Kiállítás: Feketén fehéren - grafikai kiállítás a Műcsarnokban
2001. február 23.
Képgaléria - Magyar Mónika: Zárva (tus)
Az ezredforduló tiszteletére megrendezett kortárs hazai festészeti tárlatot követően most friss termésű grafikai munkákból nyílt kiállítás a Műcsarnokban. A szervezők ezzel a kiállítással azonban nem egyszerűen bemutatni kívánták a hazai körképet, hanem egy bizonyos - több szempontú - kísérletet is szerettek volna megvalósítani a kiválasztott 153 mű jelen interpretációján keresztül.
Először is: a legszembetűnőbb, hogy amikor belépünk, nem rajzlap-méretű grafikákkal találkozhatunk - ahogyan azt talán úgy általában várnánk -, hanem óriási lepedőkkel. A képek ugyanis nem eredetiben kerültek a falakra, hanem erőteljes nagyításban, egységesen 125 x 180 cm-es méretben. Az egyik teremben viszont gigantikus fiókos szekrények fogadják a látogatókat, mivel ezekben helyezték el az eredeti képeket. A látogató pedig igény szerint kikérheti azokat a nagyítások mellett olvasható számok alapján, tanulmányozhatja az eredetiket, vagy akár össze is vetheti azokat a falon függő nagyításokkal.
Itt tehát máris két érdekes probléma merül fel: egyrészt annak kérdése, mi történik egy grafikával, ha (digitális úton) óriási méretben reprodukáljuk azt (változik-e kép és néző viszonya, és ha igen, akkor miért és hogyan, mennyiben módosul az alkotások hatása); másrészt pedig jelen tárlat a múzeum - mint intézmény - egy lehetséges működési módját is modellezi.
A másik markánsan érvényre jutó elrendezői koncepció pedig a fehér és fekete közötti átmenet megvalósítása volt. Azt tapasztalhatjuk ugyanis, hogy a tárlaton egyre beljebb haladva fokozatosan uralkodóvá válik a fekete a grafikákon. A legelső teremben még alig néhány vonallal megtört fehér felületeket látunk, míg a legbelső térben már igen sötét tónusúak a képek.
Bámulatosan szépen nyomon követhető így az a folyamat, melyben az egyre sűrűsödő vonalak, foltok megszervezik a grafikai képet. (A változatos vonalkezelési technikák részleteikben való tanulmányozását természetesen az erős nagyítás szintén nagyban segíti - és már alapjában is sugallja.)
A fenti csoportosítási szempont révén viszont az is adódott, hogy a széles kört felvonultató gyűjteményben a legkülönbözőbb stílusú képek is egymás mellé kerülhettek. Irányok szempontjából különben tényleg nagyon változatos a kép: jellemző egyes alkotásokon a nyelviség (illetve az írás) iránti érdeklődés fokozott megjelenése (textuális és/vagy kalligrafikus képek, szövegképek); de találunk fényképhűségű alkotásokat vagy éppen karikatúrát egyaránt.
A Műcsarnok "Feketén fehéren" címmel nyílt rajzművészeti, grafikai tárlata még február 18-áig tekinthető meg. Ezt követően pedig szobrászati kiállítás zárja majd le a Műcsarnok és a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) közös millenniumi kiállítás-sorozatát.
Feketén fehéren - grafikai kiállítás
Műcsarnok
Budapest
Dózsa György út 37. (bejárat: a Hősök tere felől)
nyitva tartás: hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között
- cp -
Először is: a legszembetűnőbb, hogy amikor belépünk, nem rajzlap-méretű grafikákkal találkozhatunk - ahogyan azt talán úgy általában várnánk -, hanem óriási lepedőkkel. A képek ugyanis nem eredetiben kerültek a falakra, hanem erőteljes nagyításban, egységesen 125 x 180 cm-es méretben. Az egyik teremben viszont gigantikus fiókos szekrények fogadják a látogatókat, mivel ezekben helyezték el az eredeti képeket. A látogató pedig igény szerint kikérheti azokat a nagyítások mellett olvasható számok alapján, tanulmányozhatja az eredetiket, vagy akár össze is vetheti azokat a falon függő nagyításokkal.
Itt tehát máris két érdekes probléma merül fel: egyrészt annak kérdése, mi történik egy grafikával, ha (digitális úton) óriási méretben reprodukáljuk azt (változik-e kép és néző viszonya, és ha igen, akkor miért és hogyan, mennyiben módosul az alkotások hatása); másrészt pedig jelen tárlat a múzeum - mint intézmény - egy lehetséges működési módját is modellezi.
A másik markánsan érvényre jutó elrendezői koncepció pedig a fehér és fekete közötti átmenet megvalósítása volt. Azt tapasztalhatjuk ugyanis, hogy a tárlaton egyre beljebb haladva fokozatosan uralkodóvá válik a fekete a grafikákon. A legelső teremben még alig néhány vonallal megtört fehér felületeket látunk, míg a legbelső térben már igen sötét tónusúak a képek.
Bámulatosan szépen nyomon követhető így az a folyamat, melyben az egyre sűrűsödő vonalak, foltok megszervezik a grafikai képet. (A változatos vonalkezelési technikák részleteikben való tanulmányozását természetesen az erős nagyítás szintén nagyban segíti - és már alapjában is sugallja.)
A fenti csoportosítási szempont révén viszont az is adódott, hogy a széles kört felvonultató gyűjteményben a legkülönbözőbb stílusú képek is egymás mellé kerülhettek. Irányok szempontjából különben tényleg nagyon változatos a kép: jellemző egyes alkotásokon a nyelviség (illetve az írás) iránti érdeklődés fokozott megjelenése (textuális és/vagy kalligrafikus képek, szövegképek); de találunk fényképhűségű alkotásokat vagy éppen karikatúrát egyaránt.
A Műcsarnok "Feketén fehéren" címmel nyílt rajzművészeti, grafikai tárlata még február 18-áig tekinthető meg. Ezt követően pedig szobrászati kiállítás zárja majd le a Műcsarnok és a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) közös millenniumi kiállítás-sorozatát.
Feketén fehéren - grafikai kiállítás
Műcsarnok
Budapest
Dózsa György út 37. (bejárat: a Hősök tere felől)
nyitva tartás: hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között
- cp -
ünnepi ajánlatok
- Valutaváltó
- Üzemanyagárak
- Iránytű
- EURÓPA ÁZSIA AFRIKA ÉSZAK-AMERIKA DÉL-AMERIKA AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA ANTARKTISZ
- Hasznos információk
- Útiokmányok Pénzügyek Utazás előtt... Biztosítás Kommunikáció Utazás gépkocsival Utazás repülővel Utazás vonattal
- Utazók sarka
- Útitárs kereső Fórum Repülőjegy börze Útifotó 2000
magazin
NagyUtazás.hu
Több, mint 50 megbízható utazásszervező kínálata egy helyen.