Napkutya ugatott Magyarország egén
2012. március 06.

Március 4-én vasárnap látványos légköroptikai jelenség, napkutya volt látható az égen. A napkutya, vagy más néven melléknap (parhelia) egy, a halojelenségek körébe tartozó légköri fénytünemény, amely a napkorong két oldalán, fényes foltok formájában jelenik meg.

Mindegyik halojelenséget a 8-12 kilométer magasban, a felső troposzférában képződő fátyolfelhők (cirrusok) jégkristályain megtörő fény alakítja ki. A halo típusa a kristályok alakjától, számától és a térbeli elhelyezkedésüktől, tehát a felhők homogenitásától, valamint a fénysugarak beesési szögétől függ. A fénysugarak visszaverődnek, megtörnek, vagy szétszóródnak a jégkristályokon, akárcsak a szivárványt létrehozó esőcseppeken. A jégkristályok leginkább a magasan lévő felhőkben fordulnak elő, de nagyobb hidegben a felszín közelében is kialakulhatnak: ezt nevezik gyémántpor jelenségnek. Hazánkban ilyen körülmények ritkán alakulnak ki, csupán különösen hideg téli napokon fordul elő.

A melléknapok kialakulásához lapos, hatszögletű, függőlegesen elhelyezkedő kristályok szükségesek. Ezek vízszintesen törik meg a Nap fényét, és prizmaként 22 fokkal eltérítik, így a napkorongtól 22 fokos távolságban két darab melléknap jön létre. A vasárnapi napkutyát több megfigyelő magányosnak látta, de az Időkép néhány felvételén látszik, hogy a jelenség nálunk is párban jelent meg. A napkutyát az ország több pontján is észlelték.

A melléknapok lehetnek egyszerű fehér foltok vagy színes fényjelenségek is, és akkor a leglátványosabbak, amikor a Nap alacsonyan jár, tehát napnyugtakor és napkeltekor. Amikor a legközelebb vannak a napkoronghoz, a melléknapok vörösen izzanak, távolodva pedig narancssárgára és kékre váltanak. Azért távolodnak el, mert ahogyan a Nap emelkedik, a jégkristályokon áthatoló fénysugarak beesési szöge egyre ferdébb lesz a vízszinteshez képest. A távolságtól függetlenül a melléknapok mindig a napkoronggal azonos magasságban figyelhetők meg. A jelenség lehet pár másodperces, de akár órákon át is tarthat.

Cséki Gergő, az Időkép.hu okleveles meteorológusa az Indexnek elmondta, hogy a vasárnapi napkutyát két másik halo is kísérte: az egyik a légköri irizáló jelenség, amely úgy jelenik meg az égen, mint egy eltévedt szivárványfoszlány. A másik a 22 fokos halonak nevezett fénykör, amely a napkorongot veszi körül. Ez akkor alakul ki, amikor a jégkristályok véletlenszerűen helyezkednek el a fátyolfelhőkben, vagy amikor a melléknapok már nagyon eltávolodtak a napkorongtól. A 22 fokos halo is a fátyolfelhőkön alakul ki, a tartós jelenléte pedig melegfront érkezésére utalhat.

Éjszaka, főleg telihold idején hasonló módon alakulhat ki mellékhold és halo a Hold körül is, ez azonban halványabb, így nehezebb észrevenni.

forrás: index.hu/