Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Az iszlám üvegcsodák, avagy a
2000. szeptember 19.

Habli-babli, annyit tesz arabul, homok. Na, az van bőven az araboknak... És ki tudja, miből készül az üveg? Helyes!

Az üveg, amely öregebb az iszlám vallásnál, és amelynek szülőhelye az ókori Egyiptom, Szíria és a korabeli Mezopotámia volt, elindult hódító útjára. Éppúgy, mint az arabok, akik az általuk meghódított területeken az üvegművészeti központok működését nem akadályozták, nem változtatták meg. Sokszor ugyanazt a díszítést találjuk az iszlám ideje alatt, és azt megelőző korszakban készült üvegedényeken.

Az üvegtörténészek sokáig úgy vélték, hogy Iránban az iszlám előtti, és a kora iszlám korban nem állítottak elő üveget, legalábbis nem sokat. Azonban az utóbbi két-három évtized régészeti munkája, a nisápuri, réjji, takhti, szulejmáni, sziráfi ásatások jelentős üvegleletei alapján megállapíthatjuk, hogy az arab országokban és Iránban is igen komoly mennyiségű üveg előállításáról lehet beszélni. Ezeket a feltevéseket a leleteken kívül több feljegyzés, s néha a tárgyakon található feliratok is megerősítik.

Az iszlám üvegek előállítási és díszítési módszerük szerint a következő osztályokba sorolhatjuk:

a. Anyag körüli formálás a felszínre forrasztott üvegszálas díszítéssel.
Ez a technika igen nagy múltra tekint vissza, hiszen már a római birodalomban is használták. A formába, vagy akár szabadon fújt tárgyra kihűlés után üvegszálakat forrasztottak, amelyek vagy csak egyszerű spirális formát, vagy pedig különféle díszítő motívumot adtak. Ezt az ősi technikát virágoztatták fel, fejlesztették tovább az iráni és iraki iszlám mesterek.

b. Márványozás, vagy az anyagba hengerelt színes üvegszál.
Ennél az eljárásnál nem csak festéket kevertek az anyagba, hanem színezett üveget készítettek vékony szalagokban, és ezeket hengerelték egybe, így a tárgy márványozott, szivárványos felületet kapott. A korai iszlám időkben, főleg Szíriában volt divatos. Innen származik az első "lapos üveg", amelyet eredetileg orvosságos üvegként használtak.

c. Köszörülés vagy csiszolás. A lehűlt üvegtárgy felületét köszörülték vagy csiszolták, így érték el a kívánt díszítést. A technika egy változata során kettős falú edényt készítettek. A belső színtelen vagy világossárga volt, a másik, a külső réteg sötétebb, kék vagy zöld. Ebből a rétegből metszették ki a díszítést, illetve vágták körül, s így a díszítő elemek kék vagy zöld színben emelkedtek ki a világos háttérből.

d. Formába fújt üvegek. Ez volt a legelterjedtebb módszer. A már előre elkészített formába bármilyen tárgyat el lehetett készíteni, és ezzel a felület is megkaphatta meg a kívánt díszítést. Találtak, pl. 10. századból való stilizált emberalakkal díszített üvegkorsót.

e. Szabadon fújt üvegek. A szabadon fúvás nagy ügyességet és gyakorlatot igényel, ám mégis a második leggyakrabban alkalmazott eljárás. Szíriában igen ritka, élőlényeket ábrázoló üvegedényeket is találtak, melyek a 8-9. századból származnak.

f. Festett eljárás. Ezt a módszert valószínűleg a koptok használták először Egyiptomban. Az iszlám ideje alatt is használták, főleg a lüszteres festés volt népszerű. A már lehűlt tárgyat hidegen festették. Ennek hátránya csak a gyors kopás volt.

A gyors kopásuk alig két évezrede tart.

Eleven