Az uralkodói alma íze
2000. október 03.

Azaz a szépségkirálynők sorsa a kezdetektől 1945-ig

Alma. A termékenység és a szerelem szimbóluma. Mivel majdnem teljesen gömb alakú, a teljességet, a tökéletességet jelképezi. A tudás szimbólumaként is szerepelhet, ennek a közepén elhelyezkedő ötágú csillagot (pentagrammát ) formázó magháza ad okot. Az alma közepébe zárt pentagrammát a testbe zárt lélekkel azonosítják.

A görög-római mitológiában Aphrodité/Venus-hoz kapcsolódik. A Heszperiszek kertjéből származó aranyalmát, melyet Erisz, a viszály istennője begurít az istenek lakomájára, Parisznak, egy halandó férfinak kell odaadnia a legszebb istennőnek, az előtte felsorakozók közül.
Természetesen Aphrodité, a szerelem istennője kapja meg az aranyalmát.

Az alma ezen kívül a menyasszonyok, a frissesség, és az energia jelképe is, és természetesen az uralkodásé is, gondoljunk csak az országalmára, mint a hatalom birtokosának attributumára.

Megj.: No meg, a jelenkori értelmezések közül a leggyakrabban a Hitel=Alma megállapítással találkozhatunk. Én, e két tétel egyenlőségét, de bárminemű összefüggését sem igen tudom belátni a mai napig, úgyhogy ezt nem elemzem...

Szóval, a szépség és az uralkodás.

Úgy tűnik, mindig megajándékoztuk, és ezzel megválasztottuk a legszebb nőket egy adott társadalmi csoporton belül. Ám azt alig tudom elképzelni, hogy Aphrodité sorsa hasonlóképp alakulhatott volna, mint ahogy a mai kortársaié a szépségkirálynőké.

A Miss Hungary-k, Miss Európák, és Miss Univerzumok (akiket inkább Miss Általunk Ismert Univerzum-oknak kellene hívnunk) egytől egyig halandók voltak. (Bár az ideinél valami gyanús!)

És ha halandó létükben arra a sorsra jutottak, hogy egyszer ők kapták azt a bizonyos aranyalmát, ennek következményeit életük végéig viselniük kellett. 

Ha a legoptimálisabb esettől indulunk el, ott van az emlékezés, az öregség kevés örömei közül talán a legnagyobb. Igaz, hogy néha cserbenhagyja az embert, pl. a szemüveg hollétét, vagy valamilyen közismert nevet illetően, de ami a személyes emlékeket érinti: alig.

É mi tud jobban fájni, mint a megváltoztathatatlan és belátható veszteség. Ám ez a legoptimálisabb eset, mert feltételezik az öregkort, és az ép elmét... de ne szaladjunk előre!

Idén is választottunk szépségkirálynőt kis hazánknak, hogy legyen. (Nem azért, mintha nem is-mernénk személyesen akár több, sokkal szebb nőt is a győztesnél, és ezzel nem az idei királynőnket akarom kritizálni!) Tehát ismét választottunk a jelentkezők közül. Így tettük ezt 1929-ben, amikor először rendeztünk szépségversenyt, aránylag modern eszközök segítségével és bizonyos tárgyilagosságra (már ha lehet itt ilyenről szó) való törekvéssel.J Ebben az évben osztották ki a Magyarország szépe díjat, és először beszéltek hűvösen és pontosan a csípő és mellméretekről.

Az első izgalmas versenyt egy nagyon finom és egyszerű, fekete fürdőruhába öltözött 18 éves leányka nyerte meg, Simon Böske, egy dunántúli körorvos leánya. A fiatal lány arca teljesen szabályos volt, és ha egyáltalán látszott rajta valami kifejezés, az leginkább ijedtség és egyfajta "szimpatikus zavar" keveréke lehetett...

Ettől a perctől kezdve mindent tudni lehetett Simon Böskéről. Hogy hol érettségizett, hányas cipőt hord, hogy nincsenek határozott tervei a jövőt illetően... és főleg... hogy milyen ruhákban jár.

"Vele járt le a csípő alatti nadrágok és térden felüli szoknyák végzetesen fiús és sokak számára ijesztően előnytelen korszaka"- írták az újságok. Ma már tudjuk, ilyen hogy valaminek a divatban "lejár a korszaka", nem történik, és sohasem fog.

Simon Böske szépségkirálynő ideállá lett és megfordította a divatot. Azután Párizsban Miss Európává választották. Böske egy darabig őrizte ezt a címet, majd finoman és kedvesen visszavonult, ahogy jólnevelt úrilányhoz illik.

Azután újra feltűnt - mint Brammer Pál budapesti textilkereskedő felesége- a képeslapok hasábjain. Ugyanolyan szép volt, és finom, mint egy-két évvel azelőtt, csak a boldogság nem látszott rajta.

Ezután jött a szépségkirálynő-választás. Jött Szalonczay Éva, az ügyes és mulatságos dzsentrilány, s egyben divatrajzoló, jött Tasnády Fekete Mária, az ifjú színésznő, akit sürgősen elvett Radványi Géza filmrendező.

Jött Lamper Ica, aki sok szakértő szerint igazi szépség volt. Azután jött a háború is, ahol viszont nem volt helye semmilyen igazi szépségnek.

Simon Böske sorsa fiatalon megpecsételődött. Agydaganat volt-e vagy korai meszesedés, ma már nehéz lenne kideríteni, férje, Jób Dániel, a vígszínház akkori igazgatója, hiába babusgatta ifjú feleségét, az egyre szótlanabbá vált, végül nem sokkal a háború befejezése előtt meghalt.

Az akkori szépségkirálynők közül már senkire sem emlékeznek az emberek, talán az idősebbek közül néhányan. Tasnády Fekete Máriára, mint Radványi Gézánéra talán, a Valahol Európában c. film szereplőjeként. Ha nem is sorstragédiák sorozatát írtam le, azért, mert sejthető: szépségkirálynőnek lenni akkor sem volt veszélytelen vállalkozás.

Köszönjük Fedor Ágnesnek a segítséget.

Eleven