Figyelemkoncentráció és tudatállapotok a jógában - Első lépések a jóga útján
2001. március 08.

A jógagyakorlatok megfelelő hatása, sikere szempontjából nem egyszerűen csak nagy jelentőséggel rendelkezik a figyelemkoncentráció, hanem éppen hogy elengedhetetlenül szükséges is. Ha ugyanis a jóga gyakorlatainak elsajátítása, illetve végrehajtása közben hagynánk gondolatainkat szabadon csapongani, egyáltalán semmilyen eredményt, kedvező élettani hatást nem érhetnénk el végül. A jóga gyakorlat-rendszerének éppen az az egyik lényegi eleme, hogy test és tudat között alakít ki irányítottabb kapcsolatot, ami viszont lehetetlen volna magasabb fokú koncentráltság nélkül.
Másrészről viszont először talán azt hihetnénk, hogy erősen összpontosítani figyelmünket, azaz adott tárgyra koncentrálni nem is olyan nehéz feladat. Azonban csak az, aki már próbálta, tudja, mennyire nem könnyű huzamosabb időn keresztül szigorúan egy meghatározott dologra összpontosítani, s közben semmi másra nem gondolni. Erre általában előzetes gyakorlás nélkül nem is vagyunk kezdetben képesek: képtelenek vagyunk fegyelmezni tudatunkat, gondolataink szabálytalan folyamát; a gyakorlatlant akár a legkisebb neszek is megzavarhatják, a legapróbb külső hatások is eltéríthetik figyelmét.
Idővel ugyanakkor meglehetősen nagy jártasságot szerezhetünk figyelmünk adott tárgyra való koncentrálásában. Ehhez azonban a jóga tudatállapotokról alkotott néhány alapvető tanításával szintén tisztában kell lennünk.
A jóga mint gondolatrendszer ugyanis igen szemléletes elképzelésekkel rendelkezik az emberi tudat, elme (szanszkritül: csitta) különböző állapotait illetően: lényegében különböző fokozatokat különít el, amelyek az elme működése során merülnek fel, és amelyek lépcsőzetesen közelítenek egy magasabb rendű, abszolút-koncentrált állapot felé. Az egyes fokozatokat tehát alapjában a figyelem összpontosíthatóságának, illetve összpontosítottságának eltérő mértékei adják meg. Tulajdonképpen a jóga gyakorlásához is ezeken kell végighaladnunk, így az alábbiakban e tudatállapotokat tekintjük át röviden.

Ksipta - a szétszórtság állapota
A tudatnak ezt a legáltalánosabb állapotát mindenki önmagán is megfigyelheti. Ez az az állapot, amikor gondolataink rendetlenül, fegyelmezetlenül torlódnak, kavarognak a fejünkben. Ilyenkor a legkülönbözőbb külső ingerek villanhatnak át tudatunkon, azonban ezek egyikére sem figyelünk fel igazán intenzíven, pillanatról pillanatra változnak bennünk a hatások, benyomások és az ezekből születő hírtelen szándékok. Ilyen állapotban lehetünk például egy minden különösebb cél nélkül tett utcai sétánk alkalmával, amikor csak úgy belevetjük magunkat a városi forgatagba, amely lehet igen ingergazdag, ám figyelmünk mégsem koncentrálódik semmi meghatározottra.
Az elmének ez az állapota, amelynek kavargó zűrzavarában semmi sem tudatosodik hosszabb időre, az indiai hasonlat szerint olyan, mint a háborgó víz felszíne, a zavaros víztükör, amelyen még nem jelenhet meg tisztán a Hold képmása.

Viksipta - a szétszórtság megszakítása
Ha azonban figyelmünket egy bizonyos dolog erősebben felkelti, vagy ha egy ideig tudatosan valamilyen probléma megoldására, tervre, elképzelésre (vagy éppen egy jógagyakorlat végrehajtására) koncentrálunk, abban a pillanatban az elme egy magasabb állapotába léptünk: az általános szórakozottságot, szétszórtságot rövid ideig valamilyen koncentráció váltja fel. Ilyen helyzet állhat elő például, amikor valamilyen feladatot ténylegesen is odafigyelve végzünk el, és az eredményesség érdekében valóban hosszabb-rövidebb ideig egy meghatározott elemre összpontosítunk.
Az indiai gondolkodás ezt ahhoz hasonlítja, amikor a víztükör már valamelyest kisimult, ám a rajta megjelenő tükörkép még nem egészen szabályos.

Ékagra - az "egyhegyűség" állapota
Az előbbi két tudatállapottal szemben - amelyek lényegében egy átlagos, normális tudatműködésű ember éber állapotában mindenkor váltakoznak - az "egyhegyűség" állapotával már nem találkozhatunk bárkinél, bármikor. Erről az erős koncentrációt jelentő helyzetről csupán azután beszélhetünk, hogy valamilyen probléma figyelmünket lényegesen hosszabb időre, tartósan is lekötötte, és ennek folyamányaként mintegy megszállottan összpontosítunk az adott dologra, miközben elménk működését semmilyen külső vagy belső inger nem zavarja meg e szoros koncentrációban. A jógában alapvetően erre a tartós figyelemösszpontosításra lesz szükségünk.
Az indiai hasonlat szerint az elmének ez az állapota olyan, mint a tükörsima vízfelszín, amelyen végre egészen tisztán, torzítatlanul jelenik meg a Hold pontos képmása.

Niruddha - a "leküzdöttség" állapota
Az egyhegyűségnek létezhet egy még huzamosabbá és rendkívül élessé fokozott változata, amelyben minden külvilági inger tartósan megszűnik, - egyfajta teljes és tökéletes befelé fordultság alakul ki, és amely nem egészen normális elmeállapotra a jógik a legmagasabb rendűként tekintettek. Ennek azonban csak a tradíció felőli megközelítésben van szerepe, a jóga nyugati alkalmazásában viszont nem tekintik elérendő célnak.

A fentiekben felsorolt elmeállapotokon kívül még számos továbbit is megkülönböztetnek a jógában. Az egyes fokozatok újabb fokozatokra tagolódhatnak; újabb és újabb tudatállapotok rendelődnek a szellemi elmélyülés különféle stádiumaihoz, és más egyéb helyzetekhez (alvás, hipnózis, stb.) szintén.

A figyelemkoncentráció begyakorlása lényegében azon a tényen alapszik, hogy alapvetően minden egészséges ember képes valamilyen mértékben figyelme rövid ideig tartó összpontosítására, csupán ezen időtartam kitolására kell erőfeszítéseket tennünk.

Figyelemösszpontosító képességünk tehát koncentrációs gyakorlatok rendszeres végzésével tökéletesíthető. Ezek lényege a figyelem valamely pontra történő erőteljes irányítása, koncentrálása. Ilyenkor összpontosíthatjuk figyelmünket egy tárgy alakjára, színére, de koncentrációnk irányulhat akár egy hangra, hangszínre is. Elmélyedhetünk egy-egy részletben, majd koncentrálhatunk tárgyunk egészére; eközben pedig törekedjünk figyelmünket minél hosszabb ideig egy adott pontra irányozni!
A jógázáshoz alapvetően szükséges tudatállapotot - a korábban már röviden leírt ékagra állapotát - valójában csak lassú átmenet folyamán sajátítjuk majd el igazán, és ennek maximumát már ténylegesen csak a jóga rendszeres gyakorlása közben érjük el. Azonban addig is: a jóga első lépéseihez nélkülözhetetlen a koncentrációs képesség elemi szintű tudatosítása és begyakorlása, ami a továbbiakban is alapjaiban befolyásolja a jógagyakorlatok hatékonyságát.

- cp -