Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Országok és népek - Magazin
A rovat további hírei
Debrecenbe kéne menni...
Miért is utazik az ember Debrecenbe? Nem is olyan könnyű erre válaszolni, hiszen számos felelet létezik rá. A szépen felújított belváros, a remek múzeumok, a Nagyerdő növény- és állatvilága, a kiváló gyógy- és wellness lehetőségek önmagukban is alkalmasak lennének a vendégek vonzására, együtt azonban már szinte ellenállhatatlan koktélt alkotnak.A magyar reformátusok szellemi központjaDebrecen a magyar református szellemi életének központja. Itt található a híres, grandiózus református Nagytemplom. A templom helyén már a kora középkortól templom állt, mely a reformáció magyarországi elterjedése óta van a reformátusok kezében. Az eredeti templom a 19. század elején leégett, de hamarosan jelenlegi formájában épült újjá. Érdemes felmenni a tornyába, ahonnan szép kilátás nyílik a cívis városra. A debreceni Nagytemplomban kiáltották ki 1849 áprilisában hazánk függetlenségét és választották meg Kossuth Lajost kormányzóvá. Kossuth akkoriban használt széke azóta is drága ereklyéje a templomnak.A híres KollégiumA Nagytemplomhoz hasonlóan jelentős hírű a Református Kollégium, melynek kapcsán még felsorolni is lehetetlen a később az intézmény hírnevét öregbítő diákok neveit. Az épület a Nagytemplomhoz hasonlóan két évszázados épület. A történelmi Magyarország összes megyéjéből érkeztek ide a magas műveltségre vágyók. A korabeli területeken közel hatszáz fiókintézménye működött a Kollégiumnak.document.write('Református Kollégium');Munkácsyk a Déri MúzeumbanA Nagytemplomnak is helyet adó Kálvin tértől nem messze található a város leghíresebb múzeuma, a Déri Múzeum. Debrecen és környéke múltját, természeti adottságait mutatja be a több mint százezres gyűjteménnyel büszkélkedő kiállítás. A múzeum örökzöld slágere azonban mindenképpen a Munkácsy-trilógia: a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce Homo. A három leghíresebb kép mellett természetesen más alkotásokat is láthatunk itt a kiváló mestertől, sőt alkalmanként egyéb jelentős Munkácsy alkotások is gazdagítják időszakosan a kiállítást.document.write('Munkácsy - Golgota');Növények ás állatok a varázslatos NagyerdőbenHa egy kis felfrissülésre vágyunk a természetben, Debrecen erre is kínál kiváló lehetőségeket. A város szélén található hazánk és egyben Európa egyik legrégebben védett területe, a Nagyerdő. A terület nem nagyságáról, hanem fáinak öles termetéről kapta a nevét. Az akár háromszáz éves fák 25 méter magasra is megnőnek és ideális háttérül szolgálnak a Nagyerdőben tett hosszú és hangulatos sétákhoz. A Nagyerdőben persze nemcsak a növény-, hanem az állatvilág jelentős képviselőivel is találkozhatunk. A hazai és egzotikus állatfajok mellett mocsári hiúz vagy pókmajmok is utunkba kerülhetnek. Ha növénytani élményekre vágyunk, látogassunk el az Egyetemi Botanikus Kertbe. Bár a kert eredeti növényzete megegyezik a Nagyerdő flórájával, de az őshonos növények mellett találunk itt számos egzotikus növényfajt is - hála a tudatos gyűjtőmunkának. A szúrós növények kedvelői pedig bizonyára élvezetüket lelik az európai hírű kétezer fajt számláló kaktuszgyűjteményben.Wellness a cívis városbandocument.write('Aquaticum');Magyarországon - hála az elmúlt évek fejlesztéseinek -, gyakorlatilag már nincs jelentősebb város élményfürdő nélkül. Debrecen sem kivétel ez alól. A 2003-ban megnyílt Aquaticum 66 méter átmérőjű kupolacsarnokában igazi trópusi környezet várja a fürdőzés szerelmeseit. A buja trópusi környezet persze csak az ideális háttérként szolgál a 11 csúszdát, úszó- és hullámmedencét, két barlangfürdőt, sodrófolyót, jacuzzikat, élménymedencéket és szaunacentrumot tartalmazó élményelemek élvezetéhez.A Debrecenbe látogató turista tehát ember legyen a talpán, ha számos kulturális, természeti és szabadidős program mellett is képes unatkozásra adni a fejét.
Trendi hely lett mára az egykori NDK fővárosából
Ha a hetvenes években dönteni kellett, hogy Nyugat- vagy Kelet-Berlinbe mennénk, egyszerűnek tűnt a választás az előbbi javára, s most 2005-ben is ugyanilyen egyszerű: az egykori Kelet-Berlin sokkal izgalmasabb és érdekesebb a nyugati résznél.A berliniek szerint városukat négy ízben építették újjá. Először a XIX. században, a német egyesülést követően a Hohenzollernek szabtak új formát a Spree-parti birodalmi fővárosnak. Majd jöttek a harmincas évek megalomán elképzelései; később a jóformán mindent porig romboló 1945-ös ostromot követően kezdődhetett az újabb építkezés. A Fal leomlását követően indult a negyedik újjáépítés: a kilencvenes évek elejétől világviszonylatban is páratlan gyorsasággal formálódott, formálódik a régi-új főváros.A kilencvenes években még óriási építkezések, daruerdők fogadták a látogatókat. Mára rengeteget változott a város, ám szerencsére erdőből, ligetből, parkból változatlanul jócskán akad Berlinben. Az újjáépítések során nagy gondot fordítottak a zöld területekre, a lakható környezetre, és ily módon a németek megteremtették az egyik legegészségesebb környezetű európai fővárost. Berlin területének egyharmadát teszik ki a zöld részek. A város ütőere a híres Kurfürstendamm sugárút, amellyel Bismarck vaskancellár szerette volna lepipálni a Champs-Élysées-t, ez azért nem sikerült, ám a 4 kilométer hosszú út valóban impozáns. A Kurfürstendamm egyébként választófejedelmi gátat jelent, a berliniek azonban leginkább Ku'dammnak, azaz Tehéngátnak hívják.Európa legnagyobb építkezése lassan-lassan befejeződik. Az elmúlt néhány évben az Alexanderplatz és a Rosa-Luxemburg-Platz környékén modern bevásárlóközpontok és éttermek létesültek. Manapság az Alexanderplatz, az Eberswalder Strasse, valamint az Oranienburger Strasse környékén találhatók a legjobb szórakozóhelyek, kiállítótermek és kocsmák. Ennek az az oka, hogy az alacsonyabb lakbérek miatt Nyugat-Berlinből a keleti városrészbe húzódtak a fiatalok és a nemzetközi művészvilág képviselői. Többen állítják, hogy egyes keleti részeken alig látni nyugdíjas korú embereket, azaz Berlin nem csupán a monumentális építkezések miatt Európa egyik legfiatalabb városa. Ugyancsak a keleti részbe tevődött át a híres házfoglalások fő színtere is. A lerobbant régi házakat elfoglaló fiatalok az önkormányzatokkal való egyezkedés során elérték, hogy igen alacsony lakdíj mellett maguk kereshetnek szponzorokat a házak renoválására. A leghíresebb ilyen foglalt ház a Thalesse, ahol rendszeresek a képzőművészeti kiállítások. Az egykori nyugati rész éjszakai központja, a Zoologischer Garden és környéke egyesek szerint mára unalmas lett, sokkal érdekesebb, pörgősebb Berlin keleti része. Mások szerint e véleményalkotásban szerepet játszik az is, hogy a volt NDK-sok közül sokan éreznek nosztalgiát a"mi kicsi államunk" iránt, és nyugodtabbnak, biztonságosabbnak tartották az akkori életet."Ossi" ismerőseink viszont úgy látják, hogy a "wessik" nemegyszer túlságosan nyomulósak és mindenbe beleszólnak.A város ütőere után járjuk körül a szívét, a mára híres fesztiválnegyeddé vált Potsdamer Platzot, amely többek között a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválnak is otthont ad. Ez a senki földje volt a hidegháborús években, és remegő inakkal vadnyulak szaladgáltak az őrtornyok közepette. Pár évvel az egyesülés után óriási építkezések kezdődtek itt. Ma a tér újra élettel telt meg, bevásárló- és szórakoztatóközpontok, mozik, színházak, uszodák várják a látogatókat és itt található a Daimler-Chrysler és a Sony több százezer négyzetméter alapterületű székháza is. A dinamizmus jórészt annak köszönhető, hogy a nyugatnémet állam vezetői mindig tartalékoltak pár milliárd márkát arra az esetre, ha megtörténik a "csoda", az egyesülés, de nagyon jelentősek, dollármilliárdokban mérhetők az amerikai és távol-keleti befektetések is.Hasznos tanácsok Közlekedés: Kitűnő a vasút- és közúthálózat, hasonlóan a belföldi repülőjáratokhoz. Hétvégén azonban gyakoriak a dugók. A taxik drágábbak és lassabbak is a városi tömegközlekedésnél, igaz, rögzített tarifával dolgoznak. A Welcome Card valamivel több mint 20 euró, ám három napig minden közlekedési eszközre jó, sőt, kedvezményes belépőkre is feljogosít. Szállás: Egy kétágyas szoba ára naponta 50 eurónál kezdődik, általában bőséges reggeli jár hozzá. Étkezés: Két személyre egy étkezés 40-50 euró. 600-700 forint egy korsó sör, virsli- és kolbászhegyek várnak ránk. Látványosságok: A Falmúzeum, a Checkpoint Charlie nevű egykori átkelőhely mellett található, filmvetítéssel mutatják be, hogyan próbáltak átmenekülni a keletiek a rothadó kapitalista világba. A Reichstag, a birodalmi gyűlés épületét is felújították, régi pompájában tündököl. A Múzeumsziget Berlin és a világ egyik legnagyobb múzeumi komplexuma.
Téli emlék Körmöcbánya vidékéről
Ha leesik az első hó rögtön elkezd bizseregni futólécem talpa, és akkor indulni kell a lőrinci Kiserdő ösvényeire, a Budai-hegyek lankáira, vagy még távolabbi hómezőkre. Ez évben némi bemelegítés után Szlovákiában, Körmöcbánya közelében 800 méteren vertünk tanyát a Természetbarát Sízők Társasága segítségével. Engem az vonzott, hogy maga a hegység sífutó paradicsomként híres, és még kisebb lesikló pályák is vannak területén. Nem kellett csalódnom. Illusztrációként a legkomolyabb túránkról. Három nap után már a pár óra alatt elérhető utakat levadásztuk, így egy komolyabb, általunk partizán emlékösvénynek nevezett nagyobb útvonal tervét állítottunk össze. Kegyes csalásként felvonóval vontattuk fel magunkat, megspórolván 160 méter szintet, és vagy fél órát. A fenyvesbe érve azonnal elmaradt a lesiklópályán nyüzsgőtömeg zsivaja, és magunkra maradtunk a Csenddel. A Csendnek fehér színe volt. A napok óta szállingózó hó súlyos patyolat-lepelként borította a büszke fákat. Bár enyhén emelkedett az út Skalkáig, ez nemtűnt fel, csak ámultunk. A szél által szétkergetett súlyos, szürke felhők mögülelőbukkant a Nap, s rögtön megelevenedtek a színek. A tompa zöldek virítani kezdtek, és a fehérnél is halványabb hótakaró vidám sziporkázásba kezdett. Aszellő kergette jégkristályok csillogó fénybe vonták utunkat. Nem bántuk volna ha megáll azidő. Ám fél órán belül az ezer méter fölötti síközpontban voltunk. Nagyon zavaró volt a nyüzsgés, így gyorsan megkerestük afőgerinccel párhuzamosan futó, északnak tartó ösvényt. Szerencsére volt sínyom, bár egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez tegnapi lehet. Az volt. Lelassultunk, de ez alkalmat adott a nézelődésre. Romantikus hangulatot árasztó andezit sziklatornyok álltakőrt utunk mellett. Nagyobb elágazásoknál gyötört arcú, bölcs "pléh-krisztusok" néztek ránk álmélkodva. Sudárfenyők között surrantunk-döcögtünk attól függően, hogy felfelé vagy lefelé vitt utunk. A gerinc magasságában járva kinyílt a látóhatár: apró házak húzták össze magukat az árnyékban lévő, hideg völgyekben, míg atetőkön aranyba vont mindent a hó-sziporka. Csak a hideg jelezte, hogy megállni nem ajánlatos.Tovább! De merre? A nyeregben elfogyott a nyom. Ez nem a tájékozódás végett volt gond, hanem a lelassulásunk miatt. Így a tervezett útvonal veszélybe kerül. Még másfél órán keresztül törtük a havat, de már a szépségekkel egyre kevésbé foglalkoztunk: egyszerre fáztunk azerős szélben, és izzadtunk a magas porhóban. Délután két órakor egy azonosítható elágazáshoz értünk; sajnos sokat csúsztunk azidőben, vissza kell fordulnunk. Ez rontja hangulatunkat. Az viszont javítja, hogy saját nyomainkon ismét felgyorsulunk. A borult égből szakadó hó-áldás sem segít, ám néhány falat csoki után lendületesen csúszunk-csoszogunk hazafelé. Az utolsó nagylejtő majd 30 perces siklással ajándékoz meg házunk ajtajáig. Szép, emlékezetes túra volt. A 26 kilóméteres táv élménye a Körmöci-hegységben örök emlék marad.Németh Imre
Svájc, az Alpok országa
Svájc - másoknak álom. Mennyi mindent takar: büszkeséget, örömöt,elégtételt, de talán rezignációt, szomorúságot és sajnálkozást is. Svájc mindenekelőtt a tisztaság, a rend és a jólét szinonímája, atejjel-mézzel folyó Kánaán. Paradicsom, a boldogság szigete ebben a kavargó, tengernyi szükségtől és nyomortól, háborúságtól éskétsegbeeséstől terhes világban.Valljuk be - a németek kicsit irígylik a svájciakat, akiktől rossz névenveszik, hogy néha németebbek a németeknél. De ki szereti, ha saját jó tulajdonságait mások felülmúlják? És mégis: titokban csodálják Svájcot:álomszép tájait és öntudatos polgárait, akiknek mintha mindennél fontosabb lenne a politikai semlegesség.CH-ez a mindenütt ismert rövidítés a Confoederatio Helvetica kétkezdőbetűje, a Helvét Szövetségi Államnak a jelölése, amivé Svájc vált az évszázadok során. A kelta eredetű helvétek igencsak harcosaklehettek, mert - legalábbis a krónika szerint - a Kr. előtti időkben még egy római hadsereget is megvertek. Az egyik római történetíró azzalbókolt nekik, hogy "bátrabbak és rátermettebbek", mint a többi gall. Asterix és Obelix elsápadnának irigységükben, ha tudnák ezt.A svájcilobogó - vörös alapon fehér kereszt - Schwyz kanton zászlajából alakult ki.Svájc - nehéz lenne tagadni - a boldogság szigete. Van abban valami,amit irigyei és gúnyolói "romlatlan világ"-nak neveznek. Errefelé minden tiszta és takaros. Átlépve a határt, máris afféle patyolatországbanérezhetjük magunkat. Ápoltnak, frissen fényesítettnek látjuk az utakat, a városokat, sőt még a hegyeket, völgyeket is. Svájc olyan, mint aképeskönyvek idilli világa, mint egy óriás babaszoba. De a svájciakon is érezhető, hogy büszkék országukra. Nem éppen szerénytelenül mondják,hogy a svájci útlevél felér egy első osztályú életbiztosítással.Bár rossz nyelvek azt mondják: majd minden svájciban megfordul egyszera gondolat, hogy kivándoroljon, és egy másik országban letelepedve, örökre hátat fordítson Svájcnak. Az utcák és szállodák makulátlantisztasága, az intézmények tökéletessége és a hivatalnokok megvesztegethetetlensége néha már nyomasztó, fojtogató. Mindenkiéletében eljön a pillanat, amikor egy kis emberi tökéletlenségre, hanyagságra vágyik - legalább egy döglött légy lenne valamelyik utazásiiroda kirakatában. De nem. Minden tiszta és tökéletes.
A természet parkja - Őrség
Az árnyas füzesek közt kanyargó Zala, a hullámosan váltakozó dombvidék és az erdős, völgyes, vadvirágos tájkép oly lebilincselő látványt nyújt, melyen szívesen pihen meg a széphez szokott turista szem. Akár a folyócska mentén, akár a ciklámen illatától terhes erdőkön haladunk kitűzött célunk felé, mindenütt oly bájos látkép kínálkozik, mely hamarosan feledteti velünk az Alpok lebilincselő, de gyakran komor látképét. És megvigasztalódunk! Mert ez a vadregényességet és havasi méreteket nélkülöző országrész üdítő szépségével és levegőjével csendes pihenést, szelíd örömöket nyújt....Valamikor járatlan rengeteg volt ez a folyók formálta dombvidék, az országot védelmező gyepüvonal fontos szakasza. A szeres települések kialakulásában nagyjelentősége volt a védelmi szempontoknak, amelyet nagy gonddal szerveztek meg az Árpád-házi királyok, akikbesenyőket és székelyeket telepítettek ide, hogy a magyar őslakossággal együtt védjék a határt azerdővidéken. Az egykori őrállók a dombok tetején, erdei írtásokon alakították ki telephelyeiket, melyekből később kialakultak a szerek. Ez az őrségi és vendvidéki települések szerkezeti sajátossága: a házcsoportok a dombok tetején helyezkednek el, mivel a völgyek túlságosan vizenyősek voltak. Az Őrségben egy-egy összetartozó házcsoport neve szer. A szeres települések még ma is megtalálhatók Szalafőn, Őriszentpéteren, Ispánkon, Nagyrákoson és Kisrákoson.Ezeken végigvonulva, nemsokára elérjük az Őrség legjellegzetesebb állomását, az itteni tájszólás szerinti Szala folyó mindkét oldalán messze elhúzódó Őriszentpétert... E tíz kilométernél is hosszabban elnyúló dimbes-dombos hegyközség errefelé Vas vármegye egyik legérdekesebb jellegzetessége s vele kirándulásunk másik célpontja: a "szerek" világa. Ez a se vége, se hossza hegyközség ugyanis az etimológiailag ugyancsak tisztázatlan "szer"-eknek valóságos tömkelege és nem akad emberfia, ki az Alszeg, Felszeg, Templom, Pap, Baksa, Kovács, Galambos, Gyöngyös, Csergő, Keserű, Pityer, Siska és többi "szer"-ekelnevezésének, illetve azok eredetének kétségtelenül elfogadható magyarázatával szolgálni tudna. ...tekintsünk körül e most már keresett üdülőhelyen, mely az előbbiekhez hasonlóan virágdús domboldalak, hullámzó fenyvesek és lomberdők koszorújával övezi a Szala kanyargós folyását. Elbájolóan kedves és derűs változataiban megkapó látkép jutalmazza tekintetünket, bármerre kalandozik is a hepe-hupás területen, melynek kisebb-nagyobb magaslatai immár szelíd hullámokba vesző nyúlványai a stájer havasoknak. Kerczáról kiindulva a kerczai és karicsai majorságokon át fordul az idevezető út a legpompásabb erdős lejtőkön keresztül s Magyarszombatfa és Gödörháza falukat érintve, néhány kilométernyi gyaloglással érjük el a honfoglaláskori alapítású Velemért. Ősrégi templomát, ezt a XIII. században épült s a XIV.-ben Aquila János radkersburgi festő által dekorált műemléket nagynevű tudósunk, néhai Rómer Flóris mentette meg az enyészettől s mai restaurált állapotában egyike legrégebbi műemlékeinknek.Akárcsak az Alpokban, az Őrségben is vannak dombok között megbúvó tavacskák. Az egyik ilyen a Vadása-patak felduzzasztásával alakult Vadása-tó, amelynek határában Hegyhátszentjakab várja az odalátogatókat. Ez a falu nagyon eltér a többi környékbelitől, lakói nagy része ugyanis kőműves, aki mind maga építette, szépítette a település modern házait. A másik ilyen tó a Borostyán-tó a festői falucska, Zalalövő határában.Felsőszölnökről gyönyörű erdei út vezet fel a szomszédos domb tetejére, ahol kellemes piknikezőhelyen pihenhetünk három ország, Magyarország, Ausztria és Szlovénia határán....Nyissa ki a szemét és gyorsan induljon el felfedezni az Őrséget, amely ősszel a leggyönyörűbb!
Magyar tájak és borok II.
Hajdani borközpont - Soproni borvidékA Fertő tavat szegélyező alacsony hegyoldalakon, lankákon termesztett borok talán a legkorábban váltak ismertté a hazaiak közül. Az Alpok lábánálelterülő lejtőkön kiegyenlített az éghajlat. Sopron környékén a vörösbort adó fajták termesztésére az ökológiai adottságok nem túl kedvezőek. A borvidék háromnegyed mégis vörösbort termelnek. Ennek oka valószínűleg Ausztria közelsége, a piaci igény és a bevált fajta.Legelterjedtebb az ausztriai eredetű Kékfrankos. E fajta tulajdonsága, hogy korai, erőteljes növekedésű, jó minőséget adó, bőtermő. Bora sötét rubin színű, kellemesenfanyar, harmonikus, bársonyos. Rendszerint, keményebb és fanyarabb, mint más vörösbor. Alkoholtartalma a többi magyar hegyvidéki borokhoz képest alacsony.A vörösbort adó fajták közül legjelentősebb az Olaszrizling. ízében többnyire sem a fajta, sem a tájjelleg nem érvényesül kiemelkedő módon. Megemlíthető még a leányka, amely Sopron környékén kimondottan száraz bort ad. A borvidék különlegessége a Piros tramini.Széltől védve - Villány-siklósi borvidékAz ország legdélibb fekvésű borvidéke a Villány-siklósi. De nemcsak a legdélibb, hanem az egyik legrégibb is e borvidék. A török uralom után Kadarkát telepítettek, ezáltal megalapították a villányi vörösborszőlő-termesztést. Az újabb telepítések során kiderült, hogy a Kékfrankos, a Pinot noir és a Cabernet franc fajták az ottani talaj és klimatikus viszonyok között eredményesen termeszthetők, s kitűnő bort adnak. A Kékfrankos Burgundi néven kerül forgalomba.A borvidékre a vörösbor termelés a jellemző. Mégis szólni kell a fehérbort adó fajtákról is. A siklósi körzetben ugyanis inkább fehérbort termelnek. A szőlősgazdák e tájon, a Siklósi hegy lankáin Olaszrizling, Hárslevelű, Tramini fajtákat termesztenek.Évszázados szőlőskertek - Mecsekaljai borvidékA Duna és Dráva találkozásánál elterülő vidék éghajlata és talaja a szőlőtermesztéshez különösen kedvező. A Mecseki borvidék legkifejezőbb borszőlője a piros bogyójú Cirfandli. Termesztik még az Olaszrizlinget, a Furmintot, a Chardonnayt és a Melon szőlőből a fehér burgundi borkülönlegesség készül. Otthonra talált Kadarka - Szekszárdi borvidékA Duna mentén, a folyóval párhuzamosan húzódó 100-200 méter magas dombok oldalán található az ország egyik legnagyobb múltú vörösborszőlő-termelő területe, a Szekszárdi borvidék.A vidék uralkodó fajtája a Kadarka, újabban a Kékfrankos, a Merlot és a Cabernet is bizonyítja már a táj kiváló szőlőtermesztési adottságait.A napsütötte szekszárdi hegyoldalakon a zamatos, telt, harmonikus Olaszrizling is megterem, tovább öregbítve a borvidék jó hírnevét.Aranyat érő homok - Kiskunsági, Hajós-vaskúti, Csongrádi borvidékekAz ország egyik legnagyobb, korábban egységes alföldi borvidéke ez. Az itt termelt boroknál elsősorban nem a táj, hanem a fajtajelleg domborodik ki. A hegyvidéki borokhoz képest az alföldiek savai lágyabbak. A homokon a legtöbbet a Kövidinka és az Izsáki Sárfehér képes teremni, ezek típusborként kerülnek forgalomba.Az Olaszrizling, a Piros Szlankamenka, a Leányka; újabban a Hárslevelű, a Tramini és a Szürkebarát fajtákkal értek el kedvező eredményeket.Tüzes borok hazája - Mátraaljai borvidékAz évszázadok során virágzó szőlőkultúra alakult ki a Mátra lábainál. Területe az Alföld borvidék után a legnagyobb. Főként minőségi és különleges minőségű bort adó szőlőt termelnek a hegy déli, napsütötte lankáin. A borvidék legfőbb fajtája az Olaszrizling. A tájjelleg nem nyomja el a szépen érvényesülő fajtajelleget. A leghíresebb jelzővel a Hárslevelűt illethetjük. E fajta igazi borkülönlegesség.Más borvidékekkel ellentétben, a vidéken a muskotályos szőlőket is nagyobb területen termesztik. E szőlőket a Mátra déli lejtőire tűző nap érleli édesre. Bora magas alkoholtartalmú, édes, illatos.Újabban kiváló minőségű száraz borokat készítenek a Leányka, Tramini, Szürkebarát, Chardonnay szőlőből is.Legendás hírű bikavér - Egri borvidékA körzet legendás hírű bora a bikavér, amelynek természetesen semmi köze a bikához. Elnevezéséről több legenda is elterjedt, többnyire az egri vár ostromával összefüggésben. Az Egri Bikavér a különböző vörösbort adó szőlőfajták; a Kadarka, a Nagyburgundi, a Medoc noir és az Oportó együttes szüretelésével készül. A fürtkocsányról leszemelt bogyókból sajtolt mustot a törkölyön erjesztik. A héj adja meg a sötétvörös, szinte feketébe hajló színt. Fűszeres zamatát a Kadarka adja, ezt egészíti ki a Nagyburgundi finom csersavas, mélyvörös színe. A Medoc noir a finom illat- és zamatanyagával járul a bor harmóniájához, a bársonyosság pedig a lágyabb Oportó vagy aCabernet franc érdeme.Az Egri borvidék híres francia eredetű fajtáját, a Medoc noirt önmagában is forgalomba hozzák. A borvidék legkedveltebb fehérbora a Leányka, amely valószínűleg Erdélyből származik. A legelterjedtebb fehérbor a vidéken az Olaszrizling. Kissé lágy pecsenyeborként árusítják.Újabb ígéret - Bükkaljai borvidékA Bükk hegység déli, délkeleti lejtőin, domboldalain terül el az ország egyik legfiatalabb borvidéke. Régtől fogva termesztik e tájon a szőlőt Mezőkövesdtől Miskolcig.A borvidéken termelt borok legfőbb jellemzője, hogy savakban gazdagabbak, mint más vidéken. Uralkodó fajta az Olaszrizling, amelynek bora kellemes illatú. Más területen termett hasonló borokhoz viszonyítva a Bükkalján könnyedebb és elegánsabb a bor. Másik ismert fajtjája e tájnak a Leányka. Felsőbb osztályba léptek - Pannonhalma-sokoróaljai és az Etyeki borvidékA terület nagysága vagy a kevésbé fejlett szőlőkultúra, esetleg a nem megfelelő fajtaösszetétel miatt sokáig nem voltak hivatalosan borvidékként minősítve. A fejlesztésük, fejlődésük során a borvidék cím elnyerésére törekedtek, így történt, hogy ezek a jó bortermőhelyek a 90-es években borvidékké léptek elő.Királyok bora-borok királya - Tokaj-hegyaljai borvidékAz ország borvidékei közül a legjellegzetesebb a tokaji. 1650-ben kóstolták meg az első bogyózott aszúszemből készített bort. Bár korábban is előfordult, hogy hagyományos szüreteléssel és borkészítési eljárással aszú minőséget tudtak elérni. Tokaj-Hegyalja lankáin három szőlő díszlik jelenleg, a Furmint, a Hárslevelű és a Sárgamuskotály.A Tokaj-hegyaljai borvidéket világhírűvé az aszúbor tette. Pedig a környéken nemcsak az aszú terem meg, hanem létezik egy méltó társ is, a szamorodni. Kedves, dallamos nevét a lengyelektől kapa. Annyit jelent: magától lett.A Furmint szőlő a legjobban aszúsodó fajta, ezért ezen a borvidéken a legnagyobb területen termesztik. Készül belőle szamorodni, aszú alapbor és minőségi bor.A Hárslevelű a nemesrothadásra közepesen érzékeny, viszont a Furmintnál többet terem, jobban beérik, s bora esetenként finomabb, illatosabb. Kisebb mértékben termesztik még a Sárga muskotályt.
A Pápuák völgyében
A Koteka-hadművelet nyomábanNyugat-Irian az egyik utolsó, titokzatos vadona Földünknek. Végtelen dzsungelei az Amazonas ősrengetegénél is áthatolhatatlanabbak, a mangrovemocsarakban termetes krokodilok tanyáznak, a keleti hegyekben pedig néhány elszigetelt törzs valószínűleg még napjainkban is lelkesen élteti a kannibalizmust.A világ második legnagyobb szigetén, Új-Guineán két ország osztozik: Indonézia és Pápua Új-Guinea. A hatalmas madarat formázó sziget Indonéziához tartozó felét Irian Jayának, másképpen Nyugat-Iriánnak nevezik, s holland gyarmatból csak 1969-ben vált az ország szerves részévé. Bár a terület a szigetvilágnak csaknem egynegyedét elfoglalja, Indonézia népességének alig 1 százaléka él ott. A térképre tekintve hamar magyarázatot kapunk erre az ellentmondásra.A fejlettebb tengerparti településekről szárazföldön vagy víziúton nem is juthatunk el a sziget belsejébe- hacsak nem egy tökéletesen fölszerelt expedícióval vágunk neki -, így egyetlen lehetségként a repülés marad. A Merpati repülgépéről vagy a misszionáriusok helikopteréről letekintve soha nem látott táj tárul elénk. A Mamboramo óriási deltája, a Sentani-tó zöld csipkés partjai, a Baliem-folyó félelmetes kanyarjai vagy a roppant őserdk végeláthatatlan, nyűzsgő élettől lüktet tömege részben még ismeretlen, megannyi titkot rejtő vidék. Az állatvilágot kenguruk, hangyászsünök, oposszumok, paradicsommadarak, jégmadarak, papagájok, ezernyi rovar- köztük csodálatos szépségű pillangók - színesítik. Új-Guinea gerince a nyugat-keleti irányban futó, 4000-5000 méteres csúcsokkal teletűzdelt Jayawijaya-hegylánc. Ennek legmagasabb pontja az 5039 méter magas, hófödte Puncak Jaya. A hegyektől délre húzódó területet szágómocsarak, alacsonyan fekvő, hordalékos alföldek, Merauke környékét pedig szavannaszerű tájak jellemzik.Hétszáz nyelvenNyugat-Irián őslakói több mint 250 alcsoportba sorolhatók. Külsejükben teljesen elütnek a maláj típusú indonézektől. A durvább vonású pápuák sötét bőrű, gyapjas hajú, erős testfelépítésű emberek. A világosabb bőrű part menti törzsek, mint például a délnyugati aszmatok, főképp gyűjtögetéssel, halászattal és vadászattal tartják fenn magukat, míg a- hajdan a legádázabb kannibálok hírében álló - hegyi pápuák évszázadok óta foglalkoznak földműveléssel és állattartással.A magasabb részeken él iriániak társadalmának felépítése és családszervezete általában bonyolultabb, mint a part menti csoportoké.A nehéz földrajzi és közlekedési viszonyok, valamint a pápuák erős elkülönülési hajlama miatt a törzsek között nem alakultak ki szoros kapcsolatok, sőt, sok falu között határozottan ellenséges a viszony. Ez a nyelvek számában is megmutatkozik: Nyugat-Iriánban több mint hétszáz különböző nyelv és nyelvjárás él, ám ezeket legföljebb másfél százezer ember beszéli. A pápua nyelvek többségét azonban az ezer-kétezer törzsbélin kívül más nem is ismeri.Ha a törzsfőnök meghaldocument.write('');A meghalt törzsfőnök egyik felesége a sok közül, csonkolt ujjakkalAmikor a tizenöt személyes apró Twin-Otter áttöri a Jayawijaya-hegylánc szürkésfehér felhőrétegét, a wamenai leszállópályán már javában visít a sziréna. (A városban ugyanis- ha csak éppen nem várják repülőgép érkezését - emberek és állatok veszik birtokukba a reptér gyepét.) A reptéren ér a hír: meghalt a terület utolsó nagy törzsfőnöke, Silo Doga, aki az egyéves háborúban (1977-ben) csaknem ötezer embert vezetett a harcokban.A völgy négy nagy törzsének három főnöke már korábban a túlvilágra költözött, s mivel Silo Doga az utolsó nagy vezér, különös tisztelet jár ki neki. A pápuák már napok óta gyülekeznek Wogi falu körül, teljes harci díszben. Jómagam Kimbimben, Kotouki tanító családjánál kapok szállást. A település mintegy 8 kilométerre fekszik Wogitól, és nem könnyű az út odáig. Erdőkön, mezőkön, patakokon, sártengeren, hatalmas árkokon átdöntött fatörzseken kell átgázolni és egyensúlyozni. Aztán az erőltetett menetben Kotoukiék egyszer csak csendre intenek, merthogy ez már a gyászoló dani törzs területe.A magas fűből előtűnnek az első bennszülött fejek: feketére festett férfiarcok, tollakkal tarkított élénkvörös fejdíszek és sárral fedett női testek, a gyász jeleként. A férfiak nincsenek túlöltözve, csupán a lopótökszerű koteka rejti el a szemérmüket. A pápuák hatalmas csapatokban üldögélnek a fák alatt, szótlanul cigarettázva vagy csendesen beszélgetve, és csak a disznók visítása töri meg a csendet. Odabent, a falként álló lándzsakerítés mögött nagyüzemben folyik az állatok lemészárlása, készülődve a"torra". A megboldogult vezér feleségei a viskók, a honayok árnyékában ülnek körben: hetvenketten siratják őt. Fejüket támasztó kezeikről néhány ujj hiányzik. A daniknál ugyanis az a szokás járja, hogy ha meghal egy közeli hozzátartozójuk, a női családtagok két ujjpercnyit levágnak valamelyik ujjukból...Másnap korán reggel bekapjuk az édesburgonya és kávé reggelinket, s már robogunk is a szertartás színhelyére. Ma égetik el a törzsfőnök holttestét, így szinte egész sorok kígyóznak a dzsungel fái között a törzsi terület minden csücskéből. A halotti tor kezdetére érünk Wogiba. Majdnem pucér férfiak szaladgálnak, vállukon negyed disznókkal, s ha meglátnak egy- még meg nem vendégelt - csoportot, levágják közéjük a zsírtól csöpögő hájdarabot. Ha belegondolok, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még emberi testrészek röpködtek ugyanígy... (A legvénebb ínyencek még mindig emlegetik kedvenc csemegéjükként a tenyér élét.) A felkínált disznóhús sem néz ki valami bizalomgerjesztőnek. A danik úgy főznek, hogy a kibelezett disznót egy forró kövekkel kibélelt gödörbe dobják , s azt felülről ismét fölhevített kövekkel takarják be. Ráadásul a malacok húsa kukacos. Rendes körülmények között a disznóhúst édesburgonyával vagy burgonyával együtt eszik, ám ennyi embernek a környék összes krumplija sem lenne elég, ezért a körítés most elmarad. Szenvedek is az éhségtől a nap hátralevő részében.Délután keletről sötétedni kezd az ég alja, kiadós zápor ül a danik földjére. Mindenki fedél után néz. Én a ponchoszerű esőkabátomat húzom a fejembe, s ezzel nagy népszerűségre teszek szert. Először csak két pápua asszonyság bújik a lebernyegem alá, aztán egy rendőr is közibénk fúrja magát, nyomában valami kifestett harcossal, s nemsokára már kilencen álldogálunk a műanyag poncho alatt, miután egy süldő leányzó szintén itt keres menedéket az anyjával. Az eső gyorsan elvonul, így megkezdődhet a máglyaépítés. A festett arcú csoportok gyorsan feltornyozzák a már korábban behozott farönköket, ám a holttestnek a faácsolatról való leemelése már több gondot okoz. A néhai törzsfőt előbb takarókba csavarják, majd apránként szedik szét az építményt, miközben szép lassan leengedik a súlyos testet. Erős férfikezek ragadják meg Silo Dogát, és a máglya lábánál lefektetett banánlevelekre helyezik. Az ötnapos holttest már erősen oszlásnak indult, és az átható hullaszagtól az első sor egy kissé meg is tántorodik, ám nemsokára már hallatszik az égő fa pattogása a keserű füstöt okádó vizes rönkök közül... Az utolsó törzsfőnök is elment.Harckocsikkal tarkítvaIrian Jaya északkeleti partján, a pápua új-guineai határ közelében néz farkasszemet a Csendes-óceánnal a sziget székhelye, Jayapura. A gyarmati időkben Hollandiának keresztelt város zöld dombokkal körülvéve egy zafírkék öböl partján fekszik. Az új, modern Jayapura nem tartozik a nagy vonzóerejű helyek közé: koszos, zajos utcáin szétesőben lévő járművek tömege okádja a szén-monoxidot, és látnivaló sem sok akad a városon belül. Ha azonban valaki a sziget vadabb, belső részeire készül, engedélyére ebben a városban szerezheti be legkönnyebben a zöld utat jelző pecsétet. (Jayapura azon kevés helyek közé tartozik Indonéziában, ahol a vízumot is megkövetelik, ha az utas közvetlenül külföldről érkezik Iriánra.)Jayapura szomszédságában két érdekes kirándulóhelyet találunk: az egyik Hamadi, a másik a Sentani-tó. A városból mintegy 20 percnyi kocsikázás után érhet el a Hamadi névvel fémjelzett partszakasz. Ott vonultak fel az amerikai csapatok 1944. április 22-én, hogy az Új-Guineát megszálló japán dandárokat kifüstöljék rejtekhelyeikről. A partra szálló egységek jó néhány bedöglött harci járművet hagytak maguk után. Hamadi"szabadtéri múzeumá"-ban rozsdamarta páncélozott kétéltűek tucatjai és egy Sherman-tanknak a homokból kiálló tornya idézi a történelmi múltat. A Sentani-tavon, a bájos bennszülött házak között kellemes csónaktúrákat tehetünk, mielőtt elindulunk Nyugat-Iriánnak talán legizgalmasabb részére, a Baliem-folyó völgyébe.A lelkészt megettékA Jayawijaya hegyláncainak mélyén megbúvó és 70 kilométer hosszú Baliem-völgyet 1938-ban pillantotta meg elször fehér ember, az amerikai Richard Archbold. Bár a folyóvölgy pápuáinak csupán kőszerszámaik és kihegyezett botjaik voltak, a kőfalakkal elválasztott és erózió ellen megerősített zöld kertek olyan szervezett földművelés képét mutatták, ami sehol másutt nem található meg Iriánon. A világ nyilvánossága azonban csak 1945-ben figyelt föl a Baliem-folyó völgyére, amikor egy könnyű utasszállító gép- a háború sújtotta Hollandia városából indulva - a hegyek között lezuhant, s a túlélőket csak egy merész akcióval tudták kimenteni a magas sziklafalak közül. A második világháború zűrzavara után, 1954-ben két misszionárius landolt hidroplánjával az egyik mellékfolyó vizén, s bár a második körben érkező- Elvis nevű- lelkészt egy kíváncsi törzs még "jó étvággyal" elfogyasztotta, lassan elkezdődött a völgy lakóinak megtérítése.A völgyben a nyelvükben és szokásaikban is különböz pápuacsoportokat összefoglaló néven daniknak nevezik, és közöttük meglepően sok albínó akad. A Trikora-hegységbl induló, később vad folyammá dagadó Baliem folyó 15-30 kilométer széles völgyében elszórtan helyezkednek el az őslakók földjei és erős lándzsakerítéssel megerősített falvai. A kerítés olyan erős és a farönkök oly szorosan állnak egymás mellett, hogy a leghevesebb támadást is biztonságosan lehessen visszaverni belülről. Erre nemegyszer szükség is volt a múltban, amikor a kannibál falvak még sűrűn látogatták egymást. Nyugat felé, a hegyeken túl még ma is a fák tetején építkeznek a pápuák.A dani falu kör alapú kunyhóiban: a honayokban a férfiak és a nők külön alszanak, a konyhának használt viskó egy részét pedig a disznóknak kerítik el. Az előbbi elkülönülés magyarázata: a gyerekszülést követő második évig (de akár öt évig is a nemi érintkezés tabunak számít a pápua asszonyok számára, hogy a sokáig anyatejen nevelked lurkók szép, megtermett pápuává fejőldjenek. Minthogy estére alaposan leesik a hőmérséklet, a honayokban állandóan ég a tűz, s hatalmas a füst. Ez annyira beleivódik a bennszülöttek bőrébe, hogy a pápuák jelenléte már messziről érezhető az erős füstszagtól. Sőt, a haláluk után múmiának kiszárított testeket külsőleg már nem is kell kezelni!A férfiak viselete a szemérmüket rejtő-védő vékony, lopótökhöz hasonlító koteka nevű pénisztartóból, színes paradicsommadár-tollakból, hajhálóból és kagylónyakláncokból áll. A hetvenes években az indonéz hadsereg azt a feladatot kapta, hogy a Koteka-hadművelet fedőnevű akció keretében lássák el rövidnadrággal és női ruhákkal a danik népét. Az akció végeredménye az lett, hogy a férfiak a fejükön kezdték el hordani a rövidnadrágokat, a nők pedig batyukat készítettek a ruháikból.Az esernyő öltöztetA danik gyakran kenik be magukat disznózsírral az éjszaka hidege ellen, de a hajukra is jut belőle bőven, ha ki akarják csinosítani magukat. Eszközeik közül egy zöldes árnyalatú kőzetből készült kőbaltát tartanak a legtöbbre, de hordanak magukkal nyilakat és hosszú lándzsákat, sőt, újabban esernyőt is. Rejtély, hogy ez utóbbit mire használják, mert ha esni kezd, futni kezdenek, mint a veszedelem, kezükben a csukott ernyővel. A meztelen felsőtestű nők fűszoknyát vagy spárgaszoknyát hordanak, homlokukon átvetve pedig- szintén spárgából készült - hálós batyu lóg a hátukra, édesburgonyát, gyümölcsöt, malacot vagy egy gyermeket szállítva benne.A danik fő tápláléka az édesburgonya. Ennek legalább hetven fajtája és több neve (patatas, ubi, mbi, betatas, erom, supuru) ismeretes a völgyben. Disznóhúst csak ünnepi alkalmakkor fogyasztanak. Magát az állatot oly nagy becsben tartják arrafelé, hogy az édesanyák gyakran együtt etetik tejükkel gyermeküket és a szopósmalacot. A disznó egyszersmind a gazdagság fokmérője: például egy asszony öt disznóba kerül. Ritkán marha- vagy kutyahúst is árulnak a Baliem-völgy központjának, Wamenának a piacán. E lapos, merőleges utcákkal szabdalt indonéz település egyébként a danik fő találkozóhelye. A völgy távoli sarkaiból is látni ott pápuákat édesburgonyával, banánnal, különféle zöldségekkel, hallal, tűzifával és ékszerekkel megrakodva.Napjaink "Pápua-földje" egy kissé tarka képet mutat. Az európai történelemből jól ismert transzmigrációs program keretében néhány százezer indonéz telepes érkezett a vidékre. Igaz, ők elsősorban a partvidéki városokban (Sorong, Manokwari, Nabire, Jayapura, Fakfak, Timika, Merauke), az olajtelepek és az óriási fűrészmalmok környékén telepedtek és telepednek le, folyamatosan keveredve az őslakókkal...Ács LászlóForrás:ÉT
Magyar tájak és borok I.
Magyar borokA kárpát-medence szőlő- és bortermesztésének múltja a mesék és legendák homályába vész. Nehéz lenne megállapítani, hogy a kelták, rómaiak, trákok vagy más népek telepítették-e az első szőlőtőkéket.A honfoglaló magyarok mindenestre már virágzó és fejlett szőlőkultúrát találtak a Kárpátok övezte vidékeken. A szőlőtermesztés és borkészítés tudományát valószínűleg magukkal hozták a magyarok.Tájak és borokHazánk területének adottságai, éghajlati viszonyai rendkívül változatosak. Ezért a borok jellegét a termőhely döntően befolyásolja, sőt meghatározza. Párosul még ehhez az adott körzetben évszázadok alatt kialakult helyi borkészítési szokás, valamint a tájra jellemző művelésmód. Ezért van az, hogy egy-egy szőlőfajta bora vidékenként eltérő élvezeti értékű. A körülmények hatására a szín, az illat, az íz és a zamat sokféle változata alakul ki a borban. Hazánk éghajlati és domborzati viszonyai alapján 20 borvidéket különböztetünk meg. Az ország összes szőlőtermő területe megközelítően 145 000 hektár. Ennek egyharmada hegyi borvidék, többi sík terület, nagyobbrészt a Duna-Tisza közti homokon helyzekedik el. A Magyarországon honos vörösbor fajták a kadarka, a kékfrankos, az oportó, a pinot noir, a cabernet, a merlot és a zweigelt. A legfinomabb vörösborok Dél-Magyarországon a mészköves Villányi-hegységben teremnek. Az egri bikavérnek, amelyet Stierblut néven exportálnak, északon van a hazája, a Balaton körül pedig a merlot és a pinot noir a legelterjedtebb fajta.Hazánkban igen nagy mennyiségben állítanak elő olaszrizlinget, sőt újabban kedvező árfekvésű chardonnay-t is termelnek. Mindamellett mégis a tokaji a legkiválóbb magyar bor, amelyet furmintból és hárslevelűből érlelnek. A sauternes mellett világviszonylatban is egyike a legnagyobb édes aszúboroknak; édességét puttonyban mérik, a legédesebb fajta 6 puttonyos.Bazaltorgonák tövében - Badacsonyi borvidékA Badacsonyi borvidék az egyik legismertebb. A Balatont északnyugatról övező hegyoldalak csodálatos adottságait dicsérik az itteni táj borai.A festői látványú bazaltorgonák és hatalmas sziklatömbök tövében a védett, napsütötte lejtőkönmézédesre érlelődik a szőlő.Tüzes, teste, harmonikus, finom zamatú borok teremnek ezen a tájon. Legjelentősebb fajta az Olaszrizling, legjellegzetesebb a Kéknyelű, legismertebb a Szürkebarát, de megtalálható itt az erdélyi eredetű Zöldszilváni is.Vörös földön - Balatonfüred-csopaki borvidékA Magyar Riviérát övező szelíd domboldalakon, Dörgicsétől Csopakig, szinte mindenütt díszlik a szőlő. A Balaton közelsége ideális klimatikus viszonyokat teremt. A parthoz közel elhelyezkedő domboldalak, hegyvonulatok napsütötte lankáira a tó felszíne visszatükrözi a fényt.A borvidék legelterjedtebb fajtája az Olaszrizling, a Tihanyi Cabernet, a Pinot noir, a Furmint és a Muscat Ottonel a borvidék legismertebb fajtái.Sokarcú tájakon - Balatonmelléki borvidékKeszthelytől Almádiig, a két előző híres borvidékhez nem tartozó szőlőterületek külön egységet alkotnak. Ezeken a tájakon sokféle termelési módszerrel, nagyon változatos területeken, gyakran eltérő klimatikus viszonyok között termelnek. Az Olaszrizling, a Szürkebarát, a Sauvignon, a Chardonnay a legkedveltebb fajták.Újra a régi - Dél-balatoni borvidékKezdetben a Balaton melléki borvidékhez tartozó termőhelyként tartozzák nyilván. Jelenleg ez a Dél-balatoni borvidékünk. Az itttermesztett szőlőkből készült borok kellemes, új ízekkel gazdagították a balatoni repertoárt. A boglári borok kedvező tulajdonságaik miatt hamar ismertté váltak itthon és külföldön.Jellemzőjük a finom savösszetétel és a viszonylag alacsonyabb alkoholtartalom. Legtöbbjük félédes vagy édes.Legfőbb fajták: az Olaszrizling, a Chardonnay, a Királyleányka, a Sauvignon blanc, Rajnai rizling, a Rizlingszilváni, a Tramini, Merlot, a Kékfrankos, a Zöldszilváni, a Muscat Ottonel és a Cabernet Sauvignon.Öreg vulkán mai tüze - Somlói borvidékA legkisebb, de mégis az egyik leghíresebb borvidékünk a kitűnő borokat termő Somlói. Az itteni borfajták hjrnévben és keresettségben a tokaji borok után következnek. Európa egyik leghatásosabb gyógyborának tekintik.Elősegíti az emésztést, tisztítja a vesét, enyhíti a vérszegénységet, fokozza az étvágyat, fogyasztása nem okoz fejfájást, gyomorsavtúltengést. A tokaji bor mellett a somlói az, amelyik külföldön még patikákban is kapható orvosi receptre.Legényeknek való - Móri borvidékItt terem hazánk egyik legkarakterisztikusabb bora, a móri Ezerjó. Ez a tüzes, pikáns kemény bor, amelyben a savak okozta ragyogó fényben a zöld és a fehér szín keveréke gyönyörűen érvényesül, nem véletlenül lett a vidék szinte száz százalékban uralkodó fajtája.Az utóbbi időben az Ezerjó melett több kiváló minőséget adó fajtát telepítettek. A Leányka, a Rizlingszilváni, a Tramini, a Chardonnay, az Ottonel muskotály jó fajtáknak bizonyultak, kitűnő minőségű bort adnak Mórott.Ismét születőben - Ászár-neszmélyi borvidékTerülete a Dunántúli-középhegység északi és északnyugati nyúlványain helyezkedik el. A talaj, valamint a kedvező éghajlati viszonyok ismeretében a kiváló bort adó Ezerjó, valamint az Olaszrizling fajtát ültették el a hatvanas években. Telepítésre került még a Piros tramini, a Leányka, a Rizlingszilváni. Zöldesfehér szín, kellemesen savanykás íz, üde, friss jelleg, finom illat, zamat, aroma a jellemző az itteni borokra.
Zsúfolt és "üres" kontinensek
Gyakran felvetődik a kérdés: sokan vagyunk-e Földünkön, vagy kevesen? A válasz nem is olyan egyszerű, mert a népesség eloszlása egyenetlen bolygónk felszínén, s ezért a népsűrűség is eltérő a különböző földrészeken, országokban és településeken.Képzeletben csúsztassuk össze a szárazföldeket a szélességi vonalak mentén (lásd ábránkat)! Az így szerkesztett "ideális kontinensen" szembetűnik, hogy az északi félteke jobban benépesült, mint a déli, s hogy e tekintetben a keleti és a nyugati partokon is számottevő különbség van. A legnagyobb népsűrűség a tengerpartokon figyelhető meg, noha a legutóbbi 150 évben a földrészek belsejében is nagyarányú volt a népességgyarapodás. A népsűrűség a tengerszint feletti magassággal is változik: az emberek többsége a síkságokra települt. Európában és Ázsiában nagyobb népsűrűséggel 1000 méter tengerszint feletti magasságig találkozhatunk, ám Afrika és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi magashegységeiben 2000-4000 méteren is feltűnően nagy a népesség koncentrációja.A szigetek vonzásábanA szárazföldek 136 millió km2 kiterjedésű területén (az Antarktisz nélkül) 1994-ben 5,63 milliárd ember élt, vagyis a népsűrűség 42 fő/km2 volt. Ettől az értéktől nagyok az eltérések: Afrika, Amerika, Kelet-Európa és Óceánia népsűrűsége messze elmarad a világátlagtól, míg Ázsiáé, illetőleg Közép- és Nyugat-Európáé többszörösen meghaladja azt.Afrika ritkán lakott kontinens, állapíthatnánk meg a 23 fő/km2 átlagos népsűrűség alapján. Ne felejtsük azonban el, hogy e földrészen nagy a letelepedésre alkalmatlan területek aránya. Viszonylag sűrűbb a népesség Nyugat- és Kelet-Afrikában (35-35 fő/km2), a többi területen ellenben a népsűrűség átlaga kevesebb mint 20 fő négyzetkilométerenként. Kiemelkedő népsűrűségűek a kis szigetországok (például Mauritius: 541, a Comore-szigetek: 282 fő/km2), illetőleg néhány kis területű állam a kontinensen (Ruanda: 294, Burundi: 220 fő/km2 stb.). Az egyetlen nagy kiterjedésű és egyben sűrűn lakott ország Nigéria (117 fő/km2). A legritkábban lakottak a sivatagi országok, például Namíbiában, Botswanában és Mauritániában1 négyzetkilométernyi területre mindössze 2 fő jut.Észak-Amerika népsűrűsége - Óceániát nem számítva - a legalacsonyabb (13 fő/km2), és Latin-Amerika átlaga (23 fő/km2) is jócskán elmarad a világátlagtól. De nagy regionális eltérések tapasztalhatók: például a Karib-szigeteken ez a szám átlagosan négyszeresen meghaladja a világátlagot, Dél-Amerikában viszont a felét sem éri el. Kanada és néhány, nagyrészt esőerdővel borított ország (Suriname, Francia-Guyana, Guyana 3-3 fő/km2) ritkán lakott. A sűrűn lakott területek közül elsősorban a szigetországok emelendők ki, szélsőséges példaként a Bermuda-szigetek és Barbados (1189, illetőleg 605 fő/km2).Ázsia az élenÁzsia a legsűrűbben lakott kontinens (107 fő/km2). Délkelet-, Kelet- és Dél-Ázsia népsűrűsége többszörösen meghaladja a világátlagot (106-126 fő/km2), Nyugat-Ázsia azonban- sivatagi fekvése miatt - ritkán lakott terület (35 fő/km2). Kicsi a népsűrűség Mongóliában, Kazahsztánban, Szaúd-Arábiában és Türkmenisztánban, viszont nagy népsűrűségű ország Banglades, a Koreai Köztársaság, India, Srí Lanka és Vietnam.Európa két részre osztható: Kelet- és Észak-Európa kicsi, Dél- és Nyugat-Európa nagy népsűrűségű terület (Kelet-Európa: 16, Nyugat-Európa: 163 fő/km2). Nagy népsűrűségű ország Belgium és Hollandia, kicsi a népességkoncentráció Izlandon, Oroszországban, Norvégiában és Finnországban.Óceániában az átlagos népsűrűség 3 fő/km2. A szigetvilágból Melanézia emelhető ki 157 fő/km2-es átlagértékével. Ausztráliát sokan"üres kontinens"-ként említik, de ne feledjük, hogy területét nagyrészt sivatagok uralják, s a népesség a viszonylag kicsiny letelepedésre alkalmas vidékein él.Magányosan a tömegbenA népesség mindenütt a településeken - leggyakrabban a városokban - koncentrálódik. A városok népsűrűsége az elmúlt évszázadokban többször és számottevően változott, a legnagyobb az iparosodás idején, az ipari városokban volt. Napjainkban- a szuburbanizáció előrehaladtával - a városok átlagos népsűrűsége csökkenő tendenciájú.Sokan és sokszor megkísérelték meghatározni a város és a falu minimális, optimális és maximális népsűrűségét. Ezzel kapcsolatos a crowding("tolongás", "összezsúfolódás") fogalom; ez lényegében túlnépesedést jelent, olyan nagy népsűrűséget, amelyben az egyén élettérigénye már nem kielégíthető. Bár az ember rendezett környezetben nagyobb tömeget képes elviselni, mint kaotikus viszonyok között, a népsűrűség nem emelkedhet a végtelenségig. Kimutatták, hogy ha növekszik, egyre több lesz az agresszív megnyilvánulás, és egyre kevesebb a szociális kapcsolatok száma.A crowding a nagyvárosokra jellemző, s egyrészt állandó stresszhez, másrészt az emberek elmagányosodásához vezethet, és számtalan civilizációs betegség kialakulásával jár együtt.Egedy TamásA NÉPSŰRŰSÉG ÉS ROKONSÁGAEgy bizonyos terület népsűrűségét az ott élő népesség egészének és a terület nagyságának a hányadosával fejezzük ki (ezt aritmetikai népsűrűségnek is nevezik). Bár rokon fogalmak, ez nem keverendő össze a népességeloszlással, amely emberek kisebb csoportjának térbeli elhelyezkedését jelenti. Az aritmetikai népsűrűség számításában nem vesszük figyelembe a terület felszíni sajátosságait, márpedig éppen ez az, ami meghatározza a népesség eloszlását.Ha egy-egy országban nagy a magashegységek, sivatagok és egyéb letelepedésre alkalmatlan területek aránya, számottevő regionális különbségek lehetnek a népsűrűségben. Például Egyiptomban az aritmetikai népsűrűség 58 fő/km2, ám a népesség az ország 1 millió km2-es területének a töredékén, a Nílus folyása mentén él. Ha a népességet a valóban lakható (használatba vehető) területre vonatkoztatjuk, fiziológiai népsűrűségről beszélünk.A statisztikai kiadványokban gyakran találkozhatunk a népsűrűség reciprokával, az úgynevezett arealitási indexszel, ez az egy, gyakrabban az ezer főre jutó területnagyságot fejezi ki. Például hazánkban az aritmetikai népsűrűség 110 fő/km2, az arealitási index pedig 9,1 km2/ezer fő. A népsűrűség grafikusan is megjeleníthető, a nomogram x tengelyén a népesség számát, az y tengelyen pedig a terület nagyságát tüntetik fel.Forrás:ÉT
Gemenc
Európai hód Magyarországon1997 március 5-én a WWF tiszteletbeli elnöke, Fülöp herceg jelenlétében újabb öt hód kapott új otthont a gemenci erdő egyik szigorúan védett területén.Írásunk az európai hód pusztulásával és a WWF-programmal foglalkozik, amelynek keretében megkezdődött Európa legnagyobb termetű rágcsálójának Magyarországra való visszatelepítése.Csak a kanadai hóddal történhetett meg az a katasztrofális eset, amely az 1944-ben megvalósított átgondolatlan telepítését követte. A Tűzföld szegény lakosságának életfeltételeit a hódvadászatot és a prémeladást lehetővé téve próbálták javítani. Így telepítették a kanadai hódot egy olyan élőhelyre, ahol az evolúció a hód nélkül ment végbe. A tűzföldi erdőségek állományalkotója, a déli bükk* száraz, hegyvidéki termőhelyeken él, sosem látott árvizet. A hódok viszont annak rendje és módja szerint elkezdtek berendezkedni, megépítették gátjaikat, s a hegyi patakok völgyében óriási területek kerültek víz alá. A nedvességet nem tűrő bükkösök mindenhol kipusztultak, és ez nagyobb gazdasági és természeti kárt okozott, mint amennyi hasznot a hódgerezna hozott volna.A vízpartok lakójaAz észak-amerikai és az eurázsiai hód mind küllemét, mind életmódját tekintve jól elkülöníthető egymástól. Fejlett intelligenciáról tanúskodó vízépítő tudományuk ugyan közös, ám az európai hód némiképp más életformára rendezkedett be, mint fadöntéséről és gátépítéséről híres kanadai rokona. Az európai hóddal az előbbi eset nem fordulhat elő. Nemcsak azért, mert más az életformája, hanem azért sem, mert őt régi, természetes élőhelyére telepítjük vissza. Az európai folyók mentén kialakult ártéri élőhelyeken a hód otthon érezte magát, és kipusztulása óta hiányzik onnan.A mi hódunk 15-20 méternél messzebbre nemigen megy el a vízparttól, ennél távolabb nem érzi magát biztonságban. Táplálékát a vízben és a szűk parti zónában kell megtalálnia. Étrendje zömében lágy szárú vízi növényekből és a partot szegélyező fák, cserjék kérgéből, leveleiből, valamint hajtásaiból áll. Kedvence a nőszirom rizómája*, a tavi rózsa, a tündérrózsa bimbója, a nádcsíra, továbbá a fiatal nyárak és füzek hajtása, kérge.Hús, kalap, pézsmaAz írásos dokumentumok szerint az utolsó magyarországi hódot az 1850-es években figyelték meg. Későbbről nincsenek adatok, ezért kötjük a hód magyarországi kipusztulását ehhez az időszakhoz. Miért pusztult ki csaknem az egész földrészről és Magyarországról Európa legnagyobb rágcsálója? Három olyan tulajdonsága is van, amely csábító lehet a rá vadászó ember számára. Ehető a húsa, igen jó, vízálló és tetszetős a prémje, és hódpézsmát termel. Húsának fogyasztását az a hiedelem is ösztönözte, hogy:"a hód nem állat, hanem hal", ezért a nagypénteki húsevés tilalma nem érvényes rá. A hódprém a kalapgyártásban is fontos alapanyagul szolgált, a hódpézsma pedig mint általános gyógyító csodaszer volt kívánatos. A pézsmát tartalmazó két hódzacskó az ivarnyílások közelében található. A bennük tárolódó mirigyváladék átható, a fenolra emlékeztető illatú anyag, s az élőhely jellegzetes pontjainak megjelölésére, illetve ivarzáskor egymás csalogatására szolgál. Talán ebből eredt az a tévedés, hogy a férfiasságot fokozó szernek gondolták.A hód kipusztulásának fő oka tehát nem az élőhelyek nagymérvű megváltozásában, hanem a kíméletlen üldözésben és vadászatban keresendő. Ez a tény viszont lehetőségét ad a visszatelepítésre. Vissza a természetnek!A telepítést a hírmondónak megmaradt, egymástól elszigetelődött négy európai állományból: a franciaországiból, a németországiból, a norvégból (ezt már 1845-en védetté nyilvánították) és a keleti alfaj Voronyezs környékén fennmaradt népességéből kezdték meg. Az első próbálkozásokra a húszas években Svédországban került sor. A német telepítések a hatvanas években kezdődtek az akkor kétszáztíz egyedet számláló elbai állományból. Ugyanabban az időben kezdődött a munka Svájcban is. A bécsi Konrad Lorenz Intézet és a WWF* osztrák szervezetének kezdeményezésére Ausztria is csatlakozott, ennek eredményeképp a század elején százötven-kétszáz egyedre becsült európai hódállomány létszáma mára körülbelül a százszorosára gyarapodott. Finnországba amerikai hódokat is bevittek, ezek mára részben összekeveredtek az európai állománnyal. A finn hód tehát hibrid, így továbbtelepítése nemkívánatos.Kóborlók és telepesekMagyarországon a közelmúltban, de még a mostani visszatelepítési program kezdete előtt két helyen is megjelentek hódok. A Szigetközbe valószínűleg az Ausztriában telepített állomány egyes példányai jutottak el. A kiskörei tározó térségében, a Tiszafüredi Madárrezervátumban felbukkant hódok eredete ismeretlen. A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai 1988-ban a hordódi Morotván találtak hódvárat és jellegzetes hódrágásokat. A Bajorországi Természetvédelmi Szövetség segítségével 1991-ben a Bad Kissingen-i Állatparkból hozott négy fiatal példánnyal "dúsították" az állományt. 1992-ben még kettőt hoztak, majd 1993-ban egyet. Az állatokat mesterséges hódvárakba helyezték ki. Az első telepítés után három-négy hónappal a terület fölött mintegy 10 kilométerre megtalálták az egyik példányt, varsában pusztult el. Harapásnyomok is voltak a testén, ez arra utalt, hogy esetleg elűzték a társai. Később a Bükki Nemzeti Park munkatársainak jelzése szerint a Tiszafüredi Madárrezervátumtól mintegy 15 kilométerre, az Eger patak mentén találtak a hódok tevékenységére utaló rágásnyomokat.Hivatalosan a WWF magyarországi képviseletének ötleteként merült fel először, hogy a Duna gemenci területe és a Tisza több szakasza is alkalmas élőhelye lehetne a hódoknak.Diákok - hódszemmelA telepítés a megfelelő élőhely kiválasztásával kezdődik, tehát a hód "nézőpontjából" kell felmérnünk a terepet. A múlt év elején kezdődött felmérésnek arra a kérdésre kellett választ adnia: van-e elegendő táplálék nyáron és főleg télen? Milyenek a vízterület jellemző adatai: a vízmozgás, a vízjárás, hogyan alakul a part, és megvannak-e a hód számára biztonságos élet lehetőségei? Például zavaró lehet a veszélyes ragadozók jelenléte, az emberi háborgatás, a halászat, a hód számára csapdát rejtő halászeszközök.A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület bajai aktivistáiból, jórészt diákokból álló csapat Kalocsa Béla irányításával a teljes gemenci területen (180 négyzetkilométeren) elvégezte a felmérést.A kiértékelés után választásunk a vidék két zárt belső tavára, a decsi Kis- és Nagy-Holt-Dunára, e két fokozottan védett területre esett. Ott megtalálható minden, ami a hódok élete szempontjából ideálisnak vélhető. Az első állatokat a WWF osztrák szervezetén keresztül a bécsi Konrad Lorenz Intézettől kaptuk. Azért döntöttünk ezek mellett, mert az ottani hódok már megszokták a dunai körülményeket (a vízállás viszonylag rendszertelen és nagymérvű változását, a szélsőséges téli időjárást), s életmódjuk ehhez alkalmazkodott.Advent a Holt-DunánAz első hódcsaládot az osztrákok módszere szerint, közvetlenül a vízpartra épített hódházban helyeztük el. A partba vágott, 1 négyzetméter alapterületű, tetővel ellátott ház egy fából épített ketrec hatását kelti. Az ebbe helyezett hódok jól látják jövőbeni élőhelyüket, a vizet, de oda csak úgy tudnak kijutni, ha kirágják magukat. Ez számukra nem túlságosan nagy feladat. A házba bőven kerül táplálék is: alma, sárgarépa, fűz- és nyárgallyak, így a hódok a szállítási stresszből feloldódva nyugodtan és jóllakottan foglalhatják el az élőhelyet.A második család - két szülő és egy kicsi hód - telepítésekor más megoldást választottunk, hogy megörökíthessük a kirágás eseményeit. Tölgyesi György elektromérnök önzetlen segítségével sikerült olyan infra-videókamerákat beszerelnünk, amelyek majd' két napon át megörökítették a hódcsalád élettörténetének e kalandos epizódját. A felvételek tanúsága szerint a hódok először esznek, aztán dolgoznak, azaz rágják a kerítést, majd pihennek, esznek, alszanak s újra dolgoznak. Végül elhagyják ideiglenes börtönüket. A képeken jól látszik, hogy először a hím lépett ki a szabadba, majd érdekes módon a kicsi, a maga rágta nyíláson. A jól megtermett nőstény láthatóan ideges volt, két helyen is próbálkozott a rágással. Eközben a kicsi többször is visszajött, méghozzá vizesen, tehát arra is volt ideje, hogy fürödjön, és körbejárja a házat. Végül nagy nehezen az anya is kipréselte magát a hím által rágott nyíláson, és mindhárman eltűntek az új haza éjszakájában.Advent utolsó vasárnapja volt, amikor megcsörrent a szolgálati telefon. Munkatársam, Felső Barnabás, a telepítési terület őre örömmel újságolta: megtalálta az első egyértelmű jelét annak, hogy telepített hódjaink megmaradtak a területen. A grébeci Holt-Duna partján, miközben vidrák nyomait kereste, a szakadó partból előbukkanó gyökerek alatt egy 60 centiméter mély hódkotorékot fedezett fel. A frissen rágott faforgácsból álló alom még meleg volt. Nem messze onnan megtalálta azt a vörösgyűrűs somot, amely az alom anyagát adta. A gemenci Duna mentén tehát csaknem másfél évszázad után ismét megtelepedett az európai hód.Buzetzky Győzőfőtanácsos(Duna-Dráva Nemzeti Park)HódtörzsfaValamikor régen, a földtörténet harmadidőszakában a hódfélék nagyon kiterjedt, virágzó csoportként népesítették be Földünket. Az éppen szétváló őskontinensen egészen apró törpe fajok is éltek, csakúgy, mint óriás termetűek, amelyeknek maradványai Észak-Amerikában kerültek elő. Törzsfejlődési szempontból mára ez a népes csoport messze túljutott a virágkorán: a hódok családja (Castoridae) ma mindössze két fajjal és hat alfajjal képviselteti magát a Földön. A két faj az Európában is élő eurázsiai hód (Castor fiber) és az Észak-Amerikában honos kanadai hód (Castor canadensis). A különböző típusú élőhelyeket benépesítő eurázsiai hód alfajai a svéd hód, az elbai hód, a rhone-i hód, a visztulai hód- amelyet ma inkább kelet-európainak neveznek-, az uráli hód és a mongol hód.Miért van szükség hódra?A Földünket körbevevő mintegy 20 kilométer vastagságú élő "hártya", a bioszféra önszabályozó rendszer, amely a fennmaradáshoz szükséges éltető energiát a Naptól kapja. Az önszabályozás képességének legfőbb feltétele a rendszert benépesítő fajok nagy száma. Ha megpróbáljuk felderíteni, mekkora is ez a szám, zavarba jövünk. Néhány éve a tudomány"csak" 7-8 millió növény- és állatfajról beszélt, ma viszont 12 millióról esik szó, és még ez sem a végső határérték. Ha mindezek után meg akarnánk mondani, hogy az önszabályozó képesség fenntartásához hány fajra van szükség, a matematikai statisztika csapdájába esnénk. Amerikai kutatók megpróbálták, a különböző módszerek eredménye azonban akkora szóródást mutatott, hogy azok semmire sem használhatók. Azt persze könnyű belátni- amennyiben az alapfeltevést elfogadjuk -, hogy ha a fajok száma egy kritikus határérték alá csökken, az katasztrófahelyzetet idézne elő, amelyet az emberiség sem élhet túl. A természetvédelemnek nem véletlenül fő feladata, hogy minden eszközzel segítse a Földünket benépesítő fajok és természetes élőhelyeik fennmaradását. E munka része a kihalófélben levő vagy veszélyeztetett állat- és növényfajok újratelepítése is. A hód viszszatelepítése a bioszféránk önfenntartásra képes állapotának megőrzését segítő munka kicsi, de nem jelentéktelen eleme.Forrás:ÉT
Nemzeti park a Körös-Maros vidékén
Öt éve, hogy felavatták hazánk hetedik nemzeti parkját Szarvason, az Anna-liget védett parkjában. A Körös-Maros Nemzeti Park- miként elnevezése is sugallja - vizes élőhelyekben fölöttébb gazdag.A térségben az első - a dévaványai - tájvédelmi körzet 1975-ben alakult meg. Aztán majdnem húsz év telt el, mígnem 1994 májusában megalakult a Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság azzal a feladattal, hogy teremtse meg a Dél-Tiszántúl leendő nemzeti parkjának föltételeit. Ezt, persze, a helyi önkormányzatok is támogatták, és a Körös-Maros Nemzeti Parkért Egyesület szintén szorgalmazta a park létrejöttét.Holtágak, ártéri erdők, mocsarakAz új nemzeti park szinte a szomszédságból indul ki, merthogy a romániai Bihari-, Béli- és Zarándi-hegységek lábától a Tiszáig húzódó egyedi arculatú táj mozaikosan fennmaradt természeti értékeit igyekszik megvédeni. Ezek jó része ma is a vízhez kötődik: a Körösök és a Maros vízrendszerének holtágai, az azokhoz szervesen kapcsolódó ártéri erdők, a valamikori Sárrétek mocsarainak maradványai és a történetileg hozzájuk tartozó szikes gyepek. Hajdan a térséget jellemző erdősztyeppeknek és löszpusztáknak kiemelkedő természeti értéket képviselő szegletei ma már csak fokozott oltalom alatt maradhatnak fenn az utókor számára.Mozaikos szerkezetA nemzeti parknak korántsem egységes, összefüggő a területe. Mozaikos szerkezete különösen indokolttá teszi, hogy létrejöjjön- a megmaradt természetközeli élőhelyek megóvásával, ökológiai folyosórendszernek a kiépítésével- az élőhelyek láncolata. A hét törzsterület sorra a következő: a Kis-Sárrét, a dévaványai-ecsegi szikes puszták, a kígyósi puszták, a Körös ártere, a kardoskúti Fehér-tó, a csanádi puszták és löszgyepek, valamint a makó-landori erdők. Az összesen 42 635 hektárból 6411 hektár minősül fokozottan védettnek.A kis-sárréti törzsterület őrzi a hajdani mocsárvilág ma is természetes állapotban fennmaradt jellegzetességeit és ez a terület számos védett növény- s fokozottan védett állatfajnak az élőhelye. A bélmegyeri erdős puszta a sziki tölgyesek nagy kiterjedésű (700 hektáros) képviselője.A dévaványai-ecsegi szikeseken immáron több mint húsz éve folyik túzokvédelmi munka, s ott él Közép-Európa legéletképesebb túzokállománya. A ritkán lakott, külterjesen művelt térségben sok "zavarásra érzékeny" faj (ugartyúk, székicsér stb.) is előfordul.A kígyósi puszták kunhalmai, sziki és lösztársulásai a kastélypark impozáns épületével kiegészülve olyan védett egységet alkotnak, amelyek valószínűleg megalapozzák a szakmai és a laikus turizmust.A Hármas-Körös a bihari és béli hegyekből érkező mellékágaival nemzetközi fontosságú zöldfolyosó, hullámtere pedig egyúttal jó néhány védelemre szoruló fajnak az élőhelye. A régi árterületen található cserebökényi puszták gazdag madárviláguk miatt különösen fontosak.A kardoskúti Fehér-tó a térség legrégibb védett egysége. Az ős-Maros lefűződött mellékágából létrejött szikes tó a Ramsari Egyezmény* listáján is szerepel mint nemzetközi fontosságú vizes élőhely. Nem csupán a madárvonulásnak egyik híres állomása, ritka sziki fészkelőknek (gulipán, gólyatöcs, széki lile) is élettere. Mindez- az ősi vásárhelyi puszta környezetével együtt - a nemzeti park kiemelkedő értékei közé emeli.A csanádi puszták és löszgyepek az erdélyi héricsnek és a kónya zsályának utolsó hazai termőhelyei. Az elsődleges, természetes szikes pusztákon, valamint a szikesek hátasabb (már-már dombos), lösz jellegű részein él hazánk legnépesebb vetővirág-, őszi csillagvirág-állománya, valamint a tavaszi hérics legnagyobb dél-alföldi populációja. E törzsterület lakója a földikutya, a gerinctelenek közül pedig a sztyepplepke érdemel kiemelt védelmet: a Kárpát-medencében egyedül ott él!A makó-landori erdők a Maros-folyó hullámterének viszonylag kicsiny szakaszán őrzik a hajdani keményfás ligeterdők jellegzetes növény- és állatvilágát. A Maros az Alföldnek talán legfontosabb flóra- és faunakapuja, hiszen több száz kilométeren át szoros élőhelyi kapcsolatot teremt az erdélyi és a bánáti fajokkal. Jó példa erre a védett bánáti csiga életképes állománya. A folyó hullámterében a védett terület nagyságát napjainkban is folyamatosan bővítik.Annyi bizonyos: e nemzeti park területén nem egy olyan növény- és állatfaj él, amely csak ott található meg, illetőleg amelyből a hazai legfontosabb állománynak a Dél-Tiszántúl ad otthont.Példa a földbentermő hereA "szomszéd" - a Kiskunsági Nemzeti Park - húsz éve bizonyítja, hogy szétszórt, nem egy tömbben elhelyezkedő területeknek a védelme szintén sikeres lehet. Kétségtelen, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park viszonylag kis kiterjedésű, önmagukban sem egységes törzsterületei nehezítik az élőhelyek hatékony megóvását. S ne feledjük: a Békés-csanádi löszhát országunk egyik legjobb talajadottságú vidéke. Mintegy 80 százalékán szántóföldi gazdálkodás folyik, hol intenzívebb, hol kevésbé intenzív technológiával. Éppen ez a kiváló talajadottság az egyik magyarázata annak, hogy a természeti értékek csak jórészt foltokban, elszigetelve maradtak fenn.Egyedi sajátosság az is, hogy a védendő növényfajokat meghatározó rendeletek indokolatlanul hátrányosan érintik a szikesek és löszgyepek fajait. Az adott társulásokban igen kevés fajt soroltak be a védett, főként a fokozottan védett növények közé, holott néhányuk jóval ritkább más, ám náluk mégis jobban előtérbe helyezett fajoknál. Például a földbentermő here (Trifolium subterraneum) mindössze 2000 forintos eszmei értékkel szerepel a védett növények listáján, jóllehet egyetlen hazai termőhelyét a közelmúltban találták meg újra Hódmezővásárhely határában!A perifériára szorulvaAz új nemzeti park már felavatásakor némi hátránnyal indult más honi nemzeti parkjainkkal szemben. A térség peremhelyzete igencsak nyomot hagyott a természetvédelmi létesítményeken, beruházásokon: az igazán korszerű és szép környezetű központi épület és a dévaványai bemutatóközpont kivételével hiányoznak azok az ingatlanok, amelyek a kezelési munkákhoz, az értékek színvonalas bemutatásához kellenének.A területek kutatottsága, feltártsága is foghíjas: a megelőző kutatások csupán egy-egy részterületen (például a madarak megfigyelésében) szolgáltattak kellő adatokat. A részletes állapotfelmérés csak 1992-ben- a Kiskunsági Nemzeti Park szervezésében - indult meg, majd a munkát az új természetvédelmi igazgatóság folytatta. A további kutatások temérdek új és értékes adatot hoztak felszínre, de a térség természeti értékeinek számbavétele elmarad az országos átlagtól.Jelenleg a nemzeti park területének 40 százaléka (!) tartozik természetvédelmi vagyonkezelésbe (állami tulajdonba), és ez több olyan lehetőséget hordoz magában, amelyről a természetvédő régebben legföljebb csak álmodhatott. Például 1996-ban 100 hektár szántóföldet "visszagyepesítettek". A térséget általában jellemzi, hogy a természetközeli élőhelyekhez viszonyítva nagy a szántóföldek aránya, s ez magát a védett területeket is kedvezőtlenül érinti a nagymértékű vegyszerezés és műtrágyahasználat miatt. Ezért kell mielőbb megvalósítani az átfogó élőhely-rekonstrukciót (például fajokban gazdag ártéri erdőket telepíteni, a szántókat füves területekké alakítani vagy a célja tévesztett vízrendezéseket és meliorációs beavatkozásokat megszüntetni).Bíró IstvánForrás:ÉT
A fertőrákosi kőfejtő
A népszerű kirándulóhely, a fertőrákosi kőfejtő életében mostanában újabb szakasz kezdődik: teljes tájrekonstrukció várható, azaz a színház felújítását összekötik a természeti értékek fokozottabb védelmével.Fertőrákos a Fertő tó nyugati partján, a magyar-osztrák határ közvetlen közelében található. Neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik a község északi területén emelkedő domb kőbányájával. A fehér, nagy szilárdságú, jól faragható lajtamészkövet a római uralom idején kezdték el bányászni. (Maga a "lajta" megjelölés a Fertő-parti Lajta-hegység nevéből ered.) A környező településeken- elsősorban Sopronban és Bécsben - védőfalak, templomok, középületek és lakóházak épültek a Fertőrákosról és a szomszédos, burgenlandi Szentmargitbányáról (St. Margarethen) származó mészkőből.A kőbányászat Fertőrákoson 1948-ban megszűnt. A különleges bányaműveléssel létrejött oszlopcsarnokos barlangrendszert ettől kezdve idegenforgalmi célokra alakították át és használták fel. Kezdetben a szabadtéri színpad, 1970-től pedig a kiépített Barlangszínház kínált a nyári hónapokra kulturális, főként zenei programokat. Turisztikai értékét az is fokozza, hogy a dombtetőről kitűnő a rálátás a Fertő tóra, és hogy Ausztria is közel van. Az emlékezetes 1991. évi "nagy NDK-s áttörés" óta Fertőrákosnál gyalogosan és kerékpárral, valamint hajón is át lehet jutni Ausztriába.Cápafogak és sakktáblalepkeA kőfejtő anyagát adó lajtamészkő keletkezése mintegy 10-12 millió évre vezethető vissza, amikor is a környéket a Pannon-beltenger borította. Ennek sekély, meleg vizében éltek azok a mészvázas vörösmoszatok (Lithothamnium nemzetség), amelyek hatalmas iszaptömeget hoztak létre. Ebbe a mésziszapba rakódott bele sokféle állat teteme és növény maradványa. Ezek együttese alkotja az ősi kristályos rétegekre rakódó lajtamészkövet. A leggyakoribb, vezérkövület-alkotók a mohaállatok, a vastag héjú osztrigák, a fésűkagylók, a tüskésbőrűek, a csigák és a halak körébe tartoznak. Különlegességként említhetjük a lajtamészkőben előforduló cápafogakat.A bánya hatalmas termeinek falán és a 15-25 méteres oszlopain, azaz a hajdanvolt tenger lerakódásaiban jól megfigyelhetők a megkövesült állat- és növénymaradványok. Bizonyos helyeken a mészkő magába zárta a környéken az idő tájt működő vulkánok hamuját is. Erről tanúskodnak a világosabb mészkőtől elütő, sötét színű, néhány centiméter vastagságú tufarétegek.A kőfejtőnek mintegy 5 hektáros felszínén kevés a fa és a cserje. A sziklafüves és száraz kaszálórét számos védett és ritka virágos növényfajt őriz. Hazánkban csak ott fordul elő például a sziklai benge nevű cserje. A leánykökörcsin és a tavaszi hérics, az agárkosbor és a bíboros kosbor, valamint a nagy pacsirtafű virágpompájában májusban gyönyörködhetnek a látogatók.Júniusban a kaszálóréten árvalányhajtól selymes gyepben virít a borzas- és az árlevelű len, a szibériai harangvirág, a sárga virágú ökörszem és sok más szárazságtűrő virágos növényfaj. A kopár, sziklás oldalak nyári különlegessége a naprózsa.A fertőrákosi kőfejtő szép számú állatfajnak is otthont ad. A réten gyakori a sakktáblalepke, az imádkozó sáska, a fürge és a zöld gyík. A dróthálóval védett barlangfelszín oltalmában négy denevérfaj él együtt a nappal oly hangos sarlósfecskecsapattal, éjszakai ragadozója a macskabagoly.A tengeri eredetű lajtamészkövet a Fertő-parti dombvonulaton többnyire lazább szerkezetű, durva kavicsréteg fedi. Ezt csaknem teljes egészében agyagbemosódásos barna erdőtalaj borítja, s rajta igen változatos növénytársulások alakultak ki. A közeli Szárhalmi-erdő, a maga tölgyeseivel és sztyeprétjeivel, kiemelkedő fajgazdagságú védett területe; azt egy kiépített tanösvény kapcsolja össze- ez év májusától - a fertőrákosi kőfejtővel.A mészkő őslényeinek, valamint a felszín sajátos növény- és állatvilágának tudományos feltárása és védelmének igénye a századforduló óta együtt jelenik meg. Varga Lajos soproni honvéd-főreáliskolai tanár 1931-ben "...a védelem szükségességét és megkésettségét" fejtette ki a Magyar Természettudományi Társulathoz küldött dolgozatában. Húsz évvel később a Műemlékek Országos Központja nyilvánította védetté a fertőrákosi kőfejtőt. A védelem, sajnos, nem említette a növény- és állatritkaságokat, pedig akkor még előfordult ott néhány molyhos tölgy árnyékában papucskosbor, a száraz kaszálóréten pedig rákosréti vipera is.Kémiai eljárás helyettHosszadalmas "bizottságosdi" után az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1977-ben létrehozta a Fertő tó Tájvédelmi Körzetet. A körülkerített kőfejtőt ennek részeként sorolták a szigorúan védett kategóriába. Mindezzel sem sikerült azonban megakadályozni a természetrombolást a különféle színházi "fejlesztések" (például világítás, fűtés szerelése) során. Szerencsére a természetvédelmi felügyelő erélyes föllépésének köszönhetően elmaradt a felszínnek kémiai eljárással tervezett megerősítése.Jelenleg a rendezetlen körülmények és a szakvezetés hiánya miatt valamennyi növény- és állatfajt veszélyeztetettnek mondhatjuk. Bemutatásuk az őslénytani leletekkel együtt hiányzik. Napjainkban azonban remény van arra, hogy a színházi igények, valamint a természeti értékek védelme együtt valósuljanak meg. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium- egy novemberi döntés alapján - a környezetvédelmi alapból 100 millió forintos támogatást adott a Tájrendezés a Fertőrákosi Kőfejtő területén címmel készített pályázatra. Remélhetjük tehát, hogy a tájrendezés a földtani, az őslénytani, a növény- és állattani, valamint a művelődéstörténeti értékek megóvását és az idegenforgalom céljait együtt képes majd szolgálni.Kép és szöveg: Andrássy PéterForrás:ÉT 
Az egyik utolsó ősvadon
A kanadai Sziklás-hegységben már 1885-ben nemzeti parkot alapítottak, s ezt nemsokára követte a többi. Az összefüggő, összesen több mint 20 ezer négyzetkilométeres térség igazi ősrengeteg. E parkokat az ember tevékenységével megalakulásuk óta nem háborgatta: területükön nem létesített ipart, nem folytatott erdőgazdálkodást és nem vadászott. A Jasper, az Yoho, a Banff és a Kootenay Nemzeti Parkot az UNESCO 1985-ben a Világörökség részévé nyilvánította.A kanadai Sziklás-hegység legmagasabb csúcsa a 3954 méter magas Mount Robson, de a hegység gerincét és egyúttal a földrész vízválasztóját alkotó fő vonulat csúcsai mind jócskán 3000 méter fölé emelkednek. Az egész földrészen keresztülhúzódó hegységrendszer földtanilag változatos, vulkáni eredetű, metamorf és üledékes kőzetekből (homokkő, mészkő, dolomit) épül fel. Mészkővonulatai páratlanul gazdag fosszília-lelőhelyeket rejtenek magukban. A prekambriumi* és kréta időszaki kőzeteit- miközben még ma is emelkedik az egész hegység - a jégkorszakok gleccserei, a szél és a folyók formálták, alakították.A Folyók anyjaA jégmezők a jégkorszak maradványai. Közülük a legnagyobb a Columbia a maga 325 négyzetkilométeres területével. Gyakran illetik a Folyók Anyja névvel: 100 méter vastag jege jó néhány gleccsert éltet, azok pedig három nagy folyót. A Columbia keleti nyúlványainak, az Athabasca-glecscsernek a század eleji és a mai vége között már körülbelül 1 kilométer a távolság! A gleccserekből táplálkozó vízfolyások látványos formagazdagságot hoztak létre. A sziklaletöréseken zuhatagok (a legnagyobb a 380 méter magas Takakkaw-vízesés), a puhább kőzetekben önálló, zárt világot alkotó szurdokvölgyek, a lapályokon hordalékzátonyok színesítik a tájat.A hegység keleti oldalának éghajlata félsivatagi szárazságú, bizonyos részein a csapadék az évi 350 millimétert sem éri el, s ennek is jó része télen, hó formájában hull le. Ilyenkor aztán mínusz 30 Celsius-fok alá is süllyedhet a hőmérő higanyszála. A vízhiányt nyáron 30 Celsius-fokos csúcshőmérséklet tetézi.A szárazság a hegység egész arculatát meghatározza. A meredek lejtőkön és sziklákon növényzet nem képes megtelepedni: a hegyek felső fele-harmada helyenként hófödte, néha csillogó, néha azonban komorfekete meztelen szikla. (Az évente odalátogató 3 millió turista java része is csak a sziklás vonulatok, gleccserek, vízesések, kanyonok és tengerszemek látványáért utazik oda.)Botanikus szemmelA növényzeti övek közül a legalsót - a mélyebb völgyek alját - a füves rétek, lápok és lombelegyes fenyvesek jellemzik. Ez az a régió, amely a legtöbb növényevő állatot és ragadozót képes eltartani. És ugyancsak ez az, amely a legnagyobb emberi forgalmat kénytelen elviselni.Az előbbi öv fölött a mindössze három-négy fenyőfaj (Engelmann-luc, csavarttűjű fenyő, duglászfenyő) által uralt egyhangú, száraz, végeláthatatlan erdőövezet húzódik. Felső, fafajösszetételében megváltozó, kiritkuló részével ez már átmegy az alpi régió havasi gyepeibe. Az erdőhatár ott- Csehországgal majdnem azonos földrajzi szélességen - még 2000 méter körül van. A havasi rétek, mint mindenütt, a kanadai Sziklás-hegységben is üde zöldek, tarkabarka virággazdagságot tárva a kitartó hegymászók elé. (A magunkfajta bakancsos turista számára szomorú meglepetés, hogy a természeti szépségeknek ilyen eldorádójában- a műutaktól és felvonóktól távol - bizony csak elvétve találkozni gyalogosokkal.) Még följebb haladva aztán már csak letörpült cserjékkel (fűz- és nyírfajokkal), valamint termetükhöz képest nagy virágú, molyhos párnanövényekkel (főként szegfűfélékkel) találkozhatunk, majd a hó és a jég veszi át az uralmat. Bárhol járjunk is, egy sereg hazulról is ismerős növényre vagy azok közeli rokonaira ismerhetünk rá: hízóka, kakastaréj, liliomok, körtikék, páfrányok, korpafüvek láthatók mindenütt.Viselkedési szabályokA Jasper Nemzeti Park területére belépve legelésző vastagszarvú juhokat, a hazai muflonokhoz hasonló, de annál nagyobb testű és trófeájú állatokat pillanthatunk meg- közvetlenül az út mellett! A vadállatoknak ezt a szelídségét meg kell szoknunk, az évszázados zavartalanság- úgy tűnik - kiölte belőlük a félelmet. Bármelyik városban találkozhatunk békésen legelésző vapitivel*, a csíkos bundájú mókusok pedig a lábunkra is felmásznak. Az alpesi régió csillogó kék tollú szajkóit a kezünkből is etethetjük. Akkor sincs szükségünk nagy erejű távcsövekre, hosszú és óvatos cserkészésre, ha a lapályokon jávorszarvast, hódot, fekete medvét, fönn a hegyekben mormotát akarunk látni. A ragadozók és a havasok védelmében élő fehér hegyi kecskék megpillantásához már jókora szerencsére is szükség van. Azért mindig óvatosnak kell lennünk, hiszen a szürke medvék, a félelmetes hírű grizzlyk birodalmában vagyunk! Nemcsak tőlük, hanem minden nagy testű- főképp a párzási időszak felhevült állapotában lévő - állattól érdemes távolságot tartanunk! Észak-Amerika legnagyobb állatának, a bölénynek egyik utolsó, néhányszor tíz egyedet számláló populációját pedig a Banff Nemzeti Parknak egyik kicsi, elkerített szeglete rejti. A vadonban való viselkedés alapszabályairól mindenütt táblák és prospektusok tájékoztatnak. Ennek ellenére évente jó néhány baleset fordul elő, kivált az első pillantásra békésnek tetsző wapitik "jóvoltából". A növényevők szelídségének egyébként a sokkal kevésbé bizalmas nagyragadozók (farkasok, pumák, hiúzok) látják kárát: táplálékuk egy részét veszítik el az ember közelségébe húzódó előbbi állatokkal.A terület madárvilága - az elég nagy fajszám ellenére- meglehetősen szegényes. Az alacsonyabban fekvő völgyek tavaihoz és lápjaihoz kötődik a kanadai lúd, a halászsas és többféle réce, s az Egyesült Államok címerállatát, a fehérfejű rétisast is ott érdemes keresnünk. A nagy területű, száraz fenyvesekből szinte teljesen hiányoznak a madarak. Első szálláshelyünk madáritatójánál a délutáni fényben egy felrebbenő kolibrit, a trópusoknak nyáron oda, északra felhúzódó "repülő drágakövét" pillantottuk meg. A hegyek hangulatához, persze, sokkal jobban illik a sziklarengetegekben fészkelő, ott is elég ritka szirti sas és vándorsólyom röptének a látványa.Törékeny egyensúlyA Jasper Nemzeti Parkot 1907-ben alapították, a másik, az Athabasca völgyén keresztül vezető északi vasút építésekor. A vonal 1911-ben készült el, s ezzel megkezdődött a Sziklás-hegység benépesülése. Sok állandó lakosa azért ma sincsen a nemzeti parkoknak. Betelepülésüket- a munkahiányon kívül - a természetvédelmi hatóságok is igyekeznek akadályozni. Az idegenforgalom télen-nyáron igen nagy. A 3 millió látogató java része saját kocsin, és csupán néhány napra érkezik. Ez a kis területre összpontosuló hatalmas gépjárműforgalom okozza a természetvédelem egyik legnagyobb gondját. A másik, ezzel is összefüggő nagy feladat az, hogy az ott természetesnek, mindennaposnak számító erdőtüzeket megfékezzék. Megfékezzék, lokalizálják, de ne szüntessék meg teljesen! Az ősvadon törékeny egyensúlyához ugyanis a pusztító és megújító erdőtűz szintén hozzátartozik...Tímár Gábor és Szmorad Ferenc
Brennbergbánya
Szép hazánkat járvaFÉL LÁBBAL "NYUGATON"A soproni csücsökbe, Brennbergbányára és környékére minden évszakban érdemesellátogatni. Az "Égett hegy" háborítatlan erdeiben szebbnél szebb növény- és állat-ritkaságok között sétálhatunk - határőr nélkül.A tizenévesek nem tudhatják, a náluk idősebbek pedig lassan elfelejtik, hogy "Szép hazánkat járva" milyen különös akadályba ütköztünk évtizedeken át. A nyugati irányba utazót már az országhatártól 100-150 kilométerre civilbe öltözött határőrök igazoltatták. Főként a fiatalabbak személyi igazolványát kérték el, és "érdeklődtek" az úticéljaikról. Például a közigazgatásilag Sopronhoz tartozó Brennbergbányára- a többi nyugati határközeli településhez hasonlóan - csak azok utazhattak, akik ott laktak, illetőleg akiknek volt határsávbelépési engedélyük. Napjainkban az, aki meg tudja fizetni a közlekedés árát, szép hazánk bármely táját fölkeresheti.In silvis SoproniensisBrennbergbányára Sopronból vagy Ágfalváról erdei turistautakon gyalogosan vagy a hegyek között kiépített műúton gépkocsin, kerékpárral, valamint helyi járatú autóbusszal juthat el az ember. Az út hossza 12 kilométer, emelkedése a várostól számítva csaknem 200 méter.A falu történetében négy évszám jelez kiemelkedő történést. Az első 1753, amikor fölfedezték az erdőségekben rejtőzködő, jó minőségű szenet. A szájhagyomány szerint Rimbacher Pál birkapásztor figyelt fel- tűzrakása következményeként - a "nagy fekete, izzó kődarabokra". Jelentése nyomán a soproni polgármester bizottsággal vizsgáltatta meg a jelenséget. Hat év múlva- 1759-ben - az akkor Fenyvesvölgyként ismert területen nyitották meg Magyarország első szénbányáját. Ennek hírére zömében osztrák és német nemzetiségű családok telepedtek le a szép völgyben, és kötöttek munkaszerződést a szénvagyon tulajdonosaival. A bányát kiszolgáló épületek mellett hamarosan felépültek a szegényes bányászlakások is. Az anyakönyvekben eddig "a soproni erdőben" (in silvis Soproniensis) megjelöléssel szereplő területet a németül beszélő bányászok nevezték "égett hegy"-nek (Brennender Berg). A település neve 1793-ban lett hivatalosan Brennbergbánya.Hol vannak már a bányászok?A negyedik évszámhoz, a "gazdaságpolitikai döntésként megszületett" bányabezárás kapcsolódik. Az utolsó harminc bányamunkás 1953 januárjában költözött el. Ők a megelőző év őszétől a leszerelést végezték. Aztán 1956 novemberében öt napon át ismét folyt a termelés, de aztán"végleges" döntés született. Becher Nándor érzelemgazdag helytörténeti könyvében az alábbiakat írja a megszüntetés hatásairól:"Sajnos, 1959 decemberében véglegesen és örökre leállítják a brennbergi bányát. Amit kétszáz év alatt az itt dolgozók építettek, azt 1952-ben és 1959-ben lelkiismeret-furdalás nélkül szétrombolták. Így szűnt meg egy kétszázéves bányakultúra. Az élet szűnt meg Brennbergbányán, a sportkör, a híres dalárda, a 35 tagú bányász fúvószenekarral együtt. Egyik család a másik után költözött el. Igaz, nyugdíjazásuk után egyesek visszatértek az elcsendesedett településre, ahol most nagyon sok fejlesztenivalólenne..."Az erdőkkel borított, 350-500 méteres magasságú hegyek közötti völgyben húzódó Brennbergbányán egyre kevesebb épület emlékeztet a bányászatra. Eltűntek vagy romként láthatók a szállítópályák, a szénosztályozó, a brikettgyár és az erőmű építményei. Megmaradt és lakott viszont sok bányászház, ám ezek többségébe ma sincs bevezetve a víz. A település központja az iskola, egy vegyesbolt és a posta között emelkedő Bányásztemplom. Ezt a régi kis kápolna helyett építették 1928-1930 között. A katolikus templom mennyezetének belső részében az ívben futó fagerendák a bányavágatokat biztosító ácsolatokat idézik. A szentély falfestménye Woschinszky Kázmér munkája. A mellékoltár felett a második világháború idején itt menedékre találó lengyel hadifoglyok ajándékaként egy Czestochowai Fekete Madonna-kép látható.A templommal szemközti domboldalon a szép harangtorony közelében Szent Borbála szobra áll. Említést érdemel a remélhetőleg hamarosan újra megnyíló Bányász Emlékmúzeum. Ezt egy 1835-ben épített gépházban alakították ki. A sokáig elzárt település, sajnos, saját erőből képtelen kievickélni a szegénységből, felülkerekedni a gazdátlanságon. A romos épületeket, a rossz utakat és az elhanyagoltságot a sok fa sem képes teljesen eltakarni. Kár, hogy a rossz idők emlékeként nem őrizték meg az erdőket átszövő "műszaki határ" néhány méterét.Országunk legsavanyúbb talajaBrennbergbánya kiemelkedő értéke - a bányászmúlttal együtt - maga a természeti környezete. Ez 1977 óta a Soproni-hegységet magában foglaló Soproni Tájvédelmi Körzet része. A hegyek kristályos őskőzetét (ez főként gneisz és leukofillit) a brennbergi medencében alpesi eredetű kavicshordalék töltötte fel. A savanyú kémhatású alapkőzeten az ország legsavanyúbb talaja alakult ki. A csapadékmennyiség a település környékén évi 800 milliméter körül van, az évi középhőmérséklet pedig 8,6-9 Celsius-fok. Brennbergbánya és közvetlen környéke hazánk legkiegyenlítettebb éghajlatú területe. A talaj és az éghajlati körülmények a közép-európai elegyes lomberdők kialakulásának kedveznek. Az eredeti növényzet zömében hegyvidéki, részben atlanti-mediterrán, részben alpin-kárpáti. Sok a Keleti-Alpokból ide leereszkedő faj, s ezek miatt az egész tájat a kelet-alpesi flóra- és faunabirodalomhoz sorolják. A négy évtizedes határövezeti elzártság a fajgazdagság szempontjából kedvező volt, de az utóbbi években kedvezőtlen hatások is érvényesülnek.Itt a lombos erdők természetes állományalkotó fajai: a bükk, a gyertyán, a kocsánytalan tölgy és a mézgás éger. Elegyfajok: a hegyi-, a korai és a mezei juhar, a kislevelű hárs, a bibircses nyír és a hegyi szil. A tűlevelűek telepítése a múlt század hatvanas éveiben kezdődött, s arányuk ma körülbelül 55 százalék. Főként erdei és lucfenyőt ültettek. Némelyek szerint mindkettő őshonos lehet e vidéken. A kúpos koronájú luc hatalmas példányai a Sopron környéki erdők jelképei. Gyakori még a vörös- és a jegenyefenyő. A brennbergiek az erdők sokféle gombáját árulják a soproni piacokon, kivált az azt megfizetni tudó osztrákoknak.Fenyves cinegeA savanyú talajú erdők atlanti-mediterrán növényfajai közül a rózsaszín virágú csarabot, a fekete áfonyát, a szedreket, a védett cikláment és a szelíd gesztenyét el sem kerülhetjük. A hegyi, illetőleg alpesi-kárpáti fajok sem ritkák. Kiemelhetjük a kapcsos kaporfüvet, a struccharasztot, a farkasboroszlánt, a fehér zászpát, az enyves aszatot és a hazánkban csak itt előforduló havasi palástfüvet. Az utak mentén gyakori telekivirág magjait Erdélyből hozták ide.A hazai állatvilág ritkaságai az erdők védett kincsei: alpesi lepkefajok, alpesi cincér, hegyi szitakötő, pagodacsiga, alpesi gőte. Igen gazdag a madárvilág: keresztcsőrű császármadár, fekete harkály, fekete gólya, vízirigó, fenyves-, barát-, búbos- és kormoscinege él itt. Ez utóbbi csak a Soproni- és a Kőszegi-hegységben fészkel.A szép tájban, az erdők, a hegyi rétek és patakok élővilágában való gyönyörködést Brennbergbánya körül jól kiépített utak segítik. A közelben emelt Kövesháti-kilátóról (462 méter) tiszta időben remek körpanorámát élvezhetünk. Láthatjuk a Lajta-hegység szelíd vonulatát, a Hohe Wandot, valamint a kétezreseket: a Raxot és a Schneeberget is.Andrássy PéterForrás:ÉT
Skót dudás
E múlt századi akvarellen Angus Munro, a 93-as skót felföldi egység dudása látható a kedvesével. A vízfestmény 1829-ben, az Edinburgh-ben megrendezett felföldi játékok alkalmával készült, amelyen többek közt Mendelssohn is részt vett. Munro Nyugat-Indiában harcolt a brit birodalmi hadseregben.A manapság már csak kulturális rendezvények alkalmával hallható dudák eredetileg harci hangszerek voltak, s az ellenség megfélemlítését szolgálták. A dudás a jellegzetes rakott ruhadarabot, a kiltet viseli, amelyet az angolok neveztek el skirtnek, azaz szoknyának. A kilt skót kockás szövetanyagból, a tartanból készült. Az eredetileg vérrokonságon alapuló nemzetségek, a klánok azonos nevet viselő tagjai megkülönböztetésül kezdtek egyforma színösszeállítású és mintázatú ruházatot hordani. Az 1745-ös cullodeni skót csatavesztés után hivatalosan megszüntették a klánokat, s eltiltották őket attól, hogy saját tartanjukat viseljék. A későbbiekben az egyes nemzetségi tagok a saját minta alapján választott sapkáról és nyakkendőről könnyen felismerték egymást. Idővel a birodalmi hadseregben ismét tartanokba öltöztek a skót egységek.A hagyományos nemzeti öltözék kiegészítői közt szerepel a vastag térdharisnya, valamint a sporan, a bőrből, szőrből vagy nemezből varrt táska, amelyet a férfiak az övükre akasztva viseltek erszény helyett. A duda alsó szárán látható bogáncs a skótok nemzeti címere. A növény az angolellenes harcok idején vereségtől mentette meg a skótokat. Egy ízben éjszakai bekerítés közben egy angol katona mezítláb belelépett egy bogáncsba, hangosan felkiáltott, s a jajszóra felébredő skótok elkerülték a vereséget.Porkoláb GáborForrás:ÉT
last minute ajánlatok
ünnepi ajánlatok
Valutaváltó
EUR euró
HUF forint
Üzemanyagárak
Budapest
bármelyik ker.
95
Iránytű
europe asia australia australia africa north_america south_america antartica EURÓPA ÁZSIA AFRIKA ÉSZAK-AMERIKA DÉL-AMERIKA AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA ANTARKTISZ
Hasznos információk
Útiokmányok Pénzügyek Utazás előtt... Biztosítás Kommunikáció Utazás gépkocsival Utazás repülővel Utazás vonattal
Utazók sarka
Útitárs kereső Fórum Repülőjegy börze Útifotó 2000
magazin
NagyUtazás.hu
Több, mint 50 megbízható utazásszervező kínálata egy helyen.
Kiemelt partnereink: