Ezerarcú világ
2001. március 27.

Délkelet-Ázsia 17 508 szigete gyöngysorként köt össze óceánokat és kontinenseket, népeket és vallásokat. Az Indiai- és Csendes-óceán közé fűzött szigetek Földünk flórájának és faunájának kincsestárai.

A 336 népcsoport tagjainak száma gyorsan közelít a 220 millió felé. A népesség eloszlása nagyon egyenlőtlen. Indonézia lakóinak csaknem kétharmada él a szárazföldi területek 7%-át kitevő Jáva szigetén, s alig 2%-uk az ország több mint egynegyedét elfoglaló Nyugat-Iriánon és Maluku-szigeteken.

A maláj, kínai, pápua, indonézek az iszlám, a hinduizmus, a buddhizmus és az animizmus hívői; a lakosság 87%-a Allah követője. A vallás sok helyen keveredik a régi helyi hagyományokkal.

Indonézia a kultúrák olvasztótégelye. A szigetvilág sárga, bronzbarna vagy szénfekete lakói imákat rebegnek Allahnak, Buddhának, Sívának vagy Krisztusnak, de a bennszülöttek néhol még állatokat áldoznak, hogy kiengeszteljék őseik szellemét.

Az őskor és a legújabb kor találkozik egy zászló alatt. Míg Új-Guinea szigetén, Nyugat-Iriánon a pápuák legnagyobb becsben tartott eszköze a kőbalta, egyetlen ruházatuk pedig a pénisztartó "koteka", addig Dzsakarta polgárai csinos japán autókkal száguldoznak az üvegtől csillogó szórakoztató-és bevásárlóközpontok útvesztőiben.

Az ősi színpompás hagyomány elevenen él és áthatja az indonéz emberek mindennapjait. De a szigetvilág hindu múltja is élő. A Rámájána és Mahábháráta elbeszélő költeményei az indonéz kulturális örökség magvát alkotják.

A szigeteken rengeteg tánc-stílus és ritmus öröklődik több változatban és színben, mint amennyi nyelv és dialektus van. A táncok a legősibb mítoszoknak azt az üzenetét hordozzák, hogy a mi anyagi, szellemtelen világunk csak árnyéka a másiknak, a valódinak,a szelleminek, amelyben istenek és hősök élnek. Egyfajta meditatív lassúságból származó, tiszta, finom mozdulatok, kecses kéztartások, ujjmozdulatok (mudrák-kézjelek) szemvillanások, apró, érzékeny tánclépések jellemzik a táncokat. Mindemellett a táncosoknak ügyelni kell arra, hogy tartásuk hasonló legyen a Borobudur falain futó relief-szerű kőképekhez.

Az idő és tér végtelensége, sokszínűsége lenyűgözi az utazót, akit látogatása során oly sok élmény ér, hogy nem is tudja, álom-e vagy valóság, ami körülveszi.