A repülő csecsemő felszállása a fénymásológép mellől
2001. május 11.

1975., a MALÉV egyik TU-154-es utasszállítója, útban Szíria felé. Az ülések fölötti polcon egy babakosár, benne egy pár hónapos csecsemő aki a feje fölött levő hangszórónak köszönhetően a stewardess hangjára felriad és elkezd sírni.

Négy évvel később, a MALÉV egyik TU-154-es utasszállítója, útban Szíria felé. A pilótafülkében a fedélzeti mérnök ölében egy négyéves gyerek amint tágra nyílt szemekkel szemléli az őt körülvevő sok-sok műszert..." Ha nagy leszek, pilóta leszek!".

Újabb huszonkét évvel később, a Közgáz aulájában a fénymásológép mellett egy kupac papírral a kezében egy másoddiplomás hallgató, aki már régesrég engedte elhitetni magával, hogy a repülés olyasvalami, amire "földi halandónak" semmi esélye és a gyerekkori álom tényleg csak álom.

Mindhárom én vagyok, vagyis voltam... Furcsamód éppen ott a fénymásológép mellett történt olyasvalami, aminek köszönhetően végre megvalósulni látszik az álmom: ha pilóta talán nem is leszek, de lehetőségem lesz nem csak utasként repülni...! Egy hasonló méretű kupac papírral a kezében mellettem állt egy lány. Egy fénymásolatot elrontottam, de megjegyeztem:

"Sebaj, papírrepülőt még lehet hajtogatni belőle!" 

A lány erre habozás nélkül kijelentette: 

"A repülés az életem!"

Később sok-sok órányi beszélgetés következett, amiből kiderült: 3 éve kezdett vitorlázó repülőn repülni, és azóta szó szerint rabjává vált a repülésnek. 

Hopplá! Ez igencsak megdöbbentő volt számomra, elvégre íme itt volt egy "mezei földi halandó", ráadásul szintén közgázos, aki igenis repült. Megdőlni látszott az a teória, amit pedig az évek során már annyira elhittem. Egy közvetlen ismerős aki rám sokban hasonlít, és lám-lám, repül! 

Kisebb koromban annyira rajongtam a repülésért, hogy nagyon sok repülő modellem is volt. A bátyám mondta egyszer, hogy Ő inkább az autókat szereti:

"Autót majd valamikor vezethetsz, sőt talán egyszer saját autód is lesz, de repülőt tuti nem vezethetsz soha az életben!"

Már ekkor picit úgy tűnt, hogy mégsem lesz igaza...

Hamarosan kiderült, hogy egy másik évfolyamtársam, Gábor, is repült - Ő ugyan abbahagyta immár 10 éve, de már 15-éves fejjel egyedül repült! Akárhányszor a repülésről volt szó, mindkettőjüknek szinte elhomályosodott a tekintete, és látszott, hogy tényleg nagyon szeretik...

Az előbb említett "fénymásolótársam" :-) végül egyszer azt mondta, hogy repülni nem különösebben bonyolultabb mint jogosítványt szerezni. 

"Ha tényleg ennyire érdekel, próbáld ki végre, ne csak álmodozz róla és mondogasd!"

A május 1-ei hosszú hétvégén végül végre elszántam magam. Gábor 10 éve Farkashegyen, a MÁV Repülőklubban repült, ígyhát ezt céloztuk meg. 

A gyönyörű időben már messziről látni lehetett a magasan a levegőben köröző ("tekerő"), az utasszállító behemótokhoz képest különösen kecses, hangtalan vitorlázókat, amik aztán a reptérhez közeledve ráadásul néha át-át suhantak közvetlenül az autóút fölött, éppen leszálláshoz készülődve.

Érkezés után Gábor sorra fedezett fel régi ismerősöket, köztük az egykori (és talán újra...? de erről később... :-) ) oktatóját, "Charlie"-t.

Pár órás szemlélődés után már igencsak türelmetlenül vártam, hogy "megröptessenek" engem is. Végül eljött a nagy pillanat: a füvön szó szerint ott virított egy, sokak szerint kiképző gépek gyöngyének tekinthető, narancs-ezüst színű Góbé, nyitott plexivel. Elhangzott a varázsszó: "Ezzel akár mehetnétek is!". 

A többes szám nekem, az utasnak, és Charlie-nak, az oktatónak szólt.

Hát igen, egy Góbé egy hangyányival szűkebb mint egy utasszállító gép, szó se róla. Amikor bemásztam külön felhívták a figyelmemet, hogy hova NE lépjek, és hova kapaszkodjak... A lábaim közt a botkormány, a lábaim alatt pedálok, jobbra, de leginkább balra különböző színű karok, előttem néhány műszer. Egy elsőre (de tényleg csak elsőre :-) ) pókhálónak tűnő heveder-kupaccal beszíjaztak, jobbról, balról fentről, lentről...

Ezután pár perces várakozás következett - várni kellett a csörlőzéssel, útban voltak más vitorlázók előttünk. Azalatt a pár perc alatt szépen végigpörgött előttem - neeeem, nem az életem filmje :-) - hanem mindaz amiről meséltem fentebb... Bár talán a csecsemőkori emlékek azért mégsem... :-)

Aztán szabaddá vált az út, a plexi lecsukódott - egy röpke pillanatra átvillant az agyamon, hogy óh igen, ilyen lehet aranyhalnak lenni egy üvegben... Innentől már nagyon gyorsan történtek a dolgok. A kötél megfeszült, elkezdték csörlőzni a gépet: megmozdult, és egyre gyorsabban gurult a füves pályán. Néhány pillanat múlva egyszercsak megszűnt a zötyögés, a gép felemelkedett, egyre feljebb és feljebb, a zötyögés halk moraját pedig a levegő süvítése váltotta fel.

A gyors emelkedés pár másodperc múlva megszűnt - a kötelet kioldották. Pár pillanatig legalábbis olyan érzés volt, mintha zuhannánk - a gyomrom a torkomban egy pillanatra, de csak annyira mint amikor az ember elindul lefelé egy lifttel. Ez az érzés nagyon hamar megszűnt, a szél süvítése viszont egyre erősebben hallatszott - mint Charlie később mondta, a Góbé szokásos, kb. 80 km/h utazósebességénél gyorsabban, 100 km/h feletti sebességgel repültünk az erős szél miatt, hogy ne sodródjon el messzire a gép a reptértől.

Egy utasszállító repülőt és egy vitorlázót összehasonlítani olyasmi, mint egy óceánjáró hajót egy pici vitorláshoz hasonlítani. A kettő alapjaiban más élmény. Egy vitorlázóban ülve az ember tényleg szinte azt az érzést élheti át, mintha ő maga repülne mindenféle "segédlet" nélkül. Nincs motorzaj, nincs egy mindent eltakaró "konzervdoboz" körös-körul, csak egy látszólag törékeny szerkezet, egy arányaiban hatalmas plexi felület, és az ég, a felhők, lent a reptér, a házak, ...

Egy utasszállítóban a szelet, a szél erejét szinte egyáltalán nem érezni - a Góbéban ülve viszont gyakorlatilag minden lökést érezni. Rossz hasonlattal élve egy vitorlázó vízen úszó parafadugó-módjára hánykolódik a levegőben - ami persze korántsem igaz, nagyonis tudatosan és irányítottan repül, benne ülve azonban néha mégis ez volt a benyomásom, leginkább a nagyobb repülőgépekhez képest.

Egy-egy felfelé tartó levegőáramlatot, "termiket" elkapva a gép nekilódult felfelé - érdekes belegondolni, mindenféle motor nélkül emelkedni...! Ilyenkor a táj alattunk picit távolabbinak tűnt amikor a termikben való körözés közben oldalra kinéztem...

"Sofőröm" (biztosan díjazza eme titulust ha netán meglátja ezt :-) ) egyszercsak megkérdezte, vezettem-e már valaha repülőgépet.
"Még nem."
"És akarsz?"
"Naná!"
"Akkor fogd meg a botkormányt... de csak jobb kézzel...!"

Varázslatos érzés, hogy egy leheletfinom mozdulatra hogyan reagál a repülő - egy kis mozdulat jobbra, és a gép jobbra dől. Balra, és a gép balra dől. Előre vagy hátra, és a gép bólint, illetve megemeli az orrát...

Amikor a levegő néha kifejezetten hangos süvítését emlegettem, Charlie lelassította a gépet - ekkor tényleg egészen halk susogássá szelídült az addig erőteljes szélhang. Ebben a pillanatban tényleg picit madárnak érezhettem magam...

Állítólag majdnem negyedóra, de érzésre alig fél perc :-) után ideje volt leszállni. Elkezdtünk süllyedni, előttünk a zöld, füves pálya, rajta itt-ott makettnek tűnő vitorlázók és picinek látszó emberek. Ekkor tűnt fel a plexi külső felén az orrom előtt fityegő cérna darab, amiről már szintén annyit hallottam a két közgázos évfolyamtársamtól - a repülő oldalirányú "csúszását" hivatott jelezni ez a kis praktika, ideális esetben a gép hossztengelyével párhuzamosan, oldalra egyik irányban sem elferdülve lobog a szélben, vagyis inkább simul neki a plexinek kívülről.

Még pár másodperc, és a szél süvítését ismét felváltotta a zötyögés hangja. Minthacsak egy sima országútról egy kavicsos földútra hajtottunk volna autóval.

Őszintén szólva nem sokat kellett gondolkodnom a "nagy döntésen": szeretném tényleg megvalósítani a fentebb sokat emlegetett álmot... Ami még meglepőbb: elsőre tényleg nem tűnik sokkal bonyolultabbnak mint egy jogosítványt megszerezni! Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani, hogy ha érdekli a repülés, vagy ha még sosem repült de szeretné kipróbálni, netán csak utasszállítón repült eddig, érdemes kipróbálni!

Megfelelő időjárás (nem esik az eső, nincs mindent elsöprő szélvihar :-) ) esetén bármelyik hétvégén megteheti Budakeszin, a Farkashegyi Repülőtéren, alig 15 percre Budapest belvárosától! Az ún. utasrepültetés ára 2.350 Ft, ez egy körülbelül 5-15 perces repülést jelent.

További információ: MÁV Repülő és Ejtőernyős SE 1074 Budapest, Rákóczi Út 86. 1/4
Tel.: 1-3435269

vagy:  Farkashegyi Repülőtér Tel.: 23-450694