Petőfi tölgyfája
2001. augusztus 22.

A környezetükből kimagasló idős fák tiszteletét a néphagyomány gyakran összekapcsolja történelmünk egy-egy jeles személyiségével. Petőfi Sándor emlékét idézi hazánkban a mezőberényi, kiskőrösi és dunavecsei idős tölgy, Dömsödön egy termetes kocsányos tölgy. Iharkúton és Farkasgyepün egy-egy bükkfa emlékeztet a költő fáklyaként fellobbant életére.

Hazánk északkeleti szegletében, Nagyar határában egy hatalmas idős kocsányos tölgy (képünk) magasodik a környező rét fölé. A néphagyomány szerint Petőfi, amikor 1846 őszén a környéken időzött, itt - illetve az élmény hatására 1847 februárjában Pesten- írta híres sorait:

"Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál 
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére."

(A Tisza)

Ma azonban a fát hiába keressük a kis Túr partján! A Tisza szabályozásával a múlt században a Túr folyócska medrét is megváltoztatták. A nevezetes fa, amely hajdan a Tisza és a Túr találkozásánál állt, nem mozdult az eredeti helyéről, de egy kicsit távolabb "került" a hajdanvolt vízimalmokat is hajtó, halat bőven adó víztől.

A fa törzsének kerülete 5,5 méter, koronájának átmérője megközelíti a 30 métert. Legalábbis így volt ez tíz-egynéhány éve, amikor ez a felvétel készült. Azóta a fa több oldalága elszáradt vagy alátámasztásra szorul.

A nagyariak hagyománytiszteletét dicséri, hogy a Petőfi-tölgyfa mellett emléktábla áll, s szépen rendezett környezete a helybeliek aprajának-nagyjának kedvelt kirándulóhelye.

Kép és szöveg: Kapocsy György