Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Jeruzsálem, a béke városa
2009. március 31.

Izrael fiatal ország, több ezer éves történelemmel. Három világvallás bölcsője, és hatvan éve itt, a bibliai Ígéret Földjén találtak új hazára a holocaustot túlélő zsidók. Innen nézve állandó fenyegetettségben, terrorveszélyben élnek, ott tartózkodva úgy látjuk: teljes a béke és nyugalom. Az ország gyönyörű, tengerek, tavak, sivatagok és oázisok teszik változatossá. Bármerre nézünk, a történelemmel találkozunk, és a jövőnek szóló építkezésekkel.
Egy hetet töltöttünk Izraelben a Turisztikai Minisztérium meghívására. Sokfelé jártunk, és elég sokat láttunk ahhoz, hogy tudjuk: mennyi mindent kellene még megnéznünk.

A Júdeai-hegyek között, 800 m magasan fekszik Izrael fővárosa, Jeruzsálem. Négyezer éves történelme során mindhárom nagy monoteista (egyisten-hívő) világvallásnak (keresztény, zsidó, mohamedán) szent városa lett. Itt van a zsidók legszentebb helye, a Siratófal (Nyugati fal), a Szent Sír templom és a mohamedán Sziklamecset. Egy XVI. századi német metszet Európa, Ázsia és Afrika metszéspontjába állította s a világ középpontjának mutatta.
A város neve minden bizonnyal két ősi sémi szó összetétele, a sok ezer éves település alapítói, a jebuszi nép nyelvén Uru Sálem (héberül Ír Hasalom), vagyis a béke városa. (Sajnos, ezt a nevet nem mindig igazolta a történelem.) A Szentírásban is Salem városaként említik először, amelynek királya - Ábrahám korában - a legendás Malkicedek volt. Miután Ábrahám, a bibliai történet szerint, háborús győzelmével megmenti Salem város szövetségeseit, s még a zsákmányból sem kér semmit, a király áldást mond rá: „Áldott legyen Ábrahám és áldott legyen a Legfelsőbb Isten!” (Mózes I. könyve, 14. fejezet, )

Bár Micvá a Kotelnél

Jeruzsálem óvárosát fal veszi körül, amelyet eredetileg Dávid király építtetett, de a ma is álló fal a XVI. századból való. A falnak 8 kapuja van, ebből 7 átjárható, a 8. be van falazva. Ez az Irgalom kapuja, vagy más néven az Arany kapu. Még Szaladin szultán falaztatta be 1187-ben, Jeruzsálem elfoglalását követően, s azóta sem bontották ki. A zsidó hit szerint, amikor eljön a megjövendölt Megváltó, ezen a kapun át fog felmenni a Templom-hegyre.
Az Arany kapu az Olajfák hegyére, illetve a Gecsemáné kertre néz, ahol a Biblia szerint Júdás elárulta csókjával Jézust, s a rómaiak kezére adta. Az Olajfák hegyén ma is olajfák állnak. Állítólag ezek az igen öreg olajfák már Jézus idejében is itt álltak. Ez azért legendának tűnik, mert az olajfák ugyan nagyon sokáig élnek, de talán kétezer évig mégsem.
Jeruzsálem a júdeai sivatag jelentéktelen, dombtetőn álló városkája volt, amikor i.e. 1000 táján Dávid elfoglalta a kánaánitáktól és fővárosává tette. Mikor Dávid fia, Salamon megépítette az első templomot, ahol Mózes kőtáblába vésett tízparancsolatát elhelyezték, Jeruzsálem a zsidó nép szent városa lett. I.e.587-ben Elő-Ázsia legnagyobb uralkodója, Nabu-kudurri-uszur (Nabukodonozor) megtámadta a várost, lerombolta Salamon templomát, a zsidókat pedig Babilonba hurcoltatta. A babiloni fogságból visszatérő zsidóság i.e. 520 táján újjáépítette a templomot, és 500 év múlva Nagy Heródes átépíttette azt. Ez a heródesi templom sem állt sokáig, i.sz. 70-ben a rómaiak földig rombolták. Csak a nyugati fala maradt állva, napjainkban ez a zsidók legszentebb helye, a Siratófal, héberül a Kotel.
A zsidó hit szerint Isten szelleme nem távozott el a templomból, mikor azt lerombolták, hanem ma is a fal felett lebeg, ezért a hithű zsidók itt érzik magukat legközelebb Istenhez. A Siratófalnál bármely zsidó a nap bármely órájában imádkozhat., de az asszonyok csak a férfiaktól elkülönített részen. A fal repedéseibe, hézagaiba kis cédulákra felírt kívánságokat rejtenek, s remélik, hogy Isten teljesíteni fogja. Van egy jeruzsálemi mondás, mely szerint ha Istennel akarsz beszélni, akkor ezt itt csak helyi hívásnak minősül.
Idegenvezetőnk, Chaim Laci elmondta, hogy amíg nem szabályozták, rengeteg zajos családi ünnepség volt a Siratófal közelében, ami zavarta az imádkozókat, akik bármikor, akár éjjel is felkereshetik a szent helyet. Pár éve csak a hét utolsó munkanapján, azaz csütörtökön lehet a Kotel-nél ünnepelni, és engedélyt kell kérni, a tumultus elkerülése miatt. Csütörtök lévén mi éppen egy Bár Micvá kellős közepébe csöppentünk.
A Bár Micvá jelentése „a kötelességek, a parancsolatok fia”. A zsidó fiatalember életének 13. éve után elérkezik a felnőtté avatás pillanatához. Ezzel kezdődik el önálló életútja, amely sok tekintetben változás és kötelezettség is. E naptól beleszámít a minjánba (10 férfi), amely nélkül zsidó ima és istentisztelet nem működik. E naptól köteles valamennyi parancsolatot betartani, mivel már nem apja felelős tetteiért Isten előtt.
A 13. évét betöltött ifjú tehát másnap imaszíjat ölt, és együtt imádkozik reggel férfitársaival, amely közösségben immáron teljes jogú tag. Az ezt követő olyan napon, melyen a tórát olvassák, őt hívják fel máftirnak, aki a háftárát (prófétai rész, zárszó..) olvassa. Ezen az alkalommal veszi fel először a táliszt (imalepel szemlélörojtokkal), amelyet haláláig kell újra és újra felvenni.
Ez tehát egy nagyon nagy családi ünnep, ennek megfelelő felhajtással tartják meg. A családtagok rokonok kísérik a felnőtté vált ifjút, szól a zene, táncolnak, és így vonulnak a Falhoz, ahol még az a megtiszteltetés is érheti, hogy viheti egy darabon a Tórát, a zsidók szent könyvét, amit a világ ma Ótestamentumként ismer, és Mózes öt könyvét tartalmazza.

Mecset a sziklán

Jeruzsálem talán legszebb épülete az Óváros szívében magasodó mecset, ahová lépcső vezet fel a Siratófaltól. A Sziklamecset nevet az ott látható hatalmas szikláról kapta, amely Jeruzsálemet szent várossá teszi. A Sziklamecset az iszlám négy csodája közül a harmadik. Mekka és Medina mecsetje után következik, de megelőzi Damaszkusz mecsetjét. Alapja az a sziklakő, mely egykor a muszlim zarándoklatok legfőbb célja volt. E szikla köré épült a Sziklamecset, a legrégibb ránk maradt iszlám szentély.
A szikla, a Mórija hegy egy darabja, ahol Ábrahám feláldozni készült fiát, Izsákot Jehovának, s ahol ezer évvel Krisztus előtt Salamon király az első templomot építtette, amelyet Kr. e. 588-ban leromboltak. Jézus már a Nagy Heródes által építtetett nagyobb templomot láthatta. Heródes templomát a ma is ott álló sziklára építették. Ezen a helyen történt Mária megtisztulása, amikor is az öreg Simeon a kis Jézussal a karján elmondta a Nunc dimittist.
A Morfija (Sion) hegy környéke, ahova Salamon építtette templomát, nemcsak a zsidók, de a muszlimok szemében is szent és becses hely. Mohamed próféta (570-632) halála után mindössze 6 évvel, 638-ban a muzulmán Omar kalifa vette be a várost, és a templomot az iszlám szent körzetének nyilvánította.
Úgy tartják, hogy Mohamed próféta a szikláról (fénylő lépcsőkön) szállt fel szent lován (Gábriel arkangyal kíséretében) a mennybe, a hegy tetején álló 4 m-es sziklatömbről, melyet a Korán „éjszakai utazás”-ként ír le, hogy megkapja a kinyilatkoztatásokat földi küldetése teljesítéséhez. A Szikladómot a damaszkuszi kalifa építtette 691-ben, s a külsejét pompás aranymozaikokkal boríttatta. Az oszmán törökök később 45 ezer perzsa csempével rakták ki. Maga a kupola, mely sokak számára a város jellegzetes szimbóluma, (a 687-691ben emelt, csillogó kupola koronázta szimmetrikus, nyolcszögletű épület külső és belső elrendezését szigorú matematikai elvek vezérelték). Eredetileg fából készült és aranylemezekkel fedték be. Az arany-alumínium ötvözetből készült és Korán-idézetekkel ékesített jelenlegi kupolát 1963-ban fejezték be, (kerülete 61 m.) Többféle illatszerrel is meglocsolták (ámbrával, pézsmával), úgyhogy a zarándokok egy idő után már illatáról is felismerték.
A muszlimok hite szerint a világvége eljövetelekor erről a szikláról hangzik majd el az utolsó ítéletre hívó szó. (A fundamentalisták a „végső jel”-ként tartják számon a sziklát, a zsidók és a keresztények az Armageddon helyének is nevezik, amely a végső küzdelem színhelye lesz a Messiás második eljövetele előtt, a moszlimok szerint ezen a helyen fog majd össze Jézus és Mahdi a Messiás, a Gonosz ellen, s a zsidók és a keresztények is megtérnek az iszlám kebelébe. A templomból ma nem tiltják ki a hitetleneket, nem úgy, mint a keresztesek uralma alatt, amikor a zsidók és a moszlimok nem tehették be a lábukat. A fundamentalisták sokszor igen elszántan versenyeznek az egyedüli birtoklás jogáért. A nyolcvanas években többször megpróbálták felrobbantani a mecsetet, de az izraeli hatóságok meghiúsították a merényleteket.)
A rómaiak Kr. u. 70-ben romba döntötték Heródes templomát. A moszlimok viszont, amikor a 7. században meghódították Jeruzsálemet, sokkal toleránsabbnak bizonyultak, hiszen Mohamed az Ótestamentum prófétáinak és Jézus örökösének vallotta magát, akit a moszlimok Ísza prófétaként tisztelnek. Elfogadták a szeplőtelen fogantatást, és Máriát a Korán is és az iszlám gyakorlat is tiszteletben tartja. Jeruzsálemen kívül, Mária sírjának templomában az egyik falon lévő jel Mekka irányát mutatja a zarándokoknak.

Stációk a bazárban

A mai Jeruzsálem modern nagyváros, ahol lépten-nyomon a történelemmel találkozunk. A legtöbb régi épületet, nevezetes helyet természetesen az óvárosban találjuk. Az óváros maga viszonylag kis terület: itt van a Jézus keresztútjával és halálával kapcsolatos emlékek többsége is. De ezek nem elkerített szentélyek, körülöttük a város mindennapi élete lüktet. A Via Dolorosa, a fájdalom útja például a bazáron vezet keresztül. Ezen az úton vitték Jézust a Golgota hegyére. A Via Dolorosa stációi azok a helyek, ahol a keresztény hagyomány szerint valamilyen jelentős esemény történt, például Jézus Pilátus elé idézése, megostorozása vagy éppen halálának helye. Bizony meglepő, amikor egy stációt két textilkereskedés között leljük meg.
A Via Dolorosa a városfalon kívül ér véget, utolsó állomásait a Szent Sír-bazilikában találjuk. Helye azt a sziklasírt jelöli, ahova Arimateai József temette Jézus testét. 326-ban Constantinus téglalap alakban épületegyüttest emeltetett, a sír feltételezett helye fölé pedig kör alakú szentélyt építtetett. Ez az Anasztászisz-rotunda. Az épületegyüttes a Golgota (Kálvária-domb) feltételezett helyén kiegészült egy árkádos udvarral, valamint a Mártírium-templommal, ahol istentiszteleteket tartottak. A bazilikát a 12. században többször lerombolták, újjáépítették, majd 1149-ben a keresztes lovagok román templomot szenteltek fel a helyén. A jelenlegi Szent Sír-templom a keresztesek építményének hű másolata, amelyet az 1927-es földrengés után emeltek.
Ma hat vallási közösség osztozik a templomon: a római katolikus, a görögkeleti, az örmény, a kopt, a szír és az etióp. A bazilika kulcsát viszont a mohamedán gondnok őrzi.
A sokféle multikulturális hatás meg is látszik a berendezésen: művirágok. Minden van itt: füstölők tömkelege, ezüst, márvány, és aranyozás bőven. Elég furcsa látvány. Különböző nemzetiségű és vallású turisták százai igyekeznek a Szent Sír közelébe jutni, hogy megcsókolják azt a követ.
A Golgotára, ahol Jézus keresztje állt, lépcső vezet fel a templomból. A Golgota jelentése héberül koponya, ugyanis a hagyomány szerint itt temették el az emberiség ősatyjának, Ádámnak a koponyáját. A bazilikán belül kápolna áll a Szent Sír helyén, oltárát abból a kőből faragták, mely egykor Jézus sírkamráját zárta el.
Visszafelé érdemes jobban körülnézni a bazárban. Természetesen ez is keleti bazár, azaz „suk”, de mégis nagyon eltér mondjuk az egyiptomiaktól. A legnagyobb különbség talán, hogy nincsenek koldusok, és baksisért könyörgő (követelő) gyerekek. Az is kellemes meglepetés, hogy a kereskedők nem agresszívek. Barátságosan invitálnak persze, de ha nem mész be, nem szaladnak utánad, nem ráncigálnak. És végül a tisztaság. Nem tudom hogyan csinálják, de a bazárban nincs szemét, az öreg kövekkel kirakott utcák olyanok, mintha frissen mosták volna fel őket.
Az árú kínálat is eltér némiképp az arab országokban megszokottól. Nem látni a nagy márkák hamisított utánzatait, inkább az emlékpólók és a népi ihletésű, színes ruhák, kézimunkák adják a választékot. Nagyon sok borostyán, ezüst és arany ékszer között válogathatunk. Természetesen a vallási emléktárgyak uralják a kínálatot, Dávid csillag, menóra, kereszt, félhold, vigyázó szem minden méretben és kivitelben kapható. Alkudni persze kötelező. Szívós munkával az induló ár harmadát is el lehet érni, de ez azért időigényes tevékenység. Aki a félárral is megelégszik, percek alatt lebonyolíthatja az üzletet.
Nekünk úgy tűnt, Jeruzsálemben jól elvan egymás mellett a zsidó és az arab, de, hogy nincs teljesen béke, azt a mindenütt látható fegyveres katonák és rendőrök jelzik. A siratófalnál géppisztolyos katonák imádkoznak, de a templom előtt pihenő civil ruhás férfi mellett is ott volt a géppisztoly. A Siratófalhoz elektronikus ellenőrzőkapukon keresztül lehet bemenni, a nagyobb bevásárlóközpontok bejáratánál átvizsgálják a táskákat. De ez csak az első órákban feltűnő, utána úgy megszokjuk, hogy észre sem vesszük.
A több ezer éves leleteket bemutató múzeumok mellett látni kell azt az egyet is, amely a II. világháború ideje alatt meggyilkolt zsidók millióinak állít emléket. A Hár Házikáron-on (Emlékezés hegye) találjuk a Yad Vashem intézet Holokauszt Múzeumát. A 2005-ben megnyitott komplexum építészetileg is fantasztikus. A háromszög keresztmetszetű betonkonstrukció egy hegyet „szúr” keresztül, nagy része a föld alatt húzódik, amelyből csak az üvegtetőcsúcs látszódik – felülről. Egy hídon át érkezünk a bejárathoz, ahol egy 12 méter magas háromszögű falra (az épület eleje) vetítik a Holokauszt előtti zsidó élet képeit, és induláskor keresztüllátunk a 180 méteres főtengelyen, ahonnan elérjük a kétoldalt elhelyezkedő kiállítótermeket.
Elképesztő mindaz, amiről a kiállított anyag tanúskodik. Mai ésszel elképzelhetetlen, hogyan voltak képesek erre, de megtörtént. Látjuk a deportálások dokumentumait, a német tiszteket, akik halomra lőtt zsidók tetemei fölött koccintanak, a gázkamrákat, és az emberi testekből rakott máglyákat. És látjuk a „Világ Igazai”-nak fényképeit is, azokét, akik a legnehezebb időkben, életük kockáztatásával mentették az üldözötteket.
Ezzel véget is ért egyhetes izraeli utazásunk. A repülőn, hazafelé, lapozgattuk a frissen vett Izrael albumot, és örömmel fedeztük fel az ismerős helyeket, de kiderült az is, mennyi mindent nem láttunk még.

Szóval: ide vissza kell jönni!

forrás: www.goutazas.hu

Kapcsolódó linkek
Ide utaznék!
Jeruzsálem
Izrael