Csillogó csontváz: nyílik az észak-koreai szellemhotel
2012. február 14.

Két hónap múlva - huszonhárom évvel a tervezett megnyitó után - várhatóan átadják az észak-koreai főváros ikonikus felhőkarcoló-szörnyetegét, a hírhedt Rjugjong szállodát. A másfél évtizeden át lepusztult betoncsontvázként Phenjan fölé magasodó piramist tavaly nyárra csillogó üvegrakétává varázsolta egy egyiptomi cég, de még mindig nem tudni, mit rejt a háromezer szobás monstrum.

Az emberiség legrosszabb épületének, pokoli toronynak, fantomhotelnek is nevezték már a kommunista Észak-Korea egyik leglátványosabb kudarcát, az ország fővárosában álló hatalmas Rjugjong szállodát. A befejezetlen csontvázként Phenjan fölé magasodó, nevében koreaiul a fűzfák városát jelentő monstrum másfél évtizeden át hirdette fennen az észak-koreai rendszer gazdasági kudarcát: építésének kezdetén azt ígérték, két év alatt kész lesz Ázsia legmagasabb tornya, hogy aztán a kitűzött határidő után három évvel, 1992-ben teljesen leálljon minden. Az elhanyagolt, lepusztult betonpiramis több mint másfél évtizedig, egészen 2008-ig kínos emlékként éktelenkedett Phenjan látképében, míg végül egy egyiptomi cég busás szerződésekért vállalta, hogy befejezi.

A gazdasági válsággal küzdő, diktátorának halála után hatalma átmentésére koncentráló kommunista rezsim a jelek szerint tavasszal végre eltünteti múltjának ezt az égbekiáltó szégyenfoltját - derül ki a Yonhap dél-koreai hírügynökség tudósításából. Az ügynökség egy meg nem nevezett észak-koreai forrásra hivatkozva azt írta, áprilisban - csak részlegesen - megnyitják és szolgálatba állítják az elkészült szállodát. A hír felélesztette a régi találgatásokat arról, mihez kezd a világtól teljesen elszigetelt, turistákat szinte egyáltalán nem fogadó ország egy ilyen óriási hotellel.

Versengésből született

Amikor 1987-ben építeni kezdték, a Rjugjong szálloda még nem tűnt megvalósíthatatlannak. Észak-Korea gazdasága a Szovjetunió támogatásával működőképesnek látszott, és a kommunista rezsim is megengedhetett magának egy-egy grandiózus projektet. A rakéta alakú felhőkarcolót állítólag a hidegháborús versengés szülte, a kommunista Észak-Korea ezzel akarta bizonyítani, hogy képes magasabb épületet építeni, mint a kapitalista Dél-Korea. Egyes források szerint az 1986-ban egy dél-koreai cég által felépített, 226 méter magas szingapúri Westin Stamford Hotel (a világ akkori legmagasabb szállodaépülete), mások szerint az 1988-as szöuli olimpiára felhúzott 228 méteres, 63 emeletes Trade Tower (az akkori Ázsia legmagasabb épülete) szította fel a versenyszellemet az északiakban.

Az építkezés az elején gyorsan haladt, a szinte kizárólag betonból készített váz az épület teljes tervezett magasságában, 330 méteren és 105 emelet magasan elkészült. A Szovjetunió összeomlása után azonban elapadtak a források és a nyersanyagok, Észak-Korea gazdasága ráadásul hatalmas válságba került. Miután a rezsimnek elfogyott a pénze, az építkezés leállt, és később többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült újraindítani - egészen 2008-ig.

Jobb lett volna lerombolni

A félbehagyott épületről gyorsan kínos legendák kaptak szárnyra. "A hotel mindenkinek izgatja a fantáziáját" - mondta a BBC-nek még 2009-ben a brit Simon Cockerell, a kevés idegenforgalmi cég egyikének a vezetője, amely turistákat vihet az észak-koreai fővárosba. "Bár meglátogatni nem lehet, rengeteg pletyka kering róla a városban" - nyilatkozta. A nyolcvanas évek végén készült észak-koreai bélyegek például már kész állapotban mutatták a hotelt, nem sokkal később azonban a félbemaradt építkezés annyira kínossá vált, hogy még a Phenjanról készült látképekről is kiretusálták az egyébként szinte az egész városból látható épületet.

Az egyik történet szerint 2005-ben majdnem sikerült Észak-Koreának megállapodnia egy dél-koreai csoporttal, hogy segítsen befejezni az épületet, de a százfős mérnökdelegáció a torony meglátogatása után mégsem vállalta a munkát. "Úgy nézett ki, mint egy nagy cementhegy, látványosan rajta hagyta a nyomát az elmúlt húsz év, ez alatt az idő alatt hozzá sem nyúltak" - mondta a Washington Postnak Park Kil-sang, aki összekötő volt a tárgyalásokon. "Arra jutottunk, hogy jobb lenne az egész épületet lerombolni, és egy új hotelt építeni a semmiből" - mesélte a lapnak.

Egy legenda szerint a hatalmas épület vázának építői olyan silány munkát végeztek, hogy a liftaknák olyan görbék lettek, hogy egyetlen felvonó sem tudna végigmenni rajtuk. Az épület befejezését 2008-ban elvállaló egyiptomi telekommunikációs cég, az Orascom 2009-ben azt közölte, nem találkozott ilyen problémával. Khaled Bichara, a projekt vezetője a BBC-nek azt mondta, a néhány tucat egyiptomi mérnök és a mintegy kétezer koreai munkás részvételével folyó munkálatok "jól haladnak", és "semmi nem okoz túl nagy problémát nekik".

A nagy évfordulóra készül

Bár a dél-koreai Yonhap hírügynökség beszámolója nem határozza meg pontosan, mikor adják át a hotelt, azt már a munka újrakezdése óta tudni lehet, hogy az épületet szeretnék 2012 áprilisában felavatni. Április 15-e ugyanis hatalmas ünnep lesz a kommunista Észak-Koreában, ekkor lesz az "Örökös Elnökként" és "Nagy Vezérként" tisztelt országalapító, az 1994-ben elhunyt Kim Ir Szen születésének századik évfordulója. A diktátor fia, Kim Dzsong Il tavaly decemberben hunyt el, unokája, Kim Dzsong Un pedig jelenleg épp hatalma megszilárdításán dolgozik. Kim Ir Szent Észak-Koreában most is hatalmas személyi kultusz övezi, a nagy évfordulóra egész évben ünnepségeket és megemlékezéseket terveznek az egyébként mindenben szűkölködő országban.

Ez megmagyarázza az egyiptomi cég sietségét is, ami egyébként ironikusnak tűnhet, hiszen az eredeti átadáshoz képest 23 éves késésben van a projekt. Ha valóban átadják, az épületet a rezsim minden bizonnyal felhasználja saját erejének demonstrálására, és az új - a helyi sajtóban csak briliáns melléknévvel illetett - vezető, a 29 éves Kim Dzsong Un dicsőítésére is. Pedig - mint azt a külföldi elemzők gyakran megjegyzik - a kudarcba fulladt építkezés befejezése egyáltalán nem a rendszer erejének köszönhető. Az egyiptomi Orascom sem önzetlenségből szállt be az építkezésbe, cserébe kizárólagos jogokat kap a világtól elzárt állam első mobiltelefon-hálózatának kiépítésére. Az egyiptomi cég egyik átjátszóállomása éppen a felhőkarcoló csúcsán kap majd helyet. Hogy mekkora üzletet csinálhat az Orascom Észak-Koreában, az még nem egyértelmű, az országban ugyanis csak a legfelső pártelit juthat mobilhoz, a nem ellenőrzött telefonhasználatot pedig háborús bűnnek tekintik.

Mihez kezdenének háromezer hotelszobával?

A hotel átadásának közeledtével jogos a kérdés, mégis mire használnak majd egy ekkora szállodát. A Washington Post egyik blogja szerint a hotel jelenthet egyfajta minimális nyitást a külvilág felé, és még csak nem is lenne a lazuló elzárkózás egyedüli jele. A közelmúltban Észak-Korea ugyanis szerződést kötött az amerikai AP hírügynökséggel, hogy tudósíthasson az ország területéről; ez korábban elképzelhetetlen volt. De valószínű, hogy a gigantikus épület az óvatos nyitások után sem fogja turisták özönét fogadni, még csak nem is lesz teljes egészében szálloda, és mind a háromezer szobáját sem veszik majd használatba.

Az már az építkezés során feltűnő volt, hogy az egyiptomi cég először a betonmonstrum beburkolását végezte el, és azt állította, csak az üveg- és fémburkolat befejezése után tud hozzálátni a belső terek befejezéséhez. Ennek következtében a hatalmas, eddig otrombának tűnő épület kívülről valóban elegáns és csillogó arcot kapott, de elképzelhető, hogy belülről ugyanaz a jórészt üres betonszörnyeteg marad, amely eddig elcsúfította a főváros látképét. Arról ugyanis alig van információ, hogy az egyiptomi távközlési óriás milyen munkát végez az épület belsejében a külső burkolás után.

Az épület belső tere 360 ezer négyzetméter, ezt aligha lehet szállodaként kihasználni egy olyan országban, amelyben a helyiek egyáltalán nem tudják megfizetni az ilyen luxust, a külföldiek jelentős részét pedig a rezsim nem engedi be. Észak-Koreába jelenleg csak korlátozott számban, meghatározott utazási ügynökségek szervezésével lehet ellátogatni, és egy négynapos túra több mint ezer euróba kerül. Ebben benne van a teljes ellátás és szállás, valamint a kísérők biztosítása is. Nélkülük sehová sem lehet menni, és amúgy sem lehet szabadon felfedezni az országot.

Bár a nyolcvanas években készült tervek még az egész Rjugjongot szállodának szánták, amelyben öt étterem, bowlingpályák, nightclubok, kaszinók, japán bárok is helyet kaptak volna, a később módosított tervek már irodákat, lakásokat is tartalmaztak. A Washington Post szerint az áprilisi részleges megnyitás után a 105 emeletes épület részben irodaházként működik majd, és az utazási irodák szerint valószínűleg turistákat is fogadhat. A phenjani utakat szervező Simon Cockerell ugyanis azt mondta, a széles körben terjedő pletykák szerint a 330 méter magas épület alsó emeletein lesznek hotelszobák, a legtetején pedig egy étterem kap helyet. A rengeteg középső szint az üvegburkolat alatt viszont éppolyan üres marad, mint betoncsontváz korában.

forrás: www.origo.hu