Édenkert a lagúnák közt
2009. március 31.

Dőljünk hátra kényelmesen a fotelünkben pár percre és engedjük szabadon fantáziánkat! Képzeljünk el gyönyörű, tiszta vizű tengert, amint a kék és türkiz árnyalataiban játszik, képzeljünk filmekből irigyelt szépségű lagúnákat, szikrázó napsütést, vakítóan fehér homokot. Igen, némelyek szerint ez „az utolsó földi Paradicsom”, azaz közismert nevén a Maldív-szigetek.

Ismerkedjünk hát meg az atollok és lagúnák országával, mely hivatalos területe ellenére meglepően kicsi szárazfölddel rendelkezik.

Fekvése, földrajz

A Maldív-szigetek az Indiai-óceánon mintegy 800 km hosszan és 120 km szélességben terülnek el észak-déli irányban az indiai kontinens csücskétől és Sri Lankától dél-nyugatra. Legészakibb pontja kicsivel több, mint 400 kilométerre van a kontinenstől, a legdélibb pedig 90 kilométerre az Egyenlítő alatt, azaz már a déli féltekén. A szigetek létüket a földtörténeti őskor kéregmozgásainak és az azzal összefüggő vulkanikus tevékenységnek köszönhetik. A tengerből kiemelkedő vulkánok lefolyó lávája a vízbe érve gyorsan lehűlt és megkötött, egy gallérszerű képződményt építve a hegy köré. Idővel a vulkán kúpja lassan megsüllyedt és alámerült, a láva galléron pedig korallok telepedtek meg, a korallépítményekből keletkeztek a gyűrű alakú atollok, melyek belsejét lagúnának hívjuk. A lagúnák vize védett az erős hullámzástól és belsejükben megtalálhatók a szigetet létrehozó vulkánok maradványai, többnyire már a víz színe alatt.
Így keletkezett a Maldív-szigetek 19 csoportból álló lánca a maga közel 1200 szigetével, melyből az itteni lakosok csak kb. 200-at laknak, további 90-et pedig a turistáknak rendeztek be.

A szigetek alkotják a Maldív Köztársaságot, melynek területe 90000 km2, de ennek csupán 0,33%-a, azaz 298 km2 szárazföld. A 350000 lakosú államnak legnagyobb városa, egyben fővárosa Male a maga 55000 lakosával.
A szigetek ritkán emelkednek 2,5 méterrel a tengerszint fölé és egyikük sem nagyobb 13 km2-nél.

A főváros leggyorsabban Sri Lankáról érhető el kb. egy órás repülőúttal. Aki csak teheti, ablak mellé kérje a jegyét, ha szeretne gyönyörű látványban részesülni. Felejthetetlen élmény, amint a csillogó, kéklő tengerben felbukkan az első korallsziget, majd a második, a harmadik és szépen előkerül egy egész füzér. Mert valóban olyanok fentről, mint egy-egy hanyagul lehajított nyakdísz, melynek minden ékköve egy-egy sziget. Ragyogásukat, mely fentről is látható a rikítóan fehér homok adja, ami nem másból, mint az apró szemekre tört korall darabkákból áll. Még a gyakorlott utazó is nyel egyet, mikor aztán fentről megpillantja Male repterének keskeny, pántlika szélességű leszálló pályáját, gyakorlatilag a tengerben. De nincs kegyelem, a pilóta ráteszi a gépet. Fékezés, csikorgás, megállás, aztán már jöhet is a meleg szél, napsütés, meg a levegő semmihez sem hasonlítható trópusi illata. Ne feledjük, hogy kb. egy Szentgotthárd-Záhony távolságra vagyunk az Egyenlítő fölött északra.

Éghajlat

A szigeteken – fekvésüknek megfelelően – trópusi éghajlat uralkodik, aminek következtében a hőmérséklet 30 C fok körüli és csak éjszaka csökken 25 C fok alá, a tengervíz hőmérséklete pedig egész évben 27-28 C fok. Az időjárást kétféle monszun befolyásolja: az egyik májustól októberig tart, a másik pedig novembertől áprilisig. A nyári monszun két hónapja, június-július szelet és esőt hoz, de az év többi 10 hónapja igencsak alkalmas a nyaralásra.

Történelme

Őslakosaik kb. 2500 évvel ezelőtt vándoroltak be Indiából és népesítették be a szigetek kis hányadát, nem több mint 200-at. Őket malájok és szingalézek követték, mígnem a 12. században arab és perzsa kereskedők érték el a szigeteket. A jelek szerint igen nagy kedvüket lelték bennük, mert közülük sokan letelepedtek, majd szultanátust alapítottak és az addig buddhista szigeteken bevezették az iszlámvallást. A 16. század közepén az akkortájt a tengereken már nagyon erős portugálok tűzik ki zászlajukat a szigeteken, aztán őket a hollandok, a franciák és végül a brit védnökség követi. A II. világháború idején jelentős brit támaszpont volt. 1965-ben elnyerik függetlenségüket és pár évre rá elnöki köztársaság az államforma, ami a mai napig fennáll. Az 5 évvel ezelőtti indiai-óceáni földrengést követő cunami komoly károkat okozott, de azokat a turizmus érdekében – mely az egyik legfőbb bevételi forrásuk - gyorsan helyreállítottak.

Turizmus, nyaralás, látnivalók

A Maldív-szigetek ideális üdülőhely és ilyenből kevés van a világon. November és április között az égen alig látni felhőt, a napsütés garantált, a levegő és a víz hőmérséklete szinte egyformán meleg, aminél jobbat alig lehet kívánni fürdőzéshez, strandoláshoz, napozáshoz, szörfözéshez, búvárkodáshoz, a víz feletti, vagy éppen víz alatti világ fotózásához. Az itt készült képeket nem kell majd otthon mindenféle szoftverrel felturbózni, mert azok önmagukban is olyan színeket, árnyalatokat, kontrasztokat árasztanak, hogy versenyre kelhetnek a legtöbb hivatalos képeslappal.
Aki járatos a víz alatti életben, itt megtalálhatja a világ talán legszebb, legkülönlegesebb korallfajait. Ágas-bogas „lombkoronájuk” között hihetetlenül élénk színű halak úszkálnak kisebb-nagyobb rajokban. Aztán, mikor elúsznak a szemlélődő előtt, olyan hatást keltenek, mintha egy jelmezbál tarka-barka maskarái vonulnának fel. A rikító citromsárga kezdi a sort, majd jönnek a lángoló narancs és piros színűek, egy másik csapat testét türkiz foltok tarkítják, előkerülnek pöttyösek is. Sorolni sem lehet a színek és minták variánsait. E halacskák jó része oly barátságos, vagy inkább kíváncsi, hogy alig lehet elhessegetni őket, de hajlandók akár a tenyerünkből is enni.
Ha a vízből elegünk van (amit kétlek), tegyünk sétákat, kirándulásokat a szigeteken, melyekhez szépen ápolt utak, ösvények, a nagyobb szigeteken kerékpárok állnak rendelkezésünkre. A szinte dzsungelesen dús vegetáció növény és állatvilága elvarázsoló. Amint belépünk a kókuszpálmák, fügefák, a kúszónövények, a mangrovék, hibiszkuszok világába, azonnal megszólalnak a szigetvilág madarai, köztük is a rikoltozó hangú, a kakukkok családjába tartozó koel madár. Az itteni szürke gém szívesen pózol a fotósok kedvéért. Aki kedveli a hüllőket, az a gekkók, gyíkok szép példányaival találkozik lépten-nyomon, olykor még a szálláson is…De ne aggódjunk, ártalmatlanok.
Látnivalók, emlékek tekintetében a fővárosba, Maleba érdemes menni, ahol az uralkodó iszlám vallás néhány régi épületét látogathatjuk meg – persze az elvárt és nekik kijáró tisztelet megadása mellett. Ilyenek a két és fél évszázada épült Friday Mosque mecset, vagy a Munnaaruu minaret. A közelükben található egykori szultán kertjét se hagyjuk ki a sorból!

Kényeztetés, sport

A szigetekre a napfény és a tenger szerelmeseinek érdemes utazniuk.
A turistáknak fenntartott szigeteken többnyire csak szállodákat, éttermeket, sportlétesítményeket, no és hát magát a puszta természetet találjuk. A szállodák szárazföldre emelt építmények, de nagyon gyakran trópusi kerttel övezett, rendszerint a parton, a víz fölé cölöpökre emelt bungalók. Ha már kigyönyörködtük magunkat a naplementékben, vagy elbágyadtunk a melegtől és a pálmafák lombjainak susogásától, a víz, vagy a Nap kiszívta erőnket, akkor éttermek, bárok gondoskodnak a felfrissülésről üdítőkről, koktélokról. A vendéglátás, a személyzet kifogástalanul végzi a dolgát.
Vízi sportok tekintetében szinte minden rendelkezésre áll: jól felszerelt eszközöket bérelhetünk a szörföléshez, vitorlázáshoz, vízisíeléshez, búvárkodáshoz.
A kalandvágyók hajóval bejárhatják a lakatlan szigeteket, vagy éppen üvegfenekű hajókról csodálhatják a tarka vízi világot, részt vehetnek éjszakai merüléseken.
Ez a hatalmas kiterjedésű szigetvilág természetesen nem csak a vízen, vagy víz alatt jártas profikat várja, mert a kezdőket jól képzett oktatók tanítják a helyes fogásokra, szabályokra.

Már a nagy utazó, Marco Polo is nagy csodálója volt hét évszázaddal ezelőtt e világnak, hisz csak úgy hívta a mai Maldív-szigeteket, hogy az „Indiai-óceán virágoskertje”.

Mindent egybevetve, a Teremtő jót tett a világgal, velünk, hogy kitalálta és megalkotta ezt a fajta szárazföldet, a meleg és hatalmas óceán közepén, hol a zöld és buja természet tényleg lágy ölén ringatja az odautazót. Aztán ha egy-két hét nyaralás után visszatér valaki, joggal érzi úgy, mint ha az elíziumi mezőkön járt volna és egyfolytában visszavágyik.

forrás: www.goutazas.hu