Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Ide utaznék Kairó

Általános leírás

Kairó, Egyiptom fővárosa, 22 millió ember otthona és az arab világ mesés központja.
Széles utak, rengeteg ember, sűrűn épített házak, óriási forgalom,
állandó autóduda-koncert és a csodálatos Nílus.
Kairó az a város, ahol az ókori világ hét csodájának egyike (az egyetlen) ma is áll: a piramisok.
Tökéletes kombinációja az egyszerűségnek, harmóniának, hatalomnak.
Kapcsolódó cikkek
Dinamikus városfejlődés
A városfejlődés dinamizmusa gyakorlatilag felfoghatatlan. A Föld tizenharmadik, Afrika második legnépesebb városának 453 km²-én hat és fél millióan élnek (összehasonlításként: Budapest területe 525 km², népessége pedig 1,73 millió fő), azonban a hozzá szorosan kapcsolódó, vele szimbiózisszerűen együtt élő metropolisz-térséggel együtt tizenyol-tizenkilenc milliós népességű város lakossága nappal huszonkét milliósra duzzad a hárommillió fős ingázó réteg miatt. Az Ezeregyéjszaka városába naponta nagyjából öt-hétezer ember érkezik ideiglenes vagy állandó letelepedési szándékkal, kisebb részük a gazdaságilag alulfejlett Felső-Egyiptomból, többségük a fekete kontinens háború sújtotta válságrégióiból (pl. Líbia, szubszaharai térség, Száhel-övezet, Trópusi-Afrika) jön, ezáltal változtatva Kairót a közel-keleti régió egyik első számú migráns célpontjává. A városi népességszám a természetes szaporodás következtében is elképesztő dinamikával növekszik, olyannyira, hogy becslések szerint 2050-re negyven-ötven milliót is elérheti, így nem túlzás Kairó esetében bolygónk talán leggyorsabb és leginkább megállíthatatlan hiperurbanizációról beszélni. A folyamattal párhuzamosan az egyre súlyosbodó problémák sokasodnak, infrastrukturális hiányosságok miatt gyakran fordulnak elő vízkorlátozások, áramkimaradások. (A vízkorlátozások fő oka, hogy a gombamód szaporodó lakótelepeken az eredetileg tervezettnél akár tízszer, százszor többen él(het)nek illegálisan, bejelentett lakcím nélkül, akik számára döntően éjszakánként a város egyéb negyedei felől kell átirányítani az ivóvizet.) Számunkra felfoghatatlan, de egy átlagos kairói lakos élete egyharmadát dugókban tölti, ugyanis a városi úthálózat - bármilyen fejlett is - képtelen elvezetni a négy és fél milliós gépkocsipark okozta óriási közúti forgalmat.A közösségi közlekedés hagy némi kívánnivalót maga után. Két és fél metróvonal és egy villamosvonal áll az utasok rendelkezésére, így jobb híján a városi buszok és tuk-tukok váltak a legnépszerűbb közlekedési eszközökké. Érdekesség, hogy buszmegállók nem léteznek, helyette "megszokás" alapján állnak meg/egyes esetekben csak lassítanak a menetrend nélkül közlekedő helyi buszok, hogy utasaik fel- és leszállhassanak.
Jóska, dzsere be, én kis rabló, nem nadzs rabló!
Az egyiptomiak nyelvérzéke bámulatos, mondhatnám, irigylésre méltó! Ennek tanubizonyságaként íme egy rövid élménybeszámoló...Egyiptomi külszolgálatom elején, mig bérlakást nem találtam Kairóban, az Atlas Hotelben laktam, aminek a környéke ugyan kissé lármásan sűrű, közlekedésnek mondott, forgataggal volt 'megáldva'; még éjfél után is meglehetősen élénk volt a jövés-menés, szamaras kordélyok, biciklik, és -gyakran múzeálisnak látszó- szinte állandóan tülkölő/dudáló kisebb-nagyobb gépkocsik kavalkádja. Rémisztőnek éreztem a közlekedési szabályok rendjének általam vélt tökéletes hiányát. Már annak gondolatától is 'kivert a viz', hogy ebben az őskáoszban majd autót kell vezetnem. Aztán hamarosan kellemesen 'csalódtam', rájöttem, hogy ismerőseim nem jóindulatú füllentésekkel akartak bátorságot belém sulykolni; vezetés közben a hallást alaposan tépázó dudálások viharában az autósok, akikhez képest a vidámpark kúsza dodzsemezői kresz oktatóknak tűnhettek volna, állandóan ügyeskedve de mindig úgy 'manővereztek', hogy NEM okoztak egymásnak balesetet! Amitől aztán végképp elcsodálkoztam, de tényleg(!), hogy 'nem intettek be' egymásnak, nem szentségeltek egymásra, sőt, ...még néha átmosolyogtak a másik 'úrvezetőhöz', mintha azt sugallták volna: 'OK, most te nyertél, engedlek, menj, habibi.'.A szálloda tiszta volt, kényelmes, és viszonylag olcsó, és, az előbbiekre gondolva, rögtön élményt nyújtott környezete Kairó lüktetéséből is. Amről eszembe jut az alábbi történet.Az Atlashoz közel volt egy bazári sikátor, helyesebben: kis üzletekből álló, mindenféle egyiptomi használati, disz és szuvenir tárgyakat árúsitó bazár sor, utcácska. Ennek hangulatát gazdagitotta a tömjén és vizipipa illata és egyik-másik boltból kiszűrődő jellegzetes egyiptomi dallamok. Ha más elfoglaltságom nem volt, a késő délutáni vagy kora esti órákban szivesen sétálgattam itt is.Talán második alkalommal jártam ott, kevés volt a sétáló; lassan, nézelődve kiváncsiskodtam. Aztán felfigyeltem egy oda nem illeszkedő szóra: "Jóska! Jóska!" Nocsak, egy másik magyar, gondoltam. Hiába forgattam a tekintetem, aztán észrevettem, hogy az egyik üzletecske előtt felém integet egy boltos, és igy szól: "Jóska! Jóska!".Hát, elkapott a kiváncsiság, odamentem. Egy barátságosan mosolygó fiatalember igy invitált boltjába: "Jóska, dzsere be, én kis rabló, nem nadzs rabló!" (A kibicsaklott magyar kiejtés azért jól érthető volt!)Ez a mondat, ilyen tartalommal,..és magyarul! Lehengerelt! Beléptem. Miközben üveg csészében forró, illatos és 'méregerős' teát kaptam (hamarosan megtudtam, hogy ez egy elterjedt vendégszerető arab gesztus!), a boltvezető, egyben tulajdonos, a szűk helyiségbe zsúfolt csaknem minden tárgyat meg tudott nevezni magyarul, vagy felismerhetően magyarul. Aztán végképp elcsodálkoztam, amikor az árak iránt érdeklődve, minden megnevezett tárgy árát magyarul ismertette.Felcsigázott érdeklődésemre elmondta, a szállodában gyakran voltak a bazárba látogató magyarok, akiket kitartóan faggatva, elsajátitotta ezt az üzletet segitő nyelvtudást. Mondanom sem kell, úgy meghatódtam, hogy még olyasmit is vásároltam, amit később igencsak igyekeztem itthon elajándékozni.Ifjú egyiptomi barátom a már angolul folytatott beszélgetés közben, egy kis dicsekedő hangvétellel, azt is 'elárulta', hogy az angolon és magyaron kivül 'beszél' még (legalább ilyen fokon) oroszul, franciául, németül is.Egek! Hol vagyunk mi ettől az üzleti kultúrától, gondoltam vissza többször! Pesten egy üzletben se tea (se kávé vagy más), se körültekintő segitő szó általában. A magyarul nem tudó vásárló pedig 'megnézheti' magát. VAN azonban megfigyelő kamera, biztonsági őr, és nem egy helyen biztonsági kapu! Ez aztán haladás!
Egyiptom - (majdnem) halálos elsötétítés
Hadd idézzem fel hosszabb egyiptomi tartózkodásom egyik különleges esetét.1967 júniusában (levegőt 'vibráltató' hőség volt) a kairói kereskedelmi kirendeltségen tartózkodtam, amikor az egyik kollega átjött szobájából és kissé emelkedett hangon közölte: 'fiúk, a rádión most jelentették be, hogy Izraellel ma kitört a háború!' Ez a kollega jókedélyű, viccelődéséről is ismert volt, ezért, ahogy mondani szokás,'elküldtük', hogy találjon ki valami humorosat. De tovább erősködött, aztán meghallgattuk mindnyájan az idegen nyelveken szintén ismétlődő nyilatkozatot, mely szerint 'harcban állunk, megleckéztetjük az agresszort,...stb.'A megdöbbenést követően is történt néhány emlitést érdemlő dolog, de időben ugrok egyet, és felidézek egy bizonyos napot. Ekkor már javában folyt az a bizonyos háború, a város szélén egy villában bérelt lakásomba is behallatszott a, szerencsére távolabbi, időnkénti robbanások változó erejű zaja. (Légelháritás, bombázás)Egyebek közt elrendelték a naplementét követő szigorú, totális elsötétitést. A lakás ablakainak méreteit és számát 'áttekintve', úgy döntöttem, hogy segéderő hiányában nem 'fárasztom' magam az ablaküvegek javasolt sötétre festésével, vagy, az ugyancsak javasolt, deszkával vagy más anyaggal történő lefedésével. Egy praktikusnak talált ötletem támadt; volt a lakásnak egy olyan belső tere is, amelynek 3-4 helyiségre nyiló ajtói voltak. Ha ezeket becsukom, akkor onnan nem szűrődik ki fény, igy a zárt helyiségben lámpafénynél nyugodtan irhatok, olvashatok, egy kis asztal mellett akár vacsorázhatok is lefekvésig. Még egy kis ventillátort is beállitottam a fülledt levegő miatt.Igy telt-múlt az idő, lassan; magamra hamis nyugalmat kényszeritve. Már késő éjszaka volt, a közeledő lefekvés gondolata is felmerült bennem,...amikoris a bejárati ajtó irányából hirtelen erős kopogás (inkább dörömbölés) hallatszott. A lámpát eloltottam, a bejárat ajtajához mentem, a zárat kinyitottam. Az ajtó nyitásával alig kellett 'bajlódnom' mert azt tulajdonképpen belökték. Három-négy fegyveres fiatal férfi nyomult be, civil ruhában voltak, 25-30 évesek lehettek. (Később, olyan polgárőr-féléknek neveztem őket.)Egy pillanatra kölcsönösen lepődtünk meg. Én azon, hogy fegyveresek hatoltak be, ők pedig azon, hogy nem helybélieket, hanem egy külföldit leptek meg, személyemben.Egymás szavába vágva bombáztak a kijelentések és kérdések keverékének tűnő arab szavak és mondatok. Végülis, a csoport vezetőjének látszó fiatalember, meglehetősen jó angolsággal közölte, hogy a lakás ablakából váltakozó időtartamú fényjelzéseket észleltek, amit gyanúsnak, sőt, az ellenségnek szánt kódolt jelzéseknek itéltek. Egy ilyen helyzetre lehetne alkalmazni az olyan ismert kifejezéseket, hogy 'lezsibbadtam, megállt az ütő...'; miközben szólásra birtam a 'beszélőmet', egy villanásnyira felrémlett az a gondolati kép amint a ház előtti gazos telken éppen agyonlőnek, és, ha szentelnek rá némi időt, talán még be is kaparnak egy kis földdel, ...és soha senki nem fogja megtudni, hová tűntem. Egy biztos, hogy kollegáim nem az UFÓkkal fogják magyarázni.Miközben sűrűn hangsúlyozva beszéltem az egyiptomi-magyar gazdasági, kulturális, sőt... fegyverbarátságról (?), kértem, mutassák meg, hol észlelték azt a bizonyos képtelenséget?! A konyhába vezettek, és az angolul beszélő fiú a kb. 2 méter magasban lévő kis ablakra mutatott. Hogy mit tesz az életveszély!! Kigyulladt a fény, az agyamban! A meleg miatt az est során gyakran látogattam a hűtőgépet; frissitőt, vizet, ennivalót vettem ki, tettem vissza ismételten és rendszertelen időközökkel. Az ablak-közeli hűtőgéphez léptem, kinyitottam az ajtaját, a sötétben erősnek tűnő fény áradt ki, majd becsuktam, újra kinyitottam a hűtő ajtaját, váltakozó időtartamokra. Döbbent csend! Közben mutattam, magyaráztam a félreértésre okot adó jelenséget, és tovább áradoztam a népek közti barátságról, segitőkészségről. Hirtelen szinte viharos nevetésben tört ki a társaság, angol szavakkal keverten ilyen arab szavak hangzottak el: 'habibi', 'kullu kuajesz', 'ins-allá', 'hamdulliláh', 'ma-aszaláma'...stb.Ölelkezés, vállveregetés, mosolygás, kézfogások! Baráti intés az ablakot/hűtőt illetően,.. távozás.Tanulság: Fenyegetett ill. vészhelyzetekben kövesd a kőkemény ésszerűt. Ne engedd, hogy a lustaság felülkerekedjen!