsa Alam nyaralóhelyről? Hogy finom homokos tengerpartján a türkizkék vízben még húsz-harminc méter mélyen is kristálytisztán látni lehet minden egyes apró korallvirágot? Hogy felvonul itt a Nemo nyomában című tengeri animációs mesefilm kasszasikert jelentő folytatásának teljes, élőszereplős stábja? Akiket az efféle látnivalók elriasztanak, azok bizonyára most úgyis borzongva abbahagyják az olvasást. Nekik hiába is mondanánk, hogy a Vörös-tenger magas sótartalma miatt elegendő egy légzőpipával és egy búvármaszkkal ráfeküdni a vízre és máris garantált a több óráig tartó lebegés és a csodálkozás... No persze előtte érdemes jó alaposan bekenni a hátat valamilyen magas faktorszámú fényvédő krémmel.

Akinek pedig ennyi nem elég, befizethet palackos búvárkodásra is: 50 euróért olyan élményt kaphat bárki, hogy a füle kettéáll. Ennyi pénzért egész napra elviszik a turistát egy hajóra, ahol az all inclusive ellátás mellett kétszer is a tenger mélyére merülhet egy tapasztalt búvár társaságában. Sőt, még 4-5 méteres tengeri teheneket (más néven dugongot) is láthatunk békésen legelészni a korallokat övező dús aljnövényzetben. Mindezt persze ráják, teknősök, bohóchalak, papagájhalak, tűzhalak és más, változatos tengeri élőlények társaságában...

Nagy képzelőerő kell ahhoz, hogy arra gondoljunk: van, akiket ez elriaszt... de tegyük fel, hogy mégis távol szeretnék tartani magukat és családjukat Egyiptomtól. A nyugalom, a kiszámíthatóság, a kiváló ár-érték arány és a biztonság kétségtelenül mind olyan tényező, ami az utazásokkal járó vegzatúrához szokott kelet-európai lélek számára már-már unalmasan riasztó lehet. De ha valaki mégis úgy dönt, hogy ezt az országot választja úti céljául, egészen biztos lehet abban, hogy nem fog csalódni, és egy életre szóló élménnyel gazdagodik.

A többiek maradjanak itthon, vagy menjenek máshová.

Én szóltam...

szerző: Gépnarancs , további info: http://gepnarancs.hu