Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Meerufenfushi, egy varázslatos maldív gyöngyszem I.
2003. február 19.

Kevés olyan pontja van a világnak, ahol ember és természet olyan páratlan harmóniában él egymással, mint itt. S hogy hol keressük a Maldív-szigeteket a térképen vagy a földgömbön? Az Indiai-óceán Egyenlítőhöz közeli részén, India alatt, Srí Lanka nyugati partjaitól nem messze.

A 26 atollon belül (atoll=gyűrű alakú korallzátony) 1200 korallsziget található, ezek közül több mint 900 még mindig lakatlan. A lakott 300 szigetnek kb. 30 %-a turistasziget, 70 %-a pedig maldívok által lakott "halászfalu", illetve a turizmus céljából fenntartott, még üres sziget.

A szigetek egyébként közel 100 millió évvel ezelőtt képződtek, nem sokkal azután, hogy India elszakadt Afrikától. A vulkanikus anyagok leülepedése az eocén korra, kb. 40-50 millió évvel ezelőttre tehető.

A szigetek különlegességét a varázslatos rendszerbe foglalt, kör alakú korallzátonyok adják s a zátonyok okozta hullámvédettség, a kristálytiszta és sekély vizű lagúnák, a mérhetetlenül gazdag és változatos tengeri flóra és fauna.

Maldív a legideálisabb tengerparti üdülőhely a világon, főként november és április között, amikor az ég mindig felhőtlenül kék és a napsütés is garantált. Ősztől tavaszig a levegő és a lagúnák vizének hőmérséklete tartósan beáll 26-28 fokra, ami fürdéshez, szörfözéshez, búvárkodáshoz vagy a víz alatti élet amatőr, felszínközeli tanulmányozásához egyaránt ideális.

Itt találhatók a világ talán legszebb, legkülönlegesebb korallfajai, mivel a sekély víz és az egyenlítői napsugárzás gazdaggá teszi a víz alatti világot. E koralltelepek csak ebben a felszínközeli és oxigéndús környezetben képesek élni és szaporodni. A tengerparti homok is ettől csillog olyan vakító fehéren: az elhalt koralltelepek bomló és porló mészkő-maradványaitól.

A korallzátonyok közelében csodaszép, hihetetlenül élénk színű kishalak sokaságában gyönyörködhetünk, a rikító citromsárgától kezdve a narancsospiros testén rikító-világító türkiz pöttyöket viselőig, rengeteg különlegességet csodálhatunk meg. E halacskák zöme annyira barátságos és érdeklődő (meg talán éhes is?), hogy csupán egy kiflicsücsökre van szükségünk ahhoz, hogy elmondhassuk: ezek a kishalak szó szerint a tenyerünkből esznek.

S akkor sem kell megijednünk, ha a sok kisebb-nagyobb színes hal között feltűnik egy felénk tartó szirticápa... itt még a cápák is szelidek (különösen a vízpart közelében található bébicápák)! Akárcsak a hatalmas, négyzet alakú ráják, vagy a vízben néha-néha megpillantható teknősök.

Hajóútjaink alkalmával - ha szerencsénk van - akár még delfinekkel is találkozhatunk, amelyek néha csapatostul követik hajónkat egy darabon.

A szárazföldre érve, kókuszdiófák, indiai fügefák, csavartfenyők, kúszónövények és mangrove-fák, dzsungelesen dús vegetáció mellett vörös hibiszkuszok és más, színpompás virágzó növények díszítik a szigeteket. Különleges és fenséges érzés a sziget belsejében sétálgatni, miközben előttünk az épp hogy csak kinyílt és frissen lehullott virágok százai díszítik azutat... valóságos egzotikus virágszőnyeget terítve lábunk elé. (E csodás hibiszkuszoknak elhervadni sincs idejük, mert hajnalonként ezeken a sétányokon is összesöpör vagy összegereblyéz a személyzet. A maldívok sokat adnak a tisztaságra és rendre. A bungalókat is naponta kétszer takarítják, kifogástalanul tisztára.)

Az állatvilág első képviselője, akinek a hangjával találkozunk a szigetre lépve, a koel madár. Jellegzetes rikoltozása egyetlen pillanatra sem engedi feledtetni, hogy egy trópusi, egzotikus vidéken vagyunk. A nagy repülő róka vagy más néven gyümölcsevő denevér szinte egész nap a fákon lóg és csak estefelé, de még inkább késő éjszaka, csendben indul meg a gyümölcsfák irányába. Azért szerencsére napközben sikerült filmre vennünk, amint egy jókora példány gyümölcsszerző portyájából visszatérve jóízűen lakmározott (természetesen ismét fejjel lefelé csüngve az ágon), s ráközelítve még az is látszott, ahogy oldalvást kiköpte a gyümölcs magjait.

Ennél érdekesebb állat már csak a gekkó volt számomra. Amikor első este, vacsorából visszatérve, a bungalónkban egy futkorászó (kb. 10 centis) gekkót pillantottam meg a falon, határozott hangon kijelentettem a férjemnek: én nem alszok együtt egy gyíkkal. (Majd miután meggyőződtem arról, hogy tényleg jobban tart tőlem, mint én tőle, s még véletlenül sem jönne a közelünkbe... megbékéltem vele.)Akárcsak a mini-dinoszauruszokkal, vagyis a tüskés hátú kerti gyíkokkal, amik a fák törzsein napoztak, vagy épp a lábunk előtt cikáztak.

A kedvencem azonban "a sziget madara" volt: egy hatalmas szürkegém, "akire" a Gémóver nevet ragasztottam már első találkozásunk alkalmával, amikor korareggeli sétám során egy belógó kókuszpálma törzsén megpillantottam, amint gondterhelten a vizet kémlelte.

Hihetetlenül jópofa óriásmadár volt, különösen olyankor, amikor vízben állva, halászgatva észrevette, hogy valaki le akarja fényképezni. Azon nyomban pózolni kezdett. Nagy testéhez képest aránytalanul kicsi fejét jobbra-balra tekergetve azt leste, hogy figyeljük-e folyamatosan, érdemes-e egyáltalán produkálnia magát. Egy vízből kikapott kisebb méretű hallal a szájában egészen odáig várt, amíg nem hallotta a fényképezőgép halk, surranó exponáló hangját. Akkor aztán nagy hirtelen bekapta. Egy vérbeli "fényképezőgéplencse-betyár"!

Gémóverrel mindenütt találkozhattunk: naplementekor a vízben, koradélután a sziget dzsungeles, hűvösebb belsejébe menekülve, vagy reggeli idején az étteremnél. Tudta jól, hogy a sajtos croissant csücske az övé. Ez már valósággal járt neki. Nem is mulasztottam el kiadni a részét, főként, hogy egész kicsit kellett dobni, mert épp mögöttünk volt, a nyitott oldalú étterem külső falán. Nagyon meghatódtam, amikor a hazaindulásunk hajnalán kijött a mólóhoz, hogy elbúcsúzzon tőlünk. Sosem felejtem el a nézését, ahogy értetlenül és szemrehányóan pislogott rám. Most már sosem fogom megtudni, hogy vajon tényleg sajnálta a távozásunkat, vagy inkább csak azt érezte meg, hogy ma reggeltől új "kenyéradó gazdát" kell keresnie, én már nem fogok croissant-csücsköket dobálni neki.

folytatjuk...

Sheila Bruckner
www.sheila.hu