Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Magazin
További cikkek
Kiállítás: Útirajzok - Osztrák művészek Magyarország tájain 1820-1880
Milyennek látták a XIX. századi Magyarországot a korszak osztrák festőművészei? Egyáltalán: milyenek lehettek városaink, tájaink a korabeli nyugat-európai utazó szemével? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphat, aki ellátogat a Szépművészeti Múzeum Útirajzok címmel nem rég nyílt képkiállítására.A kiállítás a XIX. századi osztrák akvarellfestészet legkiválóbbjainak a történelmi Magyarországon készített rajzaiból és akvarelljeiből nyújt igen gazdag és színes válogatást. A korszak festőművészei részben udvari felkérésekre vagy éppen kiadók megbízásából utazták be a Habsburg Birodalom legkülönbözőbb tartományait, hogy tájakat, városokat, épületeket örökítsenek meg, így jutottak el magyar területekre is.A kiállított alkotások egy jelentős hányada három művész névéhez kapcsolódik. A még frankfurti születésű, de már főleg Bécsben alkotó Jacob Alt (1789-1872) 1838 és 42 között több alkalommal járt Magyarországon; Pest-Budán, a Felvidéken, valamint Nyugat-Magyarországon született alkotásai 1840-től kezdve jelentek meg litográfiák formájában. Jacob Alt fia, Rudolf von Alt (1812-1905) - akinek az udvar elismerése jeléül már nemesi rangot is adományozott - az 1840-es évektől az 1880-as évekig terjedő időszakban szintén többször tett látogatást Magyarországon, ahol apjához hasonlóan számos képet készített: zömmel Pest-Buda utcái, épületei jelennek meg itt született alkotásain. Thomas Ender (1793-1875) először 1837 és 39 között járt nálunk egy Duna menti útja során, majd az 1860-as években Erdélyben és a Felvidéken festett tájképeket, városképeket.Az itt kiállított képek egy szűkebb hányada ugyanakkor némileg más törekvéseknek köszönheti létrejöttét. Az 1850-es évek második felétől kezdődően ugyanis a korszak fiatal osztrák művészeinek egy csoportja - mint valamiféle különleges, kissé talán vad vidéket - fedezte fel magának az Alföldet. A vásáráról híres Szolnokon, valamint az alföldi tanyavilágban találtak új témákra a csoport festői, akik közül August von Pettenkofen (1822-1889), Ignaz Raffalt (1800-1857) és fia, Johann Gaulbert Raffalt (1836-1865), valamint Otto van Thoren (1828-1889) lettek a legismertebbek, és akik Pest-Budán és Bécsben egyaránt számos tárlaton mutatták be nagy sikerrel alkotásaikat.Jelen kiállítás képein főként a történelmi Magyarország híres várai és megkapó szépségű tájai jelennek meg, de ezek mellett felelevenedik a reformkor Pest-Budája, és több más nagyobb város arculata, valamint - főleg a szolnoki festőcsoportnak köszönhetően - a puszták világa, a paraszti élet hétköznapjai vagy a vásárok forgataga is. Külön érdekessége a kiállításnak, hogy néhány képből több változat is megtekinthető, azaz nyomon követhetjük, miként lesz különböző fázisokon keresztül a helyszíni vázlatrajzokból gondosan kidolgozott litográfia vagy éppen akvarell.E páratlanul átfogó kiállítás megszületését több gyűjtemény együttműködése tette lehetővé, hiszen a Szépművészeti Múzeum anyaga mellett a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiből is szerepelnek darabok.Szépművészeti MúzeumBudapestXIV. kerület, Hősök tere nyitva tartás: hétfő kivételével naponta 10 és 17.30 között- cp -
Könyvajánló: Illúzió, képi paradoxon - Album M. C. Escher grafikáiból és rajzaiból
Akik szeretnek rejtvényszerű, ellentmondásos képek felett eltöprengeni, akik kedvelik a vizuális paradoxonokat, az illuzionista képi trükköket, minden bizonnyal nagy élvezettel veszik kézbe az M. C. Escher grafikáiból és rajzaiból immár magyar kiadásban is megjelentetett albumot. A kölni székhelyű, főként képzőművészeti albumairól ismert Benedikt Taschen Verlag Escher-albumának hazai gondozására a budapesti Vince Kiadó vállalkozott.A 20. század egyik legkülönösebb grafikusi teljesítménye fűződik a hollandiai születésű Maurits Cornelis Escher (1898-1972) nevéhez, aki műveivel inkább egy sajátos problémakör egyedi kidolgozását valósította meg, mint hogy az újabb és újabb utakat kereső, gyorsan cserélődő kortárs törekvések valamelyikéhez csatlakozott volna. Grafikái, rajzai tehát nem valamelyik modern (stiláris vagy tematikai) koncepció jegyében születtek, hanem bizonyos képi-értelmi problémákra adható válaszokként. Mint ahogy erre a művész kritikusai is gyakran rámutatnak, e képek inkább tartoznak a geometria, a logika, a matematikai gondolkodás világába, mint a szorosabban vett művészetébe. Ezt különben maga az alkotó szintén elismeri, amikor egy helyen így fogalmaz:"...amikor én érzéki módon, nyitottan állok szemben a rejtélyekkel, amelyek körülvesznek minket, s amikor megfigyeléseimet átgondolom és elemzem, a matematika birodalmába jutok; jóllehet semmiféle egzakt tudományos képzettségem és ismeretem nincs, mégis közelebb érzem magam a matematikusokhoz, mint tulajdonképpeni pályatársaimhoz."Escher - voltaképpen képrejtvényként is felfogható - grafikái egyfajta intellektuális, logikai játékra hívják a nézőt. Amikor szemben találjuk magunkat az alkotó valamely képével, először csak furcsa vizuális világán lepődünk meg, kezdetben azonban még rejtve maradnak előttünk e különösség okai; idővel viszont felfedezünk egy-egy apró, ám felettébb meghökkentő részletet, ezekből aztán igazi zűrzavar bontakozik ki: ellentmondásos, kifordított világ, melyben végül megszállottan keressük a választ arra a kérdésre, vajon hol "csalt" a rajzoló?Valójában persze e képek - amellett, hogy rendelkeznek egy bizonyos feladványjelleggel - leginkább érzékelésünk viszonylagosságára, illúzió és valóság érzékeny kapcsolatára irányítják rendkívüli erővel figyelmünket. A sorba rendeződő alkotások egy olyan ívet mutatnak fel, rajzolnak ki végül, amelyet bejárva az emberi érzékelés határterületeire juthatunk el: az egyes rajzok, metszetek, grafikák a képiség, a vizualitás, a képi ábrázolás egy-egy izgalmas, ellentmondásoktól sem mentes részterületére vezetnek el. Escher képei - E. Gombrich osztrák születésű, angol művészettörténész szavaival élve -"a képek 'olvasásáról', értelmezéséről szóló meditációk".Jelen kiadványban hetvennél is több - bizonyos kérdéskörök mentén csoportokba rendeződő - alkotáson követhetjük lépésről lépésre nyomon azt az utat, melyet alkotójuk az egyes problémák fokozatos átgondolása során bejárt; a képeket ugyanakkor a művész bevezető sorai, valamint a művekhez kapcsolódó kommentárjai előzik meg. Az album lényegében Escher grafikai alkotásainak átfogó gyűjteményét adja.M. C. EscherGrafikák és rajzokEvergreenBenedikt Taschen Verlag - Vince Kiadó- cp -
Ezerarcú világ
Délkelet-Ázsia 17 508 szigete gyöngysorként köt össze óceánokat és kontinenseket, népeket és vallásokat. Az Indiai- és Csendes-óceán közé fűzött szigetek Földünk flórájának és faunájának kincsestárai.A 336 népcsoport tagjainak száma gyorsan közelít a 220 millió felé. A népesség eloszlása nagyon egyenlőtlen. Indonézia lakóinak csaknem kétharmada él a szárazföldi területek 7%-át kitevő Jáva szigetén, s alig 2%-uk az ország több mint egynegyedét elfoglaló Nyugat-Iriánon és Maluku-szigeteken.A maláj, kínai, pápua, indonézek az iszlám, a hinduizmus, a buddhizmus és az animizmus hívői; a lakosság 87%-a Allah követője. A vallás sok helyen keveredik a régi helyi hagyományokkal.Indonézia a kultúrák olvasztótégelye. A szigetvilág sárga, bronzbarna vagy szénfekete lakói imákat rebegnek Allahnak, Buddhának, Sívának vagy Krisztusnak, de a bennszülöttek néhol még állatokat áldoznak, hogy kiengeszteljék őseik szellemét.Az őskor és a legújabb kor találkozik egy zászló alatt. Míg Új-Guinea szigetén, Nyugat-Iriánon a pápuák legnagyobb becsben tartott eszköze a kőbalta, egyetlen ruházatuk pedig a pénisztartó "koteka", addig Dzsakarta polgárai csinos japán autókkal száguldoznak az üvegtől csillogó szórakoztató-és bevásárlóközpontok útvesztőiben.Az ősi színpompás hagyomány elevenen él és áthatja az indonéz emberek mindennapjait. De a szigetvilág hindu múltja is élő. A Rámájána és Mahábháráta elbeszélő költeményei az indonéz kulturális örökség magvát alkotják.A szigeteken rengeteg tánc-stílus és ritmus öröklődik több változatban és színben, mint amennyi nyelv és dialektus van. A táncok a legősibb mítoszoknak azt az üzenetét hordozzák, hogy a mi anyagi, szellemtelen világunk csak árnyéka a másiknak, a valódinak,a szelleminek, amelyben istenek és hősök élnek. Egyfajta meditatív lassúságból származó, tiszta, finom mozdulatok, kecses kéztartások, ujjmozdulatok (mudrák-kézjelek) szemvillanások, apró, érzékeny tánclépések jellemzik a táncokat. Mindemellett a táncosoknak ügyelni kell arra, hogy tartásuk hasonló legyen a Borobudur falain futó relief-szerű kőképekhez.Az idő és tér végtelensége, sokszínűsége lenyűgözi az utazót, akit látogatása során oly sok élmény ér, hogy nem is tudja, álom-e vagy valóság, ami körülveszi.
Kambodzsa: a trópusi fák ölelésében
Egy kora hajnali júliusi reggelen Londonból emelkedett fel hatalmas gépem, hogy aztán majd jó néhány óra múlva tizenegy ország és kultúra fölött átrepülve megérkezzen a thai fővárosba.Furcsa érzés volt belegondolni, hogy velem egyidőben az egyik barátom egy német, a másik barátom pedig egy japán gépen ül és szinte versenyt futunk a lomha idővel, hogy melyikünk érkezik elsőként Bangkokba. Talán mindegyikünk a másikra gondol tízezer méter magasban, hogy sikerül-e a nagy találkozás. Igen, sikerült, így összeállt háromfős expedíciónk és most már együtt zötykölődtünk egy harmadosztályú vonaton, a kambodzsai határ felé. Az éjszakát még a határ melletti vasúti végállomáson Aranya-praket-ben töltöttük, hogy aztán korán reggel kezdjük meg az átkelést, a thai királyságból a kambodzsai alkotmányos monarchiába.Szemerkélő esőben kászálódtunk ki, szinte családi méretű tuk-tuk-unkból mikor fejünk fölött, vékony gyerekkarok tartotta esernyők nyitódtak ki. Egy-két bath fizetség járt ezért a leleményes szolgálatásért. Aztán kitöltöttünk minden ilyenkor szokásos nyomtatványt és végre elindultunk a túlsó oldal felé. Egycsapásra megváltozott minden. Az eddigi jólétet felváltotta a nagyfokú szegénység. Az ilyenkor szokásos monszunesőben még jobban látható lett a nagy különbség. A földút iszonyatos sárhalmazzá változott, így irreálisnak hatott az út melletti három-négy, óriás méretű neonfényes kaszinó látványa. Vajon kik járnak ide, miután a sárban csak mezítlábas, szegényes öltözetű khmerek tolták alaposan megrakott, özönvíz előtti fa taligájukat. Csodák csodájára rövidnadrágunk, elázott pólónk és viseltes tornacipőnk ellenére bebocsájtást nyertünk az egyik szerencsebarlangba. Nem akartunk hinni a szemünknek. Mintha a pokolból a mennyországba kerültünk volna. Több száz, főleg kínai játékos ült nyugodtan a rengeteg rulett, póker és "félkarú rabló" előtt. Közöttük megszámlálhatatlan sok, igen csinos, piros formaruhás alkalmazott tüsténkedett. Óriási tétek cseréltek perceken belül gazdát. Egy külön helységben lóversenyre is lehetett fogadni, egy másikban pedig az európai intertotó meccsekre. Itt láttuk óriási meglepetésünkre, hogy a mi Tatabányánkra is lehet tippelni."Las vegasi" látogatásunk után vissza a sokkal izgalmasabb sárdagasztós világba. Némi kérdezősködés után kiderült, hogy innen pick-upokkal mehetünk tovább, a körülbelül 160 km-re lévő csodálatos Angkor felé. Természetesen csak akkor indultunk el, miután dugig megtelt a platós kiskocsink. Ekkor még nem gondoltuk, hogy ez lesz életünk egyik legnagyobb kalandja. Ugyanis az út minősége egyre csak rosszabbodott. Kocsink kerekének kátyúk millióin kellett keresztülhajtania, nekünk pedig emiatt erősen kellett kapaszkodnunk, hogy le ne repüljünk az út melletti rizsföld parcellákba. Közben az eső is újra rákezdte, így nem csak mi, hanem csomagjaink is alaposan átáztak. Egy jó órás zötykölődés után egy Sisophon nevű városkánál pick-upot cseréltünk, de a kaland szerencsére tovább fokozódott. Ugyanis többször megállásra kényszerültünk órák hosszára mivel vagy a kis fahidak szakadtak le, vagy egy pick-up kereke szorult be a híd pillére közé, vagy pedig a kátyúban elakadt kamioné állta utunkat. Azért minden akadályt legyűrve, a reggeli nyolc órás indulás után este tíz körül csak megérkeztünk, szó szerint nyakig sárosan Angkorba.Szállásunk tulajdonosnője látva viseltes kinézetünket, azonnali láb és cipőmosásra ítélt minket, mielőtt mezítláb beléphettünk házi birodalmába. Tisztálkodás után, úgy este tizenegy körül vacsorázni indultunk, de sajnos minden zárva volt. Végül találtunk egy pizzást, de miután megtudtuk az árakat inkább továbbálltunk. Így nem maradt más, mint megkóstolni a sült szöcskét és a sült lárvát. A helyiek között ekkor roppant népszerűségre tettünk szert, mert fehér ember nem nagyon próbál ki ilyesmit. Először fűszer nélkül, majd fűszerekkel is megszórva elropogtattunk néhány jól átsült óriás példányt. Furcsa érzés volt ilyet enni, de az ízük egészen jó volt, szerintem egy jól átsült hasábburgonyáéra emlékeztetett. Ezután a mozgalmas nap után esett csak igazán édesen a pihenés. Reggel azért alig bírtunk magunkkal, hogy minél hamarabb megpillanthassuk az angkori romokat.Hárman három motoros taxit béreltünk, fejenként és naponta öt dollárért. Úgy terveztük, hogy veszünk egy háromnapos bérletet negyven dollárért, így jut időnk a lényeges dolgokat alaposan megnézni. A belépővásárlóhelyről is érdemes néhány szót ejteni, mert ez is különleges a maga nemében. Az egész egy autópályabelépő rendszerre hasonlít. Van egynapos, kétnapos és háromnapos kapu. Miután eldöntöttük, hogy milyet kérünk, előzékenyen betessékeltek egy szobába és mindegyikünkről pillanatok alatt készítettek egy színes polaroid fényképet. Ezt beragasztották a háromnapos bérletszelvényünkbe, majd lefóliázták és már indulhattunk volna is, de a kedves pénztároslányok még megkínáltak ízletes sült hal adagjukból, amit persze nem lehetett visszautasítani.Nyílegyenes aszfaltúton, hatalmas trópusi fák jótékony védelmében jutottunk el Angkorvathoz a világ egyik csodájához. Óriási vizesárok veszi körül, így látványa még fenségesebb. A fő templomegyüttes képe az ország zászlajában és egyik pénzén is látható. Órákig bolyongtunk a finoman kidolgozott domborművek és különleges szépségű és faragású táncosnők - az apszarák -látványában gyönyörködve. Miután alaposan bejártunk minden zegzugot, felkapaszkodtunk roppant meredek lépcsőkön a 62 m-es tornyok közelében. Igazán innen érvényesült a XII. században Szúrjavarman istenkirály idejében épült templomváros nagysága.Mélázó szemlélődésünket egyszer csak fülünknek mindig kellemes spanyol szavak ütötték meg. Kiderült, hogy mexikói turisták voltak és hogy korábban már jártak hazánkban is. Nagy derültségünkre és meglepetésünkre tökéletes kiejtéssel elmondták, hogy Miskolcon és Egerben jártak néptánctalálkozón és roppantul ízlett nekik a híres Tokaji aszú. A következő napokban megnéztük a híres fejeket a Bajon templomban ahol kb. 200 titokzatos kőarc tekint le a mai vándorokra, majd a híres elefántteraszt ahol külön faragott óriás kövekből illesztették össze az elefántmenetet ábrázoló hosszú kőfalat. Naponta többször is áthaladtunk motorunkkal a díszes faragású hatalmas kőfejeket formázó városkapuk alatt, amelyeknél nem győztünk mindig csodálkozni, hogy milyen kellemes hangulatot is árasztanak. Utolsó napra hagytuk a Ta Prohm palota megnézését, amely arról híres, hogy itt szinte teljesen ellepte az őserdő az épületegyüttest. A vadul növő fák a falak közé ékelték be óriási törzsüket. A vándor itt kedvére bolyonghat, szinte egyedül a palánktörzsű fák kusza birodalmában. Mintha egy mesében lennénk törpe szereplők úgy érezzük itt magunkat. Nem nagyon akartunk továbbállni e szívünknek igen tetsző, kedves helyről, de pont úgy jött ki a lépés, hogy egy ósdi, Kolumbusz Kristóf korát idéző fa teherhajó fedélzetére fel tudtunk kéredzkedni. Így három nap után elhajóztunk Angkorból a hatalmas és a világ egyik halban leggazdagabb taván a Tonle Sapon keresztül a főváros irányába.Két napon át pöfögött motoros hajónk éjjel-nappal folyamatosan. Mi a fedélzeten vagy a vásárolt katonai függőágyunkban szundikáltunk és hadakoztunk a szúnyogok csípései ellen, vagy öreg kormányosunk társaságában kémleltük az előttünk álló víziutat. Még magyar zászlónkat is kitűztük így egy kis ideig otthoni felségjelzés alatt hajóztunk. Kormányosunk néha elképesztő módon vezette hajónkat. Lefeküdt függőágyába háttal a menetiránynak, kezét rátette a hatalmas fa kormánykerékre és így pihengetett. Néha felemelkedett, körültekintett majd pihent tovább. Így érkeztünk meg lassan, csordogálva - de útközben még vad elefántokat is látva - a khmer fővárosba Phnom Penhbe.Itt mindössze két napot szándékoztunk maradni, de barátunk betegsége közbeszólt, így egy hétre bővült itteni állomásozásunk. A 600 ezer lakosú város néhány történelmi épületen kívül elég lehangoló képet nyújt. Nincs sok látnivaló, így el kellett foglalnunk valahogy magunkat. Egyik ilyen rendszeres napirendi pont volt az itteni Népstadion melletti szabadtéri kosarazás. Úgy 20-30 betonos kosárpályán gyűltek össze délutánonként az itteni fiatalok és sötétedésig lankadatlanul szórták a kosarakat. Ki hinné, hogy a kosarazás közbeni egyik közös nyelv az orosz volt. Egyik csapattársunk még a Katyusát is elénekelte, mi pedig szinte fogtuk a hasunkat a nevetéstől. Emellett még lehetett focizni, röplabdázni és pénzért tizenegyes lövő versenyben indulni. A pontban öt órakor kezdődő hatalmas monszuneső sem tudta elkergetni az önfeledten sportolókat, sőt talán ekkor még lelkesebben küzdöttek egymással. Jó volt látni, hogy úgy ahogy vannak, munkából vagy iskolából jövet lepattannak motorukról és megbűvöli őket a mozgás szeretete. Nem kell ehhez márkás ruha, csupán pálya és harci kedv, amiben itt nincs hiány.Kicsiny szállodánk idős angol vendége - aki már évek óta éli nyugalmas nyugdíjas életét ezen a tájon - egyik reggel megkérdezte, hogy jártunk-e már azon a helyen, ahol pénzért lehet különböző fegyverekkel lőni. Mivel még nem, így elindultunk egy motoros taxival, de figyelmeztetett, hogy vigyázzunk magunkra, mivel elég sok arra a CIA-ügynök meg kommandós, akik össze-vissza szoktak lövöldözni. Az ismerős Mao Ce Tung és Csehszlovákia utcán végighaladva a trópusi hőségben érkeztünk a tetthelyre, egy laktanyához. Egy fiatal egyenruhás katona kedélyes üdvözlés után átnyújtott egy jókora, étlapformájú kartont. Gondoltam, hogy levesek, szendvicsek árai vannak rajta de tévedtem. Ez egy felettébb érdekes "étlap" volt. Például AK-47-essel 30 lövés 20 dollár, M16-tal 30 lövés 20 dollár. Desszertként pedig kézigránátdobás, 15 dollár. Ez aztán a választék! Később megsúgták, van még egy 80 dolláros fogás is, de az éppen elfogyott. Egy rakétaféle, ami a jövő héten már lesz. Mi nem lövöldöztünk, inkább csak szemlélődtünk és a fénykép kedvéért leemeltem a falról a Rambó filmekből ismert, félelmetes Ml 6-ost és egy rádió adó-vevőt. Szerencsére időközben - talán az elmesélt élmények hatására is - barátunk talpra állt, így az utolsó este immár közösen, elmentünk egyet biliárdozni, cso-csózni, amit itt bambinak mondanak és a törzshelyünkön elfogyasztottuk kedvenc gyümölcs turmixunkat is. Másnap reggel pedig felszálltunk a Vietnam felé tartó légkondis buszunkra. De ez már egy másik történet.
Kiállítás: Netsuke-gyűjtemény Budapesten - Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum
Még május 20-áig tekinthető meg az Andrássy úti Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban az az igen gazdag netsuke-gyűjtemény, amely a tavalyi év során került kiállításra, és amely tárlat talán az eddigi legátfogóbb e témában Budapesten."De egyáltalán mi az a netsuke?" - merülhet fel mindjárt a kérdés.Nos: a történet ott kezdődött, hogy először is volt a kimonó, azaz egy köpönyegszerű ruhadarab a tradicionális japán öltözködésben. Ezt viszont valamilyen alkalmatossággal össze is kellett fogni. Erre itt nem övet használtak, hanem egyfajta zsinórfélét. E zsinórra azután dohánytartó zsákocska és írószertartó, gyógyfüves fiola és pipatartó egyaránt felkerülhetett; a zsinórt végül pedig valamilyen csatféleséggel fogták össze. Nos: hát ez a bizonyos csatszerű, apró tárgyacska a netsuke.Egyáltalán ne higgyük azonban, hogy csupán valami egyszerű csatról van itt szó. A netsuke ugyanis - amely a japán történelem érett feudális korszakában vált az öltözködés jellemző kellékévé - idővel egyre finomabban kimunkált iparművészeti remekké lett: rajta előbb egyszerűbb díszítőmotívumok, majd később aprólékosan megformált figurális elemek is megjelentek. Idővel ez a díszítőművészet mind fejlettebb formákat öltött, és igen kifejező, meghatározó tárggyá tette a netsukét. Ezek a miniatűr faragványok - amelyek anyaga elefántcsont, fa, fém egyaránt lehetett - a hagyományos japán képzőművészet számára jelentős formát képeztek.A netsukéval szemben követelmény volt, hogy lehetőleg minél könnyebb és kisebb legyen; ugyanakkor e tárgyak változatos figuralitásuk révén jelzésszerű értékkel is rendelkeztek: egy-egy netsukét alkalomhoz illően viseltek. Téma szerint állatábrázolásokat, mitológiai alakokat ugyanúgy találhatunk, mint akár valamilyen kisebb jelenet ábrázolását. Képzeljünk el például egy apró szobrocskát, amely hajót ábrázol, a hajó utasai pedig táblajátékkal játszanak, - és mindez finom részletességgel kifaragva egy sárgabarack nagyságú alkotáson!Ezekbe a kis szobrocskákba egyszerűen lehetetlen nem beleszeretni! Az apró kompozíciók megannyi figuráján megjelenik a japán forma- és képzeletvilág egésze, miközben már a puszta megmunkálás is bámulatba ejti a nézőt. Jelen kiállítás e miniatűr alkotások egész során keresztül teszi lehetővé, hogy elmerüljünk a hagyományos japán művészet csodájában.Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti MúzeumBudapestVI. kerület, Andrássy út 103. nyitva tartás: hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között.- cp -
Figyelemkoncentráció és tudatállapotok a jógában - Első lépések a jóga útján
A jógagyakorlatok megfelelő hatása, sikere szempontjából nem egyszerűen csak nagy jelentőséggel rendelkezik a figyelemkoncentráció, hanem éppen hogy elengedhetetlenül szükséges is. Ha ugyanis a jóga gyakorlatainak elsajátítása, illetve végrehajtása közben hagynánk gondolatainkat szabadon csapongani, egyáltalán semmilyen eredményt, kedvező élettani hatást nem érhetnénk el végül. A jóga gyakorlat-rendszerének éppen az az egyik lényegi eleme, hogy test és tudat között alakít ki irányítottabb kapcsolatot, ami viszont lehetetlen volna magasabb fokú koncentráltság nélkül.Másrészről viszont először talán azt hihetnénk, hogy erősen összpontosítani figyelmünket, azaz adott tárgyra koncentrálni nem is olyan nehéz feladat. Azonban csak az, aki már próbálta, tudja, mennyire nem könnyű huzamosabb időn keresztül szigorúan egy meghatározott dologra összpontosítani, s közben semmi másra nem gondolni. Erre általában előzetes gyakorlás nélkül nem is vagyunk kezdetben képesek: képtelenek vagyunk fegyelmezni tudatunkat, gondolataink szabálytalan folyamát; a gyakorlatlant akár a legkisebb neszek is megzavarhatják, a legapróbb külső hatások is eltéríthetik figyelmét.Idővel ugyanakkor meglehetősen nagy jártasságot szerezhetünk figyelmünk adott tárgyra való koncentrálásában. Ehhez azonban a jóga tudatállapotokról alkotott néhány alapvető tanításával szintén tisztában kell lennünk.A jóga mint gondolatrendszer ugyanis igen szemléletes elképzelésekkel rendelkezik az emberi tudat, elme (szanszkritül: csitta) különböző állapotait illetően: lényegében különböző fokozatokat különít el, amelyek az elme működése során merülnek fel, és amelyek lépcsőzetesen közelítenek egy magasabb rendű, abszolút-koncentrált állapot felé. Az egyes fokozatokat tehát alapjában a figyelem összpontosíthatóságának, illetve összpontosítottságának eltérő mértékei adják meg. Tulajdonképpen a jóga gyakorlásához is ezeken kell végighaladnunk, így az alábbiakban e tudatállapotokat tekintjük át röviden.Ksipta - a szétszórtság állapotaA tudatnak ezt a legáltalánosabb állapotát mindenki önmagán is megfigyelheti. Ez az az állapot, amikor gondolataink rendetlenül, fegyelmezetlenül torlódnak, kavarognak a fejünkben. Ilyenkor a legkülönbözőbb külső ingerek villanhatnak át tudatunkon, azonban ezek egyikére sem figyelünk fel igazán intenzíven, pillanatról pillanatra változnak bennünk a hatások, benyomások és az ezekből születő hírtelen szándékok. Ilyen állapotban lehetünk például egy minden különösebb cél nélkül tett utcai sétánk alkalmával, amikor csak úgy belevetjük magunkat a városi forgatagba, amely lehet igen ingergazdag, ám figyelmünk mégsem koncentrálódik semmi meghatározottra.Az elmének ez az állapota, amelynek kavargó zűrzavarában semmi sem tudatosodik hosszabb időre, az indiai hasonlat szerint olyan, mint a háborgó víz felszíne, a zavaros víztükör, amelyen még nem jelenhet meg tisztán a Hold képmása.Viksipta - a szétszórtság megszakításaHa azonban figyelmünket egy bizonyos dolog erősebben felkelti, vagy ha egy ideig tudatosan valamilyen probléma megoldására, tervre, elképzelésre (vagy éppen egy jógagyakorlat végrehajtására) koncentrálunk, abban a pillanatban az elme egy magasabb állapotába léptünk: az általános szórakozottságot, szétszórtságot rövid ideig valamilyen koncentráció váltja fel. Ilyen helyzet állhat elő például, amikor valamilyen feladatot ténylegesen is odafigyelve végzünk el, és az eredményesség érdekében valóban hosszabb-rövidebb ideig egy meghatározott elemre összpontosítunk.Az indiai gondolkodás ezt ahhoz hasonlítja, amikor a víztükör már valamelyest kisimult, ám a rajta megjelenő tükörkép még nem egészen szabályos.Ékagra - az "egyhegyűség" állapotaAz előbbi két tudatállapottal szemben - amelyek lényegében egy átlagos, normális tudatműködésű ember éber állapotában mindenkor váltakoznak - az "egyhegyűség" állapotával már nem találkozhatunk bárkinél, bármikor. Erről az erős koncentrációt jelentő helyzetről csupán azután beszélhetünk, hogy valamilyen probléma figyelmünket lényegesen hosszabb időre, tartósan is lekötötte, és ennek folyamányaként mintegy megszállottan összpontosítunk az adott dologra, miközben elménk működését semmilyen külső vagy belső inger nem zavarja meg e szoros koncentrációban. A jógában alapvetően erre a tartós figyelemösszpontosításra lesz szükségünk.Az indiai hasonlat szerint az elmének ez az állapota olyan, mint a tükörsima vízfelszín, amelyen végre egészen tisztán, torzítatlanul jelenik meg a Hold pontos képmása.Niruddha - a "leküzdöttség" állapotaAz egyhegyűségnek létezhet egy még huzamosabbá és rendkívül élessé fokozott változata, amelyben minden külvilági inger tartósan megszűnik, - egyfajta teljes és tökéletes befelé fordultság alakul ki, és amely nem egészen normális elmeállapotra a jógik a legmagasabb rendűként tekintettek. Ennek azonban csak a tradíció felőli megközelítésben van szerepe, a jóga nyugati alkalmazásában viszont nem tekintik elérendő célnak.A fentiekben felsorolt elmeállapotokon kívül még számos továbbit is megkülönböztetnek a jógában. Az egyes fokozatok újabb fokozatokra tagolódhatnak; újabb és újabb tudatállapotok rendelődnek a szellemi elmélyülés különféle stádiumaihoz, és más egyéb helyzetekhez (alvás, hipnózis, stb.) szintén.A figyelemkoncentráció begyakorlása lényegében azon a tényen alapszik, hogy alapvetően minden egészséges ember képes valamilyen mértékben figyelme rövid ideig tartó összpontosítására, csupán ezen időtartam kitolására kell erőfeszítéseket tennünk.Figyelemösszpontosító képességünk tehát koncentrációs gyakorlatok rendszeres végzésével tökéletesíthető. Ezek lényege a figyelem valamely pontra történő erőteljes irányítása, koncentrálása. Ilyenkor összpontosíthatjuk figyelmünket egy tárgy alakjára, színére, de koncentrációnk irányulhat akár egy hangra, hangszínre is. Elmélyedhetünk egy-egy részletben, majd koncentrálhatunk tárgyunk egészére; eközben pedig törekedjünk figyelmünket minél hosszabb ideig egy adott pontra irányozni!A jógázáshoz alapvetően szükséges tudatállapotot - a korábban már röviden leírt ékagra állapotát - valójában csak lassú átmenet folyamán sajátítjuk majd el igazán, és ennek maximumát már ténylegesen csak a jóga rendszeres gyakorlása közben érjük el. Azonban addig is: a jóga első lépéseihez nélkülözhetetlen a koncentrációs képesség elemi szintű tudatosítása és begyakorlása, ami a továbbiakban is alapjaiban befolyásolja a jógagyakorlatok hatékonyságát.- cp -
Út a test és a lélek egységéhez - A jógáról
Egy hindu legenda szerint Siva, a megújulás istene 8.400.000 emberi testtartásból kiválasztott 200 hasznos pozitúrát. E testtartások tudománya évezredekig szerzetesi közösségek, kolostorok féltve őrzött titka maradt. Később azonban világszerte elterjedt, mindazonáltal még ma is mintha valamiféle titokzatosság lengené körül.Ennek a 200 hasznos testtartásnak, testhelyzetnek - azaz a jóga gyakorlatainak - számos csodaszerű eredményt tulajdonítanak: egészségmegőrző, testfejlesztő, tudatformáló hatásában bíznak Keleten és Nyugaton egyaránt. De miből is áll a jóga tana tulajdonképpen? Erre a kérdésre keressük a választ a következőkben.A jóga a hindu, a tibeti és a kínai bölcsek, szerzetesek, mesterek titokzatos - misztikus elemekkel is gazdagon átszőtt - tudománya, amelynek az évezredek során sokféle rendszere, iskolája alakult ki. E rendszerek lényegében három csoportra oszthatók:hatha jóga (egészség-jóga: az egészség megőrzésére, az erőnlét javítására kidolgozott jóga, amely a magasabb szintű jógarendszerek küszöbéül is szolgál);lája jóga (az öntudat és az akaraterő jógája, a feloldódás útja);rádzsa jóga (a legmagasabb fokú jóga, "a ragyogás állapota").Ebbe a három csoportba megközelítőleg 10-15 jógaiskola, jógarendszer tartozik, amelyek bizonyos fokig összefüggnek egymással. Egy részük a mai ember számára nehezen követhető, más részük azonban felbecsülhetetlen értékű, évezredes lélektani valamint az emberi testtel kapcsolatos tudásanyagot, tapasztalatot őrzött meg az utókor számára.Maga a jóga szó - mint a szanszkrit nyelv szavai általában - többféleképpen is értelmezhető. Egyes feltevések szerint a jug (iga) szóból származik, és lényegében a testi indulatok igába hajtására utal. Mások a gondolkodás tudatos irányításaként értelmezik a jógát, megint mások pedig a tökéletessel, a jóval, az egészségessel való egyesülésként, vagy a boldogságban való elmerülésként.Valójában a kifejezés teljes jelentése mindezek egyesítéséből adódik ki. És így lesz a jóga az az átfogó egészségmegőrző gyakorlatrendszer, amely a test izmainak, a légzés technikájának, a tudat működésének szabályozását birtokunkba adva segít kialakítani test és lélek harmonikus egységét.A következőkben a hatha jóga alapvető elemeinek ismertetésével - a figyelemkoncentráció, az ellazulás, a légzőgyakorlatok valamint a statikus gyakorlatok leírásával - folytatjuk; majd pedig a jóga mindennapi alkalmazásának, gyakorlásának lehetőségeit mutatjuk be.- cp -
Célegyenesben: hírek az ÚTIFOTÓ 2000 pályázatról 
Hírek az ÚTIFOTÓ 2000 pályázatról Kedves Pályázóink és Olvasóink!Nagy örömünkre szolgál, hogy közel 2700 remek fényképet kaptunk Önöktől a 2000. decemberében meghirdetett ÚTIFOTÓ 2000 elnevezésű pályázatunkra. A beküldési határidőt a rengeteg jelentkező miatt módosítottuk, így 2001. február 25-én zártuk le a pályázatot. Ezúton köszönjük a hatalmas érdeklődést és a számtalan jobbnál jobb képet! Talán lesz még ilyen pályázat? Nos, ez nemcsak rajtunk múlik... Várjuk a véleményeket! A beküldött anyag rendkívül változatos, ez is bizonyítja: a magyarok szeretnek és szeretnének utazni, tudnak pihenni, kikapcsolódni és bizonyították vállalkozó kedvüket! Reméljük, hogy a mi segítségünkkel a jövőben még többet és változatosabb formában látnak és tudnak majd a világról. Mi mindent megteszünk ezért, tartsanak velünk!Amint már talán sokan észre vették, az országban újra láthatóak óriásplakátjaink. Már csupán néhány nap és a plakáton megjelenik a győztes fotó is! Lehet, hogy éppen az Öné lesz az? A pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére az Utazás 2001 kiállítás keretében idén márciusban kerül sor. A pontos helyről és időpontról néhány napon belül többet olvashat siteunkon és természetesen minden érintettet értesítünk!A beérkezett fotókban Ön is gyönyörködhet néhány hét múlva, amikor az összes kép megtekinthető lesz a www.NagyUtazas.hu címről elérhető fotógalériában. Találjon rá saját fotójára és közben fedezze fel a többi kép értékeit is!
Kiállítás: Virtualitás és valóság - Várnai-installációk a Ludwig Múzeumban
Korántsem a posztmodern műveiben jelenik meg először művészet és illúzió kapcsolata. E kettősség végigkíséri az alkotói kísérletek egész sorát már a kezdetektől fogva, bár kétségtelenül a modernségben valamint azt követően szélesednek ki igazán e problémafelvetés keretei.Valójában filozófiai - pontosabban mondva: ismeretelméleti - kérdésről van szó. Nevezetesen annak kérdéséről, hogy mi a viszony "látszólagos" és "valódi" között. Ha valamit érzékelek, akkor az létezik. De mitől vagyok egyáltalán ebben olyan biztos? És ha érzékelek valamit, úgy érzékelem-e azt, ahogyan az ténylegesen létezik? És mit jelenthet itt az, hogy "ténylegesen"?Ezeket a kérdéseket kutatják Várnai Gyula (sz.: 1956) művei. Talányos térkonstrukciók, különös fénymunkák képezik meg az egymásra rétegződő illúziók világát. Szokatlan rejtvények ezek, amelyekre "megoldás" nincsen, azonban létezhetnek megfejtések, - mégpedig abban az értelemben, hogy ki-ki megtalálhatja bennük saját válaszait.A Ludwig Múzeumban most kiállított tárgyegyüttes révén szintén valóság és illúzió határterületeit járhatjuk be. A dolgok és azok általunk észlelt megjelenései között jelentkező eltérésre, a nem-azonosságra hívják fel figyelmünket a művész alkotásai. Központi helyen pedig egy - az adott térre komponált - akusztikus installációt találunk: egy felfüggesztett hosszú hangszóróból nyílvessző suhanásának hangját halljuk, amely "nyílvessző" végül egy falra helyezett "céltáblába" csapódik be, legalábbis a teret megalkotó hanghatások ezt az illúziót keltik.Várnai művei érzékelésünk alapvető határkérdéseiről gondolkodtatnak el: bennük a tárgynak és hatásának viszonya merül fel újszerű, világos formában. Valóban létezik egy adott dolog, vagy csupán hatásaiból következtetjük vissza annak létezését - ez lehet tehát a végső kérdés, amelyet Várnai konstrukcióival szembekerülve körbejárhatunk.A kiállítás április 1-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeum kis.termében.Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti MúzeumBudavári Palota "A" épületI. ker., Szt. György tér 2. nyitva tartás: hétfő kivételével a hét minden napján 10 és 18 óra között- cp -
Könyvajánló: Stílusról férfiaknak - Schiffer Miklós könyve a férfi öltözködésről
Ma már talán mindannyian tisztában vagyunk azzal, milyen fontos ügyelnünk mindennapi megjelenésünkre, öltözködésünkre is. Az első benyomás a leghétköznapibb szituációban is meghatározó lehet, - és eme első benyomásban az általunk viselt ruhák alkotta összkép bizony szintén jelentős szerepet játszhat. Ma tehát már senkinek nem kell külön magyarázni, miért lehet lényeges nagyobb gondossággal, igénnyel öltözködni. A sikeres férfi azonban nem egyszerűen csak elegáns: az igazán sikeres férfinak stílusa van.Schiffer Miklós Stílusról férfiaknak című, nem rég megjelent könyve éppen erről a bizonyos "stílusról" - vagy inkább: magáról az általában vett stílusosságról - szándékozik beszélni. A több száz színes fényképpel és rajzzal illusztrált, rendkívül igényes kivitelű album végigjárja a férfi öltözködés megannyi stílusirányzatát, fejezetekre bontva tárgyalja a ruházat számtalan összetevőjét. Külön témaként találkozhatunk például olyan elemekkel, mint: a zakó és a nadrág, az ing és a nyakkendő, a zokni és a cipő. A szerző, aki öltözködési stílusszakértőként ismert személyek tanácsadójaként is dolgozik, magabiztosan és igen céltudatosan vezeti végig az olvasót a férfi öltözködés kérdésein. Megismerhetjük az ízléses, választékos ruházkodás legapróbb fogásait, átfogó képet kaphatunk a modern férfidivat legkülönfélébb tendenciáiról, és nem utolsósorban elsajátíthatjuk a helyes öltözködés íratlan szabályait is."A stílus maga az ember" - tartja egy ismert mondás, és mikor lehetne ez érvényesebb, mint épp jelenünkben, amikor valójában érvényesülni leginkább az képes, aki a lehető legtöbbet nyújtja, ugyanakkor egyéni ötletekkel, megoldásokkal lép elő. És bizonyos értelemben egyéni megoldás egyebek mellett maga a stílus is: stílusunk, melyet megformálunk a magunk számára, és amely egyediségünk kulcsa lehet.Schiffer Miklós: Stílusról férfiaknakRózsa Erika fényképeivelOfficina '96 KiadóBudapest, 2000.- cp -
Kiállítás: Új generációk a mai magyar képzőművészetben
A Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj tehetséges fiatal képzőművészek támogatására jött létre. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ennek révén kíván segítséget nyújtani most induló alkotók számára. Az ösztöndíjat a miniszter által felkért szakmai kuratórium ítéli oda. Az ösztöndíjban részesülő képzőművészek pedig évről évre beszámoló kiállításokon mutatják be alkotótevékenységük legújabb eredményeit.A képzőművészek ez évi beszámoló kiállításának a VI. kerületi Nagymező utcában található Ernst Múzeum adott helyet. Igen változatos a kép: a legkülönbözőbb koncepciók és alkotási technikák jelennek meg itt egymás mellett. Csak egy-egy alkotás, vagy éppen egész sorozatok egy-egy művész részéről; humor és érzékenység; kifinomult anyagkezelés, színek vagy formák vagy felületek iránti élénk érdeklődés.A bemutatott képeken, formatanulmányokon és tárgyakon érzékelhetően jelen vannak mind a képzőművészet új irányainak jegyei, mind pedig a legutóbbi időszak jellegzetes hangulati elemei. Az alkotások - különbözőségük mellett is - egységesen és igen erőteljes módon tükrözik egy posztmodern kor kihívásaira adott általános válasz lehetőségeit. Hogyan veheti fel a képzőművészet - mint tiszta önkifejezési forma - a versenyt az egyre nagyobb és nagyobb tömegben érkező olcsó látványáradattal? Talán erre a problémára is keresnek (és találnak) válaszokat a tárlat alkotói.Az Ernst Múzeum Derkovits-ösztöndíjas képzőművészeket bemutató kiállítása még március 9-éig tekinthető meg.Ernst MúzeumBudapestVI. kerület, Nagymező utca 8. nyitva tartás: keddtől vasárnapig 11-től 19 óráig- cp -
Kiállítás: Tradíció és új tendenciák a magyar iparművészetben
A Kozma Lajos kézműves iparművészeti ösztöndíjat 1987-ben alapította a Művelődési és Közoktatási Minisztérium azzal a céllal, hogy a tehetséges fiatal és már önálló művészi tevékenységet folytató iparművészeket támogassa. Évente öt művész részesülhet az ösztöndíjban, amely havonkénti hozzájárulás formájában valósul meg, és amely az odaítélést követően három éven keresztül teszi lehetővé, hogy a művészek az alkotómunkára koncentrálhassanak, hogy saját tervezési, alkotói koncepciójuk kidolgozásával foglalkozhassanak. Az ösztöndíjat a Képző- és Iparművészeti Lektorátus gondozza, a kuratórium tagjait mindenkor a minisztérium kéri fel a beérkezett pályázatok elbírálására. Az ösztöndíjasok évről évre beszámoló kiállításon mutatják be alkotói tevékenységük legújabb eredményeit.Az Iparművészeti Múzeumban február 27-én nyílt kiállításon 14 fiatal művész mutatja be a programjában vállalt feladatainak megoldását. Az iparművészeti formatervezés legkülönfélébb területeit magában foglaló tárlat számos érdekes, különleges alkotást vonultat fel, ötvözve hagyományos és modern technikákat. A kiállításon felsorakozó munkák a különböző alapanyagok felhasználási lehetőségeinek sokszínűségét, valamint a formaképzés új irányait jelenítik meg.Alkotásaikkal szerepelnek:Borkovics Péter, Csóka Melinda, Hegedűs Andrea, Kecskés Orsolya, Kertész Katalin, Kund Eszter, Páger Bernadett, Polyák János, Remete Kriszta, Szabó Tímea, Szalma Ágnes, Széles Edina, Varga Judit, Wisloczki Helga.A kiállítás március 25-éig tekinthető meg az Iparművészeti Múzeumban:Iparművészeti MúzeumBudapestÜllői út 33-37. nyitva tartás: hétfő kivételével naponta 10 és 16 óra között- cp -
Kiállítás: Rezonanciák - Denise Green képei a Ludwig Múzeumban
"Festményeimben folyamatosan jelen van az igény , hogy élményeimet jól felismerhető, egyszerűsített és elvonatkoztatott képek szótárával közvetítsem. Művészetemben a növekedés és a változás forrása a festési folyamatból ered, amely - a beszélt nyelvtől eltérően - nyitott a tudattalanra. Az érzelmekre vonatkozó kifejezéseket illetően a szavak korlátozottak, - különösen, ha az élmény szokatlan. Amikor beszélek, szavakat választok és cenzúrázom magamat: gátolva vagyok; ellenben a festészetben az érzelmek kiáradhatnak..." - vallja Denise Green ausztrál születésű festőművész.Most kiállított alkotásain éppen a képteremtés ezen új lehetőségeit kutatja a művész, és e kísérletek során mintha tényleg tudattalan, szabad gondolatfolyamatok belső képei vetülnének ki. Élmények, benyomások, érzelmek jelennek meg, miközben a vásznakon csupán néhány motívum köré koncentrálódnak a kompozíciók. Különös, asszociatív utazás, melyet színek és formák mentén járhatunk be.Denise Green képein tehát mindössze pár elvonatkoztatott elemen keresztül jelennek meg konkrét tartalmak. Az absztrakció és a figuratív megjelenítés között húzódó teret járhatjuk be képein keresztül. A színvilágot egy festményen belül általában egy-egy szín különböző árnyalatai teremtik meg; a kompozíció pedig a dekoratív hatású hátterek és az azokból kiemelkedő előterek dinamikus - esetenként nagy mértékben oldott - kontrasztjából születik meg. A feltáruló látványok a szerkezetre és az alkotói elképzelés alakulására egyszerre irányítják figyelmünket.A művész képeit visszatérő motívumok hangsúlyos jelenléte jellemzi: ilyen "egyszerűsített ábrázolás" a ház, a legyező, a szék vagy a váza. Ezek idővel végsőkig leegyszerűsített, letisztult geometrikus formaként jelentkeznek, és metonímia-szerűen utalnak belső tudati állapotokra, személyes reflexiókra. Ugyanakkor megjelenésük és a köréjük épülő alkotási technika a festő törzsi művészet iránti érdeklődéséről is tanúskodik. Green véleménye szerint ugyanis éppen ez az a kifejezésmód, amelyben a legélénkebben jut érvényre a spirituális belső és a formai külső egyesülése.Jelen kiállítás tehát már csak éppen ezért sem a képek keletkezésének időrendje szerint halad, hanem a vissza-visszatérő motívumok alapján csoportosít, így követve nyomon azok fejlődését. A mintegy huszonöt év alkotói munkáját felölelő tárlat április 1-jéig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban.Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti MúzeumBudavári Palota "A" épületI. ker., Szt. György tér 2. nyitva tartás: hétfő kivételével a hét minden napján 10 és 18 óra között- cp -