Egyiptomi ábrázolásmódok és hieroglifák
2000. augusztus 24.

"Ó, Egyiptom! Egyiptom! Az ország, amely az istenség székhelye volt, nem fogja többé látni az isteneket. Vallásodtól nem marad egyéb, mint mesék, meg szavak, amelyeket majd kőre írnak és amelyekelveszett kegyességedről szólnak. Jaj, eljön a nap, amikor a szent hieroglifákat csak bálványimádatnak tekintik. A világ nem fogja megérteni az isteni bölcsesség jelképeit és a nagy Egyiptomot pokolszörnyek imádatával fogja vádolni."
Hermész próféta jóslata

A hieroglifa-felírások

Az írott és képszerű betűk egyenletes és szép sorai önmagukban is díszítmények. Valamely gondolatnak kép útján való kifejezése volt a természetes kezdete a primitív ember legkorábbi próbálkozásainak az írással.

A legenda a tökéletes hieroglifa-írás feltalálását Thot istennek tulajdonítja. Ez a történelmi igazság népszerű formába öntése. Mert tényleg egy ember-isten, egy Thot (pontosabban Tehuti) nevű adeptus (beavatott)volt az, aki megajándékozta a Nílus partjain letelepedett, atlantiszi eredetű kolóniát. Thot volt a szerzője a Halottak Könyvének.



A régiek szólásmondása szerint a hieroglifák beszélnek, jelképeznek és elrejtenek. Ez annyit jelent, hogy háromféle értelmük van.

• egyszerű fonetikus érték, amire szükség van magához a beszédhez. A közönséges ember ezen a fokon túl nem juthatott.

• írott jelentés az írástudók számára.

• szellemi jelentés, amit azonban csak a beavatott papok ismertek és titokban is tartottak.

A hieroglifáknak végső jelentését csak az érthette és magyarázhatta meg, akit bevezettek az isteni Ozirisz, a "halál" legyőzője elé.

A hieroglifa-írásban az ülő alak azt jelenti, hogy az illető személy az istenek közé tartozik. Mármost mi az oka annak, hogy az egyiptomiak egy ülő, nem pedig egy álló alakot használtak e célra? Mivel nem akarom aszakavatott egyiptológusok haragját kivívni magam ellen, az olvasóra bízom, hogy megtalálja a feleletet.



1. Ábrái, jelei valamennyi nép írása közül a legnagyobb hűséggel állítják elénk az ábrázolt tárgyakat és élőlényeket. Jelei azonban messze meghaladják a képírást, kezdettől fogva igen bonyolult rendszerű.I.e. 2900 táján történt Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítésének korából származó írásos emlékek már teljesen kiforrott írásrendszert mutatnak.

Az 1799-ben Rashid határában 1 1 m magas bazalt kőtáblát találtak. A táblára feliratot véstek görögül és még két érthetetlen írásban, melyet Jean Francios Champollion fejtett meg.

Mintegy ezer jelük volt, de ezekből csak négy-ötszázat használtak állandóan. 24 jelük nemcsak különböző fogalmak, hanem egy-egy mássalhangzó jelölésére is szolgált.

Pl. a száj jele "§§§", kiejtése alapján ró, de ha csak az "rr" hang jelölésére volt szükség, akkor egyszerűen figyelmen kívül hagyták a szó jelentését, és leírták a száj jelét.

Síkábrázolás - faldíszítő festmények

• arcot profilból, szemet elölről, a mellkast elölről, a karokat, lábakat viszont oldalról mutatja be.

• színek hagyományhű kezelése a férfi hagyományosan barnás, az asszony sárgásbőrű, a láb és a kar tartása merev, de ettől lesz rendíthetetlenül harmonikus a forma.

1. A faldíszítő festmények általában kiemelkedtek a fal síkjából, lapos domborműként. Emiatt amikor egyiptomi festészetről esik szó, síkművészetről beszélünk.

• A síkművészeti alkotások a lelőhelyükön maradtak, az Óbirodalom masztabáiban elsősorban a szakkarai temető sírépületeiben. Az óegyiptomi élet valóságos képeskönyve Ptahhotep és Ti szakkarai masztabája(a fáraók és a hozzátartozó méltóságok lapos sírépítménye).

• Ismerünk a szó szoros értelmében vett festészeti alkotásokat, gondosan megfestett hieroglifákat. Finom vonalvezetése és a színekkel való takarékosság jellemzi őket -fehér, fekete, vörös, sárga, kék és zöld a korai egyiptomimesterek palettájának választéka.

• A masztaba díszítményeken mezőgazdasági munkák, vadászat, a kézművesség jelenetei, orvostörténeti ábrázolások, sőt, egy jeleneten többé-kevésbé meztelen táncosok sora is helyet kap.

• A jelenetnek minél valósághűbbnek kellett lenniük, ennek nem mond ellent az ideoplasztikus ábrázolásmód, a legnagyobb és egyben legjellemzőbb felületek bemutatása. Ugyanis az egyiptomi művész abból a megfontolásból festhette felülnézetbőla tavat, benne oldalnézetű halakkal, mert hiszen a felülnézetben ábrázolt ponty látványa annyira szokatlan, hogy alig ismernénk rá.

• A falak dísze természeten a túlvilági élettel, a halott további életével van kapcsolatban. A festmények szerepe nem csupán dekoráció volt, hiszen a sírokat általában lezárták, hanem a képek jelentősége főkéntmágikus, mint az egyiptomiak számos cselekedete.

• Számos méltóságot nem magas hivataluk tartotta fenn az utókor emlékezetében, hanem az, hogy sírjukban elragadó jelenetek örökítik meg a lakomákat és előkészületeiket.

• A sírfestmények az egyiptomi művelődéstörténet elsőrangú forrásai. Az építtetők ugyanis szinte önéletrajz- és körképszerűen számolnak be a világban betöltött helyükről.

Eleven