Afganisztán ősi emlékei
2008. szeptember 10.

A tálib rendszer igyekezett a buddhista emlékeket úgy eltüntetni mintha nem is léteztek volna. Sajnos komoly károkat okoztak, de egy mostani szenzáció számba menő lelet felcsillantotta a reményt arra, hogy azért lesz mit az utókorra hagyni.

A lelet egy tizenkilenc méteres Buddha-szobor és számos más emlék, ezeket tártak fel nem régen Afganisztán középső részén. A két V. századi óriás Buddha-szobor közelében bukkantak rájuk, amelyeket a tálibok hét évvel ezelőtt romboltak le.

Az archeológusok az alvó Buddha óriási szobrát kutatták, amelyet a feltételezések szerint évszázadokkal ezelőtt kínai zarándokok láthattak Bámiján-tartományban. A Keletet Nyugattal összekötő Selyemút mentén fekvő Bámiján egykor a buddhizmus virágzó központja volt, ahol a szerzetesek barlangokban éltek Összesen 89 leletre bukkantak, a szobron kívül pénzérmék, kerámiatárgyak kerültek napvilágra.

Mohammad Zia Afsar, a tájékoztatási és kulturális minisztérium tanácsosa szerint az "alvó" szobor igen rossz állapotban került elő. A többi lelet Baktria, az ókori görög királyság korából, valamint az iszlám és buddhista érából származik.

2001-ben az iszlám fundamentalisták, a tálibok szétlövették a sziklába faragott két Buddha-szobrot. Ezek közül az egyik 53 méteres volt, s a világ legmagasabb álló Buddha-szobrának számított, a másik magassága 37 méter volt.

Még abban az évben, miután megdöntötték a tálibok uralmát, megkezdődött a nagyobbik Buddha-szobor helyreállítása: a restaurálás akár tíz évig is eltarthat.

A mostani lelet fényében a régészek reménykednek a 300 méteres Buddha-szobor megtalálásában is, amelyet egykoron Bámijánban láttak a kínai zarándokok.

Ez év áprilisában jelentették be, hogy a lerombolt Buddha-szobrok közelében, 12 sziklabarlangban a világ legkorábbi olajfestményeire bukkantak. Míg Európában a XIII. században kezdtek olajt adagolni a festékanyagokhoz, Bámijánban már a Kr.e. VII. században elterjedt az olajfestés technológiája, amelyhez az alapanyagot dióból vagy mákból nyerték.

forrás: www.csakjohirek.hu