Aggtelek
2001. június 21.

Aggtelek a múltban és napjainkban

"Ott Aggtelek csudái vonzanak,
Melynek barlangja lenn a föld alatt 
A szomszéd Torna határába fut.
S míg rejtekén bolyongnak lábaid:
Lelked mély gondolatba téved el.
Regényes völgyek s emlékezetes 
Romokkal mesze-látó bérczorom,
Tar szikla, zöld mező, erdő s patak, 
Rom és patak környékén ősregék
Szólnak lelkedhez mindenütt." Tompa Mihály: Lófő

Aggtelek mint település

Aggteleket mint magyarok lakta települést elsőként egy 1295-ös oklevél említi Ogogteluk néven. Antal István Bertalan aki Aggteleken született és jegyzőgyakornokként valamint szociális titkárként összesen hét évet munkálkodott, később megírta Aggtelek történetét. Az előbb említett oklevél adataihoz kapcsolódóan Ő úgy vélte, hogy Aggtelek keletkezése az 1280 tájékán lehetett. A másik elmélet szerint, amit Dr. Dénes György történész írt, jóval régebbi magyar település Aggtelek. Keletkezését a nagy tatárjárás előttre helyezi. Ezt az elméletet az a tény is bizonyítja, hogy a református templom 1975-ös újjáépítése során a templom déli falából előkerült két román stílusú lőrésszerű ablak és egy régi bejárat. A stílus tekintve a templom építését a XII- XIII. századra lehet tenni, ebből pedig az következik, hogy Aggtelek a tatárjárás idején már jelentős települések közé tartozhatott. Dr. Dénes György elmélete szerint Aggtelekről azért nem találunk információt a tatárjárás körüli írásos emlékekben, mert a tatárdúlás teljesen megsemmisítette a falut, életbemaradt lakói a környező falvakba menekültek, s csak évekkel, évtizedekkel később kezdték el ismét a visszatelepülést. Az itt élők az évszázadok során sok veszedelmet és hányattatást éltek meg. Különböző fertőző betegségek, járványok gyakran tizedelték meg a környék lakosságát, ennek bizonyítékait még az elmúlt század halotti anyakönyveiben is megtalálhatjuk. 1858- bán súlyos, a település életében meghatározó a jövőt tekintve, tragédiát élt át a falu lakossága. Egy iszonyú méreteket öltött tűzvész szinte mindenkit és mindent elpusztított. Épségben összesen csak két épület maradt, a falu iskolájának fő épülete és egy régi kőből épült ház (ez az épület még ma is áll). A templom és a paplakhoz tartozó melléképület kőfalai is megmaradtak az utókor számára, de minden egyéb porig égett, beleértve a község minden hivatalos és emlékiratait is, amik fönn maradhattak volna az utókór számára. Egy korabeli egyházi leírásban azt olvashatjuk: a községbe érkező vizsgálóbizottság leírhatatlan állapotokat talált, azt is hozzátéve, a falut nem csupán fizikai értelemben találták leégve, hanem szellemi, lelki értelemben is nagyok voltak a károk. Századunk is hozott megpróbáltatást az itt lakók számára a II. világháború egyik frontvonala több mint két hétig húzódott Aggteleknél újabb nagymértékű pusztulást okozva, mint például a sok vihart megért öreg templomot is amelynek ismét csak az ősi oldalfalai maradtak meg épségben, minden egyéb tönkrement, elégett vagy elpusztult. Sajnos a rengeteg megpróbáltatás és balszerencse miatt mi ránk már nem nagyon maradt írásos emlék a fentebb említett okok miatt. Jelenleg a település virágkorát éli a nagy túrizmusból kifolyólag, de például a nagy föllendülés előtti időkről nemigazán tudtunk meg sokat.

Az Aggteleki Nemzeti Park

Az Aggteleki Nemzeti Park hazánk nemzeti parkjai közül az első, amelyet hangsúlyozottan az élettelen természeti értékek, a felszíni formák és a felszín alatt húzódó barlangok megóvása érdekében hoztak létre. A közel 20 ezer hektárnyi területet délen az Észak-Borsodi-dombság, keleten a Cserehát határolja, nyugaton és északon pedig a szlovák határ választja el a vele szerves egységet alkotó Szlovák-karszttól. A térség védelmét 1978-tól tájvédelmi körzetté nyilvánítása biztosította. A védett terület egészét 1985-ben minősítettek nemzeti parkká. A Bódva széles völgye a nemzeti parkot két jól elkülöníthető részre osztja. Északnyugaton az Aggteleki-karszt, délkeleten a Rudabánya-Szalonnai-hegység húzódik. A 160-600 m tszf. magasságban fekvő Nemzeti Park nagy részét a földtörténeti középkor triász időszakában mintegy 220-240 millió évvel ezelőtt itt hullámzó sekély trópusi tenger vizében képződött mészkövek építik fel. Később, a kréta időszakban a terület kiemelkedett és lepusztult, a jelentős kéregmozgás hatására pedig a kőzetben kisebb-nagyobb törésrendszerek alakultak ki. A térség arculatát a mészkőre jellemző formák határozzák meg. A felszínt lapos fennsíkok, változó átmérőjű és mélységű tál alakú mélyedések (töbrök), a felszíni vizeket a mélybe vezető víznyelők, a mélyben áramló karsztvizeket megcsapoló források, tavak, természetes vízfolyások, szurdokvölgyek, sziklaalakzatok teszik változatossá. A felszín alatt pedig a térséget nevezetessé tevő barlangok, barlangrendszerek alakultak ki.

Világörökség

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjait az UNESCO Világörökség Bizottsága 1995. december 6-án Berlinben tartott ülésén a Világörökség részévé nyilvánította. A világ 469 kulturális és természeti öröksége között számos barlang szerepel, ezek azonban főként az ott található kultúrtörténeti értékek - ősemberi leletek, falfestmények, vallási emlékek - alapján kerültek az emberiség féltve őrzött kincsei közé. Ezidáig barlang, mint természeti érték, 1995-ig csak két esetben nyerte el a Világörökség büszke címét. Először a Földünk leghosszabb barlangját, az 560 km-es Mammoth-barlangot (USA, Kentucky), majd pedig a világ legnagyobb vízhozamú földalatti folyómedrét alkotó Skocjani-barlangot (Szlovénia) vették fel a listára. AzAggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjaival egy időben tüntették ki e címmel a nevében is barlangra utaló Carlsbad Caverns !! Nemzeti Parkot (USA, Új Mexico) is, ahol a világ leghíresebbjei közé tartozó Carlsbad- és Lechuguilla-barlangok találhatók. A Világörökség Egyezmény szabályzata értelmében e címre csak a legkiemelkedőbb,viszonylag sértetlen természeti értékek pályázhatnak, amelyek megőrzése biztosítható. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai címen, Magyarország és Szlovákia közösen összeállított és a Világörökség Bizottság elé terjesztett pályázati anyagának legfőbb szakmai érvei e felszín alatti világ rendkívüli változatossága, komplexitása és viszonylagos érintetlensége voltak. Az országhatárral két részre osztott, ám földrajzilag összefüggő egységet alkotó Aggteleki- és Szlovák-karszton jelenleg több mint 700 változatos képződésű barlang ismert, melyek közül 273 nyílik hazánk területén. Legismertebbek a folyóvizes eredetűek, amelyeket a vízzáró kőzetekből felépülő térségekről érkező, a mészkőterület peremén fekvő víznyelőkön át mélybe jutó vízfolyások oldó és koptató hatása alakított ki. Közülük számos egész éven át vezeti a vizet, de vannak olyanok is, amelyek csak olvadáskor vagy nagy mennyiségű csapadék lehullásakor. Legtöbbjük azonban a karsztfejlődés eredményeként inaktívvá vált. A fennsíkokon a beszivárgó vizek oldásával kialakult, függőlegesaknabarlangok, a zsombolyok szokatlan formájukkal, nagy számukkal és sűrűségükkel növelik a térség értékét. A változatosságot a mélyből feltörő meleg és langyos vizek által formázott barlangok egészítik ki. A különböző kialakulásmód a barlangjáratok alakjában, méretében, térbeli elhelyezkedésében is tükröződik. Az egyszerű, vagy elágazó, esetleg több szintben elhelyezkedő, gyakran labirintusos járatok falát kisebb-nagyobb oldásformák törik meg. Hasonló változatosság jellemzi a barlangok ásványkitöltését is: a hatalmas felületeket borító, különböző alakú, méretű és színű álló- és függőcseppkövek, zászlók, lefolyások, görbecseppkövek, cseppkőmedencék, mésztufagátak és egyéb cseppkőformák mellett barlangi gyöngyök, aragonitbokrok, borsókőféleségek, kalcitlemezek, hegyitej díszítik a járatokat, melyekhez egyes helyeken gipsz- és ritkán jégképződmények is társulnak. A térség barlangjainak általános jelentősége mellett biológiai, geológiai, őslénytani és régészeti értéke sem elhanyagolható. A felszín alatti világ közel 500 barlanglakó és barlangkedvelő állatfaj számára nyújt életteret, amelyek közül számos csak itt él, vagy elsőként innen került leírásra. A 28 európai denevérfaj közül 21 található meg a vidéken. A Baradlában kijelölt, különböző kőzettípusokat bemutató földtani feltárások jelenleg a világ egyetlen barlangi alapszelvényei. A barlangok kitöltésében található csontmaradványok az elmúlt 4 millió év fejlődésének, az élővilág változásának megismeréséhez szolgáltattak adatokat. A barlangok régészeti leletei legalább 35.000 évet átfogó történeti eseménysort dokumentálnak. Ugyancsak számottevő a térség barlangjainak kultúrtörténeti jelentősége is. A csodálatos világ nemcsak a nép fantáziáját mozgatta meg, de íróink, költőink, festőink képzeletében is életre kelt, melynek eredményeként számos monda, mese, irodalmi és képzőművészeti alkotás született (Kettős helyszín -színdarab, film 1978.) . A gazdag történelmi múlt ellenére e felszín alatti világ nagy része ma is természetes állapotú, hiszen a leglátványosabb barlangok zöme csak az elmúlt évtizedekben vált ismertté. Jelentős károsodás szinte csak a Baradlát érte, ahol a nagymérvű kiépítések miatti beavatkozásmellett a cseppkőtördelés következményei érzékelhetőek. A Világörökség Listán való fennmaradás miatt meghatározó jelentőségű a természetes állapot háborítatlansága, amit a barlangok általános védelme s állami tulajdonjoga garantál. Hazánkban 1961 óta minden barlang védelem alatt áll, a legértékesebbek pedig fokozottan védetté nyilváníthatóak. A nemzeti park területén nyíló barlangok közül általános természettudományos, geológiai, ásványtani, hidrológiai és őslénytani jelentősége miatt 20 barlang élvez fokozott védelmet. A természetvédelmi jogszabály alapján minden olyan tevékenység, amely a barlang állapotában változást idézhet elő, így különösen a kutatás, búvármerülés, kiépítés, hasznosítás, csak a természetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter rendeletében meghatározott barlangok -- köztük a fokozott védelem alatt állók -- látogatását a Nemzeti Park engedélyezi. A Park Igazgatósága a barlangok védelme, és könnyebb közlekedés érdekében több helyen létrákat, lépcsőket, járófelületeket létesített.

A barlang látogatása

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében 1,2,5 és 7 órás barlangtúrák tehetők a Világörökség részévé nyilvánított Baradla-barlangban, Aggtelekről és Jósvafőről. A barlangtúrák során a Baradla-barlang különböző hosszúságú és nehézségű szakaszit tekinthetik meg az érdeklődők. Mivel a Baradla vanjelenleg a legrosszabb állapotban a feltárások, mesterséges közlekedés kiépítése és a rengeteg látogató miatt, éppen ezért rendkívüli felügyelet mellett lehet csak megtekinteni. A Baradla-barlang ettől függetlenül, az év minden egyes napján sok szeretettel várja látogatóit.

A védetté nyilvánítás éve: 1985

Természetvédelmi kezelő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság 
Területe: 19764 ha. 
Ebből fokozottan védett: 4791 ha. UNESCO MAB: 19247 ha (magterület: 230 ha)

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának az a munkája, hogy feltárja, védje, őrizze az Aggteleki- karszt természeti és kultúrtörténeti értékeit, biztosítsa a természeti értékeket a látogatók, legfőképpen a tanulók, diákok részére a megtekintést, fejlessze a természeti- és kultúrtörténeti értékek megismerésére törekvő idegenforgalmat. Az Aggteleki Nemzeti Park Borsod-Abaúj- Zemplén megyében a mintegy 60 000 ha nagyságú Gömör-Tornai -karszt magyarországi oldalán biztosítja a különleges természeti értékek védelmét. A Nemzeti parkunk területileg szorosan kapcsolódik a Szlovák Karszt Tájvédelmi Körzethez és jelenleg mindkettő nemzetközi védelmet élvez, mint az UNESCO ember és bioszféra (MAB) programjának kijelölt egysége. Atermészeti értékek kijelölt jelentőségét mutatja, hogy az ENSZ Világörökség Bizottsága 1995-ben az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjait a világ természeti és kulturális örökségének részévé nyilvánította. 

Az 1985-ben létesült mintegy 20.000 ha nagyságú nemzeti parkban kitűnően tanulmányozható hazánk természeti értékekben, rendkívül gazdag karsztvidékének geológiai értékei, növény- és állatvilága, mely Európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű bír. A geológiai értékek legfontosabb képviselői abarlangok, melyekből a területen 20 fokozottan védett barlangrendszer mellett közel 270 kisebb-nagyobb barlangot tartanak jelenleg nyilván.Cseppkőképződményei alapján a legnevezetesebb a Baradla-Domica- barlangrendszer, amely 25 km-es hosszúságával a mérsékelt égöv egyik leghosszabb cseppkőbarlangja. A természeti értékek mellett olyan régészeti és kultúrtörténeti értékek is találhatók a térségben mint a Rudabánya mellett a 10-12 millió éves lignitrétegből előkerült, tudományos értékében felbecsülhetetlen előemberlelet (Rudapithecus), középkori vár- és kolostorromok (Szádvár, Martonyi- kolostorrom) a templomépítészet európai szinten is értékes emlékei (Szalonna,Rakacaszend, Tornaszentandrás) , kúriák és kastélyok (Ragály, Tornanádaska). Épen megmaradtak a vidéken a népi építészet és tárgykultúra jellegzetes képviselői, a falusi parasztporták és házak, az ipartörténeti emlékek és a temetők. A korábbi modernizációjából kimaradt falvakban az egész település őrzi a tradicionális falvak jegyeit és hangulatát, kiváló adottságot teremtve a falusi turizmus számára (Jósvafő, Tornakápolna, Teresztenye). Sajátos néphagyományok, etnikai jellegzetességek, kézműves hagyományok is fellelhetők a településeken. A turisztikai vonzerőt fokozzák a kulturális események, a hagyományosan megrendezett barlangi hangversenyek, falunapok, művészeti hetek, sport és szabadidős rendezvények. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében, Jósvafőn található hazánk egyetlen Hucul ménese, mely a Jósvafő feletti gergéslápai legelőn megtekinthető a látogatók számára. A térség hagyományos aprófalvas szerkezetű, melyet elkerült a modernizáció, így a természet értékei, a történelmi emlékek, a hagyományos falusi gazdálkodás, a tradicionális kultúra elemei szinte változatlanul megőrződtek.

A barlang fölfedezése

Az Aggtelek-Jósvafő környékén kialakult barlangvilág Európa cseppkőbarlangrendszeréhez tartozik. Az itteni karszthegyek kialakulása kb. 200-500 millió évvel ezelőtre nyúlik vissza. Hosszú időn keresztül az volt a tudományos álláspont, hogy az ilyen mészkőhegységekben kialakult a föld alatti patakok, folyók vizének oldó hatása hozta létre. Az Aggtelek környéki barlangvidék vízelemzései, koptatottságai és hordalék vizsgálatával, a felszíni és a barlang lerakódások összehasonlító elemzése alapján Jakucs László a közelmúltban kimutatta, hogy nemcsak oldó hatásról van itt szó, hanem a barlangokat a folyóvízi erózió működése is alakítja. Az alászivárgó karsztvíz befolyik az üregekbe és cseppkőképződményekkel tölti fel. A legnevezetesebb az északi cseppkőbarlang, a Baradla. Háborús időkben a barlang menedék helyként szolgált a környék lakosságának. Az első tudományos felmérést 1801-1802-ben Raisz Keresztély végezte, ő a ma Vaskapunak nevezett pontig jutott el. 1825-ben Vass Imre, a ma Színpadnak nevezett részletig tárta föl a barlangot. 1831-ben könyvet is írt teljesítményéről. A munkálatok még ma sem tekinthetők befejezetnek, mivel egyre újabb és újabb helységek, részek kerülnek elő. Kiemelkedő érdeklődésű turisztikai látványosság lett Baradla az elmúlt pár évtized során. Ma már 22 km hosszú a világítással is ellátott része a barlangnak. Évente körülbelül kétszázezer belföldi és külföldi látogató tekinti meg.