Romantikus paloták, lüktető metropoliszok - Rajnai barangolás Észak-Németországban
2014. november 07.

Németország kissé hűvös, szeles északi tartományai minden élményre éhes látogatót elhalmoznak látnivalóval: pompás fürdőhelyek, gazdag kereskedővárosok, izgalmas metropoliszok, mesés környezetben megbújó kastélyok gondoskodnak arról, hogy az ideérkező utazó véletlenül se unatkozzon.

A Rajna-vidék gyöngyszemei

Wiesbaden nem csak gyógyfürdőiről, hanem mozgalmas kulturális, színházi életéről és pezsgőgyártásáról is messze földön ismert. Itt készítik ugyanis a finom buborékos nedűt, a Henkell pezsgőt. A belvárost akár egy délután alatt körbejárhatjuk, hiszen minden egy helyen fellelhető: a Marktkirche égbetörő tornyaival, a Régi városháza, a Városi színház és a Fürdőház (Kurhaus) elegáns épületei. A Kurhaus belsejében található Németország egyik legrégibb és legpatinásabb kaszinója (Spielbank), melynek játékasztalainál Richard Wagner és Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij is szerencsét próbált. Sőt, miután az orosz író a játékszenvedélytől űzve többször elvesztette vagyonát, állítólag "A játékos" című kisregényét is a wiesbadeni kaszinónak köszönhetjük.

A város északi részén emelkedik Neroberg dombja, melynek tetejére a fák árnyékot adó baldachinjától ölelve egy 1888-ban épített sikló visz fel. A hangulatos utazás végén, a csúcson, romantikus környezetben - akár egy elvarázsolt palota - áll kecses hagymakupoláival az Orosz-kápolna (Görög-kápolna), amely I. Sándor cár fiatalon elhunyt unokahúgának, Elizabeth von Nassau hercegnőnek állít örök emléket. A mauzóleum melletti dombtetőről megkapó kilátás nyílik Wiesbaden historizmus szellemében épült fürdőházaira. Ha valaki szívesen andalog fákkal, cserjékkel, pompás virágoskertekkel körbevett, gyönyörűen felújított, két-háromszintes múlt századi villák között, jobban teszi, ha nem a kisvasutas visszautat választja, hanem nekivág az óváros felé vezető zöld ösvénynek. Mire leér a belvárosba, garantáltan sajnálni fogja, hogy nincs valami kis izületi vagy mozgásszervi problémája, amivel beutaltathatná magát kúráltatni e minden szögletükből előkelőséget sugárzó, pompás palotákba.

Gutenberg városa

Másnap alig negyedórányi csendes rajnai ringatózás után hajónk kiköt a Mainz-i mólók egyikén. A nyugalmat sugárzó, "ráérős" fürdővárossal szemben a folyó túlpartján egy élettel teli, nyüzsgő kereskedőváros várja az utazót. Mainz utánozhatatlan báját már egy rövid belvárosi séta alkalmával is megtapasztalhatjuk: szorosan egymás mellé simuló, csúcsos oromzatú és favázas házai, lépcsőkkel több szinten összekötött, kanyargós utcái kedélyes atmoszférát kölcsönöznek a Rajna-menti településnek.

Mainz tagadhatatlanul leghíresebb szülöttje a könyvnyomtatás atyja, Johannes Gutenberg. Élete és munkássága előtt tiszteleg az 1900-ban megnyitott Gutemberg Múzeum, melyben a mester XV. századi nyomdájának pontos mása mellett felbecsülhetetlen értékű könyvritkaságokat (Gutenberg Bibliáját, Zsoltároskönyvét 1457-ből, mely az első olyan kiadvány volt, amit három különböző színnel nyomtattak) is találhatunk. Ha már itt járunk, ne mulasszunk el egy helyi idegenvezetést a műhelyben, mert mai szemmel, a Gutenberg-galaxis vége felé, a modern számítógépek korszakában is lenyűgöző látványt nyújt a mozgatható betűsorokból álló hatalmas masina olajozott, precíz működése.

A város másik büszkesége a XIV. századi gótikus Szt. István templom (St. Stephankirche). A katedrális egyedülálló látnivalói közé tartoznak a kék hátterű, színes Chagall-üvegablakok, melyeken a festő 1985-ben bekövetkezett haláláig dolgozott. Az ablakok bibliai jeleneteket ábrázolnak: Ábrahámot, ahogy Istenhez könyörög Szodoma és Gomorra igaz embereinek megmentéséért, vagy Mózest a Tízparancsolat kőtábláival.

"Mainhattan"

Átutazóban Frankfurton kis csoportunknak csak félnapnyi idő adatott, hogy belekóstoljon e hatalmas lüktető, minden ízében mozgalmas nagyváros hétköznapjaiba. Az üveg-felhőkarcolói miatt "Chicago am Main" néven is becézett Frankfurtban a nemzetközi bankok és pénzintézetek modern "székesegyházai" egy viszonylag szűk területen összpontosulnak. Innen nem messze azonban, szinte a toronyépületek lábainál az egykori császárváros nyomait is fellelhetjük. A Römerberg (Römer) tér az Igazság kútjával - melynek érdekessége, hogy nőalakja más Justitia-ábrázolásokkal ellentétben nem vak -, és régi formában helyreállított faszerkezetes házaival visszarepít a XV-XVIII. századi Frankfurt emberléptékű világába.

Ha már választani kell, néhány órányi szabadidőmet jobbnak látom a Goethe-ház és Múzeum megtekintésével eltölteni, mint tovább kóborolni a nagyváros számtalan látnivalóinak útvesztőjében. A Grosser Hirschgraben 23. alatt álló házban látta meg a napvilágot, és élt mintegy harminc éven át a nagy német költőfejedelem, Johann Wolfgang Goethe. A szülőházat és a mellette lévő múzeumot a második világháború pusztításai miatt újjá kellett építeni. Belsejében jórészt eredeti berendezésekkel a XVIII. század második felének jellegzetes klasszicista stílusát és patrícius-nagypolgári légkörét idézték meg.

"Észak Velencéje"
Utunkat észak felé, Németország legnagyobb kikötővárosa, Hamburg irányában folytatjuk. A hajdani befolyásos Hanza-város mára izgalmas metropolisszá nőtte ki magát. Az utazót legelőször Hamburg vibráló kikötői forgataga nyűgözi le, ahol daruktól körülvett, elképesztő méretű teherhajók és impozáns óceánjárók várakoznak, hogy némi pihenő után kifussanak az Északi-tengerre. Nem véletlen, hogy a találó "Észak Velencéje" titulussal illetik a várost, hiszen csatornák és hidak ezrei hálózzák be. A gigantikus raktárházak és kikötői dokkok az óváros kihagyhatatlan látványosságai: a neoreneszánsz régi városháza, a Szt. Miklós templom barokk tornya, vagy a Chile-ház vöröstéglás, modernista épülete - melynek keleti sarka hajóorrot formáz - mind-mind hozzájárul Hamburg páratlan sokszínűségéhez.

forrás: VJM.hu