Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00

Ide utaznék Salgótarján

Általános leírás

A település előtörténete (bár már az ősember is lakta e tájat) a honfoglalással kezdődött. A magyar törzsek közül Tarján volt az első, amelyiket az úgynevezett belső gyepűvonal védelmére idetelepítettek.
A középkori faluról hiányosak az ismeretek. A későbbi falukép sem sokban különbözhetett a jobbágytelepülésekétől. Az 1828-as összeírás 58 adózó családfőről (29 jobbágy, 28 zsellér, 1 csizmadia) számolt be. Salgótarjánnak a XIX. század közepén mindössze nyolcszáz lakosa volt.
A települést a szén felfedezése emelte ki az ismeretlenségből. Az 1850-es években nyíltak meg az első bányák, 1867-ben átadták a Pest-Salgótarján vasútvonalat, 1868-ban megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.
Salgótarján fejlődésének, a későbbi városkép kialakulásának is meghatározó másik iparága a vasgyártás, melynek előzményei szintén a kiegyezés idejére nyúlnak vissza. A későbbi Acélgyár elődje, a Salgótarjáni Vasfinomító Rt. 1868-ben jött létre, de a termelés csak 1871 őszén kezdődött meg.
A folyamat 1881-től, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. megalakulásától gyorsult fel. Az ország egyik legrégibb kályha- és vasárugyára az 1894-ben létesített vasöntöde és gépgyár 1898-tól már Hirsch és Frank Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde néven szerepelt. A mai öblösüveggyár elődjét 1892-ben alapította az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. (Az akkor még a városon kívül lévő Zagyvapálfalván szintén 1893-ban jött létre a későbbi sík- vagy táblaüveggyár.)
1878-ban lett Salgótarján járási székhely járásbírósággal, közjegyzőséggel és mintegy 6 ezer lakossal. A századforduló idejére a lakosság több mint 13 ezer főre gyarapodott.
Sajátosan alakult a településszerkezet. A község szűken értelmezett központját a jellegzetes salgótarjáni (fő) utcasor alkotta egyemeletes házaival. Összességében e településrészt a rendezetlenség, az alacsony szintű infrastruktúra jellemezte. Az ipari üzemek köré különálló, a centrumtól elzárkózó lakótelepek szerveződtek a korabeli viszonyokhoz képest fejlett intézményhálózattal, különösen az acélgyári telepen.
A gyors ütemű iparosodás, a kapitalizálódás folyamata magával hozta a szociális konfliktusok kiéleződését is. Ez magyarázza a salgótarjáni munkásság élénk mozgalmi életét, a Tanácsköztársaság harcaiban vállalt aktív szerepét is. A trianoni békeszerződés következtében Salgótarján stratégiai jelentőségű határ menti település lett. Olyan ipari központ, amely 1922-ben városi rangot kapott, s ez értelemszerűen némi fejlesztéssel is járt. A gazdasági világválság, a háborús készülődés feszültségei sem múltak azonban el nyomtalanul. A II. világháborúban a városkörnyék jelentős partizánharcok színhelye is volt.
Nógrád megye székhelye 1950-ben lett Salgótarján, s elsősorban extenzív fejlődés révén igyekezett gyorsan méltó lenni erre a szerepre.
A város tragikus módon véste be nevét az 1956-os forradalom krónikájába. December 8-án, a megrettent hatalom szovjet katonai segítséggel a megyei tanács és a rendőr-főkapitányság épülete előtt összegyűlt tömegbe lőtt. A több mint száz vétlen sebesültből, áldozatból negyvenhat elhunyt személy neve őrződött meg a város történetének mártírokat nyilvántartó lapjain.
Salgótarján üzemi, építészeti rekonstrukciója, szellemi élete pezsdülésének jelentős szakasza kötődött a következő évtizedekhez. Alapvetően a városközpont modern, tetszetős, jellegzetes átépítése nyomán - Jánossy György, Finta József, Magyar Géza és Szrogh György jeles fővárosi építészek munkái révén - lett méltó Salgótarján a Hild János-emlékéremre, amelyet 1968-ban - az országban elsőként - kapott meg a Magyar Urbanisztikai Társaságtól.
A nyolcvanas évek végére, a rendszerváltozás idejére azonban felerősödött a tradicionális, nehézipari struktúra válsága, amely - bár egyre csökkenő mértékben - mindmáig érezteti hatását nemcsak a gazdaságban, hanem az élet majd minden területén.
Közlekedés

A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Hatvannál kell letérni a 21. számú főútra; vonattal: a Hatvan-Somoskő vonalon.
Városok
Budapest
Agárd
Aggtelek
Ajka
Albertirsa
Alsóörs
Alsópáhok
Badacsonytomaj
Bag
Baja
Balassagyarmat
Balatonalmádi
Balatonberény
Balatonboglár
Balatonfenyves
Balatonföldvár
Balatonfüred
Balatongyörök
Balatonlelle
Balatonmáriafürdő
Balatonszabadi-Fürdő
Barcs
Bábolna
Békéscsaba
Berettyóújfalu
Bicske
Bikal
Bódvarákó
Bóly
Budakeszi
Budaörs
Bugac
Bükfürdő
Csákánydoroszló
Csákvár
Császár
Csopak
Csorna
Dabas
Debrecen
Dombóvár
Domony-Domonyvölgy
Dunaharaszti
Dunakeszi
Dunaújváros
Dunavarsány
Ecsegfalva
Ecser
Edelény
Eger
Érd
Erdőbénye
Felsőörs
Felsőtárkány
Fertőd
Fonyód
Füzesgyarmat
Galyatető
Gárdony
Gyenesdiás
Gyömrő
Gyöngyös
Győr
Győrújbarát
Gyula
Hajdúböszörmény
Hajdúszoboszló
Harkány
Hatvan
Hegyhátszentjakab
Herend
Hévíz
Hőgyész
Hollókő
Hortobágy
Hódmezővásárhely
Igal
Ipolytarnóc
Jászberény
Kõröshegy
Kalocsa
Kaposvár
Kapuvár
Karcag
Kecskemét
Kerekegyháza
Keszthely
Kétpó
Kisbér
Kiskőrös
Kiskunfélegyháza
Kiskunhalas
Kiskunmajsa
Kisoroszi
Kisvárda
Kölesd
Komárom
Komló
Körmend
Köröshegy
Körösszegapáti
Kőszeg
Köveskál
Lajosmizse
Lakitelek
Leányfalu
Lillafüred
Magyarszék
Makó
Marcali
Mátészalka
Mátraverebély
Mezőkövesd
Mezőtúr
Miskolc
Miskolctapolca
Mohács
Monor
Mosonmagyaróvár
Nagyatád
Nagykanizsa
Nagykőrös
Nagykovácsi
Nagymaros
Neszmély
Noszvaj
Nyíregyháza
Orfű
Orosháza
Öttevény
Paks
Pannonhalma
Parádfürdő
Parádsasvár
Pápa
Pásztó
Pécel
Pécs
Pécsvárad
Pilisborosjenő
Piliscsaba
Pilisvörösvár
Pomáz
Poroszló
Pula
Ráckeve
Rétság
Révfülöp
Ruzsa
Sajószentpéter
Sármellék
Sárospatak
Sárvár
Sátoraljaújhely
Siófok
Sopron
Sormás
Sümeg
Szabadszállás
Szarvas
Százhalombatta
Szeged
Székesfehérvár
Szekszárd
Szentendre
Szentes
Szerencs
Szigetszentmiklós
Szigetvár
Szilvásvárad
Szolnok
Szombathely
Tahitótfalu
Taksony
Tamási
Tapolca
Tata
Tatabánya
Tát
Telkibánya
Terény
Tiberias
Tihany
Tiszafüred
Tiszaújváros
Tolna
Törökbálint
Üröm
Vác
Várpalota
Vecsés
Velence
Veresegyház
Verőce
Verseg
Vértesszőlős
Veszprém
Villány
Visegrád
Vonyarcvashegy
Zalaegerszeg
Zalakaros
Zamárdi
Zirc