Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Rejtő-figurák, sivatagi rózsa szárított viperával - Dél-Tunézia igazi arca
2013. január 04.

Tunéziáról a legtöbb embernek csupán hirdetések szlogenjei jutnak eszébe: napfény, tengerpart, charter, sivatag, teve. Kalandtúrákon edződött utazóknak azonban ez kevés. Ők pont nem erre vágynak, de ha elfelejtik a jól hangzó reklámszövegeket, és az ország turisták által nem járt vidékeire indulnak, nem fognak csalódni.

Jugurtha hegye

Le Kefből indulunk délre, az algériai határral párhuzamosan futó főúton. A francia katonai vezetés kedvelhette a hűvösebb, dombvidéki klímát és a jó tunéziai borokat, állapítjuk meg, miközben egy hatalmas táblahegy felé autózunk, immár egyenesen az algériai határ felé. Jugurtha táblája, mely 1 271 méteres tengerszint feletti magasságával remekül kiemelkedik a környező pusztaságból, egy numidiai királyról kapta a nevét, aki időszámításunk kezdetén a rómaiak elleni harcban bázisként használta a jól védhető és stratégiailag remek helyen fekvő táblahegyet.

Hiába a római hadsereg által alkalmazott korai sziklamászók, a hegyet csak egy helyen lehet megmászni, tehát lényegében bevehetetlen. Jól tudták ezt már a környéken élő berber törzsek is, akik évezredek óta itt találtak menedéket a külső támadások elől. A nagy felületű platón több ezer ember talált biztos helyet saját maga és jószágai részére. Még a vízről is gondoskodtak a sziklába vájt víztározók formájában. Manapság csak a helyi turisták és zarándokok keresik fel, a nemzetközi idegenforgalom szerencsére elkerüli. Talán ennek is köszönhető, hogy a hegy lábánál szinte minden második kő alatt találok egy skorpiót, és az égen szabadon repkednek a sólymok.

Gafsától délre kezdődik a Szahara, itt már könnyebb belefutni a turistákat szállító terepjárókba. A környék hírnevét a "Csillagok Háborúja" című filmsorozat alapozta meg, és sokan csak azért látogatnak el ide, hogy lefotózzák magukat a filmforgatás híres helyszínein. A negyedmillió pálmafájáról híres Tozeur város környéke hemzseg a látnivalóktól, így mielőtt nekivágnánk a sivatagi túrának, mi is ezeket keressük fel. A Negeb-hegység a római seregek védvonalát jelentette a támadó szaharai törzsekkel szemben, így érthető, hogy a hegyvidéki oázisok az időszakos vízmosások miatt többnyire csak délről közelíthetőek meg.

Star Wars világ

Manapság a turistákból élő berberek lakják ezt a csodaszép vidéket. Szinte mindenki sivatagi rózsát, ezt a furcsa alakú és formájú gipsz-kristályt árul, a pár centistől a méteres példányokig széles a választék. Chebika hatalmas pálmaerdei, a tapasztott agyagból épült Tamerza áradás által elmosott óvárosa, és Midés, a mély szurdokokkal körülvett település egy nap alatt bejárhatók, de ha szánunk rá időt és megalszunk a kisvárosok vendégházainak egyikében, egy teljesen más világba csöppenünk.

Magunk mögött hagyjuk az oázisokat, és Ong Jemal felé vesszük az irányt. Ezt a fantasztikus sivatagi képződményt mindenki láthatta, aki megnézte az "Angol Beteg" című filmet. A tevenyakra emlékeztető szikla több film hátteréül szolgált, többek között itt "rendezték" a Csillagok Háborúja fogatversenyeit is. Pár kilométerrel odébb, a rajongói honlapokról letöltött GPS koordináták, és a tapasztalt helyi sofőrök segítségével könnyen megtaláljuk Mos Eisley települést, mely a filmből jól ismert űrkikötőre emlékeztet. 1978 óta forgatási helyszín, és annyira hiteles, hogy nem lepődnénk meg akkor sem, ha éjszaka két Holdat látnánk az égbolton. A mindössze tizenkét perces filmrészlet kedvéért a stáb több mint négy hónapot töltött itt, míg felépítették a díszletet, és leforgatták a jeleneteket.

Hiába, Tunéziában lépten-nyomon a legendás Star Wars epizódok helyszíneibe botlik az ember. A relikviagyűjtők ellen egy itt ragadt statiszta védi a "települést", mely érthető, hiszen az épületek egy-egy darabjáért a fanatikus gyűjtők több száz dollárt is megadnának.

Só- és homoksivatagon át

A hatalmas sós sivatagon - a Chott el-Jeriden - Nefta felől szeretnénk átkelni, de sofőrünk nem vállalja a kiszáradt sós tavon átvezető rögös utat, így marad az aszfalt, mely 100 kilométeren keresztül szeli ketté a Chott el-Jerid és Chott el-Fejej sólepárlóit. Az úton megjelentek a homokfodrok, a távolban sivatagi vihar van kibontakozóban. Az útszéli boltban kóla, sivatagi rózsa, gazellabőr és szárított vipera kapható.

Douze szintén a turisták kedvelt célpontja, a város szélén több száz teve várja a buszokkal érkező csoportokat, akik büszkén öltik magukra a berberek által varrt csíkos "rabruhát", hogy így pózoljanak egymás kamerái előtt. Persze a homokvihart nem bírnák, tevegelésük nem tart tovább pár percnél. Mi mindezt már egy ultrakönnyű, motoros sárkány fedélzetéről szemléljük, majd a vihar közeledtével pánikszerűen landolunk a homokos kifutópályán. Marad a négykerekű cross-autó, mely annyira zajos, hogy csak rallyzáshoz használható, állatlesre még süket tevék között is alkalmatlan.

Éjszaka mi is tevékre szállunk, és a hatalmas sivatag háborítatlan részére indulunk, az immár teljes erejéből tomboló homokviharban. Ritka alkalom belefutni egy valódi homokviharba, igazi élmény, amely feldobja a tevegelés monotonitását. A távolból fény dereng, tábortüzünknél már készül a sivatagi lepény, igazi hamuban sült pogácsaként szolgálva a sivatagi vacsora mellé.

Homokkal teleszórt vacsoránkat hátrahagyva a környék felfedezésére indulok, mert a tüskés bokrokkal benépesült dűnerendszer remek állatos terepnek ígérkezik. Nem is kell sokat gyalogolni, hogy meglássam az első szkarabeuszt és a kisebb fajtársaira vadászó sivatagi gekkókat. A tábor felől énekszó harsan, sivatagi vezetőink rögtönzött dobszólóval kísért éneklése a lassan kitisztuló égbolton a horizonttól-horizontig tartó csillagos ég felé repíti fantáziánkat. Filmjelenetek és Rejtő-regények figurái kavarognak gondolatainkban, s csak tevéink hortyogása zökkent vissza a valóságba.

Matmata barlanglakásai

Terepjáróval a tevéknél gyorsabban jutunk ki az újra feléledő viharból, és meg sem állunk a Dahar-hegységben fekvő Matmata kisvárosig, amely sziklába vájt barlanglakásairól híres. Persze ez is csak a Csillagok Háborúja filmek óta ismert, és a díszletül szolgáló lakás azóta a Sidi Driss Hotel nevet viseli. Konyhája falán George Lucas köszönete és áldása a helyiekre: "Az Erő legyen veletek!"

A szállodába folyamatosan jönnek a bámészkodó vendégek, gyorsan lelépünk és egy, a sofőr által ismert család lakását látogatjuk meg. Csak az asszonyok vannak otthon, akik a tunéziai emberek természetes vendégszeretetével fogadnak bennünket, és a lakás minden zugát megmutatják. A föld alá vagy dombokba vájt házak eredete több okra vezethető vissza: a külső támadásoktól védték lakóikat, hiszen a lakás láthatatlan volt az ellenséges erők számára. A tíz méterrel a föld szintje alá süllyesztett ház komfortfokozatát illetően egyszerű, de kitűnően véd a nyári hőség és a téli fagyok ellen.

A repülőtér felé vezető út Monastirnál ér véget, ahol már egy másik világ fogad bennünket. A helyiektől hermetikusan elzárt üdülőkomplexumban valóban csak a tenger és a napfény élvezhető, az igazi Tunézia nem itt van.

forrás: VJM.hu

Kapcsolódó linkek
Ide utaznék!
Tunézia