Inka múmiák
2002. április 25.

Képgaléria - Inka múmiák

ELTŰNT CIVILIZÁCIÓRA BUKKANTAK EGY NYOMORNEGYED ALATT

INKA MÚMIÁK: EGY ELVESZETT BIRODALOM TITKAI

A NATIONAL GEOGRAPHIC CHANNEL MŰSORÁN

A holtak évszázadokon keresztül megóvták titkaikat, amiket magukkal vittek a sírba. Harcosok, földművesek, takácsok, nők és gyerekek nyugodtak sírjukban 2 méterrel a település nyüzsgő forgataga alatt.

Inkák voltak. Testük a múlt homályába veszett és civilizációjuk minden kincsével együtt a föld mélyén rejtőzött egészen mostanáig.

A csak a National Geographic Channel műsorán látható film egy verseny története, melyben az idő a vetélytárs. Az idő, mely elpusztíthatja vagy megmentheti az inka birodalom kincseit. Az inkák a Nap gyermekei voltak, és a világ egyik legnagyszerűbb birodalmát hozták létre.

A spanyol hódítás előtt az inkák egy igen gazdag közössége élt a mai Lima (Peru) területén. Rendkívüli módszert alkalmaztak halottaik mumifikálásához: hatalmas kötegekbe csavarva helyezték őket nyugalomba. A halotti kötegekben egy-hét ember teste található: férfiak, nők és gyerekek vegyesen. A pólyát felnyitva a túlvilági élethez szükségesnek tartott útravalókat is megtaláljuk- ételt, ruhákat és fegyvert is. Egzotikus kelmék borítják a halott testét, mivel az inkák számára a szövet sokkal értékesebb volt, mint az arany.

Egy kicsiny kis falu, Tupac Amaru 1.200 családja építette kunyhóit egy ilyen temető fölé. A bulldózerek, a csatornázás, a szennyvíz és az esővíz roncsolta múmiákat a falu lakói kiemelték a földből és elégették őket, hogy ne legyenek a fejlesztések útjában.

A National Geographic Society egy expedíciót indított a múmiák megmentésére, mielőtt túl késő lenne. Az Inka múmiák: egy elveszett birodalom titkai című filmünkben figyelemmel kísérhetik, amint egy perui régész, Guillermo Cock által vezetett feltáró csapat Peru második legnagyobb temetőjére bukkan. Dokumentumfilmünk elmeséli a kutatás és a mentés történetét, melynek során Guillermo Willy Cock és csapata több mint 1.200 inka múmiaköteget és több mint 50.000 értéktárgyat tár fel és vizsgál meg.

Exkluzív dokumentumfilmünknek köszönhetően betekintést nyerhetnek abba, milyen nagyszabású leletre bukkantak ezek a tudósok.. A National Geographic régésze, Johan Reinhard is Peruba utazik, hogy segítsen az ottani tudósoknak a történet felgöngyölítésében.

Az angol születésű inkakutató és felfedező, Peter Frost eközben nyolc munkatársával (amerikai, brit és perui kutatók csatlakoztak hozzá) az utolsó fennmaradt inka erődhöz utazik Vilcabambába, ahol a spanyolok elől menekülő inkák rejtekhelyre leltek, és 40 évig éltek ott háborítatlanul. A terület rendkívül ritkán lakott és nincs feltérképezve, így a kutatóknak nem volt könnyű dolguk az expedíció során. Amikor a Cerro Victoria hegy dzsungellel borított lejtőjéhez értek, már tudták, nem hiába fáradtak: egy hatalmas inka település, Corihuayarachina romjaira bukkantak. Frost felfedezése Vilcabamba 1964-es feltárása óta a legfontosabb lelet: több mint 100 lakó- és közigazgatási épületet, rituális helyszíneket, temetőket, utcákat, csatornákat, egy gátat, egy csonka piramist és emberi maradványokat sikerült napvilágra hozni.

Frost szerint a hegyoldalon fosztogatás nyomai voltak láthatóak, de tudományos feltárásról senki nem tudott ezen a vidéken."A terület sokkal hatalmasabb, mint gondoltuk" - nyilatkozta Frost."Hat négyzetkilométeren fekszik, természeti szépsége megdöbbentő. Sűrű felhőréteg borítja egy részét, ettől félelmetes, borongós hangulatot áraszt a Cerro Victoriának nevezett hegycsúcs."

"A Victoria egy óriási történelmi jelentőségű régészeti kutatóbázis rendkívüli ökológiairendszerrel" - mondta Valencia. A "régi" Vilcabamba 1964-es feltárása óta ez a legnagyobb és legjelentősebb felfedezés. Ez a terület 32 kilométerre fekszik a legismertebb inka településtől, Machu Picchutól. Frost elmondása szerint a Peruban folytatott mintegy 30 éves régészeti munkája során most először fedezett fel eddig ismeretlen inka leleteket.

Amikor Frostot arról faggatták, vajon miért pont ezt a helyet választották az inkák városuk felépítésére, így felelt:"Szerintem két okból telepedtek le itt. Az egyik ok az lehetett, hogy ezüstbányák voltak errefelé és ez munkalehetőséget biztosított nekik, a másik pedig a hely kultikus jelentősége. Ez az egyetlen hely a környéken, ahonnan az összes havas csúcsra remek kilátás nyílik. Valószínű, hogy ezeket a csúcsokat vallási tisztelet övezte, szertartásaikat, csillagászati megfigyeléseiket ezek segítségével végezték. Saját inka naptárukat is ezek alapján dolgozhattákki."

A közösség tagjainak egy részét nem a föld alá temették, hanem a föld felszínén levő, henger alakú kőépítményekbe. A kutatócsapat rátalált néhány ilyen toronyra, amelyekben azelőtt vagy a társadalom megbecsült tagjait, vagy a területen lakó, de más etnikai csoportba tartozó embereket helyeztek örök nyugalomba. Ezeket a temetkezési tornyokat mára teljesen kifosztották, de még mindig ott állnak a helyükön. A kutatók azonban számos csontvázra, és mellettük a korai inka korszakból származó kerámia edényekre bukkantak néhány közeli föld alatti sírban. A feltárás során arra a következtetésre jutottak, hogy az inka település sokkal korábban jöhetett létre, mint ahogy azt korábban gondolták.

"Ez az egyik legjelentősebb felfedezés a Vilcabamba régióban azóta, hogy az inkák mintegy 400 évvel ezelőtt elhagyták ezt a területet."- mondja Johan Reinhard, a National Geographic kutatója. - "Ennek köszönhetően sok újat megtudhatunk arról, hogyan foglalták el az inkák ezt a vidéket."

A 2001 júniusában indított expedíció a csapat kitartását is próbára tette. Négy napi járóföldre voltak a legközelebbi úttól, melyet hegymászással és meredek kanyonokba való leereszkedéssel tudtak csak elérni. A vizet is öszvérek hozták nekik fel a hegyre, ahol két indián család éli hétköznapi életét, figyelve a kutatás munkálatait.

A romokat először Frost és Scott Gorsuch pillantotta meg 1999-ben, amikor keresztülvágtak a vidéken."Észrevettük, hogy valami van a távolban a fennsíkon. Talán egy szent hely lehet az egyik csúcson- gondoltuk -, hisz a reggeli nap első és a lenyugvó nap utolsó sugarai is fényben fürösztik ezt a területet."- mondja Gorsuch. "Két évre volt szükségünk, hogy mindent megszervezzünk, megtervezzünk a fennsík biztonságos megközelítéséhez."

A Vilcabamba egyike a legkevésbé ismert, ám kiemelkedő történelmi jelentőségű inka területeknek, melyet az amerikai kontinens utolsó nagy birodalmának tartanak. Kb. 500 évvel ezelőtt az inkák fejlett vallási, társadalmi és katonai szervezettségüknek köszönhetően hatalmas birodalmat hoztak létre az Andok lejtőin és fennsíkjain. Annak ellenére, hogy nem ismerték a kerék előnyeit és nem alkalmaztak írást, több ezer kilométernyi utat építettek, a mezőgazdasági termelés úttörői voltak és rendszeresen feltöltött élelmiszerraktáraiknak köszönhetően sikeresen leküzdötték az éhínséget.

Kevesebb, mint egy évszázaddal később azonban megjelentek az aranyat kereső spanyol hódítók, akik egy négy éven át tartó, véres háború alatt kifosztották a falvak többségét. Amikor Manco, az inka uralkodó 1536-ban felkelést vezetett a spanyolok ellen, Vilcabambába kellett menekülnie összes megmaradt követőjével együtt. Onnan próbálta visszaverni a betolakodókat harminchat éven keresztül.

"A spanyolok aligha jutottak el a Vilcabamba déli lejtőhez"- mondja Frost. - Ez a terület ezért valószínűleg tanúja volt az inka birodalom születésének és pusztulásának egyaránt, és mentes maradt mindenféle idegen hatástól." Frost és csapata azt tervezi, hogy újra visszatér erre a tájra a National Geographic segítségével, hogy tovább folytassa a kutatást, a terület feltérképezését és feltárását.

A National Geographic Channel most bemutatja ezt a frissen feltárt területet, amelynek segítségével az egykor hatalmas inka birodalom egy új, eddig nem ismert oldalát ismerhetjük meg.

Tartsanak velünk 2002 május 19-én este 20.00-kor!

A további részletekről, képekről érdeklődhetnek Breuer Zsófiánál a 269 23 13-as és a 302 21 50-es telefonon, az ngchu@axelero.hu e-mail címen vagy a www.nationalgeographic.com weboldalon.

JOHAN REINHARD, A NATIONAL GEOGRAPHIC FELFEDEZŐJE

Johan Reinhard régész a Nyugat-Virginiai Hegyvidéki Kutatóintézet vezető kutatója, a Chicagói Természettudományi Múzeum munkatársaa, és a perui Katolikus Egyetem tiszteletbeli professzora.

1943. december 13-án született Illinois államban. Az Arizoniai Egyetemen tanult régészetet, majd Bécsben doktori címet szerzett.

Reinhard 1980 óta felügyeli a kutatásokat Peruban, Bolíviában, Chilében, Argentínában és Equadorban. A Nazca-vonalak, a Machu Picchu és más, ismeretlen terület felfedezése fűződik nevéhez. Reinhardnak köszönhető, hogy a magaslati régészetről szóló könyvét az Amerikai Hegymászó Magazin"az évszázad legjelentősebb alkotásának" nevezte. 1989-től 1992-ig ő volt a vezetője az első víz alatti régészeti kutatásnak az Andok közelében.

Későbbi kutatásai során Peruban rátalált egy jégbefagyott inka leány csontvázára, melyet 1995-ben a Time magazin a világ 10 legfontosabb felfedezése közé sorolt. Az Andokban vezetett expedíciója során 14 csontvázra talált, melyek inka emberáldozatok maradványai voltak. Ő vezette azt a kutatást, ami a mai napig a világ legmagasabban végzett ásatának számít, melyről a Time is elismerően nyilatkozott.

Reinhard több, mint 10 évet töltött a Himaláján nepáli, tibeti, butáni és indiai kutatások vezetésével. Ezen kívül Rajasthanban muszlim tevehajcsárok, a Maldiv-szigeteken muszlim halászok életét tanulmányozta. 1976-ban tagja volt egy expedíciónak, amelynek sikerült meghódítania az Everestet, majd részt vett a Himalája folyóin végrehajtott első vízitúrában is.

Reinhard a spanyol, nepáli, német és raji nyelvet is beszéli; ez utóbbi a nepáli őslakosok nyelve. Felfedezte és elemezte a világ egyik legritkább nyelvét, a kusundát. Több, mint 60 kiadvány fűződik nevéhez. 1987-ben Rolex Kutatási Díjra jelölték felfedezéseiért. 1992-ben megkapta a Puma de Orót, Bolívia legmagasabb régészeti díját, 1996-ban Arequipa város aranymedálját is neki adományozták a Peru déli részén folytatott kutatásaiért.

NagyUtazás >Magazin >Hírek, aktualitások >