Izgalmas és rejtélyes Andamánia - Királyi fürdő Dél-Thaiföldön
2014. november 28.

Izgalmas és rejtélyes Andamánia - Királyi fürdő Dél-Thaiföldön
Szabó ViolaMa | 09:07
Fotó: Szabó Viola
Délkelet-Ázsia sokkal gazdagabb, izgalmasabb és rejtélyesebb világ annál, hogy csak úgy meg lehessen hódítani. Aki még nem járt arrafelé, annak Thaiföld lehet a legjobb "belépő" Ázsiába: a turisták által jórészt már felfedezett ország szelídebb arcát mutatja annak, amit Ázsia legmélyén találunk. A térség, amelynek ezúttal a felfedezésére indultunk, az ország déli részén, az Északi- és a Déli-Andamán part találkozásánál fekszik, három tartomány, Phuket, Phang Nga és Krabi ölelésében.


A nyaralóparadicsom: Phuket

Az örökké nyüzsgő Bangkokot hátunk mögött hagyva Phuket felfedezésére indultunk. A tízmilliós főváros forgalma után felüdülés volt a nyugodt, kétsávos utakon közlekedni, tüdőnk élvezettel szívta magába a kipufogók szennyétől mentes friss levegőt. Szállásunk a Kamala Beach-en várt. A kókuszliget közepén felépített bungalók hangulata azonnal magával ragadott bennünket. Szabadtéri fürdőszobánkban a csillagos ég alatt, zöld növények és gekkók társaságában zuhanyoztunk.

A szigeten már néhány nap után otthon éreztük magunkat. A nyugati parton hosszú strandokat, a keleti parton zord, megszelídítetlen öblöket találtunk, a belső területeken pedig gumifa-, kókusz-, ananász-, és banán-ültetvények zöldelltek. Itt bukkantunk rá Phuket utolsó darabka esőerdejére is, a Khao Phra Taew Vad- és Erdőrezervátumra, ahol igazi dzsungeltúrára indulhattunk.

Phuket várost több ízben is érintettük, de az plázáival, gyorséttermeivel és ruhaboltjaival alig láttatott valamit a misztikus Ázsiából. Csak a piac és az óváros marasztalt bennünket, ahol a hamisítatlan keleti varázst is megtaláltuk. A mozgóárusok mindenütt ott voltak, közülük a legkevésbé vonzó árucikkek díját minden bizonnyal a rovar-csemege árusoknak ítéltük volna, akiknek kínálatában a hagymás légytől a sült sáskán és kabócán keresztül a nagytestű vízi bogárig mindent megtaláltunk.

Patong Beach-re csak esténként látogattunk be, s az a néhány óra, amelyet főttkukorica-evéssel, vacsorával és ajándékvásárlással töltöttünk, elég is volt Phuketnek ebből a turistás szeletéből. Nagy kedvünket leltük viszont a hajótúrákban, amelyekkel a környező szigetek és a Phang Nga-öböl felfedezésére indulhattunk. Phi-Phi szigetére több napot is szántunk. Kíváncsiak voltunk, hogyan fest élőben "A Part", ahol az azonos című filmet forgatták Leonardo DiCaprio-val.

Phi-Phi Don és Phi-Phi Ley partjai mentén hajózva gyönyörű öblök követték egymást, köztük a Majom-öböl, ahol csónakokból etettük a makikat, és a Viking-barlang, ahol a fecskefészkeket gyűjtik a helyiek. Aztán a csónakunk két hatalmas szikla között befordult a Ma-Ya Bay-be. Türkizkék tengeröböl, hófehér homokpart rajzolódott ki előttünk, körös-körül pedig hatalmas sziklák, amelyek az egész öblöt elrejtik a tenger felől. Mindössze egyetlen csemegés bódé és egy wc-blokk képviselte a civilizált világot, amúgy az érintetlen természetet csodálhattuk mindenfelé.

Ahogy az apály közeledett, a turistákat szállító csónakok sorra kihátráltak az öbölből, de nekünk a legkevésbé sem akaródzott elmenni, pedig a szabályok szerint csak a parkőrök maradhattak itt éjszakára. Mégis maradtunk. Némi fizetségért béreltünk az őröktől egy sátrat, s boldogan vártuk, hogy az utolsó turista is elhagyja az öblöt. Késő délutánra magunkra maradtunk csöpp birodalmunkban. Ültünk a homokban, a pálmafák alatt, s banánt majszolva figyeltük a parton futkározó rákokat, néztük a naplementét, éjjel pedig a fényesen csillogó "mikro-rákok" között pancsoltunk a vízben. Reggel korán keltünk, hogy elcsípjük az első napsugarakat, amelyek a sziklákon átlépve meleg színekkel festették át édenünket. Délelőtt sajnos megérkeztek az első hajók. Mintha betolakodók zavarták volna meg idilli világunkat.

A nyugalom szigete: Lanta

Az Andamán-öböl túloldalának felfedezését Lantával kezdtük, egy szinte még érintetlen, turisták által alig ismert, kicsinyke földdarabbal. Krabi felől érkezve az út kissé hosszúnak tűnt: két és fél órán át döcögött velünk az autó, míg a szálláshelyünkre értünk. Mert Lanta nem adja meg magát egykönnyen: kétszer is kompra kell szállni, hogy a titkos zugba bebocsátást nyerjünk. Kétségtelen viszont, hogy aki kiállja Lanta királykisasszony szeszélyes próbáit, az kivételes helyen találja magát.

Hajnalban kakaskukorékolásra és a müezzin énekére ébredtünk, s félálomban szenderegve hol egy zalai tornácos házban, hol egy arab városban éreztük magunkat. Pedig kétség nem fért hozzá: Lanta egyik legelőkelőbb szállodájának, a Cha-Da Beach Resortnak a baldachinos ágyában feküdtünk, s az erkély alatt pálmafák ingatták boglyas fejüket. Nem bántuk a korai ébresztőt. Némi ivóvízzel felszerelkezve a sziget felfedezésére indultunk. Hamar kiderült, hogy Lantán nem kell nagy távolságokra számítanunk: a sziget 28 kilométer hosszú, így autóval fél óra alatt kényelmesen leérünk északról délre.

A nyugati oldalon homokos partok húzódnak, egymás mellé épült szállodákkal. A strandok mégsem zsúfoltak, az éttermekben mindig akad üres asztal. Az első kalandvágyó hátizsákosok a '80-as, '90-es években érkeztek ide, s mindössze öt éve jönnek viszonylag többen a szigetre. Lanta így még ma is édes elszigeteltségben él. Mindenütt nyugalom van, a városban nincsenek McDonald's-ok, nem dübörögnek diszkók, és nem terpeszkednek hatalmas plázák. Az utakon alig van forgalom, így még azok is bátrabban bérelhetnek autót, akik tartanak a baloldali vezetéstől.

A szigetet járva különös ébresztőnkre is hamar megtaláltuk a magyarázatot: Lantát zömében thai muszlimok lakják. A kendőkbe bugyolált asszonyok portékáikat árulják az út szélén, a férfiak a mezőgazdaságra fogott területeken dolgoznak, hogy eltartsák népes családjukat. Az út néha gumifa-ültetvényeken vezet keresztül, a fák derekán kókuszdióhéjba gyűlik a fehér anyag, rögtönzött sátor alatt ott áll a gumikikészítő gép, a köteleken pedig ott száradnak a gumilepedők.

Belelátni az így élő emberek életébe talán mindennél izgalmasabb, de kíváncsiak voltunk a sziget "hivatalos" látnivalóira is. Végigsétáltunk hát az Óváros faburkolatú házakkal kísért utcáján, leereszkedtünk a "Gipsy Village" cölöpviskói közé, ahol a "tengeri cigányok" leszármazottai élnek, lemerészkedtünk barlangokba, ahol gyönyörű cseppkőképződményeket láttunk, eveztünk mangrove erdőben, és elefántogoltunk a dzsungelben, a liánok, égbetörő fák és hatalmas növények között.


Aztán autónkat hosszúorrú bárkára cseréltük, és elindultunk a közeli szigetekre. Másfél órás hullámlovaglás után máris egy gyönyörű öbölben voltunk. A hajó farában lapuló zsákból búvárszemüvegek és pipák kerültek elő, amelyeket a hajó vezetője kiosztott közöttünk. Az utasok egymás után csobbantak a vízben, mi pedig - lévén kicsit finnyásabbak az átlag turistáknál - csak álltunk a hajóban és tanácstalanul forgattuk a kezünkbe nyomott felszerelést. De megláttuk a vízben a sárga-kék csíkos, narancssárga pöttyös és szivárványszínekben pompázó trópusi halakat, s kíváncsiságunk felülkerekedett aggodalmunkon. "Lesz ami lesz," - gondoltuk, és ugrottunk mi is a többiek után - "kezdődjön az afta-party!"

forrás: VJM.hu