Egy hét szomszédolás - Szlovénia
2014. október 29.

A két ország nevének hasonló hangzása miatt régebben gyakran összekevertem Szlovákiát és Szlovéniát. Amióta azonban keresztül-kasul bejártam ez utóbbit, már véletlenül sem teszem.


Első állomásunk Maribor. Egy takaros apartmant kiválasztva már kecskefejjel és névvel jelzett sört (Lasko Pivo) kortyolunk és ismerkedünk a helyi gasztronómiai élvezetekkel. A Dráva egyik hídján átkelve megérkezünk a város egyik legfontosabb nevezetességéhez, az öreg szőlőtőkéhez. Mitől is olyan neves e szőlőtőke? Hogy 400 éves, és még ma is isszuk nemes nedűjét. Hangulatos utcákon keresztül, sétálva érünk a főtérre, melyet a Városháza és a pestisjárvány emlékére állított aranyozott Szűz Mária-szobor ékesít a szentek gyűrűjében. A teret elhagyva az idilli Dráva-partra igyekszünk egy kellemes sétára. Éppen fesztivál utáni bontási munkálatok zajlanak errefelé, ami nem is csoda, hiszen Szlovénia második legnagyobb városa a kultúra egyik fellegvára.


Ptuj


A Dráván átívelő hidat elhagyva megérkezünk utunk leghangulatosabb, legkedvesebb városkájába: szűk utcák, megannyi látnivaló és pazar kilátás a várból. A "sikátorokon" át, a várba gyalogszerrel felmászva letekinthetünk a Ptujra, melynek piros háztetőin vidáman táncolnak a napsugarak. A nagy séta után betérünk egy barátságos kis helyi kávézóba, ahol több, igen ízletes jeges tea elfogyasztása után a pincérnő "Daszvidánnya"-val köszön el tőlünk. Milyen nyelvcsaládhoz is tartozunk? - fordul meg a fejünkben.

Rogla

A sík terepet elhagyva egy kanyargós úton, némi hegymenet után Roglába érünk, Szlovénia egyik legnagyobb és legkiépítettebb síparadicsomába. Nyár lévén a síliftek üresen ácsingóznak a pályán, a füvet tehenek "nyírják", az arra alkalmas sífelvonók bobokat húznak gyerkőcökkel és az őket kísérő szülőkkel.

A postojnai barlangrendszer


Jó pár száz kilométert megtéve érkezünk Postojnába. Megszállunk, majd egy kis 'csevapi' (fűszeres darált húsból készült rudacskák, parázson sütve) után nyugalomra hajtjuk fejünket. Reggel nekivágunk a postojnai barlangrendszernek. A cseppkőbarlangban az átlaghőmérséklet mindössze 8-10 °C, melynek rövidnadrágban és polóban (ahogy mi tettük) nem ajánlott nekiveselkedni. A frissítően kellemes klímájú barlangrendszer járatait a Pivka-patak vájta ki. A több nyelven (de magyarul nem) tartott idegenvezetésnek köszönhetően mindent megtudunk a cseppkőképződésről, a kialakulásukról és, hogy melyiknek hány ezer évre volt szüksége, hogy ekkorára nőjön. Egy akváriumban megismerhetjük a Proteus anguinust (emberhal), amely planktonokkal táplálkozik. Föld alatti utunk egy hatalmas teremben ér véget, melynek visszhangja 6 másodpercig hallatszik. Leteszteljük. Tényleg annyi!

Predjamski Grad (Barlangvár)

A barlangtól nem messze találjuk a szlovén várak egyik legérdekesebbjét, amely egy sziklafalba épült. Alatta barlangrendszer húzódik, melyet a középkorban titkos alagútnak használtak. A vár előtti terebélyes mezőn nyaranta lovagi tornákat rendeznek.

Piran

Némi autózás után megérkezünk a legdélebben fekvő szlovén tengerparti városkába. Ez már igen! Rövid partszakasza jól kihasznált és gyönyörű. A városba ugyan be lehet hajtani autóval, de csak busás pénzösszeg fejében. Központi terének érdekessége, hogy egy földcsuszamlásig a város belső kikötője volt. Piran főterének közepén Giuseppe Tartini hegedűművész szobra áll. A parton sétálgatva hangulatos éttermek és kávézók egymásutánja szakítja meg a város ékszereiként tündöklő házak sorát.

Koper


"Irány a tengerpart!" - gondoljuk magunkban egy reggelen. De enyhe csalódottsággal tölt el, amikor meglátjuk Szlovénia legnagyobb tengerparti városának vizét. A koperi kikötő öblét ringatózó kereskedelmi hajók tucatjai töltik meg, a hely strandolásra alkalmatlan. A fürdésről ezúttal lemondva sétánk szűk utcákon keresztül az óváros szívébe, a főtérre vezet. A Loggia, a Mária mennybemenetele székesegyház és a Prétori Palota is itt helyezkedik el.

Bled

Az ország legdélnyugatibb részéről felutazunk az északnyugatira. A nap éppen nyugovóra tér, amikor Bled festői szépségű tája elém tárul. Kora reggel izgatottan vágunk neki a Bledi-tónak és a várnak. A víz közepén, egy kis szigeten helyezkedik el a Mária mennybemenetele templom. A tó melletti sziklára középkori lovagvár épült hajdanán, most vármúzeum működik benne, és a panoráma gyönyörű. A hely és a környék hangulata mindent felülmúl, több napig lehetne egy helyben állni, és csak csodálni a tájat.

A Triglav Nemzeti Park és Bohinj


A Bohinji-tó a Bledi-tótól nem messze, a Triglav Nemzeti Park szívében terül el. Sílifttel felmehetünk a hegytetőre, a Vogel csúcsára, ami télen szintén síközpont, nyáron pedig "pusztán" csodálhatjuk innen a tó szépségét az azt körülölelő hatalmas hegyekkel, amelyek csúcsai néhol fehér sapkát viselnek.

Skofja Loka

Kranjt érintőlegesen elhagyva Skofja Lokaba érkezünk. A főteret csupa műemlék ház öleli körbe. Kopottas, de annál szebbnek ható, antik épületek sokasága alkotja az utcákat. A város nevezetessége a 600 éves Kapucinus híd, amely Közép-Európa egyik legrégebbi hídja. Lassan ránk esteledik, így továbbindulunk, hogy ne a szabad ég alatt érjen bennünket a sötétség.

Ljubljana

Reggel nem túl rózsás a kedvünk: az ablakon kitekintve látjuk, hogy az égbolton esőfelhők sorakoznak. Ljubljana belvárosa felé haladva a panelházak sokasága sem dobja fel a hangulatunkat. A belvárosban azonban hangulatos utcák fogadnak, a főtér mellett áll a híres "Három híd" (Tromostovje), melyről szép képet nyújt a vár innenső oldala.

Az időjárás-előrejelzések szerint beállt a rossz idő, így kénytelenek vagyunk elhagyni a belvárost, és hazafelé indulni. De szomorú, szürke gomolyfelhők ide, szemtelenül szemerkélő esőcseppek oda, hazafelé tartva mi már úgyis tudjuk: Szlovénia mesés tájai napsütésben nem keverhetőek össze semmi mással.

forrás: www.nlc.hu