Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Útravaló - Magazin
A rovat további hírei
A moszkvai metró
Moszkvában két világ van. Az egyik a föld felett a Kremllel, a Vörös térrel és a Novogyevicsi kolostorral. A másik világ a föld alatt található és semmiképpen sem rosszabb a fentinél.A moszkvai metró az első négy közöttMoszkva a világ egyik leghatalmasabb metropolisza a maga több mint tízmilliós lakosával. Metróhálózata sem marad le a legnagyobb világvárosok földalatti rendszereitől. Bár igaz, hogy nagysága csak a negyedik a londoni, a párizsi és a New York-i metró után, mégis a moszkvai metró szállítja a világon a legtöbb embert. Moszkva lakossága nagyobb részben a belvárost körülölelő külváros és lakótelep "birodalmakban" lakik, ezért a metró elengedhetetlenül szükséges a sokmilliós tömeg munkába- és hazaszállításához.A moszkvai metróba nem mindegy, hogy hol csöppenünk be. Ha egy olyan állomáson ereszkedünk le az "alvilágba", ami már a sztálini idők után épült jóval, akkor nagyobb eséllyel egy funkcionalistább, egyszerű kidolgozású építészeti megoldás vesz minket körül. Ha azonban az 1935-1953 közötti időszakban átadott vonalak egyikének állomását pillantjuk meg először, akkor rögtön egy álomvilágba érkezünk. Bár a metrót természetesen azért tervezték, hogy minél nagyobb számú embert minél gyorsabban A pontból B pontba eljuttassanak, a moszkvai metrónál ez csak egyike volt a figyelembe veendő szempontoknak. Az első metrókat, mint például a londoni vagy akár a világ harmadik földalatti vonalának számító budapestit még igényesen kivitelezve, de lényegében minden cicomától mentesen tervezték és építették meg. Ezeknek a vasutak építőinek valószínűleg semmilyen ideológiai szándékuk nem volt alkotásaikkal. Nem így a moszkvai metró építőinek vagy talán inkább építtetőinek, a kommunizmus birodalmának teljhatalmú urainak.A kommunizmus utópiája a föld alattMoszkva első metróvonala 1935-ben Sztálin megerősödésének kezdetén nyílt meg. A cél nem csupán az volt, hogy a proletár tömegeket eljuttassák a gyárakba és vissza. Ennél Sztálin sokkal többet akart. Egy olyan világot akart teremteni bizarr módon a föld alatt, ami az emberek ideológiai nevelését is szolgálja. A metró architektúrájának köszönhetően a mindennapos utazások során a Szovjetunió hősei, vezetői, értékei észrevétlenül lopták be magukat a dolgozók szívébe. A metró világa kicsit a jövőbe ígért kommunizmus világát hozta időben előre. Az utasok a szerelvényeken utazva kárpótolhatták magukat amúgy szegényes tárgyi környezetük és lepusztult életterük miatt. Az állomások kivitelezése a legdrágább és legjobb minőségű anyagok felhasználásával történt. Semmivel sem spóroltak. Lehet, hogy az emberek órákon keresztül álltak sorba a jegyre kapott rossz minőségű élelmiszerekért, de a metróba lejövet kárpótolhatták magukat a kommunista Szovjetunió gazdagságának hitével.Tematikus állomásokNéhány állomás a Szovjetunió akkori tagköztársaságainak életét mutatja be. Ilyenkor művészi kidolgozottságú mozaikok vagy mázas csempék elevenítik meg a Belorusz vagy Ukrán Szocialista Köztársaság mindennapjait. Láthatjuk, ahogy a parasztok vetnek és aratnak a kolhozban, a munkások egy víztározót építenek, vagy éppen pionírok köszöntik Lenin elvtársat. A jelenleg is igen nagy becsben tartott Lenin amúgy is állandó visszatérő alak az állomások mozaikjain, freskójain vagy ólomüveg ablakain. Csak a moszkvai metróban több száz Lenin ábrázolás található.Vannak aztán olyan állomások, melyek barokk bálteremre hasonlítanak. De olyan állomás is épült, amelybe megérkezvén nem lehet nem arra gondolni, hogy egy díszes templomba érkeztünk. Erre utalnak az orosz ikonművészet formavilágára emlékeztető mozaikábrázolások vagy a középkori katedrálisok rózsaablakaira emlékeztető ólomüveg díszítések. Sztálin tudatosan játszott rá az orosz ember kollektív tudatalattijában létező motívumrendszerre. A kommunizmustól meglehetősen távol álló vagy éppen vele homlokegyenest ellentétes korszakok stílus- és formavilágát alakította át csekély mértékben és kommunista szimbólumokkal vegyítve saját céljaira használta fel az így kapott egyveleget.Csodálat és félelemOlyan állomáson is jártunk, ahol a Vörös Hadsereg katonáinak stilizált szobrai állnak minden boltív mellett. Olyanok, mintha csak arra várnának, hogy a legalkalmasabb pillanatban lecsaphassanak a sötétben bujkáló rémhírterjesztő ellenforradalmárokra.Személyes kedvencem a szovjet ipar eredményeit és munkáját bemutató állomás architektúrája. Az egyik legnemesebb márványból készült domborművön munkások éppen egy ágyút szerelnek össze. De a tucatnyi domborművön találunk teherautót javító, termékeket betakarító, vasöntődében dolgozó, de repülőgép propellerével bajlódó munkásokat is. Természetesen minden életkép szigorúan márványból készült.Ha valaki alaposan meg akarja ismerni a moszkvai metró világát, egy-két óránál jóval többet kell eltöltenie az állomásokon sétálgatva. Kis ízelítőt azonban már tíz-egynéhány állomás megtekintése után kaphatunk. Ha Moszkvába látogatunk, semmiképpen se hagyjuk ki a föld alatti világ tanulmányozását!
Mi is felkereshetjük a Télapót Finnországban
A finn főváros, Helsinki "csupán" félmillió lakosú, így nem meglepő a nyugodt hangulat, a tisztaság, a sok park és víz, vagyis mindaz, ami az embernek nem egy fővárosi életformáról jut az eszébe.Mit tehet az, aki nem jut fel a Télapó székhelyére és telephelyére, a sarkkörön fekvő finnországi Korvatonturira induló charterjáratokra? Egyrészt meglátogathatja máshol is, hiszen december első napjaiban Finnország más városait is rénszarvasszánokkal közlekedő Télapók lepik el (ott Joulupukki néven tisztelik), másrészt a gyerekek írhatnak is neki, és a levélre - állítólag - választ is kap mindenki.Az ország magyar szemmel nézve hatalmas: Európa hatodik legnagyobb területű országa, ám feleannyian lakják, mint Magyarországot. Helsinki is "csupán" félmilliós, így nem meglepő a nyugodt, kellemes hangulat, a tisztaság, a sok park és víz, vagyis mindaz, ami az embernek nem egy fővárosi életformáról jutna az eszébe.Finnországról az a sztereotípia élhet bennünk, hogy ott nagyon hideg van és határtalan a drágaság. Nos, valóban nincs banánérlelő meleg, október és április között sokszor esik a hó is, ám a tengernek köszönhetően télen 4-6 fokkal van csak hidegebb, mint Budapesten. Ráadásul a nyár meglepően meleg: a 25-28 Celsius-fok körüli hőmérséklettel kárpótolnak a fehér éjszakák, az északi részeken például hetekig nem megy le a nap.Helsinki központja az Esplanadi sétány és a környékén található bevásárlónegyed - igaz, az árakat nem a magyar pénztárcához szabták. Általában minden drágább 25-40 százalékkal, mint Magyarországon, egy kivétel mégis akad: a lazac olcsóbb, mint itthon. A borravaló benne van az árban, a finnek is csak akkor adnak, ha egészen elragadtatta őket a felszolgálók teljesítménye.Szerencsére vannak olcsóbb mulatságok is, így például az olimpiai stadion megtekintése, amely Magyarország számára az eddigi legsikeresebb, 16 aranyéremmel zárult 1952-es világjátéknak volt a helyszíne. Felkereshetjük a Sibelius-emlékművet is, amely a legismertebb finn zeneszerzőnek egy hatalmas szabadtéri orgonára emlékeztető alkotással állít emléket. Három olyan templom is van, amelyet nem szabad kihagyni: az első az úgynevezett sziklatemplom, ez üvegtetővel borított, sziklába süllyesztett pazar székesegyház; a másik az Uszpenszkij-székesegyház, amely Észak-Európa legnagyobb ortodox temploma (a finnek egyébként túlnyomórészt evangélikusok); a harmadik pedig a helsinki katedrális egy hófehér épület zöld kupolával, ez a város jelképe. Van egy olyan épület is a városban, amely minden történelemkönyvben szerepel: a kongresszusi palota, ahol 1975-ben tartották az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet. Az utazóknak finn és svéd nyelvű táblák adnak eligazítást, a svéd szöveg - finn-magyar nyelvrokonság ide vagy oda - jobban érthetők.Az ország lakosságának mintegy hat százaléka svéd, ezért a hivatalokban kötelező svédül is beszélni az alkalmazottaknak, és a feliratok is kétnyelvűek. (Finnország kisebbséggel kapcsolatos bánásmódját mindenütt tanítani kellene szerte Európában.)Hasznos információkKözlekedés: a legegyszerűbb repülőgéppel megközelíteni, jelenleg a Finnair és a Malév jóvoltából hetente 16 járat köti össze a két fővárost.Tömegközlekedés: mint a mesében - tiszta, precíz, gyors. Megéri a Helsinki Card (kártya) vásárlása, még a város környéki kompokra is jó, és egyes múzeumokban is elfogadják.Nyelvtudás: mindenki beszél angolul, még a finn köztisztasági vállalat munkatársai is.
Ó, azok az orosz méretek!
Ha valaki elvetődik Oroszországba, hamarosan rádöbben, itt most is más léptékkel és űrmértékkel számolnak, mint Magyarországon. Moszkva épületei monumentálisak, az utak 8-10 sávosak - jobb állapotban vannak a budapestieknél -, a forgalom hatalmas, a metrón csaknem 10 millió ember hullámzik.Bő tíz évvel a Szovjetunió felbomlása után vajon milyen lehet Moszkva? - töprengtem, miközben a repülőgép landolt a Seremetyevo repülőtéren. A városba befelé vezető úton már látható, hogy új időket írnak, a délelőtti forgalomban - régen Zastavák, Moszkvicsok és Zsigulik gurultak - mellettünk Rolls-Royce araszolt, arrébb egy Ferrari várt a zöld jelzésre, amelyben egy leopárdmintás bundába öltözött hölgy enyhítette a kopasz sofőr kellemetlen látványát.A jó nagy orosz méretek megmaradtak. Óriási a város: monumentálisak az épületek, a műemlékek, a terek és a metró, amelyben tucatnyi vonal, százötven állomás van és naponta tízmillió ember - szinte a város teljes lakossága - hullámzik, lökdösődik. Hatalmas a forgalom a közutakon, amelyek egyébként sokkal jobb állapotban vannak, mint Budapesten. Az utak nyolc-tíz sávosak, az autók kilencven-százzal száguldanak.Kolosszális a szálloda, a Hotel Rosszija is, amelynek legalább tízezer szobája egyikében sikerült szállást foglalni. A belső épület tizenkét emeletes, a végeláthatatlan folyosókon a szovjet rendszerben még gyezsúrnaják, azaz szobaasszonyok ültek kint, és nyolcórás műszakban figyelték a vendég mozgását. Gyezsurnaja már nincs, bújtatott munkanélküliség még mindig van: az épületek sarokrészében bárokat üzemeltetnek 3-4 alkalmazottal, holott ide naponta két vendég ha betéved.Az elmúlt évtizedben szemmel láthatóan elsősorban ide és Szentpétervárra irányították a fejlesztésekre fordítható orosz, amerikai és európai uniós pénzeket. Az óriási piacot felfedezte magának a külföldi tőke is, az idő patinájával bevont Lenin-szobrok és az épületek tetején megmaradt ötágú csillagok döbbenten nézik a felhőkarcolókat, a hajdan üres GUM áruház és a híres bevásárlóutca, az Arbat árutól roskadozó pultjait, a Tverszkaja sugárút üzleteit, a belváros éjszakai klubjait és kaszinóit. (A GUM áruhiánya annak idején viccek sokaságát ihlette, mára a választék semmivel sem marad el a londonitól és a párizsitól.) Sok minden persze megmaradt, mint például Jurij Gagarin égnek törő emlékműve, a Puskin-múzeum, a párizsi Louvre után a második leggazdagabb francia impresszionista gyűjteménnyel, a felújított Bolsoj Színház, ahová nem sikerült jegyet szerezni, a Tagankába viszont igen - akit érint: az orosz színházi kultúra csodálatos, a városban csaknem száz színház működik! Természetesen a mai napig turisták tízezrei sétálgatnak a Vörös tér, a Kreml, a Lenin-mauzóleum és a Történeti Múzeum környékén, esténként - stílszerűen - vörös fények gyulladnak ki a tér fáira szerelt lámpácskákon, megvilágítva az épületek vörös tégláit. A Vaszilij Blazsennij (Boldog Vazul) hagymakupolái is változatlanul meghökkentik az utazókat (lényegében kilenc templomot egyesítenek egy épületben), a matrjoskaárusok még mindig a Lomonoszov egyetem előtt, a veréb-hegyi kilátónál árulnak, és Nagy Péter is lelkesen integet emlékműve, a Moszkva folyó partján álló, természetesen grandiózus hajó tetejéről.Valamiben azért különbözik a város a hajdanitól: a csecsen háború elleni tüntetők például zavartalanul osztogatják a szórólapokat, a Szibériába történő transzportálás legcsekélyebb veszélye nélkül. A KGB-székház egyébként, nem messzire a tüntetés helyszínétől, elnézően sütkérezik a délutáni napfényben, csak az ablak üvegei villognak figyelmeztetően. A rendszerek változnak, az orosz nép marad, ha kisüt a nap, most is fiatalok ezrei lepik el a Történeti Múzeum előtti - mondani sem kell - grandiózus parkot. Innen indulnak a kínai, olasz, tatár éttermekbe, a Szpartak Moszkva-meccsekre vagy egy jó jégkorongderbire.Ami az árakat illeti, kérdezhetjük - mint nálunk a nyugati turisták -, vajon miből élnek itt az emberek. A ruhanemű általában drágább, mint nálunk, de az élelmiszer és általában minden 10-15 százalékkal olcsóbb, miközben a fizetések jóval alacsonyabbak a magyarországiakénál. A megoldást részben a bódésorok szolgáltatják: a moszkvaiak itt vásárolnak, de még az esti bulira készülő, nercbundás hölgyek is itt dobnak be kecses mozdulatokkal egy deci vodkát a pirog vagy az orosz hot dog mellé. Mindkét ételt forrón szervírozzák, a legnagyobb hidegben is.Hasznos tanácsokKözlekedés: a metró hajnali egyig jár, mindenhová el lehet jutni vele és ez a legolcsóbb közlekedési eszköz.Szállás: Moszkva általában nagyon drága, szállást 20-30 ezer forint alatt nem találni. Természetesen 350-400 dollárért megszállhatunk a Le Meridien, a Savoy, a Sheraton szállodaláncok egyikében, vagy néhány olcsóbb hotelben is, mint a Hotel Rosszija, a Hotel Ukrajna, a Hotel Mir vagy a Hotel Budapest.Pénzváltás: tanácsos bankoknál intézni, amelyek általában 9-16 óra között vannak nyitva, a szállodákban ne váltsunk.Borravaló: elvárják, a mértéke 5-10 százalék.
Luxusszálló a kaszárnyában
Melyik kisfiú ne képzelte volna el valaha, hogy lovagként küzd az igazságért, harcol az ellenséggel vagy épp meghódítja szíve hölgyét? Az álomból felnőttként persze általában már csak az utóbbi valósul meg, de ha mégis kedvünk támadna egyszer visszautazni az időben, akkor Indiába kell menni.Delhitől nem messze, mintegy száz kilométerre, Jaipur irányában található az a hotel, amely lovagregényünk hangulatához igazán autentikus helyszínt szolgáltathat. A Neemrana Fort-Palace India legrégibb szállodája, 1464 óta magasodik Aravalli szikláin, egy csodálatos fennsíkon. A hely különlegessége, hogy eredetileg egy indiai uralkodó, Prithviraj Chauhan III. építtette védelmi célokra, azaz erődként szolgált. Persze mielőtt 1986-ban hotellé avanzsált, nagyobb átalakításon kellett keresztülesnie, amelynek során újabb szárnyakat is kapott. A patkó alakú építmény zegzugos folyosóival, jellegzetes lépcsőzetes elrendezésben tíz szinten kínálja az utazóknak az igazi indiai hangulatot. Az árkádok és a kertek között még egy római amfiteátrum is helyet kapott, ahol tradicionális indiai zenés-táncos előadásokat tartanak. Az öt nagy erődszárny a hatalmas méret ellenére mindössze 42 szobát rejt, amelyek mindegyikét értékes, a gyarmatosítás és a maharadzsák korából származó antik bútorokkal rendezték be. Az indiaiak amúgy nem spórolnak az elnevezésekkel: itt minden egyes szobának és helyiségnek külön neve van, csak győzzük megjegyezni őket, hiszen a mi fülünknek esetleg furcsa szavak, úgymint Hara, Hari vagy Geru jelölik a különböző helyeket. Ráadásul ezek helyettesítik egyben a szobaszámokat is. Persze mindezért kárpótolhat minket a minden szoba erkélyéről élvezhető kilátás, sőt, még a mellékhelyiségeket is úgy alakították ki, hogy azokban tartózkodva is elmélkedhessünk és gyönyörködhessünk a fenséges tájban - hát igen, ilyen az indiai gondolkodásmód! Ide egyébként is kikapcsolódni, relaxálni, netán jógázni érdemes jönni, a hotel kínál is ingyenes meditációs és jógaórákat. De van egy holisztikus szemléletű, ayurvédikus gyógyászati részleg is, ahol testi-lelki bajainkra egyaránt gyógyírt találhatunk. Mindemellett azért modernitásként egy szabadtéri medence és jacuzzi is megtalálható a néhai erődben, ahol napközben lazíthatunk. Akik mégis inkább az aktívabb pihenés hívei, azoknak a hotel lovas, tevés vagy dzsipes szafarikat ajánl. A Neemrana így ideális helyszín például nászútra az említett, meghódított hölggyel, akit lovagja a hotel indiai és francia konyhájának remekeivel kényeztethet tovább. Azonban jobb, ha nem lepődik meg, amikor a számlát átnyújtják neki: az indiai kormány adót, az adó adóját (különadót), de még luxusadót is kivet a szolgáltatásokra. Bár szobát már akár alig tízezer forintért foglalhatunk - igaz, légkondicionálás nélkül -, az "átlagos" légkondicionált, kétágyas szoba 25-30 ezer forintba kerülhet, a legdrágább apartmanért pedig 70 ezer forintot kell fizetnünk éjszakánként.
Port Aventura - kalandok öt földrészen
Spanyolországi nyaralásról nekünk, magyaroknak elsősorban a Costa Brava turistáktól nyüzsgő tengerpartja jut eszünkbe. Kevesen tudják azonban, hogy kicsit délebbre, a Costa Dorada, vagyis az aranypart nemcsak hosszú, homokos partszakaszokat, hanem más különlegességeket is rejt. Öt évvel ezelőtt az a fogalom, hogy fapados légitársaság, teljességgel ismeretlen volt.Ma már ezt a jelenséget senkinek sem kell bemutatni, de azt talán mégnem mindenki tudja, hogy Magyarországról is egyre több desztináció kapcsolódik be a fapados körbe. Spanyolországba például már két ilyen légitársaság is indít járatokat, Barcelonába, illetve attól északra, Gironába. Így a tengerparti nyaralás egyre többek számára válik elérhetővé, ilyenkor pedig általában Lloret de Mart és környékét választják útjuk céljául. Akik azonbanmég aktívabb kikapcsolódásra vágynak, azoknak mindenképpen érdemes kicsit délebbre is tekinteni.Nem is kell messze menni ahhoz, hogy elérjük a Tarragona és Salou között elhelyezkedő Port Aventura élményparkot, amely a maga nemében egyedülálló Európában. A Port Aventura tulajdonképpen nem más, mint egy "tematikus park", vagyis egy óriási területre épített vidámpark, ahol akár egy hetet is ellehet tölteni anélkül, hogy megunnánk. Hogy egyáltalán felmérhessük a lehetőségeket, a legjobban tesszük, hakezdésnek mindjárt körbeutazzuk a parkot kisvonattal. Gondolta volna, hogy vasutazva egy nap alatt bejárhatja avilágot? Nos, ez úgy lehetséges, hogy a park területe öt különböző "földrészre" van osztva: Mediterránea, Polinézia, Kína, Mexikó és a Vadnyugat elképzelt világaelevenedik meg előttünk. Még felsorolni is nehéz lenne, annyi attrakcióvan itt: megtalálhatók a hullámvasutak mindenneműfajtája, a legkisebbeknek valótól a felnőtt félelem-fokozatúakig, mint például a "Kínában" található Dragon Khan, az egyetlen 8-csavaros hullámvasút a világon. A Port Aventuragárdája egyébként minden évben előrukkol valami újjal: most például a szabadesés élményében lehet részünk aHurakan Condor segítségével. Ehhez az "áldozatot" 42 emelet magasra viszik, egy csőbe helyezik, majd egy ősi áldozati legenda történetébe burkolva 112 kilométeres sebességgel a mélybe taszítják. Aki azonban úgy érzi, hogy még nemkészült fel teljesen a gravitáció legyőzésére, az nyugodtan élvezheti valamelyik vízi show-műsort, vagy a minden estemegrendezett nagyszabású tűzijátékot, de betérhet egy country-kocsmába is. Éhét-szomját pedig egészen biztosan csillapítja majd a 34 étterem és bár valamelyike. Akinek mindez nem elég, az gyorsan hűtse le magát a Port Aventurával egybeépült Caribe Aquatic Parkban.Ennyi élmény után a park saját hoteljainak valamelyikében vagy például a közeli Salou városkában hajthatjuk álomra fejünket. A kedves, mégis elegáns üdülőhely, Salou új építésű, széles tereivel, pálmafákkal övezett tengerparti sétányaival ideális úti cél lehet. Gyermekekkel utazóknak amúgy jó tudni, hogy a szállodák itt olyannyiracsaládbarátok, hogy szinte mindenhol eleve bent van két gyermekágy a szobákban, a szállásért és az ellátásért pedigcsak a második gyermek után kell fizetni. A park egyébként mindössze egy órára van Barcelonától, így odaugyanúgy ellátogathatunk, ha épp kultúrára szomjazunk - főleg, mert nagyon jó és olcsó a közlekedés Port Aventura és Barcelona vagy akár a gironai reptér között akár vonattal, akár busszal. Az Ariadne Travel, amely elsőként veszi programjába ezt a nagyszerű úti célt, sokéves spanyolországi kiutaztató tapasztalatával komplett, mégis testre szabott package ajánlatokat kínál erre a desztinációra.
Hegymászó karácsonyest II.
A karácsony este másik története a karácsonyi pontyhoz fűződik, amelyet a ház nemzetközi társasága követelt. De a tengerszemekben nem teremnek pontyok, lentről kell felhozni őket. A gondnok este jókedvében volt, és négy pontyot hozatott fel velünk. De nem fagyasztottakat, vagy elbóditottakat - élőket. A vendégek a szemüket fogják mereszteni, hogy mivel tudunk szolgálni 2000 méteres magasságban - helikopter nélkül.Reggel talán másképp beszélt volna, csakhogy még aludt, mi meg időben elindultunk. Sohasem felejtem el azt a tizenegy kiló élő halsúlyt, vödörben, a hátamon. Teljesen átnedvesedve, lelocsolva meg-megálltunk a dermesztő hidegben, és főzőre tettük a vödröket, hogy a pontyok helyett ne gyorsfagyasztott halakat vigyünk fel. Vért izzadva felvonszoltuk a halakat (más tárgyak mellett) a tófal tetejére. Ott a vödör feldőlt, és a két ponty süvített lefelé a lejtőn, és csak egészen lent, a moréna aljában álltak meg. Szaladtam utánuk, miközben válogatottan káromkodtam. Gyuri többször is rám szólt: - Csak illedelmesen, Iván! Karácsony van. Békét a halaknak és az embereknek. A pontyok ezt is túlélték. Végül fent voltak a házban. Bebizonyosodott, hogy a gondnok az esti utasítása ellenére meg volt győződve, hogy semelyik épelméjű, normális ember nem fog ide élő pontyokat felráncigálni. Ma már én is így gondolom. A gondnok nem volt hajlandó leölni a halakat - állitólag soha életében még egy légynek sem ártott. Rólunk, hordárokról nem is szólva. Mindketten szánakozók vagyunk. Gyuri a néma arc iránti szeretetből vegetáriánus lett, és a ház felé jövet mindketten személyes kapcsolatot alakítottunk ki a szegény pontyokkal. Megölhetnénk saját kezünkkel egy ismerőst, egy hozzánk közelálló lényt? Ezt a gondnok is elismerte, és azt javasolta, hogy hagyjuk megfagyni a pontyokat a ház előtt, vagy dobjuk őket le a házból a beton lépcsőkre. De végül megegyeztünk, hogy a halaknak szivós a szervezetük, és sokáig szenvednének.Egy rozsnyói vendég azt ajánlotta, hogy melegítsük fel őket a kemencénél, majd merítsük be őket a jeges vízbe, ami biztosan infarktussal végződik. De ezt elvetettem, mert bizonyára téved, hisz ez a szauna lényege, és a pontyok még egészségesebbek lesznek. Egy prágai hajlandó lett volna a halakat elektromos árammal elbóditani, de az nincs a házban. Egy magyar mérnök javasolta, hogy tegyük a halakat a gázsütőbe, eresszük meg a gázt, de ne gyújtsuk meg, hadd fulladjanak meg. De gáz sincs a házban. Egy krakkói hegymászó javasolta, hogy tegyük őket vödörbe, és szórjunk bele egy "ló-adagnyi" altatót. Végül fél liter hazai rumért klasszikus módon végzett velük fejszével Erzsike néni Malackából. Amivel a házban lévő összes férfit - a gondnokot és a hordárokat is beleértve - kínos fénybe állította.No és most a lényegét. Mivel a cím szerint főleg a hegymászó karácsony estről akarok beszélni. Gyuri ebéd után erőnek erejével egy rövidke karácsony esti túrára akart menni. Nekem a reggeli vízhordás, a Tarajkára való lemenetel és a házba való visszajövetel után nem nagyon akaródzott - de Gyurinak igen, mert különben ez számára nem lesz egy karácsony este, mert már évek óta ezt így szokta. Ezt mint ajándékot kéri tőlem, és ha nem megyek, elindul maga. - Azt nem, magad nem. Megyek. Mit nekünk, hisz alkonyatra már újra a házban leszünk, csak épp ide szembe, a Kupolára felszaladunk. A legrövidebb úton. Nemsokára a fal aljában vagyunk, bekötözködünk, nézegetjük a falat. A jobboldali alsó részen megyünk, majd a bemélyedésben - jól be van havazva, egy óra, másfél óra múlva már a csúcson lehetünk. Lefutunk a tarpataki nyeregbe, és hahó - nadrágféken leereszkedünk a völgybe a karácsonyesti asztalhoz.Jól haladtunk. A hágóvasak gyönyörűen haraptak a meredek hóba, gyorsan szedtük fel a szintet. Csak Gyuri, úgy tűnik, valahogy balra húz. Valahogy túl sokat spekulál, nem hagy beleszólni, és minduntalan mondogatja: - Csak hallgass rám, nyáron ezt már másztam, pontosan a terv szerint megyünk, ismerem, akár a tenyeremet. Én nem voltam olyan biztos. A bemélyedésbe természetesen nem találtunk be, ellenkezőleg, függőleges repedésekbe és kéményekbe szorultunk, alaposan megdolgoztunk. - Gyuri, gyorsan ereszkedjünk le, mert itt fogunk bivakolni - mondom neki - pont most. És úgy is lett. Bivak. Ott ért minket a sötét egy kitett sziklaszószéken, szélessége éppen a mi két fenekünkre méretezett. Én mérgesen hallgatok.Gyuri bűntudatosan.Szamár, máskor a tájékozódásban kitünő.Bivak. Karácsony este. És lent a házban meleg van, forró káposztaleves gombával és szilvával, ponty, karácsonyfa, forralt bor, lányok, gitár... Némán kikötözködünk. Elöttünk a végtelen téli éjszaka. Gyuri valamit kihúz a hátizsákból: egy főző.No de ilyet!Hurrá! És van kávéja meg teája. És tulajdonképpen miért hurcolta magával egy ilyen rövid, délutáni felszaladásra? Egy pléhdoboz tele tortákkal, sonka és ... Nem hiszek a saját szememnek. Gyuri a hátizsákból egy pici, talán harminc centiméteres, műanyag karácsonyfát húz elő, és hülyén mosolyog hozzá. Végül egy üveg pezsgő is előkerül! Kezd már derengeni. Hogy az a ... Behunyt szemmel tízig számolok, majd kimondom:- Békét az embereknek! És neked is Gyuri, mert ha nincs karácsony este, akkor ledoblak.Na - kezdte Gyuri - már nyolc éve vadászok egy partnerre, hogy a karácsony estét a falban, a csillagok alatt töltsem. És soha, egyetlenegy szamarat sem találtam. Míg végül te mutatkoztál hajlandónak... A lehető legkényelmesebben elhelyezkedtünk, és nekifogtunk a karácsony esti vacsorának. A ház elé kijött a gondnok, és a lámpájával integetett. Gyuri csillagszórót gyújt, és kiáltjuk:- Bivakolunk... Önkéntesen... Viszontlátásra. A csillagszóró és a lámpa kialudt, és kitört a boldog karácsony este. Amolyan igazi hegymászó est. Ivan Bajo
Hegymászó karácsonyest I.
A karácsony estét összekapcsolni egy szép hegymászással valahogy a hegymászók régi vágyaihoz tartozik. Ha minden jól sikerül, a mászás és a karácsony este a házban szebb, ünnepélyesebb, felejthetetlenebb.De a gondnokok a felső tátrai házakban, és a fiúk a hegyi szolgálatnál a hegymászók ilyen természetű vágyaival "meg vannak áldva", és ha lehet, a hegymászókat mindenképpen megfékezik: lebeszélik őket, kérik, tiltják, eldugják a kötelet, csákányt, hátizsákot, általános lavinaveszélyt hirdetnek ki, és megtiltják a ház elhagyását, stb.. És ha már semmi sem hat a hegymászókra, "semmi sem szent", "ma hiányzik az eszük" és beszállnak a falba, akkor a gondnokok és a piros pulóveres férfiak messzelátókkal követik őket, és szurkolnak nekik, hogy minden jól sikerüljön. Csodálkoznak? Talán a gondnokok és a fiúk a hegyiszolgálattól nem akarnak egy nyugodt, boldog karácsony estét a családi és baráti körben, a fűtött házban, vagy otthon? Azt hiszik, hogy valaki karácsony este arra vágyik, hogy derékig gázoljon a friss, lavinaveszélyes hóban, a jeges völgyekben, másszon a falakon, csüngjön a sötétben a meredélyeken, és eressze le a szerencsétleneket a biztonságba? Bizony vannak nyugalmasabb és boldogabb karácsonyok!Magashegységekben jó néhány karácsony estét már eltöltöttem, és mindegyik gyönyörű volt. De az egyik közülük egy igazi hegymászó este volt. Szívesen gondolok rá. Abban az évben nemcsak a karácsony este, hanem az egész karácsony napja érdekes volt. Legalábbis számunkra, hordárok számára: Gyurinak és nekem.Korán reggel kezdődött, még sötétben, érdekes terepkutatással, és a tátrai fauna tanulmányozásával. A hordárok elsődleges kötelessége - ha ezt este nem tették meg - ellátni a házat vízzel a tóból. Ez ingázást jelentett a vödrökkel a ház és a jégbe vágott lék között, egy jó fél órát a fagyos reggelben. Mindent lassítottak és komplikáltak a vakrákok - eléggé csúnya viziállat, de állítólag tisztítja a vizet. Máig sem tudom, hogy vajon ezt a vizi fajtát hivatalosan is ígyhívják-e, mi csak átvettük, már nem is tudom, hogy kitől, ezt a megnevezést. A vakrákok az egész tóból a léknél gyűltek össze - talán az oxigén csalogatta őket oda. Akárhogy is félrehánytuk őket a víz szinéről, és akármilyen ügyesen is vettük a vizet, törvényszerűen bőségesen kerültek a vödörbe is. Türelmesen ki kellett őket szedegetni a hóra. Érdekes volt, hogy amikor kiloccsantottuk őket, azonnal megfordultak a lék felé, és iparkodtak vissza a tóba. Így a számuk sohasem csökkent. Sőt, ellenkezőleg. Gyuri kezdte a kisérleteket: - Világos. Mindig a lyuktól elfelé loccsantjuk ki őket. Lehet, hogy így már tízszer, százszor, ezerszer is dobták ki őket. A generációk során már megtanulták, hogy 180 fokkal meg kell fordulniok, hogy visszataláljanak a vizbe. A gondnokok és a teherhordók generációja ezzel az állandó mozdulattal feltételes reflexet, sztereotipiát alakított ki náluk.Nem tudom, van-e rá jogom, de elhatároztam, hogy megváltoztatom a természet törvényeit. - Túljárok az eszükön! Nem fogok egész télen mérgelődni miattuk! Ellenkező irányba loccsantjuk ki őket! És így nagy ravaszul ellenkező irányba, a lék felé loccsantottuk ki a vakrákokat. Meg kellet volna fordulniuk 180 fokkal, és elinalni a világ minden tája felé. De egy frászt! Vissza a lék felé söpörtek, megfordulás nélkül, tehát folytatták azt az irányt, amerre a kiloccsantással elindítottuk őket. Számukra ez még egyszerűbb volt, és a lék is közelebb került hozzájuk. Gyuri konstatálta, hogy alábecsültük intelligenciájukat. De meg is makacsolta magát:- Mégsem vagyunk butábbak, mint ezek a lények! A vakrákokat vödörben elvittük tíz méterre, vagy talán messzebre is a léktől, ötször-hatszor megpörgettük őket, hogy a vakrákok elszédüljenek, és teljesen elveszítsék a tájékozódási képességüket, majd kiöntöttük őket a hóra. Gyuri visítozta:- Most legyetek okosak! Lettek is. Egyenesen a kúthoz iparkodtak. Új elméleteket találtunk ki. A vakrákokat felvittük a dombra, a domb mögé, sőt, a ház mögé. De nem bizonytalankodtak. Körülfutották a házat, és a lehetséges legrövidebb úton, a dombon át a lékhez vonultak.Vége. Elkeseredtünk. A természet törvényei érintetlenek maradtak. Gyuri végül kijelentette, hogy az egyik vakrákot nyáron magával viszi Jugoszlaviaba, fehér festékkel megjelöli, és nem kételkedik benne, hogy a következő karácsonykor a ház melett, a tónál fogjuk ki. Ivan Bajo
Száguldás a jégen
Minden, amit a jégvitorlázásról tudni kellA jégvitorlázás körülbelül az 1800-as évek végén Svédországból indult. Ott először csak hobbiszinten próbálták, később aztán már áttértek a versenyszerű formára. Magyarországon négy éve szervezett a sportág, most már a speciális "DN" osztállyal. A jelentősebb versenyeket az Egyesült Államokban és Kanadában rendezik, de érdekes módon az Európa bajnokságnak az elmúlt szezonban Lengyelország adott otthont.A Velencei tó, amint beköszöntenek a fagyok, heti rendszerességgel ad otthon a különböző jégvitorlás megmérettetéseknek. A rianások ugyan befolyásolják a pálya minőséget, de gyakorlatilag tükörjégen tudnak száguldozni a versenyzők. Igen, száguldozni, mert ezek a többnyire házilag épített jégvitorlások jó esetben a 100 km/h sebességet is képesek elérni. Igazság szerint hideg van, a versenyző sokszor iszonyatosan fázik, a jég ráz, de az érzés sokak elmondása szerint felemelő Talán a siklóernyőzéssel, a sárkányrepüléssel hasonlítható össze. "Ez olyasfajta érzés, amiért az ember éveken át csiszol egy korcsolyát" - vallotta Kovács Miklós, aki már húsz éve kitartóan űzi ezt a sportot. Életforma, mert aki nyáron vitorlázik annak nagy a valószínűsége, hogy azzal télen is lehet találkozni a tavakon kialakított pályákon. - Miben hasonlít a jégvitorlázás az egyéb évszakokban folytatott vitorlázáshoz? - Kizárólag a meghajtóerő tekintetében. Mindkét esetben a szél erejét használja fel a versenyző. A szabályok sok hasonlóságról árulkodnak, de vannak eltérő vonások, amelyek a sebességkülönbözetből adódnak. Ez természetes is, mivel egy vízi vitorlás 10-15 km/h sebességgel megy, addig ez a DN típusú hajó könnyedén elérheti a 100-120 km/h-s sebességet. Egy kicsit hasonlít az autósporthoz, mert az indítás itt is kockás zászlóval történik. Nem úgy indulnak, mint egy síkvízi versenyen, hanem két oldalról (jobb-bal) történik a rajtolás. A legfőbb cél a sérülésveszély csökkentése. Komolyabb szabályai vannak, itt nem lehet leszorítani a társat, mint a vízen. Nem véletlenül kötelező a bukósisak használata, de ettől függetlenül nincsenek sérülések, inkább csak technikai problémák adódhatnak. Egyszerre meghatározott számú hajót indítanak. Két szárny hosszúságot kell hagyni egy-egy vitorlás között. A vízen furakodás van, ez itt nem megengedett. Összefoglalva a fő szabályok nem térnek el. - Mennyire különböznek jégvitorlások nyári rokonaiktól? - Alapvetően két csoportba lehet osztani a hajókat. Vannak a versenyre készített, és milliméterre egyforma hajók, valamint a saját kézzel összeállított jégvitorlások. A Magyarországon meghonosodott eszköz alapvetően egyszemélyes, és keresztalakra emlékeztető három korcsolyával és hét négyzetméter vitorlával ellátott vitorlás. Adva van az árboc hosszúsága, amely 4,2 m hosszú, a fő méretek (hosszúság-szélesség), és a korcsolya anyaga. Annyi engedmény azonban van, hogy az árboc készülhet fából, alumíniumból, vagy karbonból. A mai jégszánok bummja és árboca kizárólag karbonból készül. A hajók többsége is ebből készül, ez a jövő. Van egy alap súlyhatár, amely alá nem lehet menni. A vitorla anyaga lehet tetszőleges, csupán a mérete adott. A biztonsági szabályok elég merevek. Például, ha valaki bevitorlázik a rajt előtt a rajtterületre, azt azonnal kizárják. A vitorlázók mindig "rafinált" emberek hírében álltak, ezért olyan szabályokat hoztak - talán az érdekükben is -, hogy azokba senki ne tudjon belekötni. - Mennyire nehéz megtanulni a sportágat? - Egyik pontból eljutni a másikba sokkal könnyebb így, mint egy vízi járművel. Versenyezni természetesen ugyanolyan nehéz. Fizikálisan azonban egyszerűbb megállni, haladni. - A versenyzők a vízi életből kerülnek ki? - Egytől egyig. A múlt hét végi magyar bajnokságon indulók közül a többségnek volt vizes előélete. Természetesen mindenkinek adva van a lehetőség, hogy készítsen, készíttessen magának hajót. Meg kell ismerkedni a szabályokkal, és 5-6 órás edzés után el lehet indulni versenyen. Rendelkezni kell azonban a hajó biztosításával, valamint egy bármilyen klubhoz leigazolt minősítési könyv is szükséges a nevezéshez. - Milyen anyagi vonzatai vannak a sportágnak? - A legdrágább hajó 1,2 millió forintba kerül, de ezzel egy verseny első öt helyére biztosan oda érhet a versenyző. Egy jó karban levő jégszán ára használtan 200.000 forint. El lehet indulni versenyen, és kedvtelési célokra is kitűnő. Erre minimális plusz költség rakódik, amely a kötelező biztosítás és a hozzávaló ruházat árát is magában foglalja. Nem elhanyagolható a sérülés veszélyének nagyságrenddel kisebb kockázata, mivel ma már a kórházi költségek se olcsók.  - Milyen jégvastagságnál biztonságos a versenyzés? - A hozzáértők már 3-4 centiméteres jégen minden veszély nélkül tudnak vitorlázni. A fizika törvénye szerint a jeget a víz tartja... Az egy négyzetcentiméterre tartó nyomás nem nagyobb mintha korcsolyával rámenne bárki a jégre. A Velence-taviak a nádvágók után eresztik ki a vitorlákat, ez biztos pont. Erről a meteorológia nem beszél, de ezek az emberek évtizedek óta tudják, mikor alkalmas terhelni a jeget... - Lehet-e tömegsport a jégvitorlázásból? - Az előző versenyen tapasztalt érdeklődést figyelembe véve teljes szívvel mondhatom: igen! Legalább húszan jelentkeztek, hogy ki szeretnék próbálni. A jégvitorlások mottója azonban így szól: "nem lehet még kölcsön adni sem, annyira jó, hogy nem hozzák vissza, mert felér egy jó nővel"!Forrás: www.mozduljvelunk.hu
Túlélőiskola III.
Lesli Hiddings kiváló sorozatában, "A vadon vándorában" mondta: "A túléléshez három dolog kell: élelem, víz és menedékhely". Cikksorozatom utolsó részében e három nélkülözhetetlen elemről szeretném elmondani a legszükségesebb tudnivalókat. Fennmaradásunk szempontjából a legnagyobb jelentősége a víznek van, pontosabban ennek hiányában kerülhetünk a leghamarabb bajba. Erre utal a hármas szabály, miszerint "3 percig bírjuk ki levegő, 3 napig víz és 3 hétig élelem nélkül". A testsúly 4-5%-nak megfelelő folyadékveszteség a szervezet teljes legyengüléséhez, 12%-os pedig halálhoz vezet. Ennek "stációi" a következők: szomjúság, rossz közérzet, étvágytalanság, émelygés, fejfájás, szédülés, akadozó beszéd, légzési zavarok, járásképtelenség, nyelési problémák, halál. A folyadékpótlásnak folyamatosnak kell lennie: legalább félóránként igyunk pár korty vizet. Ennek semmi köze a szomjúsághoz, az ugyanis már jelentős mértékű, nehezen pótolható folyadékveszteségét jelzi szöveteinknek. Nem szabad eddig a pontig eljutnunk, ha van a kulacsunkban víz. Számoljunk azzal, hogy este a letáborozás után még mindig tetemes mennyiségben igényli szervezetünk a vizet, ezért mindenképpen maradjon éjszakára a kulacsban tartalék (különösen nagy igénybevétel esetén egy óra alatt akár 2-2,5 liter vizet is fogyaszthatunk). Igyekezzünk a vizet hűsen tartani. Így nemcsak élvezetesebb, de gyorsabban is szívódik fel a gyomorban. Ezért szükséges olyan kulacsot választanunk, amely hőszigetelő tokban van. Ha időnként megnedvesítjük a huzatot, a párolgás hűti a palackot. A folyadékpótlás mellett az előző számban leírtak szerint igyekeznünk kell az izzadtságot is csökkenteni. Az izzadással nemcsak vizet, hanem tetemes mennyiségű ásványi sót is veszít a szervezet, melyet szintén pótolni kell. Ha ezt nem tesszük meg, akkor hiába fogyasztunk folyadékot, szomjunk nem csillapodik (ilyenkor hányinger formájában jelentkező ún. "vízmérgezéses" állapotba kerülhetünk). Az ásványi só veszteséget helyes táplálkozással és direkt bevitellel (pl. pezsgőtabletták formájában) pótolhatjuk. Vigyázzunk azonban, ezeket csak pihenő alkalmával, külön elkészítve fogyasszuk. Kerülnünk kell ugyanis, hogy a kulacsban "finom" ital (pl. gyümölcslé, citromos tea stb.) legyen, mert ezek fogyasztását nem tudjuk szabályozni. A legmegfelelőbb a tiszta víz (vagy az ásványvíz). Igyekezzünk minél nagyobb mennyiséget vinni belőle magunkkal. Egy napi minimális készlet elszállításához két kulacs és egy 2 literes víztároló szükséges. Minden alkalommal töltsük fel menet közben készleteinket, ha ivóvizet találunk. Legyen nálunk vésztartalékként egy kis doboz gyümölcslé, vagy 0,33-as palack ásványvíz. A szabadban található vizekkel szemben legyünk bizalmatlanok! (használjunk víztisztító tablettát) Tisztítás nélkül csak forrásból igyuk. Egyszerű szűrő készíthető vízáteresztő textíliából egy zsákszerű alkalmatosságot varrva. Szűrőbetétnek használjunk sódert, homokot és filcet. Ez azonban nem vegyi szűrés! Fogyasztásra alkalmas víz nyerésére több lehetőség is adódik. A hajnali harmat kendővel összegyűjthető, az esővíz felfogható (a fák üregeiben felgyülemlett csapadék taninnal szennyezett, nem iható). A friss, tiszta hó felolvasztva fogyasztható. Levest, meleg italt (készleteinket kímélve) ebből készítsünk. Hátránya, hogy 10 egységnyit kell felolvasztani 1 egységnyi víz nyeréséhez. Eredeti halmazállapotában ne fogyasszuk, mert izgatja a gyomrot. A lomblevelű erdők egyes fái alkalmasak arra, hogy megcsapoljuk nedveiket. A nyír és a juhar kérgének bemetszésével, egy pálcika segítségével edénybe vezetve 10-12 óra alatt 1 pohárnyi tápláló, tiszta folyadékot nyerhetünk. A növényzettel benőtt felszínt figyelve a száraz fűvel borított réteken gyakran láthatunk élénkzöld foltokat, télen is zölden virító növénycsoportokat. Ezek a felszín alatt megbúvó vizeket mutatják. Vannak kifejezetten "forrás jelző" növények, pl. a fehéren virágzó keserű foszlár és a sárgászöld vagy sárga virágú veselke tavasszal jelzi a talajban a vizet. A mészkőforrások helyét a csillagos májmoha csoportok, elsősorban a buvákfű árulja el. Jó forrásjelző a kis virágú füzike, a szántókon pedig a satnya gabona. Az erdei források vidékén gyakran látható az erdei káka, a keserű foszlár, az erdei sás, az erdei zsurló és az acsalapu, a boroszlán, a gyíkhagyma és a medveszőlő. A mezei vízforrásokat a mocsári gólyahír, a keserű foszlár, a mocsári nefelejcs, a kúszó boglárka jelzi. A forrásfű csaknem minden vízlelőhelyen előfordul. A fák közül a talajvízre utal a fűz, az éger, a fekete és fehér nyár, a kőris, a nyír és a szil. Nagy nedvességtartalmú földterületen úgynevezett "indián forrás" készíthető. Ehhez ássunk egy 0,5 m X 0,5 m-es gödröt. Várjunk egy kis időt, majd óvatosan merjük ki az első adag, szennyezett vizet. Egyre tisztább víz fog a gödörbe szivárogni, amely leülepedve végszükség esetén fogyasztható. document.write('');FavágásAz emberi szervezet fenntartásához a folyadék mellett táplálékra is szükség van. Étrendünket úgy kell összeállítanunk, hogy még a viszonylag mostoha körülmények között is megkapjuk mindazt, amire a szervezet egészséges működéséhez szükség van. Elsősorban energiát hordozó anyagokra (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) van szükségünk. A tápanyag egy része energiát nem szolgáltató anyagokból (vitaminok, ásványi sók, folyadék, rostok stb.) áll. A megfelelő bélműködés érdekében szervezetünknek növényi rostra is szüksége van (nagyon fontos lehet, ha hosszabb időt töltünk a természetben). A fokozott izommunka fokozott energia felvételt igényel (ilyenkor a test vitaminszükséglete is növekszik). Ezért kell figyelembe vennünk, hogy az egyes feladatok (hátizsák cipelése, emelkedők, favágás stb.) mekkora energiaveszteséggel járnak.Néhány jótanács a táplálkozásról: Növényi eredetű szénhidrát a keményítő. Ennek kell a szükséglet 2/3-át fedeznie. A keményítőt elsősorban a gabonafélék tartalmazzák (rizs, búza, kukorica), valamint a burgonya. Fogyasszunk teljes őrlésű lisztből készült barna kenyeret, mely a vitaminok gazdag tára. Ebből 1 kg-nyiban ugyanannyi B1 vitamin van (rendkívül fontos az izmok és az idegrendszer szempontjából), mint 6 kg fehér kenyérben. Kenyér helyett ehetjük a nagyon jól elcsomagolható, univerzális Korpovit kekszet is. Legyen a zsebünkben olajos magvakból, aszalt gyümölcsdarabkákból álló keverék ("Diákcsemege" néven készen is beszerezhető), vagy "müzli szelet" melyet a főétkezések között fogyasszunk (vitaminokat, növényi zsiradékot, ásványi anyagokat, növényi rostokat tartalmaz). Italainkat szőlőcukorral ízesítsük (ezt tudja a legjobban hasznosítani szervezetünk és a nádcukorral ellentétben nem "gyilkolja" a B vitaminokat). Csipke-, szederbokor stb. mellett elmenve mindig lakmározzunk be. Fogyasszunk salátának a természetben található nyers növényeket. Egyes gombaféléket is ehetünk nyersen (pl. óriás őzláb gomba). Rengeteg vitamint, rostot tartalmaznak és folyadékszükségletünket is segítenek pótolni. Az állati eredetű fehérje egy részét tejtermékek (sajt, tej, túró stb.) és tojás formájában vegyük magunkhoz (bár ez utóbbinak élettani szerepe eléggé vitatott). A természetben is igyekezzünk minél egészségesebben táplálkozni, azonban a túlélő tábor nem az a hely, ahol a kalóriát, vagy a koleszterint számolgatná az ember. A kiegyensúlyozottságot és a helyes arányok megtartását javasolom. Együnk tehát sok gyümölcsöt, zöldséget, magvakat, nyers és rostdús élelmiszereket, de kár lenne kihagyni egy esti szalonnasütést. Csak olyan élelmiszert vigyünk magunkkal, ami nem romlik meg. A reggel fagyasztóból kivett és több rétegbe becsomagolt húsféle koraeste még elkészíthető a tábortűznél. Az ételt ruhaneműbe burkolva lehet melegen tartani. Hűteni viszont verembe téve, vagy friss lombos ágakkal letakarva lehet. Akcióképességünket egy-két napig fenntarthatjuk a következő összeállítással: leves, kávé (vagy tea), aszalt gyümölcs, csokoládé, vitamin készítmény. Mindig legyen nálunk ezekből az élelmiszerekből vésztartalék (a "vésztartalék vésztartalékaként" pedig egy szelet, sport célra készített, magas energia tartalmú eledel, pl. Power Bar). A terepen kiemelkedő jelentősége van a C vitamin fogyasztásnak.document.write('');FavágásTervezzünk napi ötszöri étkezést. Ezeket nem szabad kihagyni. Fogyasszunk könnyű reggelit (lehet gyümölcs is). Fontos, hogy sok folyadékot vegyünk már a nap kezdetén magunkhoz (tea, kávé, gyümölcslé). A menet megkezdése után egy-másfél órával együnk valamit, akkor is, ha nem vagyunk éhesek. Amikor már fáj a gyomrunk az éhségtől, legyengülünk, rövid időn belül pedig jön az étvágytalanság, fejfájás, hányinger (akár az "eléhezés" is bekövetkezhet, ami a vércukorszint drasztikus csökkenését jelenti). Legkésőbb, akár ebben az állapotban is kell enni. Tapasztalatok szerint az ilyen típusú rosszullétek esetén rendkívül jól bevált a következő "koktél": Aspirin, Samarin, vitamin pezsgőtabletta, szőlőcukor. Délben feltétlenül együnk levest (zacskós kiszerelésben ez a legkönnyebben szállítható élelmiszer) a testünk által kiizzadt sót ezzel tudjuk a legjobban pótolni. Egészítsük ki ebédünket valami könnyű hideg étellel és gyümölccsel (aszalvány is lehet). A tevékenység ritmusa, jellege miatt a fő étkezést (régi magyar arató hagyomány szerint) kénytelenek vagyunk a nap végére tenni. Egészségtelen, esetenként alacsony élvezeti értékű táplálék a készétel konzerv, mégis gyakran ráfanyalodunk. A következő módszerrel kell megmelegíteni. Lezárva, főzőn, vagy parázson addig melegítsük, míg a teteje felgömbölyödik (ilyenkor jellegzetes pattanó hangot is ad). Ha kész van, erősen ütögessük meg, majd a tetején óvatosan lyukat ütve csökkentsük a dobozban a nyomást. A felbontott konzervet azonnal meg kell enni, mert a doboz fala a levegővel érintkezve ártalmas vegyi anyaggá alakul át. Az ételt mindig hamuban melegítsük, ne izzó parázson. A túlélő számára azonban az az igazi élvezet, ha a tábortűznél saját maga készítheti el ételét. Ehhez azonban ismernie kell az szabadtűzön, edény nélkül történő főzés fortélyait. A legegyszerűbb nyárson sütni. Ennek alapjait a szalonna sütéssel lehet megtanulni. Vegyünk egy szép darab, kb. kétujjnyi szalonnát. Vágjunk egy alkalmatos ágat (ne legyen mérgező vagy kesernyés ízű) és a vastagabb végéről egy tenyérnyi darabon hántsuk le a kérget, majd hegyezzük ki és faragjuk laposra. Szúrjuk a nyársat a szalonna közepébe (vagy két lyukon vezessük át a bőrén). A nyárs hegye ne lógjon ki. A szalonnát úgy kell beirdalni, hogy a szétnyíló csatornák egy pontban találkozva vezessék a kicsorduló zsírt, amit kenyérre csöpögtethetünk. A parázs fölött, lassan forgatva pirosasbarnára kell sütni. Együnk hozzá vörös hagymát, mert segít a szervezetnek a sertészsír feldolgozásában (minden lehetséges ételhez fogyasszunk minél több vörös- és fokhagymát - élettanilag nagyon fontos; praktikus utána mentolos rágógumit rágni!). A nyárson úgy is süthetünk húst, hogy csíkokra vágjuk és feltűzzük ujjnyi vastag botokra. A csíkok végét fapecekkel rögzítjük. A tűz körül kb. 45o-os szögben a földbe szúrjuk. Időnként forgassuk meg. Ezekkel a módszerekkel gomba, kukorica és más növény is elkészíthető. A nyárson legegyszerűbben elkészíthető élelmiszerek egy főre számolt hozzávetőleges adagja és az elkészítés ideje: 15 dkg szalonna 20-30 perc, 30-50 dkg hal 20 perc, fél csirke 30-40 perc, 30 dkg hús 1-1,5 óra.A szabadtűzi ételkészítés magasabb szintje a "maori kemence". Ássunk egy kb. 50-60 cm mély és 50 cm széles gödröt. Gyújtsunk tüzet és rakjunk bele köveket. A kiásott földet gondosan rakjuk kupacba a lyuk mellett. Belülről, a gödör falához állítsunk egy 1 m X 10 cm-es karót. Mossunk meg burgonyát, a megfűszerezett húst (kakukkfű stb. található a környéken) csalánba, acsalapulevelekbe vagy más, nem mérgező levélbe csomagoljuk. Ha a kövek jól áttüzesedtek, akkor hamut, parazsat kaparunk a tűzből a gödörbe, majd rátesszük a köveket. Erre rakjuk a húst, majd a burgonyát. Az egészet betakarjuk földdel és jól ledöngöljük. Kihúzzuk a karót és a keletkezett lyukba kb. 1 liter vizet öntünk, majd gyeptéglával lezárjuk. A hús jellegétől függően 1-2 órán át pároljuk. A serpenyőt kiválóan pótolhatja egy közepes méretű lapos kő. Tüzet rakunk rá és kb. egy óra hosszat hevítjük, majd eltávolítjuk róla a parazsat, lombsöprűvel letisztítjuk. Rárakjuk a fűszerezett hússzeleteket (a Vegeta ételízesítő olyan apró luxus, amit érdemes megengedni magunknak - leves is készíthető belőle). Nem kell zsírozni a követ, mert a hús nem ragad hozzá. Ugyanígy süthetünk teljesőrlésű lisztből szódabikarbóna és víz hozzáadásával lepényt. Megfelelő minőségű agyagot találva kitűnő főzési lehetőséget nyerhetünk. Baromfit vagy halat a kibelezés után kb. két ujjnyi vastag agyagrétegbe csomagoljuk (a testnyílást cérnával, vagy dróttal össze kell zárni, hogy be ne piszkolódjon a hús), majd bekaparjuk a tűztér közepén a hamuba. Mellette másik tüzet gyújtunk, a keletkezett parazsat a sütnivaló fölé toljuk. Ha vörösre és kőkeményre égett az agyag, kivesszük a hamuból, de egy ideig még a tűz mellett hagyjuk párolódni és hűlni, csak később törjük fel. E módszer előnye, hogy nem kell kopasztani vagy lepikkelyezni a nyersanyagot, az ugyanis beleragad az agyagba. Ha elfogy a magunkkal hozott élelmiszer, "gyűjtögető és vadászó" életmódra kell áttérni. Ezért ismerjük meg a legfontosabb mérgező és ehető növényeket (főként a gombaféléket). A cikk terjedelme sajnos nem teszi lehetővé ezek ismertetését. Felismerésükhöz jó segítséget adnak a következő könyvek: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, Medicína Könyvkiadó, Budapest 1983., Pamela Forey és Cecilia Fitzsomons: Ehető növények, Albert-Locsmándi-Vasas: Ismerjük fel a gombákat!, Horst Altman: Mérgező növények - Mérgező állatok, Lícium könyvek 1993. Gyakoroljuk a gombák felismerését, azonban "nem éles" helyzetben mutassuk meg szakértőnek. Éghajlatunkon sajnos hiányoznak azok a vadon termő gyümölcsök, melyek bőségükkel egész évben lehetővé tennék megmaradásunkat. Csak akkor maradhatunk tehát életben, ha táplálékunkat vadászat révén kiegészítjük (elsősorban ez úton tudjuk fehérje utánpótlásunkat is biztosítani). Senkinek nem ajánlom azonban, hogy a túlélésre hivatkozva "rapsickodni" kezdjen. Ennek ellenére készítsük el fegyvereinket és céltárgyakra gyakoroljuk használatukat, ez kellemes és hasznos elfoglaltságot jelent. Érdemes a csapdák és hurkok egyes változatait is ismerni. A legegyszerűbben elkészíthető, ősi fegyver a dárda. Ez egy kb. 150 cm hosszú, heggyel ellátott egyenes bot. Elkészítéséhez a karcsú, egyenes faágról hántsuk le a kérget, és csiszoljuk simára (dörzspapírral, vagy üvegszilánkkal). A vékonyabbik végén legyen egy kis mélyedés az "atlatl" karma számára. document.write('');VadászatAz atlatl egy keskeny, kb. 60 cm hosszú keményfadarab, amely az egyik végén apró karomban végződik, a másik vége közelébe pedig hurok van erősítve. Meghosszabbítja a vadász karját, aki így sokkal nagyobb erővel hajíthatja el a dárdát. Ez a következő módon történik. Fogjuk az atlatl-ot tenyérrel fel- és hátrafelé tartott kezünkbe. A két ujjunkat alulról a hurokba helyezve markoljuk meg a fegyvert. Fektessük rá a dárdát úgy, hogy a vége a vájatban lévő karomba illeszkedjen. A dárda másik támasztékául a ujjaink szolgálnak. Hátrahúzott karunkat vállból indítva, az eszközt mintegy ütőként használva lökjük el a lándzsát. Nagy termetű állatok (szarvas, őz, vaddisznó) vadászatára jól megfelel, különben nem használták volna évezredeken keresztül szerte a világban. Pontosan célozni azonban nem lehet vele, tehát kisebb vadak elejtésére (pl. nyúl) nem alkalmas. Erre való a hajítófa, amely egy enyhén ívelt, 50-60 cm hosszú laposra faragott bot, melyet pörögve kell eldobni. Hazánkban a pusztai emberek által használt változata egy két végén kihegyezett, kb. fél méter hosszú bot (elsősorban farkasok ellen használtak).Az emberiség történetének egyik legkitűnőbb fegyvere az íj. Évezredeken keresztül a harcmezőket is uralta. Készítsünk mi is íjat, méghozzá "egyszerű botíjat"! Hossza kb. 1,50 m és a testmagasság között legyen (az "indián jellegű" íj rövidebb). Anyaga lehet magas kőris, tiszafa, tölgy, akác, juhar, gyertyán stb. Készítéséhez vágjunk egy egyenes, kevés gallyal rendelkező, közepén kb. 3 cm átmérőjű ágat. Hántoljuk le a kérgét és a fát helyezzük el éjszakára hűvös, száraz helyen (legalább 6 óra hosszat nem szabad kitenni a napra). Ha szükséges egyenesítsük ki (ezt friss állapotban még könnyedén megtehetjük). Két-három napi száradás után elkezdhetjük kifaragását. Hántoljuk le az íj szárnyait úgy, hogy fokozatosan elvékonyodjanak. Először a felső szárnyát készítsük el. A jó íj a markolat közepétől 10-15 cm-re kezd egyenletes ívet alkotni. Végeit 3 cm hosszúságban vastagabbra hagyjuk, hogy rovátkákat készíthessünk a húr befogadásához. A finom megmunkálás után hagyjuk még egy-két napig száradni. Végezetül parázs fölött melegítve addig dörzsöljük zsírral, amíg telítődnek a rostok, így nem reped és nem törik. A húr egyik végét rögzítsük fixen, a másikat hurokkal akasszuk az elkészített vájatokba. Az indián íj készítéséhez egy 5-6 cm átmérőjű egyenes, szemmentes fát száradás után középen hasítsunk félbe, majd a markolattól kiindulva belső oldaláról fokozatosan elvékonyítva hántoljuk le a rétegeket. Az íj "hátát" (használat közben ez a felénk néző rész) egyenesre faragjuk, a másik oldala, a "hasa" marad gömbölyű. A munka közben meg-meg állva, térdünkön megfeszítve ellenőrizzük, hogy egyenletesen hajlanak-e a szárai. Készítése munkaigényes feladat, de kompakt, erős fegyvert eredményez (hasára inat, bőrt erősítve megnövelt erejű "támasztott" íjat kaphatunk). Teljes kiszáradásig az íjat ne feszítsük meg erősen!document.write('');NyílhegyA nyílvessző egyenes, szabályosan hengeres, kb. 5-7 mm átmérőjű száraz vesszőből, vagy nádból készíthető. A vezető tollból hármat készítünk. A tollat (pulyka, liba stb.) hosszában kettévágjuk, majd úgy nyessük le, hogy legalább 2 cm magas csík jöjjön létre. A maradék csévét minél keskenyebbre faragjuk. Mindkét végén kb. 0,5 cm cséve maradjon a bandázzsal történő rögzítéshez. A vessző végétől kb. 3 cm-re óvatosan kis hornyokat vájunk ki és beléjük ragasztjuk a tollakat (párhuzamosaknak kell lenniük a nyíl tengelyével). Bandázsolással (fonállal körbetekerve) rögzítjük. A fő vezető toll mindig merőleges a nyíl végén lévő vágatra, melyet az évgyűrűk szálirányára merőlegesen, 4-5 mm mélyen befűrészelve alakítunk ki. A vájat méretét reszeléssel, csiszolással úgy állítsuk be, hogy a húrra enyhén rászoruljon. A vessző hosszának megállapításához húzzuk ki az íjat egy pálcát az idegre helyezve. Az íj hasáig mért távolsághoz számoljunk hozzá még 2,5 cm-t és a hegy hosszát. A hegynek olyan méretűnek kell lennie, hogy megfelelő csatornát vágjon a vad gyors megöléséhez. Szélessége nagyvad esetében általában 25-30 mm legyen. A jó vadászhegy hossza szélességének általában 2-2,5-szerese. document.write('');FegyverhegyA fegyverek hegyét a legegyszerűbben a fa kihegyezésével, majd parázs fölötti barnára edzésével alakíthatjuk ki. Így azonban nem lehet hatékony nyílhegyet készíteni. Ezért inkább csontot (aggancsot) vagy kovakövet használjunk. A csontot erősen megkarcolva, kővel óvatosan megütögetve a kívánt formára törhetjük, majd csiszolással élesíthetjük. (3. ábra.) A leghatékonyabb fegyverhegyet a pattintott kovakő adja. Helyette azonban tökéletesen megfelel az üvegpalackok talpa vagy a porcelán (sajnos korlátlanul rendelkezésre állnak a természetben). Megmunkálásukhoz azonban nagy gyakorlat szükséges, ezért e cikkben nem foglalkozom ezekkel. Szükség esetén véletlenszerűen kitört hegyes, éles üvegdarabokat is felhasználhatunk. Rögzítéséhez készítsünk "V" alakú hosszanti bevágást a fegyver végén, majd a hegyet helyezzük a vágatba. A hegy töve alatt elkötve (ínnal, nyersbőrű szíjjal, növényi rostokból készített zsinórral stb.) szorítsuk össze a fát. Fegyvereink elkészítésénél ragasztónak fenyő vagy más fa (pl. nyár) gyantáját lehet használni. Ha nem találunk a törzsön gyantát, akkor a kérget késsel felsértve az anyag termelésére késztethetjük a fát. A kemény, száraz gyanta edényben, parázs fölött megolvasztható.Húrt állati inakból, nyersbőrből, vagy magunkkal hozott zsinórból készíthetünk. Bár íjjal lőni minden valamirevaló férfiember tud, érdemes azonban áttekinteni használatának alapfogásait. Lábainkat a váll szélességének megfelelő távolságban terpesszük. A cipő orra a cél közepétől a lővonalra húzott képzeletbeli vonallal érintkezzen. Az íjat tartó karunk válla a célra merőlegesen legyen. Tenyerünket úgy helyezzük el a markolaton, hogy a mutatóujjból és a hüvelykujjból villát képezzünk. A húzó kéz ujjait (mutató-, középső- és gyűrűsujj) az első ujjpercnél akasszuk be az idegbe. A mutatóujj a vesszővég fölött, a többi alatta helyezkedjen el (nem kell fogni a vesszőt, azt megtartja a vágatba feszülő húr). A vessző a fegyver baloldalán legyen. Az ideg húzása a húzó kar, a váll- és hátizom segítségével történik, a lapockákat közelítve egymáshoz. A húrt mindig ugyanabba, az arcon található, ún. fix pontba kell húzni. Ez mindenkinél máshol található. Az indián íjakat általában nem szabad ennyire kihúzni! Az oldás is a hátizom segítségével történik, a húzókar egyidejű hátramozgásával (íjtartó kezünk enyhén toló mozgást végez). A húrt feszítő ujjakat a hátrahúzással egyidőben kell ellazítani. A célzás egyik módja az úgynevezett ösztönös (intuitív) célzás. Ennek során mindkét szemünkkel nézzünk a célra. Az íj kihúzása, rögzítése és rövid ideig való megtartása, a célzás és elengedés egy folyamatos, harmonikus mozgássorban kapcsolódjon össze. A másik lehetőség a vesszőhegyes célzás. Lényege, hogy a teljesen kihúzott íjjal a vessző hegye felett elnézve a vesszőhegy és a cél közötti rés szűkítésével vagy tágításával szabályozzuk a vessző röppályáját Az íjjal testközelből vadászunk. Ez általában nem több 20 méternél. Ennyire tehát meg kell közelítenünk a kiszemelt állatot. Ha a vad a lövéshez jó testhelyzetben áll, a vessző útját pedig nem zavarja semmi, helyezzük a vesszőt az idegre. Az íj kihúzásával várjuk meg, amíg a vad a fejét elfordítja. Ha takarásunk kevés, megfeszíthetjük az íjat lehajolva vagy lekuporodva vízszintesen is. A lövőhelyzetbe való felegyenesedéssel egy időben fordítsuk a fegyvert a lövéshez megfelelő helyzetbe. A mellkasi rész eltalálására törekedjünk, mert itt helyezkedik el a tüdő és a szív (a nyílhegy a létfontosságú szerveket átvágva, általában vérzést okozva öl). Lesli Hiddings gondolatait követve foglalkozzunk a cikk végén a menedékekkel. Készítésük szükségességét elsősorban az időjárás, fizikai állapotunk és a kívánt tartózkodási idő határozza meg. Ha a test hőmérséklete 33 oC-ra süllyed, az ember elveszíti az eszméletét. További 8 oC hűlés pedig halálhoz vezet. Ez kimerülten, átázott ruházatban (különösen ha szél fúj) akár nulla fok fölött is megtörténhet. Számoljunk azzal is, hogy hidegben gyorsan elveszítjük fizikai és lelki az erőnket, elfagyott kezünk pedig idővel minden munkára alkalmatlanná válik. A menedék megépítésénél a következőket vegyük figyelembe: a bejárat mindig szélvédett oldalon legyen és minél kisebb méretűre készítsük (kivétel, ha hőség ellen kell védekezni); elég stabilnak kell lennie, hogy ellenálljon a széllökéseknek, a hó súlyának; védenie kell a csapadékkal szemben; személyenként általában 1,5-2 m2-re van szükség (férjen el benne fekvőhelyünk és a hátizsák); amennyiben van rá módunk, készítsük fűthetőre, de már önmagában egy zárt térben is elviselhető mikroklíma tud kialakulni; legalább 1,5 m magasnak kell lennie, ha tüzet akarunk benne rakni (a füst elvezetéséről gondoskodni kell); praktikus a tűzifát is a menedékben elhelyezni, hogy száraz maradjon. Extrém időjárási körülményeket nem számítva általában egy éjszakára nem érdemes "szárnyékot" (menedéket) készíteni. Használjuk ki inkább a természet adta lehetőségeket: barlangot, sziklák közti üregeket, kiszögeléseket, gyökérrel együtt kidőlt nagy fákat keressünk. Ezek védettségét szükség esetén rögtönzött "fal" felhúzásával fokozhatjuk, poncsó, vesszőfonat, ágak stb. felhasználásával. Ha télen bajba kerülünk (pl. hóviharban), keressünk egy olyan területet, ahol legalább 50 cm-es hóréteg van. Hátunkra feküdve testünk mozgatásával és minden lehetséges eszközzel (pl. gyalogsági ásó, főzőedény) készítsünk megfelelő méretű gödröt, majd kb. 50 cm mélyen egy "L" alakú üreget létrehozva fúrjuk be magunkat oldalra. Lehetőleg zárjuk le a nyílást. Ideiglenes, egyszemélyes sátor jellegű menedék készíthető poncsóból. Zsinórral vagy gumipókkal kb. 50 cm magasan a poncsót két szemközti középső pontjánál kifeszítve alakítsunk ki tetőt, majd az alját helyben készített vagy magunkkal hozott cövekekkel rögzítsük. Építhetünk több ember számára is alkalmas szárnyékot a természetben talált anyagokból. Alakja lehet rézsutos-, kerek-, kettős-tető, csúcsos stb. Közös elemük a zsinórral, vagy az ágak "egymásba fonásával" rögzített fa rácsszerkezet. Erre kell rögzíteni a védő burkolatot, melynek anyaga lehet poncsó vagy PVC fólia. Munkaigényesebb megoldás természetes anyagokkal befedni. Rakhatunk a vázra szorosan egymás mellé tett dorongfákat, kötegelt nádat, fák lehántott kérgét, lombos- vagy tűlevelű fák ágait (legalább felerészben takarják egymást), nagy leveleket, fűcsomót stb. Mindig alulról felfelé, tetőcserépszerűen rakjuk a burkolatot. Amennyiben elég erős a vázunk és tartós, hőszigetelő építményt kívánunk, akkor az előbb felsorolt burkolatok valamelyikére gyeptéglából, mohából, avagy csak egyszerűen földből (hóból) 10-20 cm vastag réteget kell rárakni. Télen "iglu" építésével lehet kiváló menedéket kialakítani. Elkészítésére a legalább 20 cm magas hótorlaszok anyaga a legalkalmasabb. Az iglu helyén a havat le kell taposni, el kell egyengetni. A torlaszból kivágott 20 cm magas és 30 cm X 30 cm-es tömböket kör alakban egymás mellé rakva kell elkészíteni az alapot. A következő koszorúkat mindig egy kissé beljebb rakjuk úgy, hogy az alsó sor tömbjei közti rés egy felette lévő tömb közepén legyen. Az iglu befedésekor két személy egymással szemben állva, lehajtott fejével és vállával alakítja ki az építmény tetejét. A kétszemélyes iglu méretei kb. a következők: átmérő 220 cm, magasság 150 cm. Az iglu oldalfalán bejáratot, boltozatán szellőzőnyílást kell vágni. A bejárat elé derékszög alakú kúszófolyosót készíthetünk, hogy megtörje a hideg szelet. A menedékek bemutatásával a cikksorozat végére értünk. Sok örömet kívánok a természetjáráshoz mindazoknak, akik elkezdik (folytatják) a túlélést és azoknak is, akik "csak" egy családi kirándulás során használnak majd a bemutatott fogásokból, bár természetesen csak az alapok közvetítésére vállalkozhattam. Azok számára, akik többet szeretnének megtudni a túlélésről, irodalomajánlással szeretnék segíteni: Gerhard Buzek: A túlélés kézikönyve Subrosa 1975., Mirko Vosátka: Természetjárók enciklopédiája, Madách 1978., Len Cacut: Túlélés, Hajja end fiai 1995., Gazdag László: Útitársunk a térkép, Gondolat 1969., Az elsősegély kézikönyve, A St. John Mentőszolgálat, a St. Andrew' s Mentőegyesület és Brit Vöröskereszt hivatalos kézikönyve, Subrosa Kiadó. Írta: Makrai Tibor István alezredesZrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem - Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Túlélőiskola II.
document.write('Túlélő');Az előző számban tett ígéretemhez híven elindulunk a hegyekbe. Ne menjünk egyedül. Baráti körünkből szervezzünk egy kis csapatot. A katonai normák szerint a kettő, négy, hat, nyolc stb. fős felállás biztosítja a legjobb feladatmegosztást és a legkiegyensúlyozottabb mentális állapotot. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy e cikksorozatban nem "mélységi felderítő" feladatokra szeretném felkészteni az olvasót, hanem kifejezetten a hazai viszonyoknak megfelelő civil szabadidőtöltéshez igyekszem segítséget adni.A csapat döntse el, hogy hova és mennyi időre szeretne menni. A legjobb egy hegységet vagy egy ország valamely régióját kiválasztani. Általában erre három nap elég. Tervezzük meg az odautazás módját és menetvonalát. Gépkocsival gyorsan és kényelmesen tehetjük meg az utat, viszont a menet végpontja csak a járműnél lehet, nem vághatunk át pl. egy régión. Tömegközlekedési eszközzel az utazás sok időt igényel és körülményes, azonban jobb menetvonalak állíthatók össze.Terítsük ki magunk elé a kiválasztott vidék térképét. Határozzuk meg rajta a tevékenységi területünket, a menetvonalat, a napi menettávot, valamint a táborhelyeket (az ebédek helyét is). Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy egy hely varázsának engedve nem változtathatnánk meg a "forgatókönyvet".A menetvonal kiválasztásánál vegyük figyelembe a természetes (emelkedők, lejtők, csatornák, patakok, horhosok stb.) és mesterséges tereptárgyakat (lakott helységek, kerítések stb.), ezek ugyanis nagymértékben befolyásolhatják teljesítményünket. Amennyiben igazán alaposak akarunk lenni, érdemes menetvonalvázlatot készíteni vagy a térképen alászínezni az útvonalat. Célszerű a régió történetét, földrajzát, élővilágát is tanulmányozni.Ahol csak lehet, kerüljük el a turista utakat. Egyrészt gondolnunk kell arra, hogy félelmetes látvány a békés polgárok számára egy teljesen felszerelt túlélőcsoport (terepszínű ruha, arcfesték, túlélőkés stb.) másrészt az igazi romantika és szépség az erdők rejtett mélyén található. Inkább irányokba, a terep kínálta lehetőségeket figyelembe véve, gerinceken, völgyekben, horhosokban, patakmedrek mentén mozogjunk. Az utak közül a jelzetleneket (fekete szaggatottvonal a térképen) részesítsük előnyben.A menetvonal megtervezése után érdemes a területileg illetékes erdőgazdasággal, vadásztársasággal egyeztetni a táborhelyeket és a menetvonalat. Alapos megfontolást, jó emberismeretet igényel a csoporton belüli menetrend meghatározása. Elől a legtapasztaltabb, erős, kiegyensúlyozott, a tájékozódás szabályait legjobban ismerő társunk menjen. Ő határozza meg a menetirányt, a tempót, kijelöli a pihenők helyét és idejét stb. Amennyiben látótávolságnál jobban eltávolodik a csoporttól, hagyjon útbaigazító jeleket maga után. Az utolsóként haladó feladatai fontosak, az oszlop együtt tartása, segítségnyújtás stb. A többiek sem pihennek: számolják a lépéspárokat és az irányokat, felosztva figyelnek stb.Nem csak a feladatokat kell azonban megosztani: mindenkinek vinnie kell ac soport működéséhez szükséges élelmiszer és eszköz rá eső részét. A szerszámok közül pl. négy emberre elég baltából, gyalogsági ásóból fűrészből és machetéből egyet-egyet vinni. Az ételkészítés eszközeit is közösen használjuk: 2 fő részére nagy teljesítményű főző és fedeles edény, négy fő részére teáskanna, hat-nyolc főre bogrács. Az egyéni felszerelés egy részét is megoszthatják egymás között a csoport alapegységét képező párok, pl. egyikük zsákjában van a kenyér a másiknál a konzerv.Az indulás előtti esten rendszerezetten vizsgáljunk meg és rakjunk ki szobánkban minden felszerelést, majd szisztematikusan pakoljunk be a hátizsákba. Elméletileg alulra kell rakni a könnyebb és felülre a nehezebb felszerelési tárgyakat, azonban praktikusabb a használati gyakoriságot figyelembe venni (pl.legalulra menjen a váltás ruha, legfelülre pedig az étkezés eszközei és alapanyagai). Az indulás előtti percekre csak a vízvételt hagyjuk. Zsebeinkbe se találomszerűen pakoljunk. Gondoljunk arra, hogy az ide kerülő eszközökre lesz a leggyakrabban szükség (pl. papírzsebkendő, öngyújtó, rágcsálnivaló, zsebkés stb.)Megérkezve a "beszálláshoz" (itt megindulási ponthoz) ellenőrizzük felszerelésünket és ruházatunkat. A menethez való felöltözés szabálya nagyon egyszerű: "télen vetkőzzünk, nyáron öltözzünk" Hidegben csak annyi ruhát vegyünk magunkra, amennyi közepes tempó mellett komfortérzést biztosít, azonban mindig legyen a zsák felső részében meleg felsőruha (pl. kabátbélés), amit megállásnál felvehetünk. Ilyenkor elsősorban a meghűlés veszélye, nyáron pedig a folyadékveszteség miatt kell csökkenteni az izzadás mértékét. Hőségben póló és zubbony felvételével, a törülközőt sálként nyakunkba téve szigeteljük le a felsőtestünket (lassabban párolog a verejték, s ez hűsít is). A zubbonyt az erdőben hordjuk legombolt ujjal a bozót csipkelődései miatt. Ha érzékenyek vagyunk a napra, ellenzős sapkát vagy kalapot vegyünk fel. Szemünket UV-szűrős napszemüveggel védjük (erdőben zavarja a látást, de védi a szemet a sérülésektől).Használjunk álcázó arcfestéket. Amennyiben valóban szeretnénk megismerni az erdő életét, akkor teljesen alkalmazkodnunk kell a környezethez. Hiába hordunk terepszínű öltözetet, ha csupasz arcunk és kezünk világít. A környezettel harmonizáló színű festék segítségével elmoshatjuk arcvonásainkat. Alkalmazásának legegyszerűbb módja: szabálytalan ferde csíkokban váltakozva felhordani. (l.ábra). Számoljunk azzal, hogy lemosni csak kozmetikai arclemosóval lehet. Szükség esetén zsiradék, föld, növényzet felhasználásával is készíthetünk álcafestéket.Málházzuk a felszerelést, majd helyben ugrálva ellenőrizzük a hevederek beszabályozását, illetve, hogy felszerelési tárgyaink nem zörögnek-e. A hevederek végeit dugjuk vissza a csatok résébe, ezzel megakadályozzuk elállítódásukat. Megindulás előtt a térképet mindig tájolni kell. Ez történhet tájoló segítségével, a térkép felső szélét északi irányba fordítva, vagy a térkép és a terep egyeztetésével (legalább két jól látható pontjelét a valós irányba fordítva). Következő lépésként határozzuk meg álláspontunkat. Ez a legegyszerűbben szintén jellegzetes tereptárgy azonosítása alapján történhet.(pl. útvillánál vagyunk). Valahányszor ránézünk a térképre, e két műveletet el kell végezni. Végezetül pontosítsuk a megindulási pontot és az útirányt.A menet során csak kevés pihenőt iktassunk be. Lehetőleg ezek alatt se üljünk le. Ez alól csak az étkezés a kivétel, mert nehéz újra elindulni és felvenni a ritmust. Ajánlatos azonban egy rövid pihenőt beiktatni kb. fél órával az indulás után. Ekkorra már jelentkeznek az első problémák (gyűrött zokni, lazán fűzött bakancs, hosszúra hagyott hátizsákheveder stb.). A legnagyobb figyelmet a lábra kell fordítani. A legkisebb bőrpírt is azonnal ragasszuk le ragtapasszal és vegyünk fel száraz zoknit. A vízhólyagot lehetőleg fertőtlenített tűvel szúrjuk ki (az orvosi javaslatokkal ellentétben), a folyadékot nyomjuk ki belőle, majd ragasszuk le. A nem nyílt hámsérüléseket bekenhetjük körömvirágkrémmel. Ha már véres, felszakadt a hólyag, tegyünk rá gézlapot.A következő megállást kb. egy két óra múlva egy kötelező rövid étkezés céljából iktassuk be. Ebédig többször már ne álljunk meg. Csendben, szinte lopakodva haladjunk. Ne lépjünk ágra, falevelekre, ne rúgjunk kövekbe, így bepillantást nyerhetünk az erdő élővilágába. Túlélőszemmel vizsgáljuk az állatok rejtekhelyeit, mozgási útvonalait, mert ide lehetne a csapdákat elhelyezni. Az állatok mozgását azonban azért is figyelni kell, mert veszélyt jelenthetnek számunkra.Hű társunk a kutya, életveszélyes lehet. Elkóborolt házőrzőkkel és szabadon futtatott harci kutyával egyaránt találkozhatunk. Veszélyes ellenfél. Szaglása harminchatszor, hallása kétszer jobb az emberénél. Látása azonban csak fele, ellenszélben közelről sem észlel, ha mozdulatlanok maradunk. Ne mutassuk ki félelmünket és ne nézzünk az állat szemébe. Ne meneküljünk, mert hátunkat látva mindenképpen támadni fog. Lassan oldalazva, monoton, megnyugtató szavakat mondva térjünk ki. A betanított kutya, ha parancsot kapott, megtámad minket. Az elkóborolt állat csak akkor, ha táplálékot vagy különleges veszélyt lát bennünk. Falusi házőrzők és kóbor ebek színlelt támadással általában elriaszthatók. Az állat farka mutatja agresszivitását: ha vízszintesen áll, támadásra számíthatunk. Várjuk be ezt a pillanatot. Kínáljunk fel valamilyen tárgyat, pl. botot, vagy ruhával vastagon betekert karunkat, amire ráharaphat, majd a kutya pofájára ütve kővel, bottal kíséreljük meg eltörni felső állkapcsát. A rövid pofájú ebek hasát, lágyékát rúgjuk. A támadáskor kíséreljünk meg állva maradni. Megtehetjük azonban, hogy szorosan magunkhoz szorítva földre vigyük és mögé kerülve leszorítsuk. A harci kutya küzd, amíg él. Más fajták megfutamodhatnak.Egyes területeken hazánkban is találkozhatunk a viperafélék családjába tartozó mérges kígyókkal. Hátoldalukon végighúzódó zegzugos vonal és feltűnően rövid, hegyes farok jellemzi őket. A keresztes vipera a Zempléni-hegységben, valamint Zala, Tolna, Somogy megye lápos területein, hegyi kaszálóin, erdőkben él. A kisebb testű parlagi vipera szórványosan fordul elő a Duna-Tisza közének füves kaszálóin (pl. Bugacon), valamint a Fertő környékén. A Hanságban gyakoribb. Mivel nem agresszívak, elégséges, ha a veszélyeztetett területen elővigyázatosan mozgunk, és kikerüljük e védett állatokat. Óvatosan mozdítsunk el köveket, a táborhelyet és a levetett ruhát vizsgáljuk át. Ha mégis támadás érne, valamivel a sérült testrészt a marás helye fölött, nem túl szorosan el kell kötni. Húszpercenként lazítsuk meg a kötést, és legkésőbb egy óra múlva vegyük le. A sérült végtagot pihentessük, a szív szintje alatt tartva tegyük sínbe és lehetőleg hűtsük. A sebet kimetszeni, kiszívni nem szabad. A vérkeringés serkentésére itassunk kávét vagy teát. A sérültet minél gyorsabban szállítsuk orvoshoz. A kígyómarás veszélyét nem kell túldramatizálni, csak kevesebb mint 1 %-a halálos és 50% tünetmentes.A foltos szalamandra, sárga hasú vörös hasú unka, a zöld és barna varangy, valamint a zöld levelibéka testváladéka a kezünkről a nyálkahártyára kerülve mérgezéseket okozhat. Érintésük után mossunk kezet. A váladék által izgatott testrészt hideg vízzel mossuk le.A kullancs jelenti a legnagyobb reális veszélyt. Tavasszal és ősszel különösen aktív, de az esős nyár is nagyon kedvező számára. Az általa terjesztett kullancs-encephalitis elleni oltást (FSME/IMMUN) adassuk be magunknak. Azonban ez nem véd a Lyme betegség ellen, melynek kórokozóját százszor gyakrabban hordozzák magukban. A csípés helye körüli kerek, viszkető kiütés esetén haladéktalanul forduljunk orvoshoz, mert ez a Lyme boreliosis jele lehet. A kullancs ellen a legjobb védekezés, ha elkerüljük a magas füvet, bozótot. A teljes zárt ruházat és a magas szárú bakancs viszonylagos védelmet nyújt. Minden körülmények között kb. 8 óránként vizsgáljuk át saját és társaink testét. Elsősorban a lágy hajlatoknál és a hajas fejbőrön keressük. Csipesszel a fejénél megfogva, lassan mozgatva, óvatosan lehet kivenni. A mikrosebet fertőtlenítsük. Ma már több olyan készítmény is létezik, amely véd a szúnyog és a kullancscsípés ellen (AUTAHN, Sanody, Protect B, Ultrathon stb.). Állítólag ugyanilyen hatású a Polybé tabletta.A méhfélék és darazsak tömeges szúrása vagy túlérzékenység esetén adjunk a sérültnek antiallergikus gyógyszert (Fenistil, Sandosten, Zaditen, Tavegyl). A háziméh fullánkját csipesszel vegyük ki, a rajta lévő méregmirigyet ne nyomjuk meg. Külön kell szólni a veszettségről. Egyre gyakoribb hazánkban a fertőzött állat, ezért kerüljük a különösen szelíd egyedeket. Ne nyúljunk tetemekhez, állati ürülékhez. A macska, kutya, róka, őz stb. egyformán veszélyes lehet. Ha támadás ér minket, minél közelebb van a fejhez, annál veszélyesebb a fertőzés, a sebet azonnal mossuk le szappannal és vízzel, tegyünk rá steril kötést. Haladéktalanul keressünk fel orvost, aki azonban csak az állat megvizsgálásával tudja megállapítani, hogy veszett volt-e. A HDC vakcina segít.Utunk alatt folyamatosan szükségünk van a menetteljesítményt jellemző és befolyásoló legfontosabb adatok mérésére. Vegyük figyelembe a várható menetidő becsléséhez, hogy 15-20 kg-os csomaggal óránként az alábbi menetteljesítménnyel lehet számolni: úton 4-5 km, terepen 3 km, terepen sötétben 2 km, gyorsmenetelésnél 6 km. Mintegy 10 km távolságig terjedő menetnél sebességünket óránként kb. 1 km-rel lehet növelni, ekkor energiafelhasználásunk kb. 400 %-kal nagyobb, mint nyugalmi állapotban. Legnagyobb sebességünk a csoport leggyengébb tagjának sebessége.A terepen megtett távolságot lépéspárok számlálásával mérjük. Egy egyszerűs egédeszköz segítségével 5000 m-ig százméteres pontossággal meghatározhatjuk távolságunkat a megindulási ponttól. Elkészítéséhez egy darab zsinór és tizenhárom darab felfűzhető gyöngy szükséges. A zsinórra kössünk akkora hurkot, hogy a csuklónkra húzhassuk. Fűzzünk fel négy gyöngyöt. Három ujjnyival lejjebb kössünk rá csomót, majd fűzzünk fel kilenc gyöngyöt. Háromujjnyira ismétc somóval zárjuk a sort. Használata azon alapszik, hogy 65 lépéspár kb. 100 méternek felel meg. Minden 65. alkalommal tehát, amikor a bal lábunk érinti a talajt, a kilenc gyöngyből egyet húzzunk a zsinór végéhez: 100 méter. A kilencedik után következő 65. lépésnél a négy gyöngyből húzzunk át egyet: 1000 méter. Újrakezdhetjük a számolást a kilenc gyönggyel. Minden további 1000 méternél a négyes csomóból húzzunk át egy gyöngyöt.Az előttünk álló belátható távolságot becsüljük. Ezt az élőlények, tárgyak láthatósága alapján végezhetjük. Még jól felismerhetők a szem és a száj 50 méterről, a ruha egyes részletei 100 méterről, a testrészek 200 méterről, az egyes végtagok 300 méterről, a lábak mozgása, az egyes alakok körvonala 400 méterről, a színek 500 méterről, az egyes emberek 750 méterről, mozgás és egyes villanypóznák 1000 méterről, nagy magányos fák 2000 méterről, különálló épületek és füst 4000 méterről, gyárkémény 5000 méterről.A menetidő és az energiafelhasználás megbecsüléséhez fontos adat a leküzdendő emelkedő hossza és szöge. A menetteljesítményhez hozzá kell ugyanis számolni kb. 1 órát minden 300 méternyi magasságkülönbségnél hegynek felfelé, s minden 500 méternyinél lefelé. Az energiafelhasználás szempontjából a 16o-os emelkedő pl.1 000 %-os, ugyanekkora lejtő kb. 300 %-os növekedést jelent. Az emelkedő magasságát álláspontunk és a "cél" közti szintvonalak segítségével tudjuk kiszámolni: a térképen megtalálható, hogy hány méter az egyes szintvonalak közti távolság.A lejtő szögét egy számlapos óra és egy egyenes pálca segítségével a következő módszerrel lehet meghatározni. Álljunk a lejtő lábához, hogy oldalróll egyen rálátásunk. Óránkat tartsuk függőlegesen, a számlap elé tett pálca pedig legyen párhuzamos a lejtővel. A 3-as és 9-es szám által jelölt vízszintesvonaltól mért minden perc eltérés 6o-nak felel meg.Mozgásunk a terepen legyen ütemes, kiegyensúlyozott. Emelkedőn fölfelé lehetőleg megállás nélkül, fejünket leszegve, lassú, apró, folyamatos léptekkel haladjunk. Felsőtestünket a lépések ütemére mozgassuk. Lábunkat teletalppal tegyük a talajra.Az általánosan elterjedt nézettel szemben enyhe lejtőkön futhatunk, minden lépésnél finoman fékezve. Ezzel gyorsabbá válik haladásunk és izmaink is kellemesen kilazulnak. Csúszós szakaszon ne próbáljunk megállni, rohanjunk át. Mivel ez meglehetősen balesetveszélyes, ezért tartsunk egymástól biztonságos távolságot. Meredek lejtőn, ahol még nem kell megkapaszkodni, szintén le lehet futni, de itt szlalomozva, vagy a természetes megcsúszásokat tudatosan kihasználva kell mozgási energiánkat csökkenteni.Az éjszakai menet megszervezése még nagyobb körültekintést igényel. A felkészülés során alaposan tanulmányozzuk a térképet, memorizáljuk a menetvonalat. Az elágazások, törési pontok, veszélyes szakaszok helyét és távolságát rögzítsük. Ebben a napszakban inkább az utakon mozogjunk. Ismét fel kell hívnom a figyelmet a menetvonal egyeztetésére a területileg érintett vadásztársasággal.Vizsgáljuk meg felszerelésünket alaposan, hogy vannak-e rajta olyan kiemelkedő részek, amelyek elakadhatnak (pl. a napközben keresztben hordott polifoam-fóliát lehetőleg függőlegesen rögzítsük). Legfontosabb eszközeink könnyen és gyorsan elérhető helyen legyenek. Tájolónk forgatható szelencéjét legalább 15-20 percig erős fénnyel világítsuk meg, hogy foszforeszkáló pontjai feltöltődjenek. Ellenőrizzük elemlámpánkat.Általában éjszaka is van elegendő fény (hold, csillagok) a viszonylag biztonságos mozgáshoz és a tájékozódáshoz. Ha olyan részre érnénk, ahol teljes a sötétség, akkor se essünk kétségbe, lábunk a legnagyobb sötétben is lát. Jól érzékelhető pl. hogy az erdei utak talaja keményre taposott, míg szegélye puhafüves vagy falevelekkel borított. Jó szolgálatot tehet egy levágott bot, kitapogathatjuk vele magunk előtt az utat, segíthet egyensúlyunk megtartásában, ferde szögben felfelé tartva előre jelzi a fejmagasságban elhelyezkedő ágakat. Bal kezünkben tartsunk nagy erejű elemlámpát, de csak végszükség esetén kapcsoljuk be, mert elvakít. Ugyanígy járhatunk a holdra vagy a csillagokra felnézve. Legyen nálunk színszűrős lámpa is, ugyanis a vörös fény az egyetlen, amely nem zavarja meg a látást. Sajnos a színszűrő nagyon csökkenti a hatótávot, ezért a fehér fényt veszély esetén, a vöröset tájékozódásul használjuk.Éjjel különösen fontos a csapaton belüli menetrend meghatározása és betartása. Célszerű jeleket, jelhangokat megbeszélni (pl. állj, veszély, tovább, akadály stb.). Ha nullára csökken a látótávolság, a csoport tagjai felzárkózhatnak annyira, hogy a szabad kezüket egymás vállára, hátizsákjára tegyék. Esetleg egy zsinórt vagy botot fogva, ovis módra lehet haladni.A veszélyt jelentő tereptárgyak távolságát (pl. útvillától 200 méterre - 130 lépéspárra - gödör) legalább két fő mérje. Ha ugyanazon az úton szándékozunk visszatérni, a fontosabb pontokat jelöljük meg fehér szigetelőszalaggal. A túlélés egyik legfontosabb művelete a tájékozódás. Térkép és tájoló szükséges hozzá. A turistatérképek ma már nagyon jó minőségűek és megbízhatóak. Ha olyan vidékre megyünk, amelyről nem áll rendelkezésre ilyen, akkor szakboltban szerezzükbe a megye térképét.A térképek azonban csak akkor használhatók, ha értjük jelzéseiket. Ezért tekintsük át a legfontosabb tudnivalókat: A térkép a föld felületének tagolódását és domborulatait, térszíni formáit és alakulatait mértanilag egyezményes jelekkel és meghatározott arányú kisebbítéssel, rendszerint síkban ábrázoló színes rajz. Minden térkép tartalmaz matematikai (pl. méretarány) fizikai (folyók, hegységek, növényzet stb.) gazdasági és politikai elemeket (települések, mezőgazdasági létesítmények, utak stb.), valamint a térkép saját adatait (elnevezés, egyezményes jelkulcsok stb.)A térkép legjellemzőbb adata a lépték. Ez mutatja, hogy a valóságos méretek hányad részükre csökkentve szerepelnek a rajzon. Egy 1:25000-es térképen lévő 1 centiméter a valóságban 250 méter, illetve 1 km terepi távolság 4 cm a térképen. Távolságot a térképen legkönnyebben görgős távmérővel mérhetünk. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, egy karórát állítsunk 12.00-ra, majd kihúzott felhúzófejét az aránymérték 1 km-es szakaszán gördítsük végig. Jegyezzük meg a mutatott értéket, majd ismét 12.00-ra állítva, gördítsük végig a menetvonalon. A távolságot osztással kaphatjuk meg. Hozzávetőleges távolságot számíthatunk a térkép kilométerhálózata segítségével. Az 1:40000-es térképig ugyanis a négyzetrácsok minden oldala 1 km-nek felel meg.Sok bajunk lehet a térkép kezelésével, különösen szélben vagy esőben. Megkönnyíti dolgunkat, ha akkora négyzetet hajtunk belőle, amely tervezett mozgási körzetünket illetve annak közvetlen környezetét tartalmazza. A legjobb megoldás azonban ha 5-ös méretre felvágva, a darabokat megszámozva befóliáztatjuk, majd méretre vágjuk. Így nyerünk egy olyan térképet, amely vízhatlan, jól rejthető, menetnél pedig kezünkben tartható. Tájékozódásunkat megkönnyítik a turistautak. Színük, jelzésük értékes információkat hordoznak. A kék és piros színű utak egy egész hegységen átvezetnek. A zöld és sárga a helyi főútvonalakkal megegyező, de szimbólumokkal megkülönböztetett utak. A kereszt alakú jelek a főútvonalakat kötik össze. A négyzet lakott helyhez vagy turistaházhoz irányít, általában rövid, de nehéz útvonalon. A háromszög kilátópontokhoz, a kör forráshoz, az omega barlangokhoz vezet.document.write('Tájoló');Nélkülözhetetlen felszerelési tárgyunk a tájoló. A magyar honvédségnél rendszeresített 39/49 mintájú, Bézard-rendszerű tájoló szerintem a legjobb beszerezhető műszer. (2. ábra) A rajta található forgatható szelence vonásokban a kör hatezred része adja meg. Felhasználásával sok műveletet lehet elvégezni. Minden típusú tájolót hasonló módon kell használni.document.write('Tájoló');A fő világtájak kitűzéséhez nyissuk ki a tájolót. A forgatható szelencét forgassuk el úgy, hogy a rajta található É jelzés kerüljön át a tükör tövében lévő leolvasójel alá. A fémtükröt állítsuk kb. 45o-os szögbe. Könyökünket mellünkhöz szorítva emeljük a műszert a szemünk elé. Nézzünk a tükörre és forduljunk el addig, amíg a mágnestű hegye a szelencén található északi irány jelzésével egybeesik. Ezután az irányrésen keresztül nézve keressünk egy jellegzetes tereptárgyat (pl. jellegfa stb.), amely a jelzett irányban van. (3. ábra)Egy tereptárgy irányszögét térkép alapján az alábbiak szerint tudjuk kitűzni, a terepen megállapítani, hogy merre van valójában. Álláspontunk és a keresett tereptárgy összekötő egyenesére a térképen helyezzük rá a tájoló irányélét úgy, hogy azon a centiméter beosztás nulla jelzése álláspontunkra essen. A szelencét forgassuk el addig, amíg annak É-D-i vonala párhuzamos lesz a kilométer hálózat észak-déli függőleges vonalaival. A tereptárgy irányszöge leolvasható a leolvasójelnél. Ezután kezdjük meg a tájolást a terepen. A tükörre nézve forduljunk el addig, amíg az É jelre áll a mágnestű. Az irányrésben a keresett pontot fogjuk meglátni. A világtájak természetes eszközökkel is megállapíthatók. A nap például minden évszakban a következő világtájakat mutatja: 06.00 órakor kelet, 12.00-kor dél, 18.00-kor nyugat. Óránkat vízszintesen tartva és a kismutató hegyével a napot megirányozva pedig úgy kaphatjuk meg a déli irányt, ha megfelezzük a 12-es számjegyet és a kismutató által bezárt szöget. Éjjel az Északi Sarkcsillag a földrajzi északot jelzi.A menet során a jellegzetes tereptárgyak mellett elhaladva mindig ellenőrizzük pontos helyzetünket, irányunkat. A legbiztosabb támpontot a domborzat egyeztetése adja. Így az esetleges iránytévesztéseket időben felismerhetjük és még viszonylag kis távolságról visszafordulhatunk. Számoljunk azzal, hogy erdőben, utakról letérve nem tudjuk az egyenes irányt tartani, fokozatosan elfordulunk. Ezért vagy jelöljünk meg jól látható tájékozódási pontot, vagy kövessünk olyan domborzati elemet (pl. gerinc, völgy, patakmeder,vízmosás stb.) amelynek irányát ismerjük. Arra is van lehetőség, hogy menetközben folyamatosan kontrolláljuk tájolóval az irányt. Ködben tájékozódásiponttól tájékozódási pontig haladjunk még akkor is, ha ezek tíz méterre vannak egymástól.Előfordulhat, hogy eltévedünk vagy utat tévesztünk. Ilyen esetben nyugodtan, módszeresen vessük össze a térképet a tereppel. Kíséreljünk meg azonosítható tereptárgyat keresni, hallgatózzunk műút, vasút, emberek után. Amennyiben ez sem segít, álláspontunktól indulva egy tájolóval kitűzött, nagy hatszöget bejárva próbáljunk azonosítható tereppontot találni. Ehhez jól láthatóan rögzítsük álláspontunkat a terepen: pl. induljunk egy jellegfától, majd valamely irányba haladjunk 15 percet, innen forduljunk el 1000 vonással (ezer vonás a kör hatodrésze - 60o) 15 perc után tegyünk újabb fordulatot. Ismételjük ezt addig, amíg azonosítható tereptárgyat találunk, vagy visszatérünk kiindulásunkhoz. Amennyiben ez sem segít, induljunk el olyan, a térképen jelölt tereptárgy felé, amely a feltétezett tartózkodási helyünktől valamelyik irányt széles sávban keresztezi. Ezt elérve könnyebb lesz az álláspont meghatározása.Sikeresen végrehajtott menet végén még sötétedés előtt legalább egy órával illik megérkezni a táborhelyre. Kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy a közelében víz és elegendő tűzifa legyen. A településektől viszont tartsunk biztonságos távolságot. Lehetőleg ne táborozzunk völgyben vagy hegycsúcson - az előbbi hideg, az utóbbi szeles lehet. Kerüljük a talajvizes helyeket.Megérkezéskor vegyük le a szerelvényt, könnyítsünk ruházatunkon, de zsebkés ilyenkor is legyen nálunk. Lehetőleg mindent ágra kifeszített gumipókra vagy kötélre rakjuk. Osszuk el egymás között a feladatokat (a táborhely megtisztítása, tűzifagyűjtés, hálóhely előkészítése, ételkészítés stb.) csak akkor pihenjünk meg, ha már lobog a tűz és a fekhelyünk is kész van.document.write('Alvás');Ez utóbbit lehetőleg védett sima terepen rendezzük be. Terítsük le a földre a ponchónkat, erre tegyük a derékaljat és a hálózsákot. A hátizsákot rakjuk a fejünkhöz vagy a lábunkhoz. Az alvók feje sugárszerűen vagy párhuzamosan egymás mellett helyezkedjen el. (4. ábra) Párnának egy ruhadarabot, kabátbélést hajtogassunk. A hálózsákba még nagy hidegben is csak alsóruhát vegyünk fel. Felöltözve saját fűtésünket kapcsoljuk ki, ráadásul reggelre a ruha is biztosan befülled rajtunk. Felsőruházatunkat összehajtva rakjuk be a hálózsák lábrészéhez. Hidegben a bakancsot tegyük ide, természetesen nejlonzacskóba csomagolva. A túlélőkést, elemlámpát és a kulacsot tartsuk a kezünk ügyében. Minden felszerelési tárgyunkat pakoljuk el éjszakára, mert reggel átnedvesedhet vagy indulásnál megfeledkezhetünk róla.A tábor biztosítása nehezen megoldható feladat. A mai világban azonban ez egyáltalán nem felesleges luxus. Talán a legjobb módszer a fák között, lábszárközép magasságban erős damilt kifeszítve bekeríteni a tábort. Szervezhetün kőrséget is, így egész éjjel éghet a tűz. A természetben ugyanolyan fontos a testi higiénia, mint a civilizációban. A menet és a napi tevékenység során megizzadunk, por, piszok tapad a testünkre. A táborverés időszakában az átizzadt zubbonyt, ha lehet a nadrágot is, szellős, napos helyre terítsük ki száradni. A levegő átjárja, a napfény pedig fertőtleníti ruhánkat. Lehetőleg vegyük le bakancsunkat, s húzzunk könnyű sportcipőt vagy sarut. Átnedvesedett lábbelink száradását segíti, ha este újságpapírt vagy száraz fűfélét rakunk bele. Ha nincs módunk levenni, lazítsuk ki a fűzőt.A rendszeres tisztálkodást nem szabad elhagyni. Ezért kell víz közelében táborozni. Ennek hiányában szükségmegoldást kell keresni. Egy kulacs víz, esetleg a hajnali harmat és egy szivacs, kendő segítségével felülről lefelé haladva lemosakodhatunk. Fázós reggelenként csodálatos hatása van a hideg vizes fürdésnek, teljesen helyreállítja hőháztartásunkat. Minden nap tiszta fehérneműt kell venni, lehet hogy zoknit, pólót naponta többször is. Fogmosás helyett ideiglenesen megfelel a rágógumi és fogselyem cérna alkalmazása.A tábor elhagyásakor egy fő maradjon vissza és nagyon alaposan fésülje át a terepet ottmaradt eszközök, szemét összegyűjtésére, a tábortűz maradványainak ellenőrzésére. Minden szemetet műanyag zacskóban hozzunk ki az erdőből.A tábor központja a tűz körül van. Fénye barátságos hangulatot teremt, hője lehetővé teszi hogy felmelegítsük tagjainkat, megszárítsuk ruhánkat. A parázs fölött ételt készíthetünk.A tűz rakása nagy tudomány - különösen esőben szélben vagy más nehéz időjárási körülmények között. Szükség van hozzá éghető anyagra (gyúlékony anyag, gyújtós, tűzifa) és oxigénre. A gyúlékony anyagnak (tapló) könnyen lángra kell lobbannia, de elég hosszan és magas hővel kell égnie, hogy a láng átterjedhessen a gyújtósra. Erre a célra használhatunk papírt vagy természetes anyagokat (pl. nyírfakéreg, száraz narancshéj, porrá morzsolt, elkorhadt fadarabok száraz nád, madárpehely tollai, száraz fű, moha, falevelek, a ruhánkból szövetszálak stb.). Az erdőt járva vizsgáljuk figyelmesen a környezetet. Egész biztos, hogy tudunk gyűjteni alkalmas anyagot. Ha mégsem találnánk semmit (pl. csapadéktól felázott az erdő), akkor vastagabb ág száraz belsejéből faragjunk forgácsokat, esetleg fenyőágszerűen hasogassuk be. Gyújtósnak nagyon vékony száraz ágacskákat (pattanva törik) gyűjtsünk. Ne törjük túl rövidre.A tűzifa kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a lombos fa jobb parazsat ad, a tűlevelű viszont könnyebben ég. A legjobb tűzifák top-listája csökkenő hőértékben: csipkerózsa (erős tartós tüzet ad, de füstje izgatja a torkot), tölgy (erős hőjét sokáig megőrzi, ezért kiváló melegítő tűz) kőris (nedvesen is ég), bükk (különösen főző tüzekre alkalmas), juhar, nyírfa (nedvesen is ég), gyertyán, magyal, galagonya (zölden is használható). Kerüljük a következőket, mert elhamvadnak és füstjük nagyon kellemetlen: vadgesztenye, szelídgesztenye, szil, bodza, hárs, nyár. A gyűjtött fa legyen karvastagságú, azonban az ennél vastagabb nehezen ég át. Nem szükséges félméteresnél rövidebbre vágni. A tűz táplálásának ugyanis az a lényege, hogy a fát fokozatosan, a leégés ütemében toljuk egyre beljebb. A kb. 10x70 cm-es fahasáb 4-5 órán át ég. Szárazsága szemrevételezéssel állapítható meg és kopogtatással csengő hangod ad. ismerhető fel. A földön fekvő fa általában még nyáron is nedves, ezért inkább fákról vágjunk elszáradt ágakat, bár a tűzifának már nem feltétlenül kell csontszáraznak lennie.document.write('Tűzgyújtás');Megfelelő mennyiségű és minőségű hozzávaló birtokában elkezdhetjük a tűzrakást. Egyenletes, széltől védett, száraz felületet keressünk. Ügyeljünk, nehogy a közelben gyúlékony anyagok legyenek. Ásóval jelöljük meg a tűz pontos helyét, majd gyeptéglákat felszedve ássunk kb. tenyérnyi mély gödröt. A táborhely elhagyásakor a gyeptéglát helyezzük vissza, vagy kövekkel, vastag fával kerítsük be a tűzhelyet. Homokot, kavicsot, köveket vagy megfelelő hosszúságú tűzifákat egymás mellé téve készítsünk aljzatot. Ez elszigeteli a tüzet a hideg, esetleg nedves földtől. A kő ne legyen porózus, mert szilánkokra robban. Télen a faaljat közvetlenül a hóra rakjuk.A taplót helyezzük a tűztér közepére. Ha papírt használunk, egy nagyobb darabot lazán, kb. két ökölnyire gyűrjünk össze. Erre rakjuk indiántipi-szerűen a gyújtóst. Az ágacskák keresztezve egymást nyúljanak túl a gúla elején. Érdemes fokozatosan vastagodó gallyakkal biztosítani a hőerő növekedését. Az egésznek lazának, levegősnek kell lennie. Különlegesen nehéz körülmények között locsoljuk meg denaturált szesszel de ezt benzinnel sose tegyük. A szélirány felőli részen legyen hozzáférhető nyílás a begyújtáshoz. (5. ábra.)Gyújtsuk meg a tüzet. Erre a célra használhatunk egy sajátos eszközt: a magnéziumtömböt. Egyik oldala az ún. forgácsoló, a szemközti pedig a gyújtó. Késsel faragjunk kb. egy mogyorónyit a magnéziumból. A forgácsokat söpörjük egykupacba. Fogjuk egyik kezünkbe a magnéziumtömböt, tegyük egész közel a forgácsokhoz. Késünk pengéjét derékszögben helyezzük a vágóélre és egy erőteljes toló mozdulattal rántsuk végig rajta. A kirepülő szikra begyújtja a forgácsokat. A szikra elég erőteljes, hogy más gyúlékony anyagot is lángra lobbantson. Egy-két másodpercig ég, ez elég ahhoz, hogy a taplót vagy a gyújtóst meggyújtsa.document.write('Tűzgyújtás');Egy puhafalap és egy keményfabot segítségével ősi módon is gyújthatunk tüzet. A falapon készítsünk egy V alakú bevágást. Az ennek a csúcsához tett botot addig forgassuk két tenyerünk között vagy íjjal, amíg a lehulló finom fűrészpor parázslani kezd. Faforgáccsal és fújással tűz gyújtható belőle. (6. ábra.) Amikor már az ujjnyi ágak is égnek, tegyünk rá keresztben két-három tűzifát. Csak ezek meggyulladása után nyugodhatunk meg. A tűz táplálásánál vegyük figyelembe, hogy melegedéshez láng, főzéshez parázs kell. Az indián tűz, melynél csillagszerűen rakunk le 3-4 tűzifát, inkább főzni jó, míg a vadásztűz, melynél a tűzteret határoló két párhuzamos tűzifára keresztbe rakva ég a többi, inkább melegednivaló.document.write('Tűzgyújtás');Amennyiben parázsról gyújtunk tüzet, rakjunk rá egy kevés gyújtóst. Majd hosszan, erőteljesen fújjuk meg többször a parazsat, amíg fehére nem izzik. E feladatot könnyíti meg az indián tűzfúvócső. Ez egy nagyjából 20-30 cm hosszú, ujjnyi vastag cső, amely lehetővé teszi az oxigén koncentrált eljuttatását még viszonylag biztonságos távolból. Segítségével a parázsra tett vastag ág is azonnal meggyújtható.A parázs gyeptéglával vagy kővel jól lefedett gödörben tárolható, de szállítására is van mód kilyuggatott konzervdobozban vagy egy száraz taplógomba szélének meggyújtásával, mely cigarettaszerűen órákig parázslik.A tűzrakóhelyet lehetőleg úgy jelöljük ki, hogy a hátunk mögött valamilyen hővisszaverő felület legyen (pl. sziklafal). Ha nincs ilyen, akkor poncsóból csináljunk paravánt. Vele szemben a hősugár irányítására építsünk úgynevezett kanadai kandallót. Egymástól kb. 60 cm távolságra két karvastagságú cöveket verjünk le párhuzamosan kb. 80o-os szögben a tűz elé, majd ezekre rakjunk falat. Friss fával cserélve mindig száraz tüzelőnk lesz. document.write('Tűz'); Néhány biztonsági rendszabályt szigorúan figyelembe kell venni. Tartsuk be a tűzgyújtási tilalmat. Körültekintően csak akkor rakjunk tüzet, ha van eszközünk az eloltására (víz, gyalogsági ásó). Ne hagyjuk magára, ha márnincs rá szükség, oltsuk el.Van már tüzünk és táborunk. Nincs más hátra, mint elkészíteni és jóízűen megenni a vacsoránkat. A következő részben az élelemgyűjtéssel és a táplálkozás szabályaival, valamint az eszköz-, menedék- és fegyverkészítéssel foglalkozunk. Írta: Makrai Tibor István alezredesZrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem - Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Túlélőiskola I.
document.write('Túlélőiskola');Napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés az úgynevezett túlélés (survival) iránt. Az akciófilmek szinte kötelező szereplőjévé vált a kemény katona, aki a természetben található eszközök felhasználásával száll szembe a "rosszfiúkkal". Érthető, hogy a magyar ifjúság egy jelentős része "kisrambó" akar lenni, meglett családapák pedig alig titkolt infantilizmussal vágyódnak a túlélés szolidan "nélkülözésteli" változatára. Egyre többen igyekeznek elsajátítani és gyakorolni ezt a csodálatos ismeretrendszert, mely egy rég feledésbe merült életfilozófia - a természetben, a természetből, a természettel való harmonikus együttélés - újrafelfedezése.Cikksorozatomban számukra szeretnék praktikus útmutatást adni e "tudomány" alapfogásaiból. Legegyszerűbb, ha kezdetben a túlélést elsősorban kitűnő szabadidő eltöltésnek, a túrázás egy speciális fajtájának tekintjük, melynek célja nem önmagában a távolság legyőzése, hanem a viszonylagos komfortban történő megmaradás. Hazánkban ennek sajátos zamatát az adja, hogy minden "bázistól" egy órányi járásra ott van a jó meleg civilizáció, a legnagyobb veszély pedig az, hogy az erdész hazazavarja az embert. Természetesen a komfortot nem a szó megszokott értelmében kell elvárni. Terepen az ember értékrendje egy-két nap alatt alaposan megváltozik. A kényelem, a biztonság, az ízletes, a hideg, a meleg jelentése módosul. A mohából készített derékalj, egy farönk szék gyanánt a mennyei kényelem érzetét kelti. A "túlélési gyakorlatnak" rendkívüli szerepe lehet a személyiség fejlődésében, igazi tréning, mely reális önismeretre, kezdeményezőkészségre, autonóm gondolkodásra, kitartásra tanít. Ott kinn mindenért keményen meg kell dolgozni. Idő, türelem, szakértelem, sok lelemény és némi szerencse kell (pl. a behavazott erdőben tüzet rakni legalább háromnegyed órás elfoglaltság). Ott megváltoznak az emberi kapcsolatok. Napjaink morális válsággal küzdő társadalmában üdítően hat egy olyan világ, ahol letisztultak az értékek. A helytállás, a bajtársiasság válik a legfontosabbá. A közösen vállalt és legyőzött nehézségek, az együttes munka, a tűz mellett töltött éjszakák vassá kovácsolják az emberi kötelékeket. Érdemes elgondolkodni, mi lenne, ha eltűnne a környezetünkből a civilizáció. A legtöbb ember éhezne, fázna és szomjúhozna. Kiszolgáltatott, védtelen, gyámoltalan lenne. Az átlagember nem ismeri az ehető és gyógynövényeket, a tűzgyújtási technikákat stb. Ezek azonban megtanulhatók. Ismereteinket több forrásból meríthetjük. Hazánkban is nagyon sok tapasztalat halmozódott fel a hegymászók, teljesítmény túrázók, vadászok, erdei emberek, horgászok stb. körében. A magyar folklórból is számos fogást lehet ellesni. Pl. a pusztai emberek mesterei voltak a hajlék építésnek, élelmiszer tartósításnak, eszköz-, fegyver-készítésnek és -használatnak. Valóságos kincsestár az észak-amerikai indián kultúra (méltó letéteményesei ennek a bakonyi "indiánok"). A túlélés ismeretrendszere mindezt a tudást harmonikusan egyesíti századvégünk professzionális eszközhasználatával. Például legmegbízhatóbban az úgynevezett Zippo gyújtóval lehet tüzet gyújtani, de a parázsra tett fa az ősi indián tűzfúvó csővel lobbantható lángra. A túléléshez szükséges ismerethalmaz rendszerbefoglalását katonák hajtották végre (talán a legismertebb név az amerikai függetlenségi háború időszakából Robert Rogers őrnagyé). Így a túlélés elsősorban katonai műfajjá vált. Minden ország hadseregének elitalakulatai magas szinten űzik ezt a mesterséget, de a legtöbb haderőnél része a hétköznapi kiképzésnek is (pl. Bundeswehr, vagy a L'Armée Francaise). Látszólag a mindenható technika korszakában ez fölösleges, azonban az igazi katonák nem felejtik a clausewitzi igazságot, miszerint "a háború a bizonytalanság birodalma". Olyan alakulatok katonái, mint pl. az angol SAS (Különleges Légi Szolgálat) akár hetekig is képesek minimális felszereléssel autonóm módon működni a világ bármely pontján. Napjainkban a túlélés már nem csak a harcosok privilégiuma. Elsajátítása azonban igen nagy szakértelmet, széleskörű ismereteket, sok gyakorlást és a természet iránti alázatot igényel. Szerencsére több túlélő könyv is rendelkezésre áll, de a fogásokat csak az életben, "éles helyzetben" lehet kipróbálni. A látszólag egyszerű feladatok is a legváratlanabb problémákat vethetik fel. Több könyv írja például, hogy szükség esetén a töltényt szétszedve, a lőpor felhasználásával könnyedén lehet tüzet gyújtani. Egy jéghideg téli éjszakán kellett rájönnöm, hogy a megfelelő fogás ismeretének híján (a töltényhüvely palástját be kell horpasztani) nem vagyok képes a "drága" lőporhoz hozzájutni a Parabellum lőszerből. Az ismeretek mellett azonban felszerelésre is szükség van. Természetesen az igazi túlélő egy szál késsel is képes létfeltételeit megteremteni. Ezt azonban nem ajánlom senkinek. Sokkal praktikusabb a megfelelő eszközök birtokában (megerősítve némi készpénzzel, hitel- és telefon-kártyával) nekiindulni. document.write('Felszerelés');1. Összehajtható gyalogsági ásó. 2. Fűrész. 3. Svájci katonai tisztikés lánccal és rögzítő karabinerrel. 4. Balta.   Néhány elv a felszerelés beszerzésével kapcsolatban: Mindig az elérhető legjobb minőséget kell megvenni. Ha nincs elegendő pénzünk, tartsuk szem előtt az alábbiakat: kezdjük egyszerű felszereléssel, majd az ismeretek és az igények növekedésével bővítsünk minden eszköznek vannak előnyös és hátrányos tulajdonságai, ezért határozzuk meg a számunkra legfontosabb használati szempontokat amit lehet, készítsünk el házilag. Megbízható helyen kell vásárolni, tanácsot kell kérni az eladótól. Az eszközöket tovább lehet és kell finomítani. Bevált eszközt csak indokolt esetben cseréljünk újra. A legjobb együttest a military- és a hegyitúra boltokból lehet összeállítani. Minden felszerelési tárgy legyen jól karbantartható (rozsdamentes acél, gyöngyvászon stb.). Az eszközök kompatibilisek legyenek egymással. Toleráns feleség és nagy gardrób szekrény elengedhetetlen. A túlélésnek nem az önkínzás a lényege, hanem a minél komfortosabb élet, ezért mindenki azt visz magával, amit fontosnak tart. Ha elbírja! A képlet egyszerű: csak a testsúly ötödét érdemes cipelni (kb. 15 kiló "és még egykicsi"). A következő felszerelési tárgyakra mindenképpen szükség van: A ruházat. Kényelmes, de erős, zárt, jól variálható öltözet szükséges. Védje viselőjét a meteorológiai hatásoktól, a rovaroktól és a kisebb fizikai sérülésektől. Színe harmonikusan illeszkedjen a természeti környezethez. A legpraktikusabbak a katonai gyakorló ruhák.A nadrág alja lehetőleg gumírozott legyen, mert ez véd a portól, rovaroktól, patakokon átgázolva pedig egy kissé a víztől. Ha nem ilyen, akkor légideszantos módszerrel a bakancs szárára húzott gumiszalag alá kell begyűrni a nadrág alját. A deréknál található beszabályozó zsinórokat állítsuk be méretünkre, de vegyünk fel nadrágszíjat is. Mivel a ruházat fölé még hevederöv és hátizsák derékheveder is kerül, ezért olyan típust válasszunk, melynek csatja nem nyom (pl. lapos, hengeres zárral működő). A nadrágszáron legyen térképzseb, ennek hiányában a térképet átlátszó nylon tasakban rejtsük mellünknél a zubbony alá. document.write('Felszerelés');1. Az ALIC-rendszer hátizsákja. 2. Polifoamlap tokkal. 3. Hálózsák. 4. Kétliteres víztároló. 5. Sátorcsövek. 6. Gumipókok. 7. Poncho. 8. Télen-nyáron nagyon hasznos felfújható párna. A ruha felsőrésze (zubbony) is laza, kényelmes legyen. Zsebeibe lapos tárgyakat rakjunk, de gondoljunk arra, hogy a zubbony átnedvesedhet csapadéktól, vagy izzadságtól, tehát dolgainkat vízhatlanul csomagoljuk. A szakboltokban megvásárolható gyakorló ruhák közül minden szempontból a legkitűnőbb az USA hadseregének öltözete. A magyar egyenruházatból az úgynevezett ejtőernyős gyakorlót tartom jónak (bár a mosásnál nagyon hamar engedi a színét). A lábbeli zárt, magas szárú legyen. Beszerzésénél elsősorban azt vizsgáljuk meg, hogy talpa jól kapaszkodik-e a terepen, illetve jól tartja-e a lábat. Erős, strapabíró legyen. Vannak olyan típusok, melyek talpa acél merevítéses. Ez védi a lábat az elsősorban dzsungelekben használatos "csatasulyom" nevű acéltüskéktől. A hegyitúraboltokban kapható úgynevezett tracking cipők sokkal jobbak bármely katonai lábbelinél (pl. az angolok a Falklandokon, az amerikaiak pedig a Golf-háborúban szenvedtek sokat a nem megfelelő bakancs miatt). Kezdő túlélőnek megfelel a magyar hadseregben rendszeresített bakancs, bár talpa nem kapaszkodik megfelelően. A Bundeswehr bakancsa robosztus, kiváló (ennek azonban csak kínai és román változatai kaphatók, közülük az utóbbi a jobb). A vászon, úgynevezett trópusi bakancs tavasztól őszig remek szolgálatot tesz. Igaz, hogy a csapadéktól átázik, de gyorsan megszárad (ezt a bőr nem képes utána csinálni). Ha úgynevezett Panama talpa van, akkor jól kapaszkodik, de nem ragad bele a sár. Konfortosabbá tehetjük lábbelinket, ha a talpat jól alátámasztó sportbetétet rakunk bele. document.write('Ruházat');1. Bakancs. 2. Gyakorlóruha, derékszíjjal. 3. Gore-Tex kabát. 4. Két pár zokni. 5. Törülköző. 6. Póló. 7. Meleg alsóruha. 8. Vízhatlan lábszárvédő. 9. Kesztyű 10. Izzadságelszívó kendő. 11. Dokkmunkássapka. 12. Kabátbélés. A bakancsot gondosan kell ápolni. Portalanítás után kenjük be cipőkrémmel. Célszerű az orrán és a talp-fejrész találkozásánál víztaszító kenőccsel (pl. G-Wax) elvégezni ezt a műveletet, majd az anyagot hajszárítóval ráolvasztani a bőrre. A tapasztalatok szerint ez akár negyvennyolc órás védelmet is biztosíthat még havas időben is. A tárolás során rakjunk bele sámfát. A bakancsot a következő módon vegyük fel: a zoknit (zoknikat) úgy húzzuk fel, hogy orrészük kb. egy ujjnyival a lábujjunk előtt legyen. Lépjünk bele a kilazított fűzőjű lábbelibe (a mozdulat a zoknit is a lábra simítja). Alulról felfelé húzzuk meg erősen a fűzőt (a kampós gyorsfűző nagyon hasznos segítség lehet), kössünk masnit, majd csomót rá. A maradék anyagot tűrjük be a bakancs szárába. A nagyon hosszú fűzőt még kívül, a boka fölött körbe kell vezetni a megkötés előtt. Ha így járunk el, a bakancs jól tartja a lábunkat és elkerülhetjük a feltöréseket. Maga a fűzés is nagy tudomány. Esztétikai és praktikai szempontok figyelembevételével végezhetjük keresztbe, párhuzamosan, vagy a legkevesebb keresztfűzéssel, elsősorban a lyukak mentén vezetve a szálat (így egy mozdulattal lehet levágni a sérült lábról, de erre nem igazán van szükségünk). A fűzéshez kapcsolódó érdekesség, hogy harcoló alakulatok katonái ez alá teszik az egyik "dögcédulát", hogy minden sérülés esetén lehessen azonosítani a testet. Az alsó ruházat legalább olyan fontos, mint a felső. Fiúknál a hosszúszárú úgynevezett "nyeles gátyó" segít elkerülni a combtövek fájdalmas kipirosodását (a biztonság kedvéért indulás előtt Neogranormon kenőccsel kenjük be magunkat a jelzett helyen). Felülre pólót vegyünk. Mindkettő anyaga pamut legyen. Lábunkra két zoknit húzzunk. Egy vékonyt alulra (pamut) és erre egy vastagabbat (gyapjú). Ez utóbbi célra gyakorlatilag minden típusú sportzokni megfelel (a hegyitúra boltokban kaphatók a legjobbak). Szerencsés párosításuk megakadályozza a láb feltörését és csökkenti az izzadást. Nyáron se induljunk el kabát nélkül, ha a terepen éjszakázunk. A jó kabát anyaga nagyon erős, kissé merev, de puha kivehető bélése van. Ez utóbbi általában télen sem szükséges a menethez, azonban megálláskor fel kell venni. A csuklya véd az eső, hideg, szél, vakító téli nap ellen. Előnyös az is, ha a kabát ujja gumival, vagy tépőzárral szorosan a csuklóra zárható (ez nagy hidegben jelentősen növelheti hőérzetünket). A ruházat kiegészítői:A kabáthoz kesztyű is tartozik (télen-nyáron). A legmelegebb az egy, illetve a kétujjas. Ezek azonban nagyon idétlenek tudnak lenni, ha valamit fogni kell. Ezért éghajlatunkon jobbnak tartom az ötujjas kesztyűt. Az úgynevezett Thinsulate béléses típusok elég melegek, beszerezhetők terepszínű változatban is. A bőr kesztyűkkel egyes feladatokat kiválóan lehet végrehajtani (pl. ereszkedés kötélen) azonban ha átáznak, hasznavehetetlenné válnak. Nagyon fontos a fejfedő, mely véd az időjárástól, a rovaroktól és segíti az álcázást (árnyékolja az arcot és a szemet). Ízlés és cél szerint az "Indiana Jones" kalaptól a barett sapkáig minden viselhető. Extrém időjárási körülményektől eltekintve legjobbnak az úgynevezett izzadságszívó kendőt tartom. Ez egyébként az egyik legsokoldalúbb felszerelési tárgyunk. Megakadályozza, hogy az izzadság a szembe csorogjon és védi a homlokot a hidegtől. Alkalmas sebkötözésre, vízgyűjtésre, sérült testrész rögzítésére, kommunikációra, tároló és hordeszköz készíthető belőle, segíti az álcázást. Vigyünk magunkkal kötött, úgynevezett dokkmunkás sapkát is. Ez utóbbi nyáron is fontos lehet (pl. hálózsákban). Ne feledd: "Ha fázik a lábad, vegyél fel sapkát!". A törölköző is nagyon sokoldalú ruhadarab. Egy közepes törölközőt hosszában hajtsunk négybe, majd sálszerűen tegyük a nyakunkba a zubbony alá! Szívja az izzadságot, megtörölközhetünk vele és véd a rovarok ellen. Különösen nagy megterhelés esetén kapaszkodjunk két végébe. Ez segít egyensúlyunk helyreállításában, s lényegesen könnyebbé válik a haladás. document.write('Túlélőiskola'); A felszerelés szintén többfunkciós eleme az esőkabát. Általános elv, hogy a természeti hatások ellen nehéz védekezni. A vízálló ruházatok vagy elvesztik ezen tulajdonságukat, vagy annyira szigetelnek, hogy a testpárát sem engedik át, akkor pedig belülről ázik meg az ember (ez a rosszabb variáció). Jelenleg a Gore-Tex az egyetlen anyag, amely taszítja a csapadékot, de a testpára nagy részét átereszti. Azonban nagyon drága és a tapasztalatok szerint jó tulajdonságait elég rövid idő alatt végleg elveszti. Eső, hideg, szél, rovarok ellen az úgynevezett "mentális" védekezés vált be a legjobban - vagyis nem kell vele foglalkozni. Mégis sokat segíthet a poncsó. Ez egy nagy méretű, téglalap alakú, közepén csuklyával ellátott alkalmatosság. Eső esetén lábszárig betakarja az embert felszereléssel együtt (ilyenkor az összes víz a nadrág szabadon maradt szárára folyik, majd felszívódik a derékig). Ezen kívül azonban még sok minden másra is alkalmas. Pl. a hálózsák alá tehető szigetelésnek. Még sátor is készíthető belőle. A jó hátizsák nélkülözhetetlen. 60 literesnél nagyobb űrméretűre nincs szükség. A súly a vállon és a csípőn, jól párnázott hevedereken, egyenletesen elosztva legyen. A mellcsat nagyon hasznos. Általában a korszerű, önhordó zsákok jobbak, mint a csővázasak, de több fogyatékosságuk is van a túlélés szempontjából. Látszólag jelentéktelen probléma a színük, amely esetenként a túlélés rejtőzködő filozófiájával nem egyeztethető össze. Nagyobb gond, hogy általában egy, legfeljebb két nagy belső térrel rendelkeznek. Ha valamit elő akarunk venni, mindent ki kell szedni, vagy könyökig vájkálva fel kell forgatni a gondosan kialakított rendet. Aki éjjel, hóviharban, a szájában elemlámpával kereste már a lábszárvédőjét, az megérti, mire gondolok. Továbbá a legtöbb hátizsák szorosan tapad a testhez, s aláizzad az ember (bár vannak jól szellőző típusok is). Hagyományos, csővázas konstrukciója ellenére nagyon jól bevált az USA Army ALICE (többcélú személyi málhaöv) rendszeréhez tartozó zsák. Három nagy külső zsebbel és két részre osztható belső térrel rendelkezik. Belülre a nagyobb védelmet igénylő, vagy kevésbé szükséges tárgyakat (pl. váltás fehérnemű, tartalék élelmiszer), a külső zsebekbe a gyakrabban használatosakat tegyük (pl. főző és a napközben fogyasztott élelmiszer). A hozzá rendszeresített felszerelés (gyalogsági ásó, 2 literes víztároló stb.) modulszerűen kívülre rögzíthető. Viszonylag kis terjedelme ellenére egyaránt alkalmas az egy napos, vagy hosszabb túrákra. Nagyon hozzáférhetően lehet bele pakolni. Gyorsleoldó rendszerrel is el van látva, ami vészhelyzetben nagyon hasznos lehet. Minden hátizsákra praktikus kiegészítés a "gumipók", melyből legalább négy darabot vigyünk magunkkal. Mindazok a felszerelési tárgyak, melyek már nem férnek el a csomagban, jól rögzíthetők vele, a terepen pedig sátor, menedék építésénél használhatók fel. A sátor általában fölösleges luxus, jó hálózsákra azonban minden évszakban szükség van. Télen táborozni igen kemény feladat, ezért kezdetben inkább ne tegyük. Elég tehát egy megbízható és könnyű "pluszos" zsákot beszerezni. Legyen minél kisebb és könnyebb. Kerüljük azokat a típusokat, melyeknél a kéznek külön helye van, csak "múmia" formájút vegyünk. A military és hegyiboltokban széles választékban kaphatók. A hegyiboltokban vásárolhatók jobb minőségűek, a military üzletekben viszont terepszínűek kaphatók. A méretválasztásnál vegyük figyelembe, hogy levetett ruházatunk férjen el a lábrésznél (szükség esetén még a bakancsot is tegyük ide, természetesen megfelelően becsomagolva), így reggel testmeleg, száraz öltözetet húzhatunk. A derékalj kiválasztásánál fő szempont a hő és nedvesség elleni védelem. A dupla rétegű, esetleg hőszigetelő fóliával ellátott polifoam fóliák tökéletesen megfelelnek. Áruk is kedvező. A gumimatrac súlya miatt szóba sem jöhet. Az úgynevezett túlélő fólia nem erre a célra van (életmentő lehet, mivel akár 80%-kal is csökkentheti a hőveszteséget, ezért szerezzük be). A legjobb és legkényelmesebb megoldás a termo matrac (izolier). Könnyű, kiválóan hőszigetel és viszonylag kényelmes alvás esik rajta. Készítsünk tokot a derékaljra, mivel az erdőt járva az első beleakadó tüskés bokor szó szerint szétrágja. Általában ami tekerhető, azt hevederrel vagy gumi szalaggal összefogjuk, a többi felszerelést tasakba tesszük (nem zörög és nem sérül). Végül mindent vízhatlan csomagolásba (nylon zacskóba) rejtünk. document.write('Az ALICE hevederzet és a kés célszerű rögzítése'); Vannak olyan eszközök, melyeket legpraktikusabb övön hordani, hogy könnyen elérhessük. Ezek súlya azonban lehúzza az övet, nyomja a csípőt, s hosszabb távon kellemetlen fájdalmat okoz. Erre találták ki az úgynevezett "Y" hevederrendszereket, vagy a málhamellényt. Legkönnyebben az USA ALICE vásárolható meg (hevederöv, "Y" heveder) a hozzá rendszeresített kiegészítőkkel (kulacs, tártáska, tájolótok, kenyérzsák stb.). A hevedereket, a felszerelést elrendezve testünkhöz kell szabályozni. A málházás után ugrálva ellenőrizzük, hogy egyben van-e, nem zörög-e a "cucc". Ha szükséges a zajt keltő eszközöket szigetelőszalaggal a testhez rögzíthetjük. A kés. Talán ez a legfontosabb felszerelési tárgyunk, melyből két darabra is szükség van: egy nagy túlélőre és egy kis ügyesre. Véssük eszünkbe: soha ne hagyjuk el, mert ha késünk van, mindenünk van! Csak professzionális minőségűt szabad vásárolni, és csak akkor, ha "szerelem az első látásra". Néhány félreértést szeretnék eloszlatni. Más a szurony, a vadászkés, a harcikés és a túlélőkés. A legtöbb úgynevezett "túlélőkést" felejtsük el. Ami sok funkciót ígér, az általában semmit nem tud igazán (ez alól csak a Svájci Katonai Tisztikés és néhány konkurense kivétel, de ezek is csak másodlagos eszköznek alkalmasak). A vadászkések általában túl könnyűek erre feladatra. A szuronyok mérete megfelelne, azonban gyakran nem tartós használatra készülnek, illetve élük struktúrája nem teszi őket alkalmassá a vágásra (túlságosan tompa szögben emelkedik, s így beleszorul az anyagba). Szintén nem felelnek meg a két vagy több élű változatok. A túlélőkést a minősége, mérete és alakja teszi alkalmassá a feladatra. Szükség szerint minden művelet elvégezhető vele, a bozótvágástól a tüske kivételén át az amputációig. Erősnek és nehéznek kell lennie, hogy machete-szerűen is lehessen használni (egyetlen ütéssel vágja át a másfél ujjnyi vastag ágat). A penge hossza ne legyen kisebb a tenyér szélességének másfélszeresénél és ne legyen nagyobb két és félszeresénél (kb. 15-20 cm). Szélessége a hossz 1:3-a és 1:5-e között legyen. Ha csak egy kést kívánunk beszerezni, akkor a rövidebb, változatot válasszuk. Anyaga legyen elég kemény, hogy éles maradjon és elég rugalmas, hogy feszíteni lehessen vele. A legmegfelelőbb a kb. 58-62 Rockwell-es rozsdamentes acél (a szénacélok jobb pengék, de érzékenyek a rozsdára és egyes változatai törékenyek). Hasznos a "fokél", illetve a gerincen kialakított fűrész. Hegye a hossztengely felett helyezkedjen el, alatta az él pedig ívelt legyen, hogy szúrni és vágni egyaránt jól lehessen vele. A kezet keresztvasnak kell védenie. Ideális esetben a penge kissé súlyosabb a markolatnál. Az egész késnek egy darabból kell készülnie. Az üreggel gyengített markolatú kések közül csak a legjobb minőségűek alkalmasak a feladatra (pl. Buckmaster, vagy a Wilkinson Sword). A markolat keresztmetszete ovális legyen. Alakja akadályozza meg a kés kézből való kicsúszását (pl. markolatgombbal). Praktikus, ha hossza kb. negyeddel nagyobb a tenyér szélességénél, mert így a végén megmarkolva nagyobb erővel lehet vele sújtani. Bevonata lehetőleg polimerizált gumi (pl. Craton, vagy Neoprene), vagy bőr legyen. Jól illeszkedjen a kézbe. A túlélési feladatra általában a Bowie típusú kések váltak be a legjobban. A tok védi a pengét és annak tulajdonosát. Könnyen, egy ujjal nyitható legyen, ugyanakkor a penge ne csúszhasson ki magától. Anyaga lehet bőr, gyöngyvászon, műanyag, vagy fém (a Kalasnyikov és az USA M-9 szurony a tokkal hatékony drótvágót képez). A kést hordhatjuk bárhol, csak könnyen elérhető legyen. Általában ahonnan a legkényelmesebb elővenni, oda alig lehet visszatenni (és viszont). A leggyorsabb kirántást a használt kézzel ellentétes vállon, az "Y" hevederen, markolattal lefelé rögzítve lehet biztosítani. A túlélőkés azonban alapvetően mégiscsak fegyver (kevéssé alkalmas precíziós feladatokra). Ezért mindenképpen szükséges mellé egy zsebkés, amit elsősorban szerszámként (élelem-feldolgozásra és eszközkészítésre) használunk. A napjainkban egyre divatosabb recés pengék feladata a hatékony, gyors vágás, ezért céljainkra nem alkalmasak (nem lehet velük jól faragni, gyalulni stb.). Kitűnőek a Svájci Katonai Tisztikések. Ár/minőség arányuk messze a legjobb. Én a Handyman (ezermester) típust tartom a legjobbnak, amely összesen 16 féle eszközt tartalmaz. Mind megbízhatóan használható (pl. fűrészével karvastagságú ág is pillanatok alatt levágható). Nagyon jók az egypengés kések is (pl. Gerber, vagy Buck). Ergonómiailag tervezett, csúszásbiztos markolatukkal kényelmes, biztonságos a munka. A professzionális minőségű egypengés kések előnye a véletlen becsukódás elleni rögzítő és a viszonylag nagy penge. Az úgynevezett "egykezes kések" úgy vannak kialakítva, hogy egy kézzel, általában a hüvelykujj felhasználásával nyithatók (pl. Hole-Opener rendszer, melynél lyuk van a penge gerincén, de lehet csappal, vagy dörzsfelülettel működő is). Ez adott esetben életet menthet. Azonban némi leleményességgel és sok gyakorlással minden könnyen járó típus kinyitható egy kézzel (az enyhén kinyomott hegyet akasszuk be a nadrágzseb szegéjébe, vagy egy energikus csuklómozdulattal "csapjuk ki", esetleg hüvelykujjunkat oldalának feszítve toljuk ki a pengét). Véssük eszünkbe, hogy a kés egyaránt veszélyes lehet a használójára és környezetére is ("töltetlen" kés nincs), ezért csak nagyon fegyelmezetten szabad használni! Nyitott kés lehetőleg csak ülő, vagy álló testhelyzetben legyen a kezünkben. A következő fogás megfelelő védelmet nyújt a balesetekkel szemben akár futás közben is: a markolatot fogjuk hátrafordított tenyerünkbe, a kés hegye a könyökünk felé nézzen, a penge pedig lapjával szorosan simuljon alkarunkhoz. Szükség esetén innen egy gyors csuklómozdulattal ujjaink között alaphelyzetbe fordíthatjuk a kést. document.write('Felszerelés');1.Elemlámpa szűrökkel. 2. Nagy erejű Mag-Lite lámpa. 3. Tartalék elemek. 4. Gerberkés. 5. Cold Steel túlélőkés. 6. 10x25-ös távcső. 7. Tájoló. 8. Jelzősíp 9. SIG benzinfőző 10. Kétszemélyes edény. 11. Paraván a főzőhöz. 12. "Kanálgép" 13.Kulacs tokkal. 14. Tűzgyújtó eszközök. 15. Élelmiszer tárolódoboz. 16.Egészségügyi doboz. 17. Túlélőfólia. 18. Varrókészlet. 19. Cipőtisztítókészlet. 20. Tok. Még egy biztonsági körülményre szeretném felhívni a figyelmet. Az 124/1993 kormányrendelet tiltja "közterületen, nyilvános helyen vagy közforgalmú közlekedési eszközön" az olyan szúró-, vagy vágóeszköz birtoklását, "amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a 8 cm-t meghaladja." A rendelet hatálya alá eső késeket tehát csak a terepen szereljük fel. Szó szerint borotvaélesnek kell lennie (pl. nyírja kezünkön a szőrt). Minden használat után meg kell tisztítani. A célirányos használat kivételével nem illik és nem praktikus a pengét megfogni (korrodálhat). Az él jól ellenőrizhető szemrevételezéssel is. Ha szinte láthatatlanul vékony, akkor jó. Az így észrevett kisebb csorbulásokat helyre kell igazítani. Erre fenőacélt, vagy olajkövet használjunk. Felületükön a pengét az eredeti köszörülésnek megfelelő szögben az él irányába kell mozgatni. Ezt a műveletet nagyon óvatosan kell elvégezni. Amennyiben késünk komolyabb élezésre szorul, azt bízzuk szakemberre (a házilagos köszörülés során pl. a penge edzettségét alapvetően át lehet strukturálni). Szerencsére a professzionális minőségű pengék megfelelő használat mellett nem igénylik a köszörülést. Talán túlzásnak tűnik, de szerintem a kulacs majdnem olyan fontos, mint a kés. Beszerzésénél három szempontot kell figyelembe venni: tárolható víz mennyisége; rögzítés és hozzáférhetőség; hőszigetelés. A legjobbak az USA kulacsok. Csak vizet tároljunk benne, mert műanyagból van, s így minden ízre "emlékezik". A hőszigetelő tok oldalán található zseb a víztisztító tabletta számára van kiképezve. Ivócsésze is tartozik hozzá, amely szorosan illeszkedik a palack aljára. Ez főzőedénynek, csajkának, pohárnak, mosdótálnak egyaránt alkalmas - igazi főnyeremény. A tartalék víz tehető 2 literes plasztik üdítős palackba, de jobb a műanyag termosz, vagy az ALICE víztárolója. Elemlámpa nélkül nem szabad elindulni. Praktikus egy nagy erejű, pl. Mag-Lite lámpát beszerezni, amely párhuzamos, alig szórt fényét nagy távolságra veti. Masszív alumínium tokja megvédi a sérülésektől, a menetes részeknél elhelyezett gumi gyűrűk pedig vízhatlanná teszik. Ha ilyen rendszerű lámpánkat a fejrész alatt megfogva a jobb vállunkon tartjuk, akkor nemcsak világításra használhatjuk, hanem veszély esetén erőteljes ütés is mérhető vele. E kitűnő eszköznek is vannak azonban hátrányai: mérete viszonylag nagy, nincs lehetőség rögzítésére, ezért tárolása, hordása nehézkes. Gyengébbek, de még elég hatékonyak az univerzálisan használható fejlámpák (pl. a Petzl). Jó, ha van egy kisebb erejű színváltós lámpa is (a vörös fény az egyetlen, ami nem vakít, bár szinte lemossa a piros színű jelzéseket a térképről). A színváltási lehetőség fontos lehet rejtőzködés és a kommunikáció szempontjából is. Praktikus, ha fel lehet akasztani és a ruházatra erősíthető. Erre az "L" alakú NATO lámpák vagy a bolhapiacokon beszerezhető régi katonai színváltós lámpák tökéletesek. Bánjunk elővigyázatosan azokkal a típusokkal, melyek a fejrész elcsavarásával kapcsolhatók be, ugyanis hajlamosak arra, hogy a hátizsák mélyén világítsanak reggeltől estig (akkor viszont már egyáltalán nem működnek). Legjobb, ha a kellemetlenségek megelőzésére nem csavarjuk be teljesen az elemeket, s így védekezünk a spontán bekapcsolódás ellen. Tartalék elemet (lehetőleg tartós típust) és izzót vigyünk magunkkal. A tűz a túlélés központi kérdése. Mindig kell gyújtó eszközt hordani: gyufát és öngyújtót. A profik még valami abszolút biztos eszközt is visznek magukkal (pl. magnézium tömb). A gyufa tárolására ideális megoldás a szakboltokban kapható, vízhatlanul záródó műanyag gyufatartó tubus. Ebbe tegyünk pár szál mentőcsónak gyufát (esőben, szélben is meggyullad) és több szál hagyományos gyufát, közte néhány parafinosat (olvasztott parafinba mártva védetté válik a nedvességtől). Rakjuk mellé 1-2 gyufásdoboz levágott dörzsfelületét. Magára valamit adó, konzervatív túlélő benzines gyújtót használ (ennek magasabb a hőértéke, mint a gázzal működő típusoké és könnyen tölthető). Két fajtát tudok szívemből ajánlani. Az egyik a Zippo (melynek még a hamisított változatai is elég jók), a másik az úgynevezett lövészárok gyújtó, ami egy csúszó szélvédővel ellátott, esztergált rézhenger. Minden bizonnyal ez utóbbi a legmegbízhatóbb és legrobosztusabb öngyújtó. Használjuk a kissé olajos Zippo benzint. Általában a tűz lehetővé teszi a meleg étel, ital készítését. Mégis praktikus főző-berendezést is vinni magunkkal. Többfajta szerezhető be. Növekvő kalória értékben ezek a következők: tablettával, denaturált szesszel működők (kb. 24 000 kJ), PB-gáz (kb. 32 000 kJ), benzinfőzők (kb. 40 000 kJ). A szeszes típusok mellett szól kis méretük, a gáz nagyon tiszta és kényelmes, a benzin minden körülmények között megbízható és kiemelkedő teljesítményű. A hátrányokat is figyelembe véve (pl. a benzin körülményes, a gáz hidegben veszít a teljesítményéből és a palack elég drága) a benzinfőzőket ajánlom. Mindenki választhat ízlésének és pénztárcájának megfelelőt. Én a svájci SIG főzőjét használom, de tökéletesen megfelel a rendkívül robosztus, és kompakt "Szovjet" berendezés is. A tartalék benzint tároljuk speciálisan erre készült fém palackban (SIG gyártmányúak vásárolhatók a hegyitúraboltokban). A tüzelőanyag megválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a legnagyobb hőértéke a petróleumnak van (44 000 kJ), de a főző sebbenzinnel működik a legtisztábban. A minél nagyobb teljesítmény biztosítása érdekében úgy állítsuk be a berendezést, hogy kék lánggal égjen és jellegzetes "zúgó" hangot adjon. Egészségügyi felszerelés nélkül még egy laza sétát sem javasolok a hegyekben. Alapvetően két csoportba kell sorolni ennek részeit: 1.) gyógyszerek és gyógyhatású készítmények; 2.) sebészeti eszközök. Nem igazán praktikus gyógyszereket ajánlani, mert egyénileg változik a leghatásosabb szerek köre. Ez alól talán az Aspirin és a széntabletta a kivétel. Tehát inkább a feladatköröket kell megjelölni. Szükséges tehát fájdalom- és lázcsillapító, hasfogó, enyhe hashajtó, torokgyulladás elleni szer, víztisztító tabletta. A sebészeti eszközökhöz tartozik a sebfertőtlenítő- és kötöző szer, rugalmas pólya, csipesz, olló (a svájci késben mindkettő megtalálható), zsinór, bőrre helyezhető lázmérő. Ezenkívül kenőcsök gyulladt bőrre, izületi bántalmakra, valamint Neogranormon a combtövek már jelzett kipirosodása ellen. Nálam mindig van körömvirág kenőcs. Úgy vigyünk egészségügyi felszerelést, hogy társainkra is gondoljunk. Végére értünk a legszükségesebb eszközök ismertetésének. Tudnunk kell azonban, hogy ezeken kívül még igen sok dologra van szükség, hogy igazán autonóm módon élhessünk a természetben: pl. tájoló (ismertetésével a következő számban foglalkozom részletesebben), gyalogsági ásó, balta, fűrész, evőeszközök, 2-4 személyes fedeles főzőedény, varró készlet, álcafesték stb. A szakkönyvek arra is felhívják a figyelmet, hogy a mindennapi élet során is adódhatnak olyan helyzetek, amikor szükséges lehet az életmentő készlet, melyet jól hozzáférhető helyen, külön dobozban praktikus tárolni. Ez a következőkből állhat: zsebkés, drótfűrész, nagyító, preparált gyufa, 10 méter perlon zsineg, nylon zacskó, horgász felszerelés (horog, zsinór, ólom), nyílhegy, jelzőtükör és síp, víztisztító tabletta, textil ragasztó szalag, varrókészlet, 1x1,5 méteres műanyagfólia. Nem árt, ha van ilyen készlet a gépkocsinkban vagy táskánkban nagyobb utazásoknál. Ha beszereztük a felszerelést, nincs más hátra, mint "meghódítani" a természetet. A következő számban el is indulunk. Legközelebb a menettel, a tájékozódással, valamint a táborozással foglalkozom. Írta: Makrai Tibor István alezredesZrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem - Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Adria, a magyar tengerészek második bölcsője
Mare AdriaticumAz Adria napsütése örök emlék. Emlék olyan idők távolából, amikor még csak olvastam róla. Emlék abból az időből, amikor még csak álmodoztam róla. De nemcsak emlék, hanem egész életemre meghatározó élmény. Sokak könyvespolcán talán még ma is ott pihennek azok az ifjúsági regények, amelyeknek főhősei Daniló bácsi és a "Jadran" szkúner legénysége. Az enyémen ott vannak. Sokszor olvastam őket, de még ma is szívesen előveszem egy­két fejezet erejéig, hogy felidézzem gyermekkorom lelkes álmodozásait. Nem tudom biztosan, de valószínű, hogy ezek az álmodozások indítottak el a tengerész pálya felé.Elindítottak ezen az úton és végig is kísértek, minden ésszerű megfontolás vagy családi lebeszélés ellenére. Az álmodozások valóra váltak, kissé megfakultak a valóság kijózanító fényében, majd lassan emlékké szelídültek. Azóta sok ezer mérföldet hajóztam különféle teherhajókon és jachtokon szerte a világban, de az Adria még mindig a hazai vizeket jelenti nekem. Az olasz csizma sarkán, a Santa Maria di Leuca-fok világítótornya mindig azt jelezte: hazatértünk. Rumében, Triesztben vagy a Velence-környéki kicsiny kikötőkben gyakran rakodtunk a MAHART tengerjáró hajóival. Amióta a vashajókat lecseréltem a jóval kisebb, de barátságosabb vitorlás jachtokra, olyan csodás helyeket fedeztem fel az Isztrián vagy a dalmát partokon, amelyek azelőtt csak távoli díszletként vonultak el a távcsövem lencséje előtt.Az Adria napsütése azóta állandó élmény. Az adriai hullámok otthonosan fogadnak, a parti városkák utcáinak kövezetén meghitt hangulat árad. Kis rejtett öblökben dobunk horgonyt fürdőzni vagy ha akár a bóra heves széllökései ellen éjszakára védelmet keresünk. Sok arcát ismerem az Adriának. Napos délelőttökön friss szélben vidáman szaladó hajónk: mosolygó Adria; augusztusi hőségben bágyadtan csüngő vitorlák árnyékában védelmet keresünk a Nap elől: álmos Adria; hosszas veszteglés a szélcsöndben: undok Adria; friss szellő támad: jószívű Adria; percenként feltámadó és elhaló szellő: játékos Adria; a bóra ijesztő száguldása tépi a megriadt hullámok taraját: haragos Adria; esős, hideg tavaszi napokon hiába próbálunk a biztonságot nyújtó kikötőnk felé vitorlázni a heves szél által napok óta kergetett hegynyi hullámokkal szemben: kíméletlen Adria; a délnyugati vihar hazavisz, élvezzük a száguldást: kegyes Adria.A Magyarországhoz közel eső tengerpart, a sok történelmi emlék, régi magyar helységnevek, a K.u.K. hangulat, az ideális éghajlat sok magyar turistát és vitorlázót vonz ide tavasztól őszig. Az Isztriától Dubrovnikig tucatnyi helyen várják a vitorláskikötők, a maripák a hajósokat: Rovinj és Pula (Póla), Zadar (Zára), Biograd (Tengerfehérvár), Trogir és sok más kikötő. A maripák a biztonságot és a kényelmet jelentik. Mosdók és zuhanyzók, étterem, hálózati áram a partról, édesvíz csatlakozás a hajó tartályainak feltöltésére. A mai túrahajókon nyoma sincs már a vitorlás hőskor kemény tengerészvilágának. Nincsenek "koporsónak" becézett szűk hálóhelyeknek, nincs hordóban tárolt sózott marhahús, nincs poshadt ivóvíz... Ezek a hajók rendszerint nagyobbak, mint a balatoniak, a kétágyas kabinokban a kényelmes és tágas tér 6-10 utasnak ad helyet. A zuhannyal felszerelt toilette, a minden igényt kielégítő konyha és a kényelmes szalon teljes komfortot biztosít családoknak, baráti társaságoknak.Én is, mint sokan a Balatonon tettem meg a vízen járók első lépéseit, itt tanultam vitorlázni, megtanultam hát becsülni. Mégis azt mondom, a tenger más. Itt újra kell kezdeni a járni tanulást, újra kell megtanulni becsülni a Vizet. Kellő felkészülés vagy szakképzett kapitány nélkül kockázatos lehet vízre szállni.Nem csoda, hogy mind a mai napig bogarasnak tartják a szárazföldi emberek a tengerészeket: a biztonságos partot elhagyni, mi értelme? Ők nem tudják, mi az a hatalmas erő, ami a tengerre vonz. Az emberiség történelme azt bizonyítja, hajózás nélkül nincs fejlődés, nincs élet. Ismert a római mondás: "Navigare necesse est...", azaz: "Hajózni szükséges...", de a római mondás tovább is folytatódik: "...de élni nem!".Az adriai tengerpart rengeteg élményt kínál. Nem csak a természeti szépségekre, a kis kikötői kocsmákra, az új cimborákra gondolok. Ha valaki elolvassa Herczeg Ferenc magyar író adriai csatangolásairól szóló könyveit, vagy a neves tengerkutató, Dr. Leidenfrost Gvula útleírását, a "Keserű tenger"-t, amely Ő. H. "Najade'' hajóján tett Adria-kutató expedíciójának hű emlékező leírása, netán a "Kék Adriá"-t, olyan helyekre juthat e könyvek nyomán, amelyek egyébként esetleg elkerülnék a figyelmét. Így a kikapcsolódáson túl a szellemi felfrissülés teheti teljessé a vitorlástúrát. Hadd említsek néhányat ezek közül: a Mira Mare kastély Trieszt közelében, Pula, a valamikori kir. és cs. hadikikötő, Abbázia, a Monarchia fényes fürdőhelye vagy a Frangepánok vára a Buccari-öböl bejáratában.Az Adria mindig visszavár. Mindig a régi és mégis mindig tud újat mutatni. Igazán megismerni csak a hajósok tudják, bejárni az ezernyi szigetet, felfedezni rejtett öblöket. Az ismert helyeket nem lehet megunni, az ismeretlenek új kalandot ígérnek. A hullámokon csillogó napfény, a tengeri szellő sokat mesél annak, aki érti. document.write('');Mare Nostrum Még ma is gyakran látom feltűnni a horizonton a "Jadran" vitorláit, hogy aztán hamarosan ködbe vesszenek...Kép és szöveg: Horváth Csaba
Hurrá buszozunk!
Hogyan viseljük el a hosszú társasutazásokat?A nyaralás befizetve, jegy a kézben, állunk, szemlélgetjük útitársainkat, figyelünk, melyik busz jön értünk... Azután kiderül, nem egymás mellé szól a jegyünk, partnerünkkel, családtagjainkkal, a busz wc-je esetleg nem üzemel, és az az alkoholtól bűzlő hangoskodó ember, egész családjával beül mögénk, vagy elénk.Azon gondolkodunk, miért is indultunk el, vagy csak a szánk széle rángatózik, és nyugodtan viseljük, hogy az elől orrhangon kiabáló idegenvezető az összes felesleges tanácsát megossza velünk. Már tudjuk mennyi ideig fog tartani az utazás, és hány helyen állunk meg. Néhány tipp az előttünk álló órák elviselésére, és az esetleges szélsőséges helyzetek kezelésére:Ha egyedül utazunk, mindenképp vigyünk magunkkal walkmant, vagy discman-t, hihetetlen milyen jól tud jönni, ha nem akarjuk a kerekek zúgását, a szél fütyülését figyelni. Ha nem egyedül utazunk, akkor is jó szolgálatot tehet egy kis zene, például mikor útitársaink alszanak, vagy épp nem túl kommunikatívak, vagy ha csak egy kis zenét akarunk hallgatni. A legjobb, ha rádió is van a készüléken, roppant érdekes tud lenni más országok állomásainak pásztázása, ha már nagyon unatkozunk...A kispárna, nagyon fontos, rá fogunk jönni, hogy milyen kényelmetlen egy buszülés, és hogy hiába hátrahajtható. Ha felfújható kispárnánk van, akkor egy puha, kisméretű törölközőre, vagy takarócskára is szükségünk lehet, mert ezek a párnák általában nem a legkellemesebb tapintású anyagokból készülnek. Ne fújjuk túl keményre a párnánkat, lehet, hogy így kényelmesebb lesz. Nem árt az sem, ha (légkondi ide vagy oda) takarót viszünk magunkkal, így biztosan nem fogunk fázni.Mindig vegyük le lábbelinket, ha tehetjük.Ne gondoljuk azt, hogy a 4 óránkénti megállók alkalmával mindenre jutni fog időnk, még otthon csomagoljunk megfelelő mennyiségű italt, ételt, mert nem biztos, hogy tudunk vásárolni mindenhol.Minden megálláskor végezzünk törzskörzést, vagy hajolgassunk előre, nyújtóztatva ezzel izmainkat, megmozgatva elgémberedett tagjainkat. Főleg a medence-, és a combcsont valamint a gerinc, a váll és a nyakcsigolyák tájékát tornáztassuk, pl. fejkörzéssel.Ha valamely "busztársunkat" végképp nem tudjuk elviselni, kezdjünk el mosolyogni és gondoljuk végig, tényleg sikerülhet-e neki elrontani a kedvünk, illetve képzeljük el a megérkezés pillanatát, és azt hogy mit szándékozunk tenni, ha megérkeztünk szálláshelyünkre. Semmiképp se szóljunk bele a sofőrrel, vagy az idegenvezetővel folytatott perlekedésekbe, és próbáljunk meg udvariasak, vidámak, konstruktívak maradni.Eleven