Halottak napja - ahogy a nagyvilágban ünneplik
2013. november 01.

Halottak napja: borongós ünnep vagy vidám kavalkád a világban

Nálunk szomorkás, borongós, másutt vidám és már-már harsány a halottakról való megemlékezés: a legtöbb kultúrában családi ünnep. A kegyeleti szakértő szerint minden halottkultuszban közös pont a félelem és a tisztelet, mi azonban már nem tudunk mit kezdeni a halállal. Ahol karneváli a hangulat, ott is a szorongást oldja a csontvázakkal teli kavalkád.

Pislákoló mécsesek, krizantém, őszirózsa, koszorúk a sírokon, halvány lángok a szomorkás őszben, csendesen emlékező hozzátartozók: ez a kép jellemzi a halottak napját a magyar, az európai temetőkben. Halkan róják le kegyeletüket az emberek, a világban azonban nem törvényszerű, hogy a szomorúság uralja a megemlékezést. Az sem általános - a keresztény kultúrkörben sem -, hogy november eleje a kegyelet ideje.

A halál minden ember számára, minden időben kikerülhetetlen biológiai tény. Mindenkinek egyénileg kell szembenézni vele, de ugyanakkor az elmúlás közösségi esemény is: egy haláleset komoly szakadást jelenthet a társadalmi csoportban. Ezért nagyon fontos minden kultúrában a halottakról való gondoskodás. Minden közösség kidolgozott valamilyen rendszert, hogy a veszteséggel a társadalom tagjai meg tudjanak birkózni - fogalmazta meg Angyal Eleonóra pszichológus, kegyeleti szakértő.

Kelta ünnep volt

A halottak napi kultúrkör, amit mi Európában ünneplünk, ahogy az amerikai Halloween is, Mindenszentek előestéjén, az ősi kelta samhain ünnepből ered. Akkor csak két évszakot tartottak számon: a termékenyet a pihenős, halott évszak követte. A kettő váltásakor, az őszi napéjegyenlőség idején ünnepelték a terménybetakarítás végét és az óévet. A természet halálát párhuzamba vonták az emberi halállal. Úgy tartották, ezen a napon a tér és idő szabályai érvényüket vesztik, és a halott lelkek visszatérnek, hogy új testet találjanak maguknak: e lelkeket igyekeztek elriasztani. Ez a motívum máig visszatér a különböző népek ünnepében.

Pszichológiai szempontból a félelem és a tisztelet a lényeges a halottakkal való foglalkozásban. Minden kultúrában jelen van, az ősidőktől kezdve végig tudjuk vezetni - hangsúlyozta a szakértő. Mindenszenteket a kereszténységben a VIII., a halottak napját a X. század óta ünneplik. A sírokon Közép- és Kelet-Európában a XIV. századtól Mindenszentekkor gyertyát gyújtanak a rokonok, hogy a fényénél a "fázós lelkek" melengethessék magukat. A halottak napját a nem vallásosak közül is sokan tartják, a gyertyagyújtás - otthon, vagy a temetőben - a zsidó-keresztény kultúrkörben mindenütt egységes.

Fodor Sándor pszichológustól tudtuk meg, hogy a vallás nagymértékben meghatározza, az adott társadalom hogy viszonyul a halálhoz: mint visszafordíthatatlan folyamat, vagy mint az élet része. Utóbbi esetben - például azokon a területeken, ahol a reinkarnációban hisznek - sokkal vidámabban viszonyulnak az emberek a halálkultuszhoz, mint ott, ahol a halál nem egy új kezdet megtestesítője, hanem valaminek a végét jeleníti meg.

Emlékezés a nagyvilágban

Kínában legtöbbször április 4-ére vagy 5-ére esik a Hold állásától függően megállapított kínai halottak napja, a Qingming, azaz a sírsöprögető ünnep. Rendbe teszik a családi sírokat, kirándulnak, papírsárkányt eregetnek. Ételeket, gyümölcsöket, bort helyeznek el a sírokon, és speciális papírpénzt égetnek. Japánban a háromnapos, augusztusi o-bon ünnepe alkalmával gyűlik össze a család, ekkor hozzák rendbe szeretteik sírját. A katolikus Fülöp-szigeteken keveredik a halottak napja az ősi hagyományokkal: a temetőben vagy amellett táborozik le a család, és lakomákkal, tánccal emlékeznek az elhunytakra.

Hasonlóan vidám hangulatú az ünnep Mexikóban. A Los Dias de Muertos fesztivál a vigyorgó, táncoló csontvázakról híresült el világszerte - itt az indián, azték hagyományok motívumai keverednek a kereszténységgel. Az ünnep általában október 28-án kezdődik, beleesik Mindenszentek és a halottak napja is. Családi körben emlékeznek, tűzijátékok, karneváli hangulat kíséretében. A halottakat étellel, itallal, ajándékokkal várják vissza a család otthonába, történeteket idéznek fel róluk. Az élők csontvázakkal, egyéb halálszimbólumokkal lepik meg egymást, a gyerekek cukorkoponyákat kapnak.

Bolíviában is társadalmi esemény a halottakról való megemlékezés - mondta Szabó Henriette antropológus, aki évekig élt az országban. - A családok együtt kivonulnak a temetőbe, enni- és innivalót visznek magukkal, végigjárják a szeretteik, ismerőseik sírjait. Sírról sírra sétálnak, beszélgetnek a barátokkal, rokonokkal - sokkal jókedvűbb az emlékezés - írta le a különbséget a mi emlékezésünktől, amit a mediterrán népek életörömével magyarázott, és általános felfogásukkal a halálról. Nem végként, hanem valami új kapujaként értelmezik - a kegyeleti szakértő azonban rávilágított, hogy ezeken a területeken is nagy szerepet kap a félelem.

Főszerepben a félelem

Mexikóban próbálják nagyon vidáman megélni a halottak napját, de véleményem szerint a karneváli hangulat a félelem oldására alakult ki. Nálunk a cigány kultúra kerül ehhez a felfogáshoz közelebb. Ők ilyenkor ugyanúgy megterítenek a család összes halottjának, mint Erdély egyes vidékein. Próbálnak vidámak lenni, hogy ha a halottak visszatérnek, ne érezzék, hogy bánatosak, különben nem tudnak elmenni.

Az Európában is terjedő, amerikai Halloween kialakulásánál - az All Hallows Eve (Mindenszentek estéje) kifejezés eltorzult formája - szintén a holt lelkek elriasztása állt előtérben. - Azért osztogattak éppen a gyerekeknek cukrot, mert a ők állnak nagyon közel a másvilághoz, nyitottabbak spirituálisan. Ha megajándékozzák őket, nem jelennek meg a rossz szellemek. Elriasztásukra készülnek a töklámpák, az álarcok is. A jók nem térnek vissza, hiszen ők már a mennyben vannak - magyarázta meg a szokás eredetét Angyal Eleonóra.

A kegyeleti szakértő szerint a halottkultusz, a gyász, az emlékezés terén az összes kultúrkör tartalmaz közös elemeket. Ilyen a fény, a gyertya szerepe és a családi együttlét fontossága a megemlékezésnél, csak a külső megjelenési formákban vannak különbségek. A kegyeleti szakértő azonban úgy tapasztalta: Közép-Európában a temetőlátogatás, a gyertyagyújtás mára egyfajta kényszerré vált. - Pedig azért lett piros betűs ünnep a Mindenszentek napja, hogy a család összejöhessen, beszélhessenek egyszer az évben halottaikról, vagy akár arról, ki következhet, és mit szeretne az illető - sajnálkozott a szakértő. Egyik élharcosa volt annak, hogy nyilvánítsák ünneppé ezt a napot. Fontosnak tartja, hogy családi ünnep legyen nálunk is, mint oly sok helyen a világon, mert úgy tapasztalta, a halál témájával nem tudtunk mit kezdeni. Meg kell mutatni az embereknek: bátran menjenek a temetőbe, vigyék ki a gyerekeket is! Ne a félelem helyszíne legyen a sírkert, hanem a gyászé, az emlékezésé.

forrás: kisalfold.hu