Szexturizmus: a nők csak a "nagy bambuszt" akarják?
2007. július 04.

Nyaralás idején jelentősen megnő a tengerparti flörtök, az egyéjszakás kalandok száma, ami a modern kori szexualitás egyik jelentős szegmensét adják. A vakáció alatt a turisták könnyedén szabadulnak meg gátlásaiktól, melyek a mindennapok során gúzsba kötik vágyaikat. Kitörnek a szexuális energiák, s a nyaralók úgy érzik: valami újban, valami szokatlanban lehet részük.

Napjainkban különösen népszerű a szexturizmus. Maga a fogalom nem új keletű, mindannyian találkoztunk már vele ilyen vagy olyan formában. A legtöbb esetben a prostitúcióval összefüggésben hallunk róla, vagy éppen olyan cégekkel kapcsolatban, amelyek úgynevezett szexturisták számára szerveznek programokat, illetve utazásokat. A fizetett tengerparti kéjelgések ürügyén általában a férfiaktól kérik számon az egyoldalú örömszerzésen alapuló vakációt, azonban egyre inkább bebizonyosodik, hogy már ez a hiedelem sem állja meg a helyét. Feltörőben van ugyanis a női szexturizmus, mely a társadalomkutatók szerint meglehetősen problematikus definíció.

"Barna bőrű, karibi férfiak heverésznek a tengerparton arra várva, hogy egy jómódú, fehér asszonnyal találkozzanak" - számtalan, a témával foglalkozó tanulmány kezdődik így, mely arra utal, hogy a szexturizmus jelensége egyre kedveltebb a nők körében is. Egyes források szerint évente több százezer nő látogat a karibi térségbe egy kis szerelemért. A férfi és a női szexturizmus azonban alapjaiban tér el egymástól, nem csupán a motivációt, hanem a körülményeket tekintve is. A női nyaralók elsődlegesen nem a bárokba látogatnak, hogy partnert találjanak egy könnyed kalandhoz. Ezzel szemben közismert, hogy a férfiak számára a helyiek kifejezetten szexuális célzattal szerveznek különböző rendezvényeket. Az eltérő habitus, a társadalom és a nemiség által definiált szerep jól jellemzi a nyaralás alatt kialakult kapcsolatok folyamatát.

Az egyik leglényegesebb eltérés a két nem szexturizmusa között a vakáció helyszínének kiválasztása. Míg a férfiak Ázsiát részesítik előnyben, addig a nők inkább Dél-Európába vágynak, olasz, spanyol, görög, török területre, illetve a karibi szigetvilágba. Jamaica, a Dominikai Köztársaság és Barbados kiemelt célpontok a hölgyek számára. A szigetvilágban a bennszülöttek között meglehetősen elterjedt az a nézet, hogy a nyugati országokból érkező, jómódú nők csak a "nagy bambuszért" mennek. A karibi szexturizmust tanulmányozó kutatók úgy vélik: az egzotikus országban töltött vakáció különösen a középkorú nők között dívik, akik magányosak vagy éppen boldogtalan a családi életük.

Az elemzések során arra a ma már egyáltalán nem meghökkentő következtetésre jutottak, hogy a jómódú, középkorú nők jelentős hányada úgy véli: megérdemli a nyaralás alatti önfeledt kalandot. Ebből az aspektusból tekintve igaza van azoknak, akik azt állítják, hogy a nők ugyanúgy kizsákmányolják a férfiakat, ahogy ők teszik ezt a bennszülött lányokkal.

A női nyaralókra viszont még mindig inkább az a jellemző, hogy valamilyen romantikus flörtre vágynak a vakáció alatt, ami egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul. Természetesen van olyan asszony, aki anyagi vagy egyéb támogatást juttat nyári szeretőjének, ezt a nők azonban inkább "gazdasági segítségnek" tartják, semmint üzleti alapú szexuális tevékenységnek.

A másik fontos különbség a női és férfi szexturisták között a szociális pozíció kérdése. Míg a férfi nyaralóknál tetten érhető a faji sztereotípiák megléte - tipikusan a bennszülött nő engedelmessége -, addig a nőknél ez nem ilyen egyértelmű. Bár a nyugati turisták nyaralási kultúrájáról alkotott vélemény az egzotikus lakosság szemében nemtől független, mégis elmondható, hogy a nőknél kevésbé megragadható sajátosság a gazdasági előnyök kiaknázása.

forrás: www.Stop.hu