Orvosok Határok Nélkül
2001. július 05.

A legutóbbi évek gyakran idézett megfigyelése, a pillangóhatás azon alapul, hogy ha - mondjuk - Brazíliában egy pillangó összeérinti a szárnyait, az tornádót okozhat Texasban. Az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet számos országban nyújtott segítséget a rászorulóknak - és jelenlétük mindenütt jótékonyan éreztette hatását.

Az Orvosok Határok Nélkül (Médicines sans Frontieres, MSF) Földünk egyik legnagyobb orvosi segélyszervezete. Az alapszabályában foglaltak alapján tagjainak az a feladatuk, hogy segítsék a háborús konfliktusok, a járványok, a természeti és az emberek által okozott katasztrófák áldozatait, valamint mindazokat, akik a nagy földrajzi távolság vagy etnikai helyzetük miatt nélkülözik a megfelelő egészségügyi ellátást.

A szervezet önkéntes munkatársai tevékenységüket a semlegesség elve szerint, részlehajlás nélkül, az egyetemes orvosi etikának és az emberi segítségnyújtás jogának alapján végzik. Kötelezettséget vállalnak arra, hogy betartják a szakmai erkölcs szabályait, és hogy munkájukat nem befolyásolják politikai, gazdasági vagy vallási erők.

Az önkéntesek tudatában vannak annak a kockázatnak és veszélynek, amellyel munkájuk vállalása jár, s tevékenységükért nincs joguk más kompenzációt vagy juttatást kérni, mint amelyet a szervezet megengedhet. Magát a szervezetet 1971-ben francia orvosok alapították, hogy segítségüket felajánlják a háborúk vagy egyéb katasztrófák áldozatainak. Tizennyolc országban vannak irodái.

Évente negyvenöt különböző országból származó, több mint kétezer önkéntese nyolcvan országban tevékenykedik. Szükség esetén ezek gondoskodnak az alapellátásról, ellátnak sebészeti feladatokat, beoltják a gyerekeket, újra működésbe hoznak kórházakat, részt vesznek sürgősségi táplálkozási, közegészségügyi programokban, valamint a helyi egészségügyi személyzet képzésében. Működésük területe lehet akár menekülttábor, frontvonalbeli kórház, katasztrófa sújtotta város vagy falu. Számos területre kiterjedő szakértői gárdájuk, több hatékony módszerük és stratégiájuk van a válságok és katasztrófák idején nélkülözhetetlen egészségügyi ellátás céljára. Mindenkor kiállnak az emberi jogok védelmében, ha munkájuk során annak megsértését tapasztalják.

A szervezetnek a kormányoktól való függetlenségét az szavatolja, hogy éves költségvetésének jókora része magánadományokból, az Egyesült Nemzetek Szervezetének különféle testületeitől és egyéb nemzetközi intézményektől származik.
A szervezet napi munkájáról szól annak a 38 éves holland orvosnak a naplórészlete, aki 1999. áprilisában egy macedóniai menekülttáborban dolgozott. (Előtte már Szarajevóban, Ruandában és Sri Lankán vett részt az Orvosok Határok Nélkül szervezet tevékenységében.) "A legtöbb orvosi problémát a krónikus betegek okozzák. A magas vérnyomásban, cukorbetegségben, epilepsziában és asztmában szenvedő embereknek nincs többé gyógyszerük, mivel a legtöbb menekültnek a rajtuk lévő ruhán kívül semmi másuk sincsen. A többi problémát a táborokban szokásos betegségek jelentik, így a hasmenés, a megfázás, a rüh és a tetvesség. Végül megemlítem a lelki problémákat is."

A cigarettareklámok analógiájára mi is megállapíthatjuk, akár a gyógyszerreceptekre is rányomtathatjuk, hogy "az ember által okozott katasztrófa, a háború károsítja az egészséget". Jó, hogy vannak, akik ezt helyre próbálták hozni, és jó, hogy ez az igyekezetük elnyerte méltó jutalmát.

Dr. Makói Zita

(Szerzőnk a Magyar Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért elnöke; e mozgalom - akárcsak nemzetközi szervezetüknek, az IPPNW-nek a többi tagja - az 1985. évi Nobel-békedíj kitüntetettje. - A szerk.)

Az 1999. évi Nobel-békedíj

Október arról is nevezetes, hogy - a fizikai, a kémiai, a közgazdasági és az orvosi Nobel-díjon kívül - ekkor hirdetik ki a Nobel-békedíj nyertesének vagy nyerteseinek a nevét. Az első békedíjat 1901-ben ítélték oda a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítójának, Henri Dunantnak. A Nobel Intézet figyelemmel kíséri a nemzetközi eseményeket, s a Nobel-békedíjat elsősorban olyan intézménynek, szervezetnek vagy személynek ítéli oda, amelynek, illetve akinek fontos szerepe van a konfliktusok békés megoldásában. Az utóbbi öt évben az alábbiak nyerték el a Nobel-békedíjat:
1994-ben megosztva kapta Yitzhak Rabin izraeli miniszterelnök, Simon Perez izraeli külügyminiszter és Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Front végrehajtó bizottságának és a Palesztin Nemzetnek az elnöke;
1995-ben Joseph Rotblat lengyel atomfizikus kapta, aki elnöke és hosszú idő óta a Pugwash konferencia irányítója;
1997-ben a nemzetközi ICBL és Jody Williams kapta az aknák használatának megszüntetésére és az aknamentesítésre irányuló munkásságáért;
1998-ban John Hume és David Trimble kapta az észak-írországi konfliktus békés rendezésére való törekvéséért;
1999-ben mintegy száz jelölt szerepelt a javasoltak listáján. Közülük az Orvosok Határok Nélkül nemzetközi segélyszervezet részesült a nem mindennapi kitüntetésben.

Forrás: Élet és Tudomány Archívum